Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-13 / 239. szám
1997. október 13., hérfő NAGYVILÁG Thaiföldi szertartás. Egy templomi orvos hatalmas méretű tűket szúr át egy hívő arcán, a Bangkoktól 690 kilométernyire délnyugatra fekvő Phuket- szigeten rendezett fesztiválon. A tíz napig tartó eseményen kínai isteneknek és szellemeknek áldoznak a hívők AP-felvétel A felvidéki lakosságcsere Ötven év után emlékérmet adott a szülőfalu a nyugdíjas kereskedőnek Fazekas Árpád *MMOM«m«ooooo3o««ooo«c<-xoe«>:-»»tt'X9c«'m'Co»OTO»ooocooQC«OttmoeooQMOO» Nyíregyháza (KM) — Hazánkban voltak mindig ún. tabu témák. Csak $0 év elmúltával lehet például Magyarországon őszintén és nyilvánosan szólni a szlovákiai magyarság elleni 1945. április 5. és 1948. június 10. közötti állami terrorról, amelynek ördögien a lakosságcsere fedőnevet adták. Az első időpont Edvard Benes köztársasági elnök és Zdenek Fierlinger miniszterelnök által meghirdetett ún. kassai kormányprogramra utal, s az utóbbi pedig a megszűnését jelöli az át- és kitelepítéseknek, amelyek mintegy 200 ezer személyt érintettek. Az 1990-es években mind Pozsonyban (Gyönyör József: Mi lesz velünk magyarokkal? Fejezetek a csehszlovákiai „Hazahív a harangszó...“ ANDÓDIAK I. TALÁLKOZÓJA 50 ÉV ELTELTÉVEL Meghívó a szlovákiai An- dód (Andovce) községbe magyarság történetéből 1918- tól napjainkig c. könyv, Madách Könyvkiadó, 1990, 157 oldal, valamint Vadkerty Katalin: A reszlovákizáció és A deportálások c. könyvei; 1993-ban illetve 1996-ban, a Kalligram Könyvkiadó gondozásában, 209 illetve 195 oldalakon), mind pedig Magyar- országon (Dr. Horváth Zoltán c. egyetemi docens: A felvidéki magyarok Bácsalmásra telepítésének igaz története; 1997 Bácsalmás, 208 oldal) jelentek meg olyan könyvek, hiteles forrásfeldolgozások, amelyek már lehetővé teszik az elhúzódó lakosságcsere áttekintését. Egy ilyen városban pedig mint Nyíregyháza, amelyet a földesúr által 1753-ban kedvezményekkel idecsalogatott felvidéki valamint már Békés megyében élő tótok (tirpákok) és leszármazottaik tettek virágzóvá, különös jelentősége van a szlovák vonatkozásnak. AII. világháború végnapjaiban a cseh országrészben még folytak a harcok a náci németek ellen, amikor Benes elhatározta: csehszlovák nemzetállam létrehozását. A trianoni Csehszlovákia széthullásáért és minden egyéb bajokért a Az Eszterházy-emlékérem előlapja (42 mm átmérő, vert bronz) csehek a németeket, a szlovákok pedig a magyarságot okolták, s egyszerűen meg akartak szabadulni tőlük. A közel hatszázezres magyarság számára a kassai kiáltvány (dekrétum) a kodifikált jogfösztottságot, fajüldözést, nemzeti-emberi másodrendűséget jelentette. Azonnali hatállyal elbocsátották a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat, megszüntették a nyugdíjak folyósítását. Ilyenkor a hatósági bejegyzés és indoklás csupán annyi volt: „magyar nemzetiségű”! A prágai külügyminisztérium és a szlovák hivatalok azonban a magyarság felszámolását célzó akciók kiterve- lésekor hibás adatokból indultak ki. Azt hitték, hogy Magyarországon nagyon sok: 540 000 szlovák nemzetiségű állampolgár él és Szlovákiában pedig csak 600 000 magyar. A Szlovákiában élő magyarok közül az őslakosok fehér, az 1938. november 1 -je után letelepedett magyarok pedig rózsaszínű igazolványt kaptak (ún. anyaországiak, anyások). A fehér szín áttelepítést, a másik kitelepítést jelentett később. A szlovákok képesek voltak 1946 első heteiben a magyarság pontos számának a megállapítása céljából hivatalosan szakszerű népszámlálást végezni. Dél-Szlovákia 25 járásának a lakosságát írták össze, azonban az összeírt 727 832 személy közül — az akkori feszült és ellenséges hangulat ellenére is — 544 444 személy még mindig magyarnak vallotta magát, hallani sem akartak a reszlovakizációról. Azt hangoztatták, hogy ők sohasem voltak szlovákok, s így nem is reszlovakizálódhatnak. Mellesleg a visszaszlovákosí- tás hátsó gondolata és egyben legfontosabb célja az volt, hogy a magyarok földvagyona szlovák tulajdonba vándoroljon. A Szovjetunió aktív támogatásával és a többi nagyhatalom hallgatólagos beleegyezésével megvalósítani ldvánt csehszlovák nemzetállam gyakorlati kivitelezői a magyar falvakba kinevezett közigazgatási biztosok voltak. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 4-i manifesztuma a szlovákiai magyarokat három csoportba sorolta. 1. demokratikusan gondolkodó magyarok (azaz tevőlegesen antifasiszták) ilyenek nagyon kevesen voltak. 2. fasiszta-hungarista szemléletű magyarok: ez volt a zöme az ottani lakosságnak és 3. elmagyarosodott (sőt elmagyarosított) szlovákok: a reszlovákizáció lehetséges alanyai. A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten. Ennek értelmében a magyarországi szlovákok önkéntesen áttelepülhettek Szlovákiába (a jelentkezett 73 273 főből azonban végül is lakosságcserével csak 59 774 személy költözött át), így a névsorba felvett 120 000 kijelölt szlovákiai magyar nemzetiségi közül is csak 75 000 személy kényszerű áttelepítésére kerülhetett sor. A csehszlovák jogrend belső intézkedéssel úgy korrigálta ezt a fiaskót, hogy még 44 129 jogfosztott magyart egyszerűen kényszermunkára deportáltak: Cseh- és Morvaország területére. A már említett bácsalmási tudományos munkában (1997) felteszi a kérdést Tóth Árpád református lelkész és polgár- mester: Az aggodalmaskodók még ma is azt kérdezik szükséges-e megemlékezni a felvidéki kitelepítések 50. évfordulója kapcsán a korabeli eseményekről és a kitelepítettek sorsáról, életkörülményeik alakulásáról vagy hallgatni kell, mint eddig, már nem politikai kényszerből, hanem reflexsze- rűen, nehogy a kitelepítést törvénybe foglalók és végrehajtók leszármazottai megsértődjenek. Nyíregyházára 1947. június első napjaiban három vonat- szerelvény (80 család) érkezett Andód nevű községből (Érsekújvártól északra 2 kilométerre) áttelepített magyarokkal. Legtöbben Nagycserkeszre és a közeli bokortanyákba kerültek. Ma már csak a 80 éves Kiss Jánosné él az áttelepített szülők közül. A leszármazottakat 1997. szeptember 6-7. napján találkozóra hívta a szülőfalu Andód (Andovce). Az utazás nyíregyházi szervezője Kiss Vendel 62 éves nyugdíjas kereskedő is meghatottan vette át a szép emlékérmet Miskolczi László polgármestertől. Mindez nem változtat azonban a rideg tényen, hogy az áttelepítettek leszármazottai ugyan „itt élnek, dolgoznak és boldogulnak, de álmodni mégis hazajárnak, mert csak álmában szabad és csak álmában lehet otthon a felvidéki magyar.” Gimnazista koromban anyaországiként Munkácson és Kassán sokat halottam dicsérni ottani osztálytársaimtól a csehszlovák republikát. Hát valóban, a Benes féle nemzetállam demokrácia volt a csehszlovákoknak és elnyomás, át- és kitelepítés a magyaroknak. Sőt a Benes dekrétum szelleme napjainkban is kísért, még ma sem helyezték hatályon kívül. Pedig nem lehet szabad vagy demokratikus az a nép, amely másokat elnyom. Miskolczi László andódi polgármester (jobbra) Eszter- házy-emlékérmet ad át a gyermekként áttelepített Kiss Vendelnek EZ A KÉM NEM KÉM • A harmadik világháború fenyegetett — vallja a volt lengyel katonatiszt • Filmes blöff az egész — replikázik Jaruzelski tábornok Varsó (KM — Sz. Sz.) — Megdöbbentő dokumentumfilm kavarta fel a lengyel tárdadalom kedélyeit: a televízióban bemutatták arról a Kuklinski ezredesről szóló filmriportot, aki a Lengyel Hadsereg vezérkari tisztjeként 1981-ben a CIA- nak átadta a lengyel szükségállapot részletes tervét, előtte pedig éveken át a Varsói Szerződés katonai doktrínáját érintő sok más dokumentumot. Az ezredesnek még 1981- ben sikerült megszöknie. Azóta az Egyesült Államokban él. Távollétében a lengyel katonai törvényszék kémkedés miatt előbb halálra, később életfogytiglani szabadság- vesztésre ítélte. A rendszerváltás után számos kezdeményezés történt ügyének felülvizsgálatára, de csak most néhány hete — a Clinton- Kwasniewski találkozó, majd a baloldali belügyminiszter, Leszek Miller határozott lépései nyomán — hozták meg az ítéletet: Ryszard Kuklinski ezredes nem volt kém, nem volt áruló, tehát ártatlan és bármikor büntetlenül hazatérhet hazájába... például azért is, hogy átvegye a Krakkó város díszpolgárának oklevelét. A filmet az Egyesült Államokban készítette a lengyel rendező, Trzos-Rosta- wiecki. — A Varsói Szerződés katonai doktrínája számításba vette a harmadik világháborút — vallja az ezredes, és kifejti, hogy a VSZ csapatainak meg kellett volna támadniuk Dániát és Németországot. A lengyel katonáknak napi 60- 80 km-t kellett volna Nyugat felé előretörniük. Kelet felől Lengyelországon át vonult volna a szovjet hadsereg 2 millió harcosa. Válaszul a német és dán invázióra az amerikaiak bevetették volna az atomfegyvert. Lengyelországra 400 rakéta volt becélozva. — Lengyelország egyetlen hatalmas temetővé vált volna — véli Kuklinski, akinek a harmadik világháború kirobbanásáról szóló feltételezését az amerikai hírszerzés tisztjei is megerősítik. Robert Gates, a CIA egykori főnöke állítja, hogy a lengyel vezérkari ezredes 30 ezer oldalnyi orosz nyelvű anyagot adott át az amerikaiaknak azóta, hogy 1972-ben együttműködésre lépett a CIA-val. A dokumentumfilmben a nagytekintélyű emigráns lengyel, J. N. Jezioranski, a SZER lengyel szekciójának korabeli főnöke elmondja, hogy szökése után Kuklinski ezredes könyörgött az amerikaiaknak, nehogy nyilvánosságra hozzák, hogy a lengyel vezetés a szükségállapot életbeléptetését tervezi. Kuklinskinek köszönhető tehát, hogy Lengyelország elkerülte a szovjet intervenciót. Ha a lengyelek megtudták volna a szükségállapot tervét, vérontás lett volna — véli a Szabad Európa exfőnöke. A tv filmbemutató után a kor főszereplője, Wojciech Jaruzelski tábornok is megnyilatkozott. Szerinte Kuklinski állítása a harmadik világháborús veszélyről nem egyéb, mint különös súlyú tények túlzott egyszerűsítése, primitív megközelítése. Szerinte a VSZ kereteiben Lengyelország a számára optimális feltételek között ténykedett. Jaruzelski amolyan filmes blöffnek minősíti Kuklinski szavait Dánia és Németország tervezett leroha- násáról. Ez csak a hidegháborús körülmények közepette készült ugyanolyan támadási terv volt, mint amilyent az amerikaiak is készítettek. Minden ilyen terv védekezéssel kezdődött, ám a NATO-csapatok feltételezett támadása esetére ellencsapásba kellett volna átmenni. „Ez nem volt titok. Ezt a törzsvezetési gyakorlatokon térképet rajzoló őrmesterek és hadnagyok is tudták” — emlékeztetett Jaruzelski. ❖ ❖ ❖ Kuklinski ezredest tehát a lengyel katonai igaszság- szolgáltatás legmagasabb szintjén ártatlannak nyilvánították. Most a film után a legtöbben azt találgatják, vajon mikor látogat el hazájába a volt kém, aki már nem is kém, és akinek amerikai lakóhelyét talán még ma is szigorú titok övezi. Kuklinski — plakáton is
