Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
Napkelet • A hit világa 1997. NOVEMBER 1., SZOMBAT A reformáció ünnepén Négyszáznyolcvan évvel ezelőtt — 1517. október 31-én — dr. Luther Márton ágostonrendi szerzetes, egyetemi tanár kilencvenöt tételt szegezett ki a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezzel megkezdődött a reformáció fél évezredes története. A 16. században Rómában a pápák a Szent Péter-templom építéséhez fogtak. A szükséges pénz biztosítására engedélyezték a bűnbocsátó cédulák árusítását. Németországban Tetzel János domokosrendi szerzetes szorgoskodott az árusításban. Luther Márton ez ellen lépett fel, mert Pál apostol rómaiakhoz írott levelében talált rá tanításának lényegére: „Az ember hit által igazul meg.” Luther maga sem gondolta, hogy tanítását két hét alatt megismerik mindenhol. Viták, kihallgatások és a végén 1520-ban pápai kiátkozás lett a következménye. 1521-ben ilyen helyzetben idézték Wormsba, a birodalmi gyűlésre a világ akkori legnagyobb hatalmassága, V. Károly német-római császár elé. Tanai visszavonására akarták rábírni. Ő erre csak akkor lett volna hajlandó, ha a Szent írásból meggyőzik. Végül is tanait nem vonta vissza. A birodalmi gyűlésről távozva, barátai színleg elrabolták és Wartburg várában rejtették el. Itt Luther lefordította az Új Testámentumot görögből németre. Ezzel a német irodalmi nyelv alapjait fektette le. Ennél fontosabb volt, hogy mindenki anyanyelvén olvashatta a Bibliát. Az augsburgi birodalmi gyűlésre már nem mehetett el a pápai átok alatt álló Luther. Ott egyetemi tanártársa, Melanchton Fülöp foglalta össze Luther tanításait és vette védelmébe. Wittenbergben mind Luthernek, mind Melanchtonnak sok magyar tanítványa volt. Számuk lehetett kétszáz is. Melanchton tanítványa volt Stöckel Lénárt, aki már 1531-ben Bártfán iskolát is alapított, valamint Honterus János, aki Brassóban tette ugyanezt 1545-ben. Magyar tanítványai között tudjuk Dévai Bíró Mátyást, a magyart Luthert, valamint az Újtestámentumot magyarra fordító Erdősi Sylvester Jánost. A szomszédos Debrecenben, a kálvinista Rómában, helvét hitvallást valló Méliusz Juhász Péter is hallgatta Melanchtont Wittenbergben. Ez a vézna, testileg gyenge tudós lélekben nagy volt. Otthon „praeceptor Germaniae” Németország tanítójának nevezték. Kitűnően értett az ellentétek elsimításához. Luther maga mondta róla: „Ahová én baltával csapok, ott Fülöp gyalul”. Nem szégyellte kijelenteni, hogy tőle is tanult. Melanchton Fülöp 63 éves korában 1560-ban hunyt el. A wittenbergi vártemplomban Luther Márton mellé temették el, ahonnan a reformáció fél évezredes története elindult. Reményi Mihály Templombúcsú A záhonyi római katolikus egyházközség november 16-án délután 3 órakor tartja a Szent Erzsébet-napi templombúcsút egybekötve a templom belső és külső felújításának megáldásával, melyet Bosák Nándor az egyházmegye főpásztora végez. Zarándoklat A Debrecen-Nytregyházi Egyházme- í gyéből két autóbusszal zarándokolnak : a hívek Rómába, akik november 9-én , részt vesznek Apor Vilmos vértanú püspök boldoggá avatásán. A résztvevők Róma és környékének több egyházi nevezetességével is megismerkednek a november 7-11 -ig tartó úton, és imádkoznak a magyar népért, kérvén a boldoggá avatott püspök közbenjárását is. Ma halottak napja van. Családtagjaink, rokonaink, ismerőseink sírjára elviszülc koszorúinkat a névnapokon, az évfordulókon, de aki ezt elmulasztja, ilyenkor, halottak napján kimegy a temetőbe, hogy egy szál gyertyát gyújtson, hogy emlékezzen kedves halottjára. A keresztény egyházak a halottak napját követő napon emlékezik az utolsó ítélet napjára. Az utolsó ítélet, az Úr napja a művészetek egyik leggyakoribb témája volt évszázadokon át. Valamennyi ábrázoláson különválasztják a jókat és a rosszakat. A jókat angyalok segítik a mennybe, a rosszakat ördögök taszítják a pokolra. Valami hasonlóról van szó a bibliai könyvekben is. Az ítélet a Biblia egyik alapgondolata. Az utolsó ítéleten nem a hitet kéri számon a bíró, hanem a felebaráti szeretetet. A Biblia szerint Isten a jog teremtője és őrzője, ezért ő a legfőbb bíró is, aki beavatkozik az emberek életébe, ha megszegik a jogot. Az egész bibliai kor emberei biztosak voltak abban, hogy Istent illeti meg a végső ítélkezés, a végső győzelem, s ő betakarítja aratását. Isten uralmának (Ószövetség) és Jézus uralmának (Újszövetség) győzelmes megnyilvánulása az Úr napja, de nevezik az Emberfia napjának, ama napnak, az utolsó ítélet napjának is. Az ószövetségi próféták különösen Ezekiél, Zakariás, Dániel, Izajás, Ámosz, Szofoniás látomásai részletesen bemutatják, hogyan képMemline: Az utolsó ítélet (Gdanski múzeum) zekék el az ószövetségi idők emberei ezt a végítéletet, az utolsó napot, az Úr napját. Az evangélisták (Máté, János, Lukács) és Pál apostol az Úr napját Jézus második eljövetelének napjára teszik. János evangéliuma szerint Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse. KM-reprodukció Ám aki nem fogadja el a tőle hirdetett igét, az elítéltetik, az utolsó napon. A Biblia szerint az utolsó ítéletkor világosság derül minden titokra, és a bibliai könyvekben az olvasható, hogy Isten irgalma sokkal súlyosabban nyom a latban, mint az emberek bűnei. Egy magyar ifjú levele Kálvinhoz Október a protestánsok számára a reformáció hava. Ilyenkor előadásokban, igehirdetésekben többször beszélünk a reformátorokról s azok műveiről. Vannak köztük, akikről gyakran beszélnek, de vannak olyanok is, akiknek a neve szinte említésre sem kerül. Most olyan valakivel szeretném az olvasót megismertetni, akiről kevesek tudják, hogy olyan magyar, aki találkozott a nagy reformátorral Genfben. Rajta kívül más magyart nem is tart számon az egyháztörténelem. A Kálvint meglátogató magyar ifjú neve Belényesi Gergely. Ska- ricza Máté, Laskói Csókás Péter, Szenczi Molnár Albert is felkeresték Genfet, de nem találkoztak Kálvinnal. Belényesi Gergely 1542-ben ment külföldre, ahonnan 1545 tavaszán indult haza. Genfben 1544 szeptemberében találkozott Kálvin Jánossal. Belényesi 1545. március 26-én Strassburgból írt levelet Kálvinnak. Érdekes és jellemző a levél Kálvinra is és az író személyére is, meg a haza akkori állapotára is. Részletek a levélből: „Az Úr Jézus Krisztus kiváló szolgájának, Kálvin Jánosnak, a genfi egyház fejének, az én legkedvesebb Uramnak! Kegyelem a Jézus Krisztus által! Én Uram Kálvin! Köszönetét mondok neked, hogy engem, mikor ott voltam, a legnagyobb szeretettel öleltél. A legközelebbi napokban kaptam hazulról levelet, amelyben megírták Magyarország szörnyű csapását. Emiatt nem csekély az én fájdalmam. Mert ettől az időtől kezdve, amióta eltávoztam hazámtól, t. i. 3 év óta, kilenc várost pusztítottak el a törökök, sok kastéllyal, várral, s a közöttük eső összes falvakkal együtt a lakosoknak nagy rémületére...' Ezekhez a bajokhoz más is járul. Az elhalt királynak ti. i. vajdának (János királyt érti a levélíró) idejében némely város Magyarország megmaradt részében az Isten igéjét befogadta, most pedig a király halála után néhány zsarnok nemes jött be, akik a törökök minden kegyetlenségét és Magyarország szerencsétlenségét az evangéliumra hárítják, azt állítván, hogy a sok rossznak ez az oka. Ezért csudálatos módon dühösködnek a keresztények (azaz az evangélikusok) ellen. Néhány nappal előbb egy keresztyént megégettek, más polgárok javait, birtokait ragadták el, némelyeket tömlöcbe vetettek, ami ez előtt sohasem történt. Ezen felül a legutóbbi két év alatt folyamatosan és irtózatos módon pusztít egész Magyarországon a pestis, annyira, hogy akik tanultabbak voltak, úgy az egyházban, mint az államban, mindannyian a pestisnek estek áldozatul. Ehhez még újabb baj társult a múlt év július havában a sáskának óriási tömege szállta meg Magyarországot és egy nap alatt megemésztette a mezőnek minden termését. Ez aztán nagy éhséget idézett elő. Midőn hazámnak annyi csapását látom, hozzámtartozóimnak levele által intetve, azután a szegénységtől is szorongat- tatva, elhatároztam, hogy a legközelebbi vasárnap visszaindulok hazámba, hogy az elnyomott egyháznak szolgálhassak. Hogy az életemet vagy halálomat kívánja-e azzal, nem gondolok, csak Isten dicsőségére legyen szolgálatom. Kérlek tégedet én Uram Kálvin! A Krisztus szerelméért kegyeskedjél az Atyaistenhez könyörögni az egész gyülekezettel együtt a mi szerencsétlen anyaszentegyházunkért, hogy a kegyelmes Atya a mi nyomorult egyházunkról fordítsa el a büntetést... Isten Veled. Strassburg, 1545. március 26. Belényesi Gergely magyar nemzetbeli. Szálai László, református lelkész Új köntösben Már messziről ráköszön a sietőre, s meg- csöndesíti vagy meg is állítja pár percre. Az első színimpressziókat (lehet pár szép pillanat csupán) szemünk mohón issza, hogy a lélekben lelve tanyát, másodjára is megvirágozzon. Ha Róma hét halmon épült hajdanán, a középkori Kisvárda is halmokra húzódott, atájt, ahol a Rétköz a Nyírséggel találkozik. Árpádház-kori szentegyháza a legszembetűnőbb ponton emeltetett: vadvíz-országban és homokhajlatokban élő keresztényeknek sionnyi magasságban. Suhanjunk bár a 4-es számú főúton, szemünkbe szökik barokk-kori tornyának komoly barnája, s előbb, mintsem megbámulnánk a csonka várorom téglapirosát. Közelebb érve a főtérhez, lecsillapul az utazó: turista- és zarándokemlékek késztetik tűnődésre vagy maradásra. Akár parkolhat is Felső-Szabolcs legősibb templomának tövében. A barokksárga templomhajónál révbe ér, szaladós út után szelíd kikötőbe. Ősöreg gesztenyefák sátorában gótikus szentély fehérlik. Fák és falak nyugalma s századok hallgatása. Sötétben, odabent az örökmécses kis fényköre, rebbenésében is reménység, ha a nap már nyugovóra hajol. Remekbe készült tölcsérablaka keletre mereng, hogy begyűjtse a maradék fényt Isten és ember találkozásának színterébe. Társai csúcsíves (kőkereA kisvárdai római katolikus templom Archív felvétel tes, ónkarikás) szentélyablakok, súlytalannak tetszenek szinte, mint a megkönnyebbült lélek. Két-két karcsú ablak között arányos támpillérek... Ó, ha másutt is volnának szilárd támaszaink, hogy merészen a magasba törjünk. íme a gótika tanítása: egyetlen életed egyetlen küldetés, hogy az ég felé emelkedj, hogy esendő testedben lélekké lényegülj. Kívül-belül ünnepi fehérben Kisvárda római katolikus templomának szentélye, felkészülten várja a betlehemi születés, a megtestesülés 2000. évfordulóját. Szép, új köntösben Isten hajléka, ne késsünk soká, öltözködjünk mi is mennyegzős köntösbe. Lépjünk be így a Szent László alapította kőtemplom ajtaján. 1082- ben emelte a lovagkirály, midőn Kisvárda közelében győzelmet aratott a pusztító pogányokon, hogy legyen romolhatatlan bástya isten- telenség, embertelenség ellenében. Bástya kilenc század múltán is, mikor sorra épülnek a rontás és a bűn hivalgó bástyái. Szent László, a legelegánsabb királyi forrásvizet fakaszt az újjávarázsolt oltárképen. Duzzadjon csermelynyi jóvá az ezredvég lelki szikesedésének terjedtekor. László királynak vitéz lovagsá- gát... zengi az ének, a tágas bárok hajó, a szinte minden ízében újjáéledt kilencszázados szentegyház. Régi fényében fölragyog fönt az orgona, fenséges akkordjai bűnbánatot és al- lelujás örömet keltenek föl. Modern zeneszerszámok sem detronizálhatják a hangszerek királynőjét. A Szent Péter és Pál tiszteletére épült ősi templom áldozatkészségéből varrott új köntösben köszönti a Megváltó új ezredévét. Vajha mi is levetnénk, ami avitt, s magunkra öltenénk Szent Páí-i értelemben az új embert! Bakajsza András v A bíró a szeretetet kéri számon Kisvárda ősi temploma
