Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-12 / 264. szám
1997. november 12., szerda HÁTTÉR Gátak között maradtak a folyók Sikeres ár- és belvízvédekezési gyakorlatot tartottak megyénkben Az árvizek fogadására békében kell felkészülni Balogh Géza Nyíregyháza-Panyola (KM) — Péntek este, és Nyíregyházán ki van világítva a megyeháza díszterme. Bent a szokásostól eltérő ülésrend, és nagyon sok az ismeretlen arc. De szokatlan a tárgyalás témája is: a megyei védelmi bizottság ülésezik Zilahi József elnökletével, az elmúlt két nap eseményeit elemzik a megyeiek, s a távolabbról ideérkezett szakemberek. Védelmi bizottság — kaphatja fel fejét az olvasó — valami baj van!? Megnyugtathatjuk, nincsen, de a bajra fel kell készülnünk, hogy ne érjen váratlanul bennünket. Egyszerre áradtak Kormányhatározat írja elő, hogy bizonyos időközökben minden térség katasztrófaelhárítási gyakorlatot tartson, a mi megyénkben az ár- és belvizek okozhatják a legtöbb gondot. Legnagyobb folyónkon, a Tiszán például néhány óra leforgása alatt súlyos veszélyhelyzet alakulhat ki. hiszen az árhullám pillanatokon belül megérkezik Tiszabecsre, a Szamos erejét pedig, ismervén a nagy, hetvenes árvizet, ecsetelni is fölösleges talán. De komoly fenyegetettséget jelentenek a belvizek is, talán elég az idei esztendő eseményeire utalnunk, amikor a nyár elején sokszáz milliós károk keletkeztek a Rétközben, az Ecsedi-lápon, s más, mélyebb fekvésű vidékeken. Nálunk tehát az ésszerűséget követve a katasztrófaelhárítási gyakorlat egyenlő az ár - és belvízvédekezési gyakorlattal. Mint Fazekas Lászlótól, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójától megtudjuk, a feltételezések szerint az elmúlt napokban hatvan-nyolcvan milliméter csapadék hullott, a hegyekben persze hó formájában, majd kis szünet után újabb fellegek jöttek. Fent a hegyekben megolvadt a hó, a folyók rendkívül hevesen, s egy időben áradni kezdtek. Az előrejelzések szerint a Tiszán és a Szamoson az áradás meghalad minden eddigi szintet, de a Krasznán, s a Túron is készültség elrendelésére lesz szükség. Különösen súlyosnak ígérkezik a helyzet a Tisza-Szamos közben, ahol valószínűleg több tucat település lakosságát ki kell telepíteni. Drámai nap Mozgósítják a Felső-Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóság szakembereit, s a helyben toborzott közerő bevonásával a Polgári Védelem árvízvédelmi osztagát. Az árvíz legdrámaibb napja november 7-e, javában foiyik a fenyegetett falvak kitelepítése, s a megyei védelmi bizottság is a helyszínre utazik, hogy ellenőrizze a védekezést. Irány tehát Panyola, amelynek határát három folyó is a mossa: a Tisza, az Öreg-Túr és a Szamos. Onnan fenyeget az igazi veszély, már csak néhány centiméter hiányzik ahhoz, hogy a víz meghágja a gátat. Panyola azonban végtelenül csendes. Békésen süt a nap, varjak úsznak az égen, a Szamos pedig olyan nyugodt, mint az anyja vállán szendergő kisgyermek. A gát környékén viszont igazi hadiállapot. Né- hányan ironizálnak is az ellentmondáson, Kovács Kálmán, a közlekedési és vízügyi minisztérium államtitkára azonban figyelmeztet: békében kell felkészülni a háborúra. Ha ugyanis élesre fordulna a helyzet, már nem lenne idő a gyakorolgatásra. Nem volna lehetőség a különféle szereplők, jogszabályok, előírások, a szervezési, finanszírozási s még a jó ég tudja hányféle feladat összecsiszolására, az ellentétek, súrlódások felszámolására. A folyó még most is árad, feltétlenül meg kell erősíteni a gátat, hogy el ne vigye Panyo- lát. Az éjjel tehát hozzá láttak a nyúlgát építéséhez, a kőbordák kialakításához, s persze nem maradhattak el az árvíz- védekezéskor talán legtöbbet látott kellékek, a homokzsákok sem. Antal József, a FETI- VÍZ Kft. igazgatója irányítja a helyszíni munkákat, ő tájékoztatja a védelmi bizottság tagjait, s a velük együtt ide érkezett vendégeket, akik között találunk magyar és osztrák tábornokot, román és szlovák vízügyes mérnököt, szakigazgatási, pénzügyi, egészségügyi, hírközlési szakértőt, mert hiszen az árvédekezés rendkívül összetett tevékenység. A hirtelen pezsgés felkelti természetesen a helybéliek figyelmét is, egyre többen ballagnak ki a folyóhoz, hogy lássák, mi is fog történni. Kis csapatokban kommentálják a látottakat. Az egyik útvető kövön idős férfi ül, értetlenül Harasztosi Pál felvétele csóvája a fejét. Én nem tudom, mondja, mi lett evvel a Szamossal az utóbbi időkben. Minden évben felárad, de úgy, hogy mindjárt bekapja a falut. Nagy vizek Huszti Lajos a maga nyolcvan- három évével sok mindent megélt már, többek között azt is, miként vitte el a negyvenes évek végén egy jeges ár a nem sokkal korábban épített fahid- jukat, de amit mostanában tesz Tisza, meg a Szamos...! Beszélgetőtársa, Máthé Lajos a fia lehetne, azonban nagy vizekre ő is emlékszik. Itt van az 1970-es..., de azt talán ezer esztendő múltán is emlegetni fogják. Ne mosolyogjunk hát mi csak ezen a szárazra sikeredett gyakorlaton, figyelmeztetnek. Mert aki átélte már egyszer, hogy a házát mossa az ár, az augusztusi hőségben se teljesen nyugodt. Ámbár ez a gyakorlat megnyugtató, a védekezők kifogástalanul dolgoznak. Ugyanerre a következtetésre jut még aznap este a megyei védelmi bizottság is. A negyvennyolc órás gyakorlat résztvevői jelesre vizsgáztak. Bebizonyították: egy esetleges bekövetkező ár- és belvízvédelmi katasztrófa esetén időben, kellő szakértelemmel folyhat a védekezés, a mentés. M inden harmadik sorköteles alkalmatlan a katonai szolgálatra -— adták hírül a lapok néhány napja —, sőt közülük sokan csak életmódváltoztatással ölthetnék magukra a gimnasztyorkát. Pedig már eddig is alaposan megváltoztatták. Ma már hadbíró- sági ügy a parancsolgatás, ha valakivel felmosatnák a folyosót, a vécéről ne is beszéljünk, ma már egyenruhát sem kell hordani, minden nap hazamehet aki közelben lakik, a reggeli torna sem kötelező. Csoda ez a nagy alkalmatlanság? <& Olvasom, hogy a Szabaddemokraták Szövetsége mindent meg kíván tenni azért, hogy Pálfy G. István, A Hét és a Híradó egykori főszerkesztője nehogy visszakerüljön a Magyar Televízióba. Néhány héttel korábban azért tiltakoztak, mert a 2-es csatornát nem a közismerten SZDSZ-es csapat kapta, tegKelet-Magyarország 3 Csatabárd a felszínen ■ ^ n szebb vagyok, bizony! Én meg okosabb vagyok! Lj Nekem bátyám is van, és ha akarom akkor megver! 1 _J De az én apukám sokkal erősebb...! Nem folytatom. Ugye ismerősek ezek a mondatok a gyerekkorunkból, amikor a szánkkal fitogtattuk bátorságunkat, s olyan erősek voltunk, hogy az nacsak. Aztán amikor a megmérettetésre került a sor, már elbizonytalanodtunk kissé. Tényleg, vajon ki az erősebb? Mindezek jutottak eszembe a tegnapi rádió és újságnyilatkozatok hallgatása, olvasása közben. (A tegnap helyett írhatjuk a tegnapelőttet, a mát, a holnapot, a holnaputánt is.) November közepe lesz lassan, de még fél év van hátra a jövő évi parlamenti választásokig, ám a nyilatkozatháború ugyancsak megkezdődött. Hallom, hogy a kisgazdák vezére szerint az MSZP-vel lesznek versenyben a végső győzelemért, természetesen a voksok számlálása után megelőzik a jelenlegi kormánypártot. S az is természetes — Torgyán szerint —, hogy a kisgazdák nélkül nem lehet kormányt alakítani. Olvasom Magyarország legkedveltebb napilapjában: a szocialisták tagjainak többsége biztosra veszi a párt 1998- as választási győzelmét. Ezzel egyszersmind az SZDSZ- szel való koalíciókötés megismétlését valószínűsítik, és Horn Gyula miniszterelnökségének folytatását várják. Mit mondjak: önbizalom hiányában egyik párt sem szenved hiányt. Ügy látszik, van valami jó a kormányzásban, kellemes lehet a hatalom húsosfazeka körül táncot lejteni. Mert nincs egyetlen párt sem, amelyik ne hinne a végső győzelemben, amelyik ne a koalícióba kerülést tűzné ki célul. Igenám, csakhogy a felmérések mai állapota szerint két párt sem tud kormányt alakítani, mert nem kapják meg a választóktól a parlamenti többséget. Ebből pedig egyenesen következik: a kormányalakítás idején kacifántos dolgok játszódhatnak le. Az is benne van a pakliban, hogy a ma ellenségei eltemetik a csatabárdot és egy koalíción belül megbékélnek egymással. Addig pedig hadd folyjon a csatározás. Sipos Béla Kutatói intelmek M egyénk méltán büszke az itt működő, eredményekben gazdag múltra visszatekintő kutatóintézeteire. Az ezekben folyó munka gyümölcsét élvezi az egész ország, elég utalni azokra a növénykultúrákra, amelyek szűkebb hazánkból. Nyíregyházáról, Kisvár- dáról, Újfehértóról indultak hódító útjukra. Bár az állomások helyzete soha sem volt ideális, a rendszerváltást követő évek kedvezőtlen fordulatot hoztak a tudományos célokat megfogalmazó kutatók életében. A szűkös költségvetés nyereségorientált tevékenység kényszerével jár együtt, s ahol már a profitot kell hajtani, ott óhatatlanul csorbul az alapfunkció. Mindehhez járul az alkalmazottak, neves (nemzetközi elismertségnek örvendő) szakemberek arcpirítóan alacsony bérezése, ami az utánpótlás kinevelését veszélyezteti. A gazdaság minden területén örök érvényű igazság, hogy ahol nem törődnek a kutatás-fejlesztéssel, ott törvényszerű a visszaesés, a lemaradás. Sokszor elhangzik a vád, hogy az élet legkülönbözőbb területein megjelenő külföldi tőke ipari gyarmat szintjére süllyeszti a honi gazdaságot. Az indoklás ismert: a befektetők megszereznek egy üzemet, lassan elsorvasztják, jobb esetben saját termék gyártását kezdik el benne. A jelenség persze ennyire nem káros, de a végeredmény sok esetben elgondolkodtató: egyrészt a hazai áru (legyen az vagy mosópor vagy éppen húskonzerv) kiszorul a piacról, másrészt számunkra csak a gyártás folyamata marad feladatként, mert kevés külföldi viszi idegen helyszínekre a kutatás-fejlesztés munkáját. A döntés részben érthető, hiszen a K+F költséges dolog, ehhez megfelelő anyagi háttérről ma Magyarországon kevesen képesek gondoskodni. Ilyen helyzetben fokozott figyelmet kell fordítani a szellemi bázisok megőrzésére, a klasszikus értelemben vett iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Nyéki Zsolt Akciófilm készül Ferter János rajza-----------------------------------------------------------------—------------------------. I -is&, *&sí* Mám 'A ta a fővárosi önkormányzat korrupt dolgozóit, akik azoknak ítélték oda az egészség- ügyi beruházásokat, akik ezt nekik jól megfizették, függetlenül attól, hogy azok az ajánlatok voltak-e a legkedvezőbbek a főváros számára, vagy sem. A rádióban aztán meglehetősen furcsákat hallottunk a főváros megszólaltatott vezetőitől. Elmondták ugyan, hogy valami nem megengedhető dolog történt, de azért — íme az ártatlanság vélelme — egyértelműen kiálltak a megvesztegetettek mellett. Azt viszont elmondták, hogy Biri, a feljelentő bezzeg olyat tett, amiért — igaz, korábban — fel kellett neki mondani. Tényleg csúnya dolog lehetett. Többször is zaklatta feletteseit a korrupció miatt, s mivel nem intézkedtek, hát más szervekhez fordult. Kellett ez neki? Képes volt ártani azért a néhány millióért munkahelye jó hírének! Mások majd hallgatnak, ha tudnak valamit. detlenségnek minősítette. Nem kell parlamenti bizottság sem az ügy kivizsgálására — mondták —, nem lenne szerencsés, ha a politika beleavatkozna hatósági dolgokba. Azon töprengek, vajon a taxissztrájk annak idején hatósági, vagy politikai ügy volt-? Aztán meg azon, hogy a köztársasági elnök előzetes kegyelemi rendelete hatósági intézkedésnek szá- mít-e? j£n Biriben nagy forrongás lehet. Mármint Biri Sándorban. O az a volt beruházási alosztályvezető, aki lebuktattál t egy olyan időszakban, amikor a szólás- és a sajtó- szabadság nem érvényesült a televízióban, vagy most annak, ha olyan alelnök vezetné az országgyűlést, aki irredentái ?) kijelentéseket tett. Nekem meg az jutott eszembe, hogy egy párt személyében megtaláltuk az új rendszer személyzetisét, meg hogy annak sincs jobb üzete- nete, ha a másság elfogadását nem csak mástól várja ei valaki. Ä) Eljárást indítottak a múlt heti agrárdemonstráció idején előállított húszvalahány résztvevő ellen. Az ok kézenfekvő: a tiltott fa gyümölcséből ettek, vagyis nem engedélyezett tüntetésen vettek részt. Igaz, nem autóval, nem az eredetileg tervezett útvonalon nem lassították a forgalmat, de a hatóság engeMenet közben napelőtt pedig azért, nehogy Kávássy Sándor legyen a kisgazdák parlamenti alelnökje- löltje. Pálffy esetében úgy vélekedtek: rossz üzenete lenne annak, ha olyan személy kerülne vissza a közmédiába, aki frekventált szerepet vál