Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-06 / 259. szám
1997. november 6., csütörtök HATTER □ Bevágtam a zaciba De sokat számít, ha néhány nap van még nyugdíjig, vagy fizetésig... Az első magyar zálogházat Mária Terézia létesítette 1773-ban Pozsonyban azzal a céllal, hogy megfékezze az uzsorásokat, illetve kölcsönhöz jussanak a rászorulók. Nem hasznot hajtó üzleti vállalkozás volt tehát a zálogház, hanem humanitárius intézmény (a kamat megállapításakor is ezt tartották szem előtt), amelynek legfőbb szabálya volt a mélységes titoktartás. Hivatalával ját szott, aki nem tudta tartani a száját. Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — A vagyontárgyaikat elzálogosító egyszerűbb városi rétegek mellett a vagyonos és birtokos osztály tagjai is megjelentek akkoriban a zálogházakban. Hiszen bankok, amelyek hitelt nyújthattak volna, nem voltak, éppen ezt jelölte meg később a társadalmi és gazdasági bajok fő forrásának Széchenyi István gróf. Cédula és számítógép A Bizományi Áruház Vállalat Rt. jogelődjének tekinti a 224 éve alapított első magyar zálogházat. A titoktartás elvét magára nézve ma is kötelezőnek tartja. Másik szempont a humanitás, hiszen — mint alább kiderül —jobbára a szegényebb rétegek „bankja’" a zálogház. Változtak némiképp a feltételek: akkor egy év és hat hétre adhatta zálogba vagyontárgyát, aki megszorult, most ez 3 hónap, plusz 1 hónap türelmi idő. Akkor a kamat „hetenkint és forintonkint 1 obulus, vagy 8 hétre 1 krucifer” volt. Most kezelési költséggel 15,5 százalék a kamat, de a két héten belül kiváltott értékeknél csak kezelési költséget (a kölcsönösszeg 6 százaléka) számolnak. Valamikor „cédulákra” írták az elzálogosított tárgyak adatait, ma minden számítógépen- vart. Most. sem fi itatják, kinek, mire kell a pénz. És ez jó — mert szomorú arról beszélni, hogy ételre, fűtésre, cipőre kell. Ne ítéljünk elhamarkodottan, mert nem is gondolnánk, mennyi „forgalomképes” holmi van egy családban még akkor is, ha a dédi karikagyűrűjét már évekkel ezelőtt „megettük”. A Bizományi nyíregyházi zálogfiókjának vezetőjét, Szepessy Ágnest hallgatva arra kell rájönnünk: valódi kincsesbánya lehet még egy szerényebb anyagi helyzetben lévő család ruhásszekrénye is. Gondolnák például, hogy egy tiszta törülközőt is „becsaphatunk” a zaciba? Öt- ven-hatvan forintot adnak egyért. Van itt sporttáska, alig hordott gyerekcipő (amit 200 forintért zálogésított el valaki), ágynemű, kisbicikli, horgászfelszerelés, férfiöltöny, gyerekkocsi, porszívó, étkészlet. magnó, rádió. Egy-két háromezer forint kölcsönt ezekért is adnak. Alku egy tízesért — Szociális érzékenység nélkül ezt a munkát nem lehet végezni. Van, amikor idős nénik 10-20 forintért is alkudozni próbálnak, és bevallom, olykor engedünk a rábeszélésnek — ismeri be Szepessy Ágnes. Amikor úgy vélem, ezek a pár száz forintos tételek igazából nem sokat lendítenek az „üzleten”, ellenkezik: — De nagyon sokat számít, ha néhány nap van még nyugdíjig, vagy fizetésig! S amikor ezeket zálogba adja, arra is gondol az ügyfél, hogy az idő leteltével ki is kell váltania. Elenyésző, mindössze ezrelékes nagyságrendben mérhető azoknak a holmiknak a száma, amelyeket nem váltanak ki tulajdonosaik, s a BÁV kénytelen értékesíteni. Ez nem üzlet az ügyfélnek, hiszen a becsérték feléig kaphat hitelt; vagyis egy Zsolnai-vázáért (bolti ára 4000 forint), amit 2000 forintra értékel a becsüs, 1000 forintot kap. Aztán vannak itt értékesebb dolgok is: arany ékszerek, ezüst dísztárgyak, Zsolnai és Herendi porcelánok, videokamerák és -lejátszók, tévék, komplett konyhai robotgépek gyári csomagolásban, fényképezőgépek, tévék, hifitornyok, szőrmebundák. Sok a visszajáró ügyfél és a visszajáró érték is. Aranyláncok és medálok ismerősként csillognak már a becsüs kezében, s bár minden alkalommal szigorúan megvizsgálja ezeket js, akár fejből diktálhatná számítógépen „cédulázó” kolléganőjének az ékszer súlyát, állapotát, karátszámát, becsértékét. Beszélgetésünk közben váltja ki éppen ékszereit egy család. A férfiak előzékenyen húzzák vissza asszonyaik ujjá- ra a jeggyűrűt, majd akasztják saját nyakukba láncaikat. Ok sem most vannak itt először, s nem is utoljára. Az aranyakból rövidesen visszahoznak párat, de olyan még soha nem fordult elő, hogy ne váltották volna ki. Jó ügyfelek. Szégyen nélkül — Járnak ide vállalkozók is — folytatja Szepessy Ágnes, majd meg is indokolja, miért: — Itt félórájába sem telik, s már kezében van a pénz. Ha ugyanezt bankban kellene végigcsinálnia, rámenne a napja a kölcsönszerzésre. Amikor csak pár napra kell egy kis „áthidaló”, ez a leggyorsabban járható út. Arra a kérdésre, nem szégyenkeznek-e az emberek amiatt, hogy zálogházba kell jönniük, azt a választ kapom: — Szerintem nem szégyellik, hisz nem ők tehetnek arról, hogy ide kell járniuk. Itt segítséget kémek és kapnak tőlünk. Megaláztatás, kérdezősködés nélkül. A z október mínusz tízfokos reggelekkel búcsúzott. A korán beköszönő télidő csak azokat lepte meg, akik nem élnek együtt a természettel és nem látják meg a figyelmeztető jeleket. Már a nyarat is. csak ím- mel-ámmal, nagy jóindulattal lehetett nyárnak nevezni. A fecskék, akiket a szaporodás parancsa ide rendelt, szinte az egész nyarat végigéhezték. A gyakori esők rejtőzésre kényszerítették a zsákmányukat jelentő legyeket, szúnyogokat. Ezért olyat is láttam tőlük, ami egy barázdabillegetőtől természetes, de a gyors röptű fecskéktől szokatlan. A futball - pálya rövidre nyírt gyepén és az utak tócsái mellett gyalogosan bogarásztak. A fiókák felnevelésének akarása erre kényszerítette őket. Október 20-án a varjak nagy csapatokban szálltak be a községekbe. Már ez is azt jelezte, hogy a hó hamarosan megérkezik. De ezt mutatta a léprigók csapatainak feltűnése, akik elkezdték az ostorfák termésének szemezgetését. Az is intő jelnek számít, hogy a kutyám, aki még nem ismerte meg az éhezést, néhány hete mértéktelen zabá- lásba kezdett. Növeli a bőre alatti hájfelhalmozást, mert génjeibe a szigorú tél átvészelésére ez a parancs van beprogramozva. A vadászok is az elejtett vadak hájtömege alapján számítanak a beköszöntő tél keménységére. gyott. Elkövetkezett az óvatos lépések időszaka, amikor kikeresem az érdes pontokat, ahová lépek. Igaz, hogy a téli kesztyű a mínusz tíz foknál még korai, de tavalyról csak ez mentő- dött át. Mert az én esetemben feltétlenül igaz a szólás: esernyőt, kalapot, kesztyűt Kesztyűbe dudálni A kutyák, a vadakhoz hasonlóan tartalékot is tárolnak. A lakásunk közvetlen környéke is tele van elásott csontokkal és sajtdarabokkal. A maja próféciák jelzik a második évezred utolsó éveinek időjárási anomáliáit, amik most világszerte rendre bekövetkeznek. A maják még nem ismerték az üvegházhatást, de ismerték az embert. A pillanatnyi érdekek hatalmát, a még több vagyon megszerzését — bármi áron. Ez a hideg most azt diktálja, hogy hajnali sétámhoz felvegyem a téli kesztyűmet, mert a sétához szükséges boton meztelenül fázik a kezem. Hajnalonként már foga van az időnek. A nappal felolvadt hóréteg újból megfaazértvesz az ember, hogy legyen mit elveszítenie. Ez a kesztyűm szerencsémre olyan ormótlan, annyira trampli, hogy elveszíteni csak szándékosan lehetne. Ráadásul van egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy amíg egy cigaretta elszívásához szükséges időre leveszem, úgy ki tud hűlni, hogy újbóli felvétele előtt percekig kell lehelgetni bele a meleget. r á volt szemlélőnek ez úgy tűnhet, a kesztyűbe dudálás fogásait gyakorolom, hogy a téli fűtési számlák láttán már szakértő módjára végezhessem, feloldva a stressz állapotot. És kerülöm a hasztalan átkozódást is. Regionális konferencia Nyíregyháza (KM - Ny. Zs) — December első napjaiban, egész pontosan 3-5. között rendezik meg a „Térségfejlesztés, munkahelyteremtés, foglalkoztatás” elnevezésű regionális konferenciát — jelentették be a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Humán Erőforrás Fejlesztési Alapítvány által szervezett Humán Klub legutóbbi találkozóján. A decemberi konferencián szakértők többek között olyan témákat is érintenek majd, mint a keleti országrész gazdasági fejlődésének esélyei és szükségessége, a fejlett és a fejletlen régiók munkanélkülisége, a közmunkák szerepe a foglalkoztatásban. A meghívott helyi cégek, vállalkozások képviselői (zömében személyzetisei) előtt a PRIMOM Vállalkozói Inku- bátorház működését, lehetőségeit ismertette Zsukk István igazgató, majd dr. Kovács Géza. a MALÉV Rt. humánigazgatója tartott előadást egy igazi nagyvállalat munkaerő-politikájáról. Ebből kiderült: a magasabban kvalifikált alkalmazottak mindig erősebb tárgyalópartnerek a különböző tárgyalások során, így a bérrendezésnél is nagyobb sikerrel védik saját érdekeiket. Áthallással A minap kezembe került egy összefoglaló a bor-, és a hegyközségi törvény országgyűlési vitájáról. Értékesítési gondokkal, hogy ne mondjam válsággal küszködő gyümölcs-, főként almatermelőink számára talán nem minden tanulság nélkül való, ha citálok belőle továbbgondolásra néhány mondatot. A termelő ki van szolgáltatva a piac hullámzásainak, ám a törvényben előírt kötelező szervezettség lehetővé teszi, hogy a szőlő- és bortermelés kifizetődővé váljon. Kiszámíthatóságot teremt az ágazatban a fejlesztéshez és a minőségvédelemhez kapcsolódó állami támogatást illetően. Dilemmát okozhat, hogy ha az állam kötelezően „céheket” alakít (500 négyzetméter területtől kötelezővé teszi a hegyközségekbe való belépést), nem tesz-e felesleges erőszakot az érintetteken. Ám ez a szigorú lépés szükséges a minőségvédelem érdekében. így ugyanis a termelőtől a forgalmazóig, mindenki a „céh” felügyelete alá kerül. Miközben az ágazat borfelesleggel küzd és alacsonyak a fel- vásárlási árak, addig olcsó pancsolt borok hódították el a piacot. Ezért kíméletlenül rendet kell teremteni a tisztességes bortermelők érdekeinek védelmében. Szigorú kontroll szükséges, ami a szőlőtőkétől a palackozásig figyelemmel kíséri a terméket. A forgalombahozatalhoz elengedhetetlen származási bizonyítvány kiadásának ne csupán a hegyközségi járulék-fizetési, hanem az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése is legyen a feltétele. A bor bizalmi termék, és vissza kell szerezni a magyar bor jó hírnevét a világban. Minden bortermelő abban érdekelt, hogy minél szigorúbb szabályok szülessenek a bor előállítása, és forgalmazása területén. Remélhetőleg a két törvény is hozzájárul a belső piac rendezéséhez. Nem hinném, hogy egyedül maradok véleményemmel: erőteljes áthallás érezhető a szőlő-, bor-, és az almatermelők problémái, s azok megoldásának módja között. Előbbi — ami a felismerést és a jogi feltételeket illeti — már úgy tűnik sínen van... Galambos Béla Bátor beosztott Ferter János rajza Hagyd a politikát H a emlékezetem nem csal, Móricz adta ki a jelszót a világháború felé — vagy már a háború kellős közepén? — rohanó országban: Hagyd a politikát, építkezz. Az írói intés nyilvánvalóan nem az alapvető politikai jogok gyakorlásáról akarta lebeszélni az embereket, sokkal inkább az lehetett a célja, hogy ráébressze őket, a mostani politizálás életveszélyes mind az országra, mind az egyénre, ebben a korban akkor teszünk a legjobban, ha a magunk, a családunk építkezésével, gazdagításával foglaljuk el magunkat. Nem sok foganatja volt a figyelmeztetésnek: hamarosan jött a német megszállás, a nyilas uralom, aztán a szovjet rendszer. Később pedig nem intésként, hanem parancsként hangzott a mondat: Hagyd a politikát, építkezz. Mámoritó érzés volt hát a kilencvenes fordulat, amikor lehetett szidni, s ajnározni boldog-boldogtalant, amikor többtucatnyi párt közül választhattuk ki az általunk legjobbnak véltet. Nem sok időnek kellett azonban eltelnie, hogy mind többen kezdjenek elfordulni a politikától, a politikusoktól, s kezdtek megriadni a nagy megmozdulásoktól. Az igazi nagy demonstrációk a Charta tüntetéseivel értek véget. Emlékszünk rá még talán, az első felvonulásokon mekkora tömeg hömpölygött az utcákon. De amikor az emberek észrevették, hogy a Charta szervezői már akkor is a végső eszközökhöz nyúltak, már akkor is az emberi jogok megsértése miatt szerveztek tiltakozó felvonulást, ha a kisgejőci kerülő oldalba lőtt egy kóbor kutyát, akkor fokozatosan elpártolt tőlük a tömeg. Hasonló helyzetbe kerültek a Metészesek is. Amikor megszervezték a gazdák önmagukat, s céljaik elérése érdekében tüntetni, demonstrálni indultak, nagyon sokan rokonszenveztek velük. Mára azonban, hogy lépten nyomon blokáddal fenyegetőznek, úgy jártak mint a Charta: mind többen fordulnak el tőlük. Politológusi elemzést igényelne, miképpen laposodik el, válik tragikomikussá egy rokonszenvesnek induló kezdeményezés, s lesz belőle bulvárlapba való sztori. Balogh Géza * Kelet-Magyarorszag 3]
