Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22 / 273. szám
1997• NOVEMBER 22., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete „Az igazság hatalmáért küzdöttem...” Csöndes és szelíd szavakkal • Kása Ferenc hatvanéves Kovácsévá Tízezer nap, ítélet, Nincs idő, Küldetés, Az utolsó szó jogán. Filmek, melyek megyénk szülöttének, Kosa Ferenc filmrendezőnek eddigi életművét jelentik. Annak a művésznek, aki ezekben a napokban 60. születésnapját ünnepli. O Sikeres filmrendezőként jó ideje inkább csak politizál. Miért? — kérdeztük az ünnepeltet, a — Parlamentben. — A filmrendezői hivatás igen bonyolult és összetett tevékenység. Az ember leül egy füzet mellé, elképzel egy művet, egy történetet, az ember és a világ összetett, bonyolult kapcsolatát. Mindezt először leírja, azután jön a munka nehezebb része, amikor mindent, amit elképzeltél, meg is kell valósítani. A megvalósítás találkozik gazdasági összefüggésekkel, de a politikával is. Mindezeket a kapcsolódásokat egy adott politikai közegben kell megvalósítani, a mű által igazat mondani.'Vannak pszichológiai, közösségi körülmények is, hiszen egy ötven-száz tagú stábot kell összehangolni, együttes, teremtő munkára késztetni. A végeredmény egy mű, amelyik, mint egy teremtmény, önálló életet kezd élni. A filmrendezői hivatásnak ez a sajátossága sok tekintetben hasonlít a politikai cselekvéshez, hiszen ott is el kell képzelni, meg kell álmodni valamit, megfogalmazni, amit meg akar valósítani az alkotó, s aztán egy adott közösségben, parlamentben, kormányban, önkormányzatban tetté formálni az elképzeléseket. Mindezek talán bizonyítják, hogy a különféle cselekvési formák között vannak hasonlóságok, de feltétlenül van egy éles különbség: az, hogy a műalkotás, a műben való gondolkodás sohasem hatalomelvű, hanem igazságelvű. Mégpedig a lehető legteljesebb igazság feltárása és megformálása révén alakul ki egy film, egy regény, egy alkotás. Ahhoz viszont, hogy valaki a politikai cselekvésben hatékony legyen, valamilyen ha„Ha az emberi logika mentén próbálunk meg cselekedni, a tisztesség, a bizalom, valamint a nemzet iránti felelősség érzelmei szerint, akkor talán vér nélkül meg lehet valósítani a társadalmi átalakulást, a diktatúrából a demokráciába történő átmenetet tatommal kell rendelkeznie. A hatalom megszerzése és megtartása merően másféle képességeket igényel, mint bármely művészi igazság keresése. O Önben megvannak ezek a képességek? — Az elmúlt nyolc-tíz esztendőben a politika közegében zajlik az életem. A törvényhozásban tevékenykedem, megalakulása óta tagja vagyok az MSZP elnökségének is, de azt hiszem, mindezek ellenére sem lettem politikus. Hiányzik a génjeimből, a csontjaimból a hatalom logikája, a hatalom iránti vágy. Akár azt is mondhatnám, be vagyok oltva ellene. Azok a szellemi, politikai közösségek, amelyekben munkálkodom, olyannak fogadnak el, amilyen vagyok, tudomásul veszik, hogy én a művészet felől közelítek a politikához. Ilyen értelemben tehát nem lehetek úgynevezett profi politikus. Távol álljon tőlem, hogy a politikai szakértelmet lebecsüljem, amennyire látom, gyötrelmes munka az. Valamit megvalósítani országos vagy társadalmi méretekben, nehezebb, mint művet, művészeti alkotást létrehozni. Történetileg közelítve a kérdéshez, úgy alakult a sorsom, hogy a filmjeim évtizedeken át beleütköztek a diktatúra korlátaiba. Mivel a magyar filmművészet egy bizonyos szabadságharcban vett részt, egy igazabb és szabadabb világ megteremtésében. Én ennek a szabadságharcnak egy szerény közkatonája voltam, de azért jellemző sorsom alakulására, hogy huszonöt éves filmes pályafutásom során több mint tizenöt esztendeig be voltam tiltva. Emiatt mint állampolgár, a diktatúra kemény ellenzékéhez tartoztam, és mint afféle megátalkodott és elszánt demokrata, részt vettem a különféle ellenzéki műhelyek munkájában. Ott voltam a monori erdőben, a lakitelki sátorban, s természetesen a baloldali demokraták szellemi műhelyében is. Amikor aztán lehetőség nyílott a rendszerváltásra, politikai barátaim arra kértek, vegyek részt a konkrét cselekvésben, vállaljak közéleti szerepet. Szabadkoztam, Kosa Ferenc azt mondtam, egész életemben a hatalom igazságával szemben az igazság hatalmáért küszködtem, nem tudok, nem is akarok a bőrömből kibújni, de azt válaszolták: éppen ilyen alkatú emberekre volna szükség a politikában, hiszen a hatalmi logikában gondolkodó és cselekvő politikusok között gyakran támad konfliktus, de ha az emberi logika mentén próbálunk meg cselekedni, a tisztesség, a bizalom, valamint a nemzet iránti felelősség érzelmei szerint, akkor talán vér nélkül meg lehet valósítani a társadalmi átalakulást, a diktatúrából a demokráciába történő átmenetet. Emberként, magyarként, művészként egyaránt megértettem, hogy a magyarság legfontosabb létérdeke, hogy az átalakulás valóban az emberi életek tiszteletben tartásával történjen meg. Arra gondoltam, ha a magam csöndes és szelíd szavaival tehetek valamit a vér nélküli átalakulás érdekében, akkor az nemcsak lehetőség számomra, hanem átháríthatatlan kötelesség is. Ilyen körülmények és ilyen megfontolások tereltek engem a közélet felé, és tulajdonképpen folyamatosan vívódom és kételkedem, hogy vajon a helyemen vagyok- e. Súlyos dilemma számomra, mivel lehetek hűséges fia hazámnak. Azzal-e ha műveket, értékeket teremtek, vagy azzal, ha a megteremtett művek és értékek törvényes védelmével törődöm. Azt hiszem, mindkét tevékenységre szükség van. O A politikában eltöltött idő akár majd filmtéma is lehet... — Könnyen lehet. Az elmúlt tíz évben éppen a közéleti tevékenység kapcsán sok mindent láttam és tapasztaltam, s talán ezek segítenek majd abban, hogy az eddigieknél mélyebben és pontosabban gondolkodjak az emberről, az emberhez méltó életről, hazánk sorsáról. Nem érzem tehát elvesztegetett időnek a közéletben eltöltött éveket, ha tehettem valamit a békés demokratikus átalakításért, akkor már nem volt hiábavaló a vállalásom. Nagy Elek várostérképei Margöcsy József Kállósemjénben született 1879. április 21- én, ahol édesapja községi jegyző. Sárospatakon járt gimnáziumba. A dicső múltú iskolában töltött évek mély benyomást tehettek rá, mert az egyébként meglehetősen zárkózott mérnök el-elérzékenyült, ha régi iskolája szóba került. Büszkén emlegette, hogy az iskola dicsőségtábláján családjának több tagja is szerepel. Köztük Vályi- Nagy Ferenc (1765—1820), aki pataki professzor, költő és műfordító, Kazinczy barátja is. Budapesten szerzett mérnöki oklevelet, majd Linzben teljesített katonai szolgálatot. Nyíregyházán 1903-ban nyitott magánmérnöki irodát, 1904-ben házasodik Jóba Évával, a Nyírvidéket kiadó Jóba Elek leányával. Amikor a város mérnöki hivatalában csillan fel álláslehetősége, 1908-ban, lakosítási kérvényét is beadja. A határozat szerint: mivel Nagy Elek „működése a városra és annak társadalmára előnyös”, a város kötelékébe felvételt nyer. Bekerül a városházára, 1909-ben már a hivatal vezetésével is megbízzák. Nyugdíjazására 1945 őszén kerül sor. Utána visszavonultan él családja körében, Szent István utcai házukban, 1953. szeptember 14-én bekövetkezett haláláig. Városi szolgálatának első nagy ügye a téglagyártás megújítása. A Bujtos-környé- ki földeken már régebb óta hozatott agyaggal dolgoztak a minőség javítása érdekében, a század elejére aztán már az egész környék hasznavehetősége kétségessé vált. Már amikor a múlt század végén a nagy lovassági laktanyát építették, a közvetlen közelben külön létesített kemencéket a vállalkozó budapesti cég: Jirászek és Krausz. Ez a téglagyár azonban csak az építkezés idején működött. Az ott bérbe vett hat hold föld környékét az Eletó közelében még hosszú ideig „jirászeknek” hívták az alsópázsitiak.) A város 1912-ben szánta el magát új utak járására téglaügyben. Nagy Elek tanulmányútra indul és kész tervekkel, javaslatokkal tér haza, de a folytatás elmaradt. Majdnem egy negyedszázaddal később, 1945-ben Nagy Elek újra előterjesztette a tokaji országút melletti kettős tó közelébe javasolt összeállítását. Jó is lett volna: a gyárépítés munkaalkalmat ad, a f yártott tégla pedig lényegesen meg- önnyíti a helyi háborús károk okozta gondok megoldását. A rohamosan növekedő infláció ezúttal sem kedvezett Nagy Elek terveinek: mire meglett a jó forint, ő már nem volt a városházán a döntés lehetőségének közelében. Amikor 1923/24 telén szervezni kezdték az örökváltság centenáriumára esedékes szeptemberi ünnepségeket és a kiállítást, Nagy Elek kapott megbízást egy történeti dokumentumokból álló gyűjtemény összeállítására. Ez volt az a szerencsés idő, amikor szoros kapcsolatba került a levéltárral. Nemcsak a kiállítást állította össze, hanem buzgó és eredményes kutatója lett a város múltjának. így reprodukálhatta a megyeszékhely történelmi kialakulását rekonstruált térképek forNagy Elek J Hogyan értékeli a politikában eltöltött éveket? — A válasz nem egyszerű, hiszen másképpen látszanak a dolgok, ha valaki a politikai cselekvéstől távol áll, s egészen másképp a politika közvetlen közeléből. Messziről egyszerűbb. Minél közelebb van az ember a cselekvés pontjaihoz, annál világosabban érzékeli annak nehézségeit is, a kell és a lehetséges közötti szakadékokat. Amikor parlamenti képviselő lettem, azt hittem, csupa jószándékú, az ország érdekében cselekedni kész képviselővel találkozom majd, akikkel a lehető leghamarabb, a lehető legtermészetesebb összhangban végezzük az ország érdekében munkánkat. Ma már látom, mekkorát tévedtem. Az az egyre határozottabb véleményem, hogy a magyar történelemhez, a magyarság sorsához és helyzetéhez méltatlan az ország házában s a magyar politikában tapasztalható acsarkodás, az alkotó energiák tékozlása. Meggyőződésem, ha minden országgyűlési képviselő emberi hangon szólalna meg, közös dolgaink is sokkal kedvezőbben alakulhatnának. CJ Mit jelent ma Önnek Nyíregyháza, a megye? — Mivel életem első húsz esztendejét Nyíregyházán éltem, természetes, hogy ez a két évtized egész életemre meghatározta érzéseimet és gondolkodásomat. Valamennyi filmemben érezhetőek a szabolcsi kötődések, hiszen a szülőföldhöz ragaszkodás számomra szent dolog. Azt a megyét még akkor se tagadnám meg, ha valamilyen végzetes félreértés folytán a szülőföld akarna kitagadni engem. De hát azt hiszem, nincs erről szó. Országgyűlési képviselőként az elmúlt ciklusban a szabolcsi szocialisták sorsaiban képviseltem szülőföldemet, bár be kell vallanom, a parlament kulturális és sajtó albizottságának elnökeként nem a régió, hanem a teljes magyar kultúra sorsa, jelene és jövője érdekében tevékenykedem. májában. A kiállítás után e térképek egy nagyobb tanulmány kíséretében Nyíregyháza fejlődése címmel 1931-ben a Hűnek Emil szerkesztette városmonográfiában jelentek meg (39-67). Ezek közül látható itt az az 1795-re utaló rajz, amely már az akkori utcanevekkel együtt feltünteti a városkapukat is. A szöveges indokolás ez: „1792-ben az úriszék elrendelte a város körülkerítését. Hogy a kerítés milyen vonalon ment végig, arra nézve nincsenek adataink, az összeírásokból azonban megállapíthatjuk, hogy a tokaji kapu a kótaji (ibrányi) utcánál, a pazonyi a Pazonyi tér déli oldalán, a kállai az Inczédy sornál, a fejértói a Zöldfa utca tájékán lehetett.” Itt, a mellékelt térképen nyíl hívja fel a figyelmet a kapukra; ezeknek nyomait még 1817-18-ban is követhetjük, magát a körülkerítést és az árkolást egyelőre nem. Amikor a harmincas évek elején a Sóstó tavát ikresítik és megnyílik a manapság hidegstrandnak nevezett új tórészlet, hosszabb tanulmánytervet készít a Sóstó fürdőteleppé fejlesztéséhez. Ehhez kapcsolódtak azok az építkezések, amelyek a sóstói villamosállomás környékén kezdődtek Márton László neves mérnök tervezésében és kivitelezésében. A gazdasági világválság, majd a közeledő és megkezdődött háború ennek a programnak nemcsak a teljesítését, de megközelítését is meggátolta. A mérnöki hivatalban legközvetlenebb munkatársa Kovács Tibor (1877-1952), akivel kortársak is. Olyan fiatal mérnökök dolgoztak a keze alatt, mint Barucha József (1903-1972) és Fazekas László (1903-1981), aki később, egy időre a mérnöki hivatal vezetője is. Több évtizeden át itt dolgozott Nagy Jenő, építőmester, Oberlaender Gusztáv műszaki tiszt is. Még nincs húszéves, amikor a hivatalba kerül Dienes István, 1926-ban már megvalósult terve a sóstói székely kapu, amely ma is áll. Munkatársa a főnökével együtt a Hunek-féle monográfiának: Dienes a szerzője a legterjedelmesebb tanulmánynak: Nyíregyháza népe című dolgozata remek néprajzos teljesítmény (68-114). Fogságában finomította kézügyességét: lombfűrész munkával, faragással gyermekszobát készített berendezéssel, és szétszedett állapotban hozta haza a család nagy örömére. Egyébként a Bessenyei Kör kiállításain, a húszas években sikereket aratott finom famunkáival, intarziás tárgyaival. Idős, nyugdíjas éveiben is ezzel szórakozott: a család baráti körében született unokák gyerekfényképeihez szállított változatos színű faintarziával díszített kereteket, amelyek e családok megbecsült, féltett emlékei — a gonddal készítő Nagy Elekről is.
