Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-15 / 267. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Jogot a gyermeknek Sokan igyekeznek saját köreikbe gyűjteni a felnövekvő nemzedéket Mozgalmak mennek, szerveződések jönnek, egyben viszont alig van változás dinamikus hétköznapjaink sodrában: a gyerekek többsége igényli a szerveződést, a közösségben létet, a neki megfelelő, igényeit kielégítő, kellemes és tartalmas programokat. Nos, manapság sok formáció igyekszik saját körébe gyűjteni a felnövekvő nemzedékek tagjait. A rendszerváltással együtt nem hunyt ki a magyar úttörők egykor égig lobogott tábortüze, újraverbuválódtak a hosszú éveken át süllyesztőbe küldött cserkészcsapatok, s természetesen életre hívtak friss szövetkezéseket is. Közülük az egyik legifjabb a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma. A sokunk számára meglehetősen titokzatosan csengő elnevezés mögé, az általa jelölt tartalmak lényegére kívántunk látni, megkérdezvén a Gyermekbarátok Kelet-Magyarországi Régió Irodájának vezetőjét, egyben a mozgalom regionális elnökét: Török Máriát. — Irodánkat a nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon egyik helyiségében alakítottuk ki. Jómagam az Éltes nevelőtanára vagyok, s bár korban már közel a negyvenhez: most végzem az egri tanárképző nyíregyházi kihelyezett tagozatán a pedagógia szakot. Korábban gyógyszertárban dolgoztam; tíz évvel ezelőtti válásomat követően kerültem az intézetbe gyermekfelügyelőnek. Két saját gyermekem — 18 éves lányom a nagykállói szakközépiskola pedagógia szakán tanul, 13 éves fiam itt, Bátorban jár iskolába — nevelése mellett időközben elvégeztem a pedagógiai asszisztens tanfolyamot, majd gyermekfelügyelői képesítést szereztem; most pedig a pedagógiát „csinálom”. □ A mozgalommal hogyan, miként, mikor került kapcsolatba? körünk, hozzánk tartoznak a miskolci, a debreceni, a tiszalöki, a bátyúi (Ukrajna), a magosligeti kollektívák. Az ország „gyer- mekbarátilag” négy régióra van felosztva; ezek a mozgalom legnagyobb egységei. □ A hierarchiát nagyjából felvázolta; alig esett viszont szó: mire is szerveződtek, milyen cél- és feladatrendszerben munkálkodnak? — Meglehetősen egyszerű válaszolni: a ** A mozgalom 1917 táján indult — gyermekek munkásegyesületeként yy — Három éve történt. Akkor választottak meg itt, az Éltesben a diákönkormányzatot segítő posztra. 1994-et írtunk, amikor néhány gyerekkel elutaztunk a fővárosba, a gyermekbarát gálára. A mieink is felléptek a műsorban; sikerük volt. Akkor, ott döntöttem úgy: kiépítem a kapcsolatot a mozgalommal, hiszen ha valakiknek, akkor a bátori otthon gyermekeinek igencsak szükségük van egy értelmesen, tartalmasán működő szervezethez tartozásra. □ A gyermekbarátok mióta tevékenykednek; egyáltalán: vadonatúj szerveződésről, netalán múlttal rendelkezőről van szó? — Mindkettőre igen a válasz. A mozgalom ugyanis 1917 táján indult — gyermekek munkásegyesületeként. Az újraor- ganizálás feladatát pedig Hanti Vilmos országos elnökünk vállalta magára 1991-ben. Megyénkben — ha jól tudom — Tiszado- bon csatlakoztak elsőként a szervezethez 1993-ban. Mi, bátoriak 1995-ben lettünk harmincötödikként bejegyzett szervezet. Most, hogy immár regionálisra bővült a 35 000 tagja van (nemcsak gyerekek), a mi régiónk ebből ötezer fővel részesedik; megyénkben pedig kb. 1000 gyermekbarát tartozik hozzánk. A tagsági díj jelképes: ötven forint a gyerekek, száz forint a felnőttek esetében. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom: ebből nem tudnánk létezni. Alulról finanszírozottak vagyunk, vagyis saját magunkat kell támogatnunk, hogy egyáltalán valamibe is bele tudjunk vágni. No, és a szponzorok. Szerencsére vannak, akik segítenek bennünket. Politika- és ideológiamentes mozgalomként élünk, dolgozunk. Erényünk: a tolerancia. A másság elfogadása, az eltérő szándékok, cselekvések, vágyak, érzelmek egészséges „integrálása”. A miénk Magyarországon az egyetlen szervezet, melynek a többszörösen hátrányos helyzetűek is a tagjai; a különböző okok miatt fogyatékosok, az állami gondozottak, az etnikai kisebbséghez tartozók. □ Az egyik legnagyobb szenzációként fogadott kezdeményezésük a Gyermekbarát Köztársaság kikiáltása volt. Ha jól emlékszem, a bátoriak e területen is jelentős szerepeket vállaltak. — A Gyermekbarát Köztársaságot 1996 szeptemberében alapítottuk. Azzal a céllal, hogy a gyerekek a gyakorlatban „tanulhassák” a demokráciát, legyenek képesek komoly dolgokról tárgyalni, beleszólni ügyekbe, vitatkozni, érvelni. A régiónk a köztársaság kormányában eddig nagyon fontos posztokra delegált. Az előző ciklus köztársasági elnöke a nyírbátori Virányi Anita volt. A mostani igazságügyi tárca, valamint a gyermekügyi államtitkári szék a miénk. Újabb ötletünk — erről éppen a napokban tárgyalunk Csillebércen — az Európai Gyermekparlament létrehozása. □ Önök Nyírbátorban működtetik a régió hivatalát. Nyilvánvaló: tevékenységük jelentős része itt, a városban zajlik. ** A napokban tárgyalnak az Európai Gyermekparlament létrehozásáról. yy — Igen, jelenleg is jelentős bátori akció lebonyolításán fáradozunk. Szabadidős parkot szeretnénk kialakítani. A polgár- mesterünk egyetért a szándékunkkal; a hely megvan a park számára; költségvetés is készült. A környzetvédelmi és területfejlesztési miniszter támogat bennünket; pályázatot nyújtottunk be a KK-alaphoz, reméljük, sikerünk lesz. Olyan szabadidős teret szeretnénk megteremteni, ahol bárki kellemesen szórakozhat, pihenhet. Terveink szerint: lesz játszótér, pihenőpark, bicikliszlalom- és gördeszkapálya. — A Gézengúz Klubot szintén mi működtetjük; a városi könyvtárban kéthetente várjuk a gyermekbarátokat. És volt idén egy igazán nagy rendezvényünk is: Nyírbátorban fogadtuk a VI. Gyermekbarát Vezetők Országos Találkozóját. — Az az igazság: segítők, támogatók nélkül semmire sem mennénk. Az irodánkat is bezárhatnánk előbb-utóbb, ha nem állnának sokan mögöttünk. A segítésben nem politikai, ideológiai, netán személyes érdekű motívumokat kell keresni, hanem a jó szándékot. És ez, meggyőződésem, így van jól, így helyes. MAGÁN VÉ L E M É N Y Gsak rohanunk E lhagytuk Udvarhelyet, mindjárt felérünk a Tolvajosra. Erdélyben járunk, a Hargita szerpentinjein kanyargunk, s ha Isten megsegít, a hágón túl már ott van Csíkszereda. Fenséges a táj. Fent vagyunk majd’ ezer méter magasságban. Mögöttünk egyedülálló, hatalmas szál lucfenyők, előttünk lapos fennsík. Akár a Hortobágyon is állhatnánk, ha nem lennének mögöttünk azok a fenyők, ha nem csípne az éles levegő, s persze, ha nem tornyosodna előttünk a jó ezernyolcszáz méteres Madarasi-Hargita, s odébb az Oltárkő, a Rákosi-, a Csicsói-Hargita. Az út egyébként pompás, és gyér a forgalom. Nem úgy, mint kétszáz kilométerrel nyugatabbra, a Királyhágón, ahol egymást érik az autók, s tízből minimum kettő magyar. Az arány azonban hasonló itt is, s ami feltűnt már az erdélyi kapuban is, mindenki siet. Nyolc-tíz évvel ezelőtt sem lehetett persze sokkal több autót látni errefelé, de nézelődő, fenyőtobozt, borókát gyűjtögető magyar turistát igen. Most azonban vágtat mindenki. Rohan a HR — Hargita —, a CV — Ko- vászna —, s rohan a H jelű gépkocsi sofőrje, utasa. A székelyek lobolását még meg is érti az ember, hiszen mióta beköszöntött a kapitalizmus, őket is szorítja az idő, az üzlet... De hová trappol a magyarországi magyar a Székelyföld szívében? Ugyanezt kérdezik tőlünk székely ismerőseink, de mi csak tanácstalanul tárjuk szét a kezünket. Valóban, valami megváltozhatott bennünk, köztünk az elmúlt években. Emlékszünk rá még, amikor valamelyikünk megjárta a Székelyföldet, s egy-egy bo- kállyal, valami ritkább könyvvel megérkezett, micsoda ünneplést csaptunk. Valóságos hős volt az illető, s ittuk a szavait, amint a csíkménasági templomról, a bonchidai kastélyról, vagy a bálványosi vár romjairól mesélt. Vendéglátóink most kivétel nélkül félelmetes tempónkra panaszkodnak. Meg arra, nem csak hogy szaladunk, de valahogy kevesebben is jövünk. Ez utóbbi nem ér meglepetésként minket, hiszen régóta tudjuk, hogy a külföldre utazó magyar — már aki megengedheti magának a külországi kiruccanást — inkább megy Krétára, Honoluluba, Palma de Mallorcába, mint Makfalvára, Énlakára, vagy Csikkarcfalvára, de az bizony mellbevágja az embert, hogy a Székelyföldre jövők többsége sem állítja le az autót egy-egy nagy múltú várrom, öreg székelykapu láttán, egy-egy ódon templom zengő szavának hallatán. Azonban még mielőtt a végleges romlásról beszélnénk, kiderül, nem is olyan fekete ez a kép. Csak megváltoztak az idők. Az Erdélybe igyekvőket már nem csupán a várromok, erődtemplomok érdeklik. Hanem, hiába, új idők, új szelek, az üzleti befektetések is. Megyénkből is egyre többen ismerik fel a romániai lehetőségeket, s lehet szavaikban némi igazság, miszerint a magyarországi tőke erdélyi megjelenése legalább annyi hasznot hozhat a székelyeknek, mint a hetvenes, nyolcvanas évek értelmiségi turizmusa. Még ha a szálkái, vagy nyíregyházi vendég nem is áll meg minden folyókanyarban. A KM j hétvégi melléklete '97. XI. 15. j Kállai János Török Mária: „A segítésben nem politikai, ideológiai, netán személyes érdekű motívumokat kell keresni, hanem a jó szándékot” Martyn Péter felvétele gyerekeknek, a családjuk valamennyi tagjának igyekszünk minél hasznosabb szabadidős programokat kínálni, lehetőség szerint kedvezményes anyagi feltételekkel. Eszerint tehát: szolgáltatunk. De nemcsak erről van szó! Érdekvédelmi funkcióink, kötelezettségeink is vannak. A gyermeki (valamint a családi) jogokat — adott helyzetben — érvényre juttatni; beleszólni a gyermekek érdekeit érintő, netán sértő ügyekbe. □ Gondolom, ez utóbbi a nehezebb. De hogy állnak a programkínálattal? — Központi és egyéni programjainkra egyaránt mozgósítjuk a tagságot. Minden évben a legnagyobb országos megmozdulás a már említett születésnapi (értendő: az újjászerveződésről megemlékező) gála — általában szeptemberben. Régiónkban táborokat szervezünk. Az idén Gergelyiugor- nyán töltöttek a gyermekbarátok emlékezetes napokat. Szervezeti szinten pedig az éppen aktuális események — pl. minden évben a gyermeknap, Mikulás, karácsony — adnak alkalmat, hogy hallassunk magunkról. mm ........................................... Alulról finanszírozottak vagyunk, vagyis magunkat kell támogatnunk. ^ □ Mennyire tudnak önökről? A mozgalomról? Milyen létszámú a tagság? — Mondhatom: egyre ismertebbek vagyunk. Már régen kiléptünk az intézet falai közül, jelen vagyunk Nyírbátor városban, de tudnak rólunk szerte a régióban. A mozgalomnak országosan mintegy
