Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-11 / 263. szám

1997. november 11., kedd HÁTTÉR Ha ellenáll, bio lehet nő az érdeklődés és a kereslet a bioélelmiszerek iránt Ebből a weinsbergi kertből az érett gyümölcs közvetlenül a boltokba, a többi azonnal hűtőházba kerül Amatőr felvétel Nyugat-Európában Nyíregyháza (KM - GB) — A megyei Biokultúra Egyesü­let tagjai nem régiben tanul­mányúton jártak a környezet­kímélő kertészeti termelésben élenjáró Németországban. Az utazás támogatói között szere­pelt a nyíregyházi Obanex Kft. is, amelynek a program meg­szervezésében főszerepet vál­lalt ügyvezetője Karácsony Dániel így számolt be a kint tapasztaltakról: — Erősíteni akartuk a kap­csolatunkat azzal a weins­bergi kutató intézettel, amely- lyel 3 éve ismerkedtem meg egy itthoni biotermesztési tan­folyam hallgatójaként. Meg akartuk ismertetni a megye je­lenlegi és leendő biotermesz­tőit azokkal az új, ellenálló gyümölcsfajtákkal, amelyek­nek a honosításában fantáziát látunk — beszél a mostani uta­zás céljáról a bébi- és bioélel­miszereket előállító német HIP cég tulajdonában lévő kft vezetője. Extraprofit — Ennek a biokörútnak az aktualitását az támasztja alá, hogy az EU tagállamok mező- gazdasági területeinek 1 -2 százaléka már a biotermesztés szolgálatában áll, Magyaror­szágon pedig csak 20 ezer hektáron történik hasonló. A biotermékek iránti kereslet Nyugat-Európában óriási. A vegyszermentesen előállított mezőgazdasági termékekért a fogyasztók átlagosan 30 szá­zalékos felárat hajlandók fi­zetni. A biotermesztésben ezért extra profitlehetőségek rejlenek. A nyugat-európai pi­ac jelenleg kielégítetlen bio­termékekből, ezért a magyar biogyümölcs és -zöldség kor­látlan felvevőpiacát jelentheti. Persze nem feledkezhetünk el a biotermékek iránti növekvő hazai keresletről sem — A külföldi szakemberek egybehangzó véleménye: bio­termesztés extenzív viszonyok * 1 között elképzelhetetlen. Bár a hagyományos térállású szór­vány gyümölcsösök hozama is értékesíthető biotermékként — ha a követelményeknek megfelelnek —, ám rentábili­san kizárólag intenzív (sűrűbb térállású) ültetvények alkal­masak biogyümölcs előállítá­sára. Ellenállók — A bio-almatermesztésben az általánosan elterjedt fajták nem jöhetnek számításba. A varasodásra és lisztharmatra fogékony Jonathannal, Star- kinggal, Goldennel a bioter­mesztésben felesleges foglal­kozni. A vegyszermetes ter­mesztésben a hagyományos 16-17 permetezés helyett 20-21 permetezést végeznek, mivel a biológiai termesztés­ben használatos növényvédő szerek hatékonysága nem ha­sonlítható a jelenleg általános­nak mondható növényvéde­lemben használtakéhoz. A bi- otermesztésben a figyelem te­hát a varasodás- és lisztharma­tellenálló fajták felé fordul, amelyek mellett az újabb, tole­ráns fajták — mint a Jonagold, az Elstar — is szóba jöhetnek. Az eddigi tapasztalatok alap­ján a Topáz nevű cseh alma fajta bizonyult a legjobbnak, amelynek előnyös tulajdonsá­ga a lisztharmat, varasodás és tűzelhalás rezisztenciáján kí­vül, hogy ízben, küllemben és eltarthatóságban felveszi a versenyt a hagyományos faj­tákkal 1 Persze miközben Nyu- gat-Európa a Topáztól hangos, érdemes odafigyelni a ver­senytársaira is. — A weinsbergi kutatóinté­zet ültetvényeiben a különbö­ző növényvédelmi eljárás mel­lett alanykísérleteket is foly­tatnak. A sokára termőre for­duló MM 106-os alanyról egyöntetű a német vélemény: „nem fát, hanem gyümölcsöt akarunk termelni”. Az M26- osok korábban termőre fordul­nak, de a magas humusztartal­mú ottani talajokon még ezek is erős növekedést mutatnak. Az M9-esen álló fák már a 3. évtől teremnek. Az erősebb növekedésű ellenálló fajták­hoz (Topáz, Rubinok) a leggyengébb növekedésű (P22 és J.T.E.G.) alanyok a legal­kalmasabbak, persze csak ki­váló talajadottságok mellett. Biotoborző — A megyei Biokultúra Egye­sületben most célul tűztük ki, hogy a télen figyelemfelkeltő előadásokat indítunk a bioter­mesztéssel kacérkodó gazdák­nak. A megye három mikro- körzetében — Kék, Aranyosa­páti és Fehérgyarmat térségé­ben — tervezett tíz előadásból álló képzésben részt vesznek majd a DATE, a Kertészeti Egyetem tanárain kívül német szakemberek is. A már képzé­sen átesett és a biotermelésre vállalkozó gazdákkal pedig szeretnénk megvalósítani egy integrációt, amelyben a meg­szerveznénk egyebek között a megfelelő és elegendő szapo­rítóanyaghoz jutás feltételeit és természetesen az előállított biotermékek piacra jutását is.-» j agyapó, úgy 2010 tá- l\l ján maga köré gyűj­1 Y tötte gyermekeit, uno­káit és a tízszobás villa ár­nyas, szökőkúttal díszített kertjében, közvetlen az úszó­medence tövében, miközben a szobainas behozta az elma­radhatatlan wiskijét, szódá­val —- hozzákezdett a régi megígért meséhez. Úgy érez­te, ezzel tartozik a gyerekei­nek, az unokáinak. Tudják meg az igazságot, hogyan lett ő, úgy az ezredforduló előtt öt-hat évvel újgazdag emberből hirtelen újszegény ember... De haladjunk mód­jával. Bizony kalandor, szeren­cselovag volt a ti apátok, nagyapátok — kezdte az öreg, mintha egy papnak akarna gyónni. Két-három év leforgása alatt, hála a rendszerváltásnak és a korai rendezetlen törvényi szabá­lyozásnak, no meg a kéz ke­zet mos áldásos gyümölcsei­nek, mire feleszméltem, már a milliomosok között érezhet­tem magam. Igaz nem voltam finnyás, minden valamire va­ló üzletben benne voltam. Az viszont csak mendemonda, hogy még az ukrán maffiával is üzleteltem, netán pénzmo­sásban is közreműködtem. Ez merő rágalom. Tagadhatatlan viszont, hogy nem dolgoztam meg a hatalmas vagyonomért, amely hirtelen a nyakamba szakadt, s bizony egyre job­ban kezdett nyomasztani az a sok hercehurca is, ami a gaz­dagsággal együttjárt. Min­denki tartotta a markát, tő­jó barátom, még a népfront­ból, viccesen azt mondta, ad­hatnék száz milliót az új templom építésére, s ezzel bérletet váltanék a mennyor­szágba... Még ilyet! Bérle­tet... Tékozló nagyapa lem várt támogatást a fél or­szág, az emberek úgy gon­dolták, ennek van miből ad­ni. Alapítványok, úgymond civil szervezetek sokasága kopogott alamizsnáért, tévé­sek, filmesek, írók, költők ku- nyeráltak, de még a homoko­sok is megkerestek, hogy ad­jak néhány százezer forintot a klubjuknak. Felsorolni sem tudnám, kik kerestek meg ab­ban a nehéz időszakban. No meg hány fenyegetést kellett elviselni, mibe kerültek a testőrök és a testőröket figye­lő őrök, mert hogy nem lehe­tett megbízni senkiben... Ott tartottam, hogy már a naponta érkező leveleket se mertem felbontani, mert egy ismeretlen jóakaróm megfe­nyegetett. levélbombát küld a címemre, mivel megtagad­tam a támogatást az egyesü­letétől, amely alapítványt ho­zott létre az impotencia gyó­gyítására. Hát még ez is! Mi jöhet még? Egyszer jött a he­lyi plébános, egyébként régi Talán ekkor kezdett érle­lődni bennem az elhatározás, Valamit tenni kell, ha meg akarom menteni önmagam. Az első perctől nehezen vi­seltem a rám szakadt gaz­dagságot. De nemsokára rá kellett jönnöm, legalább olyan nehéz megszabadulni a millióktól, mint megszerezni azokat. Szerencsére az egyik vállalkozás a másik után fuccsolt be. száz milliókat ve­szítettem egyetlen félresike­rült üzleten. Ez teljesen fel­dobott, fog ez menni. De a szerencsés sorozatnak vége szakadt. Sajnos a nemzetgaz­daság állapota ekkor kezdett javulni, úgyhogy hiába rug- kapáltam, a legkockázato­sabb üzletekbe is belemen­tem, mindig én voltam a be­futó. Már nem is fél, hanem két kézzel szórtam az adományo­kat, én hívtam fel a különbö­ző szervezeteket, s ígértem anyagi támogatást. De egy idő után nem tudom mi tör­tént, az addig alázatosan ké­relmező emberek valahogy elkerültek, hirtelen nem volt szükségük az anyagi támoga­tásra. Egy szép napon édesanyá­tokra, nagyanyátokra írat­tam minden vagyonom, aztán szépen.elváltam tőle, persze csak papíron. Még aznap csődöt is jelentettem. Máris ott álltam csupasz fenékkel, ahogy elkezdtem, újszegény lettem, így jogosult a munka- nélküli segélyre, járadékra, az energiaköltségek kiegészí­tésére, ingyenes orvosi ellá­tásra és így tovább. Még ilyen boldog soha életemben nem voltam. Megszabadul­tam a millióimtól, a régi ba­rátaim újra kezdtek hívogat­ni, minden a régi kerékvá­gásba zökkent. Azóta is sokat eltöprengek azon, mennyire esendők az emberek, hogy ragaszkodnak a millióikhoz. Ok még nem tudják, nincs annál jobb érzés, mint ami­kor szegény az ember...-» j agyapó befejezte a l\/ történetet, majd intett 1 y a sofőrnek, és beszállt a 2010-ben népautónak szá­mító Mercibe. Sietett a bará­taihoz, akik már várták. Kez­dődött a kártyaparti. Mert mégis a legfontosabb az élet­ben a barátság, a belső bé­ke... Kelef»iiaparor szag & Hajlás az igenre Ha hinni lehet a közvéleménykutatóknak, tavasz óta jókora ellenzésből erős szimpátiába csaptak át a NATO-val kapcsolatos érzelmeink. Nehéz megér­teni az akkori antipátiát, és ugyanolyan fejtörést okoz kö­vetni a hatalmas pálfordulást. Egy következtetést viszont mindenképpen le lehet vonni: meglehetős bizonytalanság kezd elhatározássá kristályosodni a népszavazás hetében. Peremre szorultak az ellenzők, és legyenek akár bal, akár jobb oldalon, olyan nevekhez kapcsolódnak, melyeknek hallatán a józan törzs, vagyis a szavazók többsége mégin- kább hajlik az igenre. (Persze azért akadnak még szép számban ellenzők is). A földkérdés immár csak egy múló, zavaró epizód, amely sikeresen levált a fő kérdésről, és így több ideje, energiája marad a polgárnak, hogy az igazi döntésről gon­dolkodjék. A parlamentben — ritka pillanat — teljes az egyetértés. És mégis, mégis érezhető valami idegeskedés koalícióban és ellenzékben egyaránt. Olyasmi, mint a tizen­egyeshez nekikészülődő focistában. Ott a labda, a kapuson kívül senki nem zavar... Szinte elhibázhatatlan. Szinte. És szegény focista arra gondol: volt már elhibázott bün­tető. Születhet e a mostani teljesen igenre álló helyzetben nem? Milyen kár, hogy nálunk nincsenek olyan fogadóiro­dák. mint Angliában. Fogódzónak csak jó volna az arány, amin felvennének téteket. Enélkül viszont csak magunk­ban latolgathatjuk, mi a tét? Egyik világrendszer széléről a másikra kerülhetünk, anélkül, hogy a sátorfánkhoz nyúlnánk. Kárhoztassuk Ár­pád apánkat, hogy nem ment még beljebb Európába? Ki csepegtetne akkor most nektárt Tokaj szőlővesszejéről? Tegnap reggel Nyíregyházán, a Kossuth téren egy orosz tiszt jött velem szembe. Snájdig legény, kifogástalan egyenruhában, kitüntetésekkel, a jellegzetes tányérsapká­ban. Nem tudom, mit keresett itt, az biztos, hogy ebben a szerelésben csak vendég lehetett nálunk. Rokonszenves mosoly játszott a szája szélén, az egész tér őt bámulta. Esik Sándor Előttük a jövő Patetikus, lózungszerű a cím. Meglehet. Ám, ha kie­gészítjük: előttük a jövő tanév (mármint a mostani nyolcadikosok előtt, akik megyénkben közel nyolc­ezren vannak), akkor mindjárt kitűnik a szlogen emelke­dettsége mögötti prózaiság. Merthogy az általános iskolát végzők zöme tovább fog tanulni, éppen ezért mostanában néz szembe az iskola- (pálya-) választás komolyságával. A jövő tanév több szempontból sem lesz (nem lehet) ugyan­olyan, mint a korábbiak voltak. Belép a Nemzeti Alaptan­terv, hatályosulnak a közoktatási és szakképzési törvény olyan szabályozói, melyek alapjaiban változtatják meg az oktatás struktúráját, intézménytípusait, képzési tartalmait, metodikáját. Érdemes lesz minden érintettnek forgatni a nemrég meg­jelent Pályaválasztási tájékoztató 1998 című füzetet. A könyvecskében miden tudnivaló megtalálható, ami a jó döntéshez szükséges. Mindezek mellett hasznos tanácsok­ra is bukkanhat a benne böngésző. Az élen álló ajánlásban pl. a következő mondat olvasható: Új elemként jelenik meg az 1998/99. tanévtől az a tény, hogy szakképzésre je­lentkezni és beiskolázni csak az Országos Képzési Jegy­zékben meghatározott módon és feltételekkel lehet. Ennek megismerésében az iskolák igazgatói és pályaválasztási felelősei adnak felvilágosítást. A citátumhoz csupán annyit fűzünk: igen, a szakképzés ún. hagyományos, hároméves kifutási idejű formációja már a múlté. Helyette megszerveződnek a 9. évfolyamok, őket követik majd a tizedikek, hogy aztán a régi értelem­ben vett harmadik évben (mikorra a diák betölti a 16. élet­évét) kezdődhessen a „szakmázás”. E vázlatos felsorolás­ból sejthető: a gimnázium, a szakközépiskola első két év­folyamán nagyjából ugyanazok a stúdiumok fognak domi­nálni, de a szakmunkásképzőkben indítandó 9. és 10. osz­tályokban sem sokban különbözik a helyzet. Lezajlik az iskolatípus nivelláció, ami remélhetőleg nemcsak a forma forradalmát, hanem a fejekét hozza magával. Kállai János Arányok Ferter János rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom