Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

A KM hétvégi melléklete ’97. XI. 22. MAGÁNVÉLEMÉNY Lebegés A hatvanas években a nyu­gati filmipar kiemelkedő témája volt a fiatalok ká­bítószer-fogyasztása. Be­mutatták az új nemzedéket aggasztó­an pusztító LSD, marihuána, hasis fo­gyasztásának hatásait. E filmek hoz­zánk is eljutottak, ám az iszonyatosan leromlott, menthetetlen fiúk és lányok tántorgása, önkívületi állapota láttán úgy véltük, a nyugati társadalmak if­júságát sújtó borzasztó járvány min­ket elkerül. Nagyot változott a világ ezen a te­rületen is. Ma már nemzeti drogstra­tégia kialakítását, kormánybiztos irá­nyításával működő kábítószerügyi ko­ordinációs bizottság létrehozását szor­galmazza országgyűlési határozati ja­vaslatában a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott parlamenti bizottság. Az adatok sze­rint egyes drogfajták esetében dráma­ian nő a kábítószeresek száma. Jelen­leg mintegy százötvenezren fogyasz­tanak kisehb-nagyobb rendszeresség­gel kábítószert, és 30-50 ezerre tehe­tő a drogfüggők száma. Két év alatt megduplázódott az ópiát-, és három­szorosára emelkedett a heroinfüggők száma. Egyre nagyobb arányú a ká­bítószer-bűnözés. Az éjszakai szóra­kozóhelyek, diszkók razziáitól han­gos a sajtó. Ellenőrzés, lebukás, nagy fogások, siker, s másnap kezdődik minden elölről. A valódi okokat sej­telmes homály fedi. A narkós fiatalok túlnyomó több­sége erős szorongásoktól gyötörve cél­talanul sodródik, nem tartozik senki­hez. Az esetek nagy részében nincs szakképzettségük, helyzetüket érték­telennek, kilátástalannak látják. A narkotikum hatása alatt a valóság el­tűnik, a „lebegés”, a szép színes ké­pek és kellemes hangok, a vakmerő tettek illúziói még a kijózanodás után is kárpótolják őket a realitás nyomo­rúságáért és tehetetlenségükért, hogy sorsukon javítsanak. Küzdünk a drogok ellen — hallhat­juk gyakran. Én úgy gondolom, nem a drogok ellen kell küzdeni, hanem a fiatalokért. Értük, akik a serdülő és ifjúkor válságában kapaszkodót ke­resnek. Értük, akik állandó bizonyta­lanságban élnek családjukban, és nem mutat perspektívát számukra a felnőt­té válás időszaka sem. Amíg a mun­kanélküliek között legnagyobb a pá­lyakezdők aránya, amíg a család- és otthonépítés s az alapvető létfenn­tartás lehetősége csak távoli, elérhe­tetlen célként lebeg, addig ne csodál­kozzunk rajta, hogy egy közeli lebe­gést keresnek a kábítószer, az alko­hol segítségével. Jobb híján ez is egy szelep, amelyen át megszabadulnak szorongástól, ag­ressziótól. Értük küzdjünk tehát mi felnőttek, hogy megkaphassák az éltető és ka­paszkodást jelentő szer etetet, az el­fogadás biztonságát, hiszen ahogy Vi- kár György mondja: „Akitől megvon­ták az érzelmi táplálékot, annak egyetlen segítsége az erőszak. A sze- retetében megcsalt gyermeknek fel­nőtt korára már csak a gyű­lölet maradj” Gyűlölet csa­ládja, társai, s önmaga ellen. AKTUÁLIS INTERJÚNK A természet visszaüt Évenkénti intézkedési tervek a Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében — A helyzet reménytelen, de nem súlyos! — mondja a kifordított szlogen. Az em­ber „áldásos” tevékenysége következté­ben évente több ezer faj tűnik el végérvé­nyesen a földi élet palettájáról. Pedig tud­juk: a Földet nemcsak nagyapáinktól örö­költük, de kölcsönbe kaptuk az unokáink­tól is. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség mindössze hatvanhat főnyi fiatal csapata, élén a szintén még if­jú éveiben járó Szőke Sándor igazgatóval a környezet megóvását választotta mindennapi munkaként. □ A két éve életben lévő környe­zetvédelmi törvény értelmében nemzeti program készült. — A Nemzeti Környezetvédelmi Program széles körű társadalmi egyeztetést követően került az Or­szággyűlés elé, amelyet a honatyák ez év szeptember 16-án, ellensza­vazat nélkül elfogadtak. A hat év­re szóló program megfogalmazza a legfontosabb feladatokat, cselekvé­si irányokat, a megvalósítás eszkö­zeit és a szükséges intézkedéseket. A legfontosabb célok a következők: az egészséges környezet feltételei­nek biztosítása, az emberi egészsé­get károsító, veszélyeztető hatások csökkentése, megszüntetése; az élő és élettelen környezet természetkö­zeli állapotának megőrzése, a ter­mészetes rendszerek és természeti értékek megóvása; a természeti erő­forrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés elveinek figye­lembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erőforrásokkal való ta­karékos, értékvédő gazdálkodás; az előzőekkel összefüggésben a gazda­sági fejlődés és a környezet harmo­nikus viszonyának megvalósítása. A hatékony végrehajtás érdekében évente intézkedési tervet kell készíteni és teljesíté­séről a kormánynak be kell számolnia az Országgyűlés előtt. Mindemellett kiemelt figyelmet kell fordítani az európai integrá­ció környezetvédelmi követelményeiből adódó feladatokra is. □ Milyen feladatok hárulnak a környe­zetvédelmi felügyelőségek re ? — Az országban 12 a felügyelőségek szá­«« ................................................. Nem pénzbüntetés a cél, amely ráadásul sokszor eredménytelennek bizonyul. •• ma, működési területük vízgyűjtő határo­kat követ, ezért valamelyest eltér a köz­igazgatásilag érvényes megyehatároktól. A területi felügyelőségek a vízügyis rendszer­ből váltak ki 1991-ben, s így némely me­gyei település (pl. Tiszalök, Tiszavasvári) már nem tartozik hozzánk, s van, amelyet kettévág e természeti határ (pl. Rakamaz), de előfordul megyén kívüli területünk is (pl. Téglás). Feladataink négy fő szakte­rületet ölel fel: vízvédelem, veszélyeshul- ladék-gazdálkodás, zajvédelem és levegő­tisztaság-védelem. Az engedélyezési eljárá­sok mellett ez magába foglalja az ellenőr­zési terveink alapján végzett vizsgálatokat, az ezekből eredő esetleges eljárásokat, va­lamint a különböző szintű és körű tájékoz­tatásokat. Az ellenőrzések során nem cé­lunk a mindenképpeni pénzbüntetés, de a törvényi szabályozás sok esetben nem is­mer más szankcionálási lehetőséget. Sok­szor azonban ez sem hozza meg a kívánt eredményt. Nagyon fontosnak tartom a társadalommal, az érintettekkel való kom­munikálást, véleményüket kérve, amikor közvetlen környezetük problémáira aka­runk megoldást találni. □ Az önkormányzatoknak milyen szere­pük van a környezetvédelemben? — Sajátos, miként sajátos magának a környezetvédelemnek a szervezeti felépí­tése is. Vegyünk egy egyszerű példát: a le­vegőt. Az hogy a levegő hányféle hatóság­hoz „tartozik”, felsorolni is hosszadalmas. A munkahelyen beszívott levegőt a mun­kabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, az utcai levegőt, az immissziót már az Szőke Sándor Balázs Attila felvétele ÁNTSZ ellenőrzi. Az üzemek kéményein kibocsátott szennyező anyagok esetében a környezetvédelmi felügyelőség a felelős, míg ha ez a szolgáltatás kategóriájába tar­tozik, már az önkormányzat. Az autók ál­tal kibocsátott kipufogógázért a közleke­désfelügyelet az eljáró hatóság. Az ország­határokon „áthaladó levegőt”, a magas légkörben végbemenő változásokat — a szintén a Környezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium (KTM) égisze alá tar­tozó — Országos Meteorológiai Szolgálat kíséri figyelemmel. Az önkormányzatokra visszatérve azt mondhatom: noha több ponton javulás tapasztalható, a személyi és a tárgyi feltételek még sok esetben hiányoz­nak ahhoz, hogy a rájuk testált alapvető környezetvédelmi feladatukat el tudják lát­ni. Mindezért a felügyelőség kötelessége a szakmai segítségnyújtás. Sajnos, a lakos­ság részéről, egyes rossz viszonyban lévő A földrajzi fekvésünk alapvetően meghatározza feladatunkat: ......... szomszédok esetében, nem ritka a csupán személyes bosszú miatti, harag szülte ügyünk, amely fölöslegesen sok időt, energiát von el tőlünk. Megnyugtató vi­szont, hogy több település önkormányza­ta tevőlegesen áldoz a környezetvédelem­re, ilyen szakembereket foglalkoztat, stb. Jó példa erre Nyíregyháza, de az apróbb települések is sorra építik összefogva a re­gionális hulladéklerakójukat (pl. az ibrá- nyi) és szennyvízhálózatukat (pl. Gávaven- csellő). .................. □ A felügyelőség területén melyek a ne­uralgikus pontok? — Alapvetően meghatározza feladatun­kat földrajzi fekvésünk, az, hogy úgyne­vezett alvízi ország vagyunk. A folyóink vize más országokból érkezik hozzánk, többé-kevésbé már szennyezetten. A kül­földi országokkal való együttműködésünk vízügyes struktúrába épül be, amely állam­közi egyezményen alapul. Jó kapcsolatot alakítottunk ki az ukrán és a román kör­nyezetvédelmi szakemberekkel, a vízminő­ség védelmében velük közös mintákat ve­szünk. Esetenként gondot jelent a Túr és a Szamos romániai szennyezése, az előbbi vizében a cinknek, mint ne­hézfémnek a magasabb koncentrá­ciója, míg az utóbbinál az algák nyaranta tapasztalható tömeges el­szaporodása jelent veszélyt. Itt le­hetne megemlíteni a Szamos egyik jelentős, 1993-ban történt szennye­zését, amikor száz hordónyi paku­rát szedtünk le, amelyet aztán si­került Romániába visszaszállíttatni. A Tisza a legtisztább folyóink egyi­ke, itt a nyári szárazság idején — a Szamos-torkolat alatt — az alga­szám megnövekedése okozhat prob­lémákat az élővilágban, oxigénhi­ány előidézésével. Tény, hogy a gaz­dasági recesszió visszavetette az ipa­ri tevékenységet, így mindkét emlí­tett országban, miként majd nálunk is a gazdaság talpraállásával jobban kell figyelnünk a várhatóan megnö­vekvő környezeti ártalmakra. □ Milyen eredményekről szólna szívesen? — Például a kisvárdai Caroflex Fékbetétgyár Kft., melynek azbeszt­tartalmú hulladéka korábban nagy botrányt kavart, áttért az azbeszt nélküli fékbetét gyártására. A Ba­rátság kőolajvezeték anyaghibás szakaszának kiváltásával megszűnt a csőtörések veszélye, amely korábban 8 esetben fordult elő, jelentős szennyeződést okozva. Hasonlóan említést érdemel a nyí­regyházi hulladéklerakó megépítése is, amely a korszerű depónia szigetelési tech­nológiájával nem szennyezi a talajt, örven­«« 1 """ """ 1 ............................... Nem csupán az embert kell védeni: az ökológiai rendszer, a természet egészét. ^ detes, hogy a megyeszékhelyen a forgalma­sabb boltok közelében már megjelentek a szelektív hulladékgyűjtő konténerek a szí­nes és fehér üvegek számára. Azt, hogy ezek használata mennyire természetessé válhat, Japánban és Hollandiában járva is megtapasztalhattam. Az utóbbi országban kerek egy évet töltöttem a közelmúltban. Ám ott sem tetszett minden, s hogy az ott élőknek sem, ez azt példázza: megpróbál­ják „visszavadítani” folyóikat, amelyek az én szememnek roppant sivárak voltak „le­borotvált” partjaikkal. Nem is tudjuk, mekkora érték például a mi Felső-Tiszánk. A nyáron angol egyetemisták jártak itt, leendő biológusok, akik igencsak ámulat­ba estek a folyó gazdag élővilágától, a táj természetes szépségétől. Az ember egyet te­het: óvja a természetet, s amit elvesz tőle, azt próbálja is meg visszajuttatni, töreked­ve az örök egyensúlyra! □ Jelent-e a felügyelőség számára előnyt, hogy a tárca első embere nyíregyházi? — Baja Ferenc miniszter úrral a kap­csolatunkat korrektség jellemzi, a felügye­lőség ki nem érdemelt előnyökben nem ré­szesül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom