Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-06 / 259. szám

1997.november 6., csütörtök Reflektorfényben még hatékonyabbá tudatván, hol lehet meghúzódni és alkal­masint meleg ételhez, egy po­hár forró teához jutni. A Lut­her téren kedden és csütörtö­kön 16.30-tól, az Árpád utcán pedig hétfőn és szerdán 18 órától élelmiszeradományokat és ruhaneműt osztanak a rá­szorulóknak. Az Árpád utcai nappali melegedőben (hétvé­gén is) délidőben ebédet (most ötven helyett hetven adagot főznek), 8—16 óra közöttt pe­dig teát és zsíros kenyeret ad­nak. A Bokréta utcán gyakorta előfordul, hogy a folyosóra is kiszorulnak a fekvőhelyek, de senkit nem küldenek el az ott dolgozók. Ellenben nagy szükségük lenne pokrócokra és könnyen tisztítható pótmat­racokra. Hívható telefon Ha valaki a környezetében hajléktalanra bukkan, annak magatartásával kapcsolatban fenntartásai vannak, ne a rend­őrséget hívja, hanem a Perifé­ria Egyesület alábbi mobilszá­mát. A közbiztonsági szervek ugyanis magára a hajléktalan­ságra vonatkozóan hathatós intézkedést nem tudnak tenni. Minden illetékes körében tel­jes a humanitás és a tolerancia, de közfigyelemre is szükség van. Továbbra is számítanak munkalehetőségre, szállásra, adományokat felajánlókra. A jólelkű, megértő, segítőkész emberek az egyesület figye­lőszolgálatának 06-30/275- 106-os számát hívhatják. A sajtó, köztük lapunk, figye­lemfelkeltő cikkeire sókan megmozdultak. Akadt, aki több embert is elhelyezett egész télre. Köszönet illeti a hideg közeledtén a melegszí­vűeket. A könyvtáros Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A haj­léktalanság — az okokat most ne kutassuk —, világ- és tipikusan nagyvárosi je­lenség. A „citykben” lehet ugyanis elvegyülni, a perifé­riás helyzetet a névtelenség, az ismeretlenség homályá­ban hagyni. Nincs ez más­ként Nyíregyházán sem, ahol a téli krízishelyzet kezelésére azzal a határozott szándék­kal, hogy fedél nélkül ma­radt ember nem fagyhat meg, felkészült az önkor­mányzat, a rendőrség, s min­den más érintett. A dallam hatalmában Bihari Albertné Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - B. I.) — Ezekben a hetekben egy kicsit a könyvtárak, könyv­tárosok felé fordult az ér­deklődés. A Könyvtári He­tek rendezvénysorozatában ugyanis több program igye­kezett felhívni a figyelmet a könyvtári szolgáltatásokra. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Váro­si Könyvtár gyermekrészle­gében naponta két-három iskolai csoportot is vendé­gül látnak. Mint Bihari Al­bertné megfogalmazza, az intézmény nyitott kapukkal vár mindenkit, épp ezért na­gyon örülnek ezeknek a csoportoknak. Az iskolák szívesen hozzák el a kisdiá­kokat a szép könyvek ott­honába, ahol akár rendha­gyó történelem-, vagy bio­lógiaórát is lehet tartani. Sőt! Az óvodásokat is várják, hiszen a könyvek szeretetét már abban a kor­ban el lehet sajátítani. Az óvodások a jövő olvasói — mondja Biharúié —, és ezért minél hamarabb meg kell nyerni őket. A progra­mok változatosak, és még a tehetségfejlesztésre is kiter­jednek. Most például épp szervezik a december ele­jén tartandó gyermek­könyvhetet, ami egy kicsit már a karácsony lázában zajlik. A sok színes prog­ramban mód nyílik a kará­csonyfadíszítésre, és némi csereberére is. Az ilyen rendezvények iránt mindig sok az érdek­lődő. Jól sikerült például a Mátyás király udvarában és az Árpád népe olvasónapló című verseny is, csakúgy, mint a nyelvművelő vetél­kedő. A vártnál is többen jelentkeztek a Mikszáth no­vellaíró- , és a vers- és tudo­mányos fantasztikus novel­laíró pályázatra is. Most egy újabb versengésre ké­szülnek, a 48-as szabadság- harc évfordulójával kap­csolatban kiírt Fegyvert s vitézt éneklek címen szer­veznek vetélkedőt. A gyermekrészlegben egyébként ha mérsékelten is, de évről évre nő a kis ol­vasók száma. Ebben az év­ben mintegy 3 ezer gyer­mek iratkozott be a könyv­tárba. Bihariné azt is el­mondta, hogy sok könyv­tárral ellentétben ők nem panaszkodhatnak arra, hogy nem telik új kiadvá­nyokra. Igaz, hogy egy-egy szép könyvből nem tudnak annyi példányt vásárolni, hogy az elég legyen, de a legtöbb új kiadványt meg tudják szerezni. Minden szép, és érdekes új könyvet igyekeznek megvásárolni. A közelmúltban alakították át a megyei könyvtárat. A gyermeked ezzel jól járták, hiszen így nagyobb tér jut nekik, és a felnőttolvasóba is átjárhatnak. Az utcai gondozók és a hajlék­talanszállók adatai alapján ké­szített becslések szerint orszá­gosan mintegy 30-50 ezer, a fővárosban körülbelül 15 ezer hajléktalan kerül a szociális munkások látókörébe. A nyu­gat-európai tapasztalatok és a hazai adatok szerint valószí­nűsíthető, hogy Magyarorszá­gon a hajléktalanok száma en­nek a tízszerese lehet. Éjjeli menedékhely A szabolcsi megyeszékhelyen, ahol a hajléktalanellátás teljes vertikuma kiépült, esetleg egy-kétszázan lehetnek a leg- lecsúszottabbak. Egyre több közöttük az idegen (előfordult már, hogy megvették a szak­emberek nekik a jegyet, hogy menjenek haza, de mindhiá­ba), csakhogy a problémát ott kell kezelni, ahol az keletke­zik. Ä Népjóléti Minisztérium' mintegy 1,2 milliárd forintot szán idén a hajléktalanok ellá­tásának támogatására. Ebből és egyéb forrásból pályázati úton szerzett pénzt az utcai Ha agy nincs, megteszi a pad is szociális munkára szakosodott Periféria Egyesület, mely a te­lepülés gondját vállalja át kel­lő szakmai megalapozottság­gal. Hiányzik az egyház mű­ködtette Nádor utcai szállás, de létezik a városban hajlékta­lanszálló, éjjeli menedékhely a Bokréta utcán, és nappali me­legedő az Árpád utcán, tehát a hajléktalanoknak van hová menniük. A minap egy egyez­tető megbeszélésen, amelyen az önkormányzat szakemberei mellett részt vettek egyházi karitatív szervezetek is, kide­rült, hogy legfőbb gondot a hajléktalanok a MÁV-állomá­Harasztosi Pál felvétele son és a Volán buszállomáson okoznak. Nem is kifejezetten magatartásukkal, hiszen zö­mében nem ártanak senkinek, a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül kriminalizá­lódnak, hanem sajátos, a jóér­zésű utasokat nemegyszer megbotránkoztató életvitelük­kel. Élelmiszer, ruha Úgy döntöttek a konzultáción, hogy a Periféria a folyamatos szóbeliséget — hiszen ők, mint gondozottjaikat, szemé­lyesen ismerik őket —, tájé­koztató kiadványokkal teszik Thököly Imre szerepében mutatkozott be Király László Nyíregyháza (Lutter Imre) — A Kard és szív című zenés da­rab premierjén ismerős arcok­kal találkozhatott a könnyűze­nét kedvelő néző. Thököly Im­re szerepében a nyíregyházi Zrínyi gimnázium ZIG Sin­gers kórusának szólistája, Ki­rály László mutatta be új arcát a közönségnek. Ebből az alkalomból ér­deklődtünk a főszereplő­től zenei múltjáról és je­lenéről, jövőbeli elkép­zeléseiről. — Mindössze hét éve énekelek — kezdi a be­szélgetést Király László —, és csak sajnálni tu­dom, hogy nem kezdtem már jóval hamarabb. A pusztadobosi általános iskolában tanultam. Az iskolai kereteken belül működő klasszikus kó­rusban énekeltem két évig, egy speciális szak­körön pedig furulyázni tanultam énektanárnőm­től. Már ekkor nagy ra­jongója voltam a ZIG Singersnek. Ennek el­lenére csak véletlenül kerültem a Zrínyibe: az egyik ismerősömtől megtudtam, létezik olyan tanulmányi ver­seny, amelynek segítsé­gével egy bizonyos szint eléré­se esetén automatikusan fel­vesznek a gimnáziumba. Annyira foglalkoztatott ez a dolog, hogy a határidő utolsó napján jutott eszembe beadni a jelentkezési lapomat. így szin­te nem is készültem a felvéte­limre. A nulladik angolos osz­tályba szerettem volna kerülni. Amikor befejeztük a felvételi vizsgát, ott helyben, az ered­mény ismeretének hiányában kellett döntenem, maradok-e, ha felvesznek. Ez érthető is, hiszen kevés helyre pályázott Király László Martyn Péter felvétele meglehetősen sok diák. Tehát nem volt visszaút — szeren­csére. Fölvettek. — A nulladik évben a nyelvtanulásra fordítottam minden időmet, emiatt csak el­sős koromban léptem be a ZIG Singersbe. — A kórusévek alatt renge­teg élménnyel gazdagodtam. Azonnal lehetőséget kaptam az akkor játszott Hair című musicalben. Később természe­tesen tovább bővült a reperto­ár. Soha nem felejtem el a me­gyeszékhely német testvérvá­rosában, Iserlohnban adott fergeteges kon­certünket, a Bódy Mag­dival készített karácso­nyi albumot, a lelkes vásárosnaményi kö­zönséget, és persze a jubileumi koncertet sem. Sajnos, hamaro­san kiegészül a sor az évzáró koncerttel, ami számomra egyben a búcsút is jelenti. — Úgy érzem, tet­szik a közönségnek, amit csinálok. Ez bizta­tó a jövőre nézve. A ta­valyi Aranymikrofon- díjon harmadik helye­zést értem el, szerepel­tem a Ki mit tud?-cso- portban, mely a kórust képviselte a nagysza­bású vetélkedőn. Igaz, ez utóbbi felemás érzé­seket ébreszt bennem a korántsem korrekt elbí­rálás miatt. Énekeltem a nyáron megrendezett Rémségek kicsiny boltjában, és amolyan autodi­dakta módon tanulgatok ott­hon gitározni. Gondolkodom az énekesi pályán, de humán beállítottságomból adódóan kész vagyok az irodalommal foglalkozni, amennyiben az előbbi nem sikerülne. Maradandó értékek •jpk emélhető, hogy megáll a bokorta- JL V nyák elnéptelenedé­se. Hogy mire alapozom a kijelentésemet? Az utóbbi években nagyon nagy iram­ban fejlődött ezeknek a la­kóhelyeknek az infrastruk­túrája. A történelem egy furcsa, egyedülálló településrend­szert hozott létre Nyíregy­háza körül. Az egykori tir­pák ősök bokorszerűen el­helyezkedő házaikban szor­galmas földművelőként so­káig zavartalanul éltek. Az­tán, ahogy a megélhetést biztosító föld elveszett, egy­értelművé vált, hogy ezek a települések elöregednek és kihalnak. A fiatalok beköl­töztek a városba, mert a munka mellett hiányzott a fejlődés alapfeltételeit je­lentő szilárd burkolatú út, vezetékes víz stb. A rendszerváltást követő­en sok minden megválto­zott. A munkanélküliség mi­att becsülete lett a visszai­gényelt termőföldnek. A vá­ros és a civil szervezetek összefogásából elindult a fejlődés. Az igény itt sem volt már kevesebb, mint az urbanizált megyeszékhe­lyen. A korábban már beve­zetett villany után a porta- lanított út lassan természe­tessé vált, s megérkezett a jó minőségű ivóvíz, a talán soha sem remélt gáz és tele­fon is. Ma már lassan az az igazi kérdés: hogyan őriz­zük meg az elvárosiasodó tanyák archaikus jellegét. Nem biztos, hogy az ide új­ra letelepedni szándékozó­nak emeletes házat kell épí­teni. Lilára festett fallal, kék színű cseréppel nehezen tudok elképzelni egy róka­bokori otthont. Nem kell éppen a búbos kemencéhez visszatérni, de el kell fogad­ni és tisztelni kell ezt a kör­nyezetet. A bokortanyák haldoklá­sának másik oka a kultúra, az iskola kivonulása volt. Csökkent a fiatal családok száma, így természetesen kevesebb lett a gyermek is. Az akkori oktatáspolitika is segített a körzetesítési programjával. Elvesztette varázsát — elsősorban hely hiány miatt — a közös együttlétt, a meghitt beszél­getés. Pedig vannak bizo­nyítékok arra például Vaj­dabokorban, Mandabokor- ban, hogy mennyire szük­ség van a közösségekre. Lehet, hogy utolsó órá­ban történt a lépés, de sze­rencsére megtörtént. A bo­kortanyák hagyományaival együtt olyan életteret ter­mett az újra kitelepülőknek, hogy az értékek sem vesz­nek el. Dankó Mihály Élmények A nyíregyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület tagjai és közeli ismerősei 28-an, október 21-én autóbuszki­ránduláson vettek részt. Az útvonal első állomása Csenger volt, ahol Apáthy György polgármester foga­dott igazi magyaros ven­dégszeretettel bennünket, s bemutatta Csenger neveze­tességét, a Makovecz-vá- rost. Az elmúlt alig egy év­tized alatt ugyanis a több­szörösen kitüntetett Mako- vecz Imre építész 15 épüle­tet tervezett és építtetett fel a városban. Ezek közül ne­vezetes a városháza, városi könyvtár, általános iskola és gimnázium. Megtekin­tettük az igen gazdag helyi múzeumot is. Innen a mű­emlék túristvándi vízima­lomhoz vettük utunkat. A délutáni programban Baku Lászlóné, Piroska volt penyigei általános is­kolai igazgató, most a nyugdíjas egyesületi ta­gunk, nosztalgikus irányí­tással mutatta be Penyige nevezetességeit. Elvitt bennünket a temetőbe, ahol megnéztük a tragikus halált szenvedett kilenc „szenkei leány” gondozott sírját, majd a helytörténeti múzeumban Kormány Margit ismertette a múze­um keletkezését és fejlődé­sét. M. Takács Ferenc Nyíregyháza Nyíregyházi KisKelet 'I"-'»In JLb ■ *1 12 £% C ** in I MM if m*í.t ' ' f: ■■iftlÉilÉliiilÉiÉiMiiiiiííiiiiiiiiÉkHÉtfMHiiiáHMHÉÉÍtflIIflÉlAiiÉíiiiÉ Télen senki sem fagyhat meg Van hová menniük a hajléktalanoknak • Melegszívűség a hidegben

Next

/
Oldalképek
Tartalom