Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-07 / 234. szám
1997. október 8., szerda HATTER, Tőkecsalogató lencsemarók Az új technológia mérföldkő a megyei szerszámgépgyártás történetében A Nyíregyházán gyártott gépeken már új típusú lencsék készülnek A szerző felvétele Nyéki Zsolt Mátészalka (KM) — Ha egy külföldi cég az ország keleti szegletét választja befektetése színhelyének, az mindenképpen jó hír. De ha ugyanez a cég nemcsak az olcsó munkaerőre tart igényt, hanem a világszínvonalú termeléshez szükséges gépeket is itt gyártatja le, az már egyenesen e térség elismerése. Szakmai és nemzeti önbecsülésünket erősíti a német Carl Zeiss mátészalkai terjeszkedése, melynek eredményeként lassan ezerhez közelít a dolgozók száma, de a bővülés megállíthatatlannak tűnik a szatmári városban. Szakmai kihívás A milliárdos fejlesztések közepette a felületes szemlélő észre sem veszi az olyan „kisebb” beruházásokat, mint amilyen a 150 milliós értéket képviselő optikai lencsemaró gépek beszerzése volt. Pedig két szempontból is mérföldkő a gépek beállítása: egyrészt új technológiához juttatta az üzemet, másrészt a gépek nem Németországból érkeztek, hanem szűkebb hazánkban, Nyíregyházán gyártották le az utolsó darabig. — Az előzményekhez hozzátartozik, hogy korábban a nyíregyházi Mezőgépnél dolgoztam, mint gyártásfejlesztő. Abban az időben korszerű szerszámgép-felújító üzem működött ott, amely új gépek gyártására is alkalmassá vált. Ezt az alapot jól ismertem, amikor a Carl Zeiss mátészalkai üzemében fölvetődött optikai marógépek hazai elkészíttetésének lehetősége, esélye — árulkodik szakmai kapcsolatairól Kárpáti Tibor, a Carl Zeiss Hungária Optikai Kft. műszaki vezetője. Az egykori Mezőgép telephelyén (a privatizáció után) azonban már új céget találtak: a Szigma ’95 Rt. őrzi, folytatja itt a megyei szerszámgépgyártás hagyományait. Az rt. vezetése szakmai kihívásként értékelte a felkérést, s megpróbálta teljesíteni a Carl Zeiss kívánságait. A német anyagyár szakembereinek útmutatásával előbb a műszaki, technikai feltételeket teremtették meg, majd az ellenőrző, mérő eszközöket is beszerezték a nagy pontosságú munkák elvégzéséhez. Próba után sorozat — A partnerkeresésben lényeges szempont volt a kipróbált, korrekt bedolgozói háttér: az öntvényelőállítástól az elektromos munkák elvégzéséig kiváló alvállalkozói kapcsolat- rendszerrel rendelkezünk — említi az üzlet egyik feltételét Kiss József, a Szigma ’95 Rt. ügyvezetője. Ám az első fordulóban még mindig csak a próbagyártás kezdődhetett el, s a prototípust ez év februárjában a német mérnökök szigorú tesztnek vetették alá. Előbb a gyártás helyszínén, Nyíregyházán, majd Mátészalkán vizsgáztatták az „első fecskét”. — A közismert német alapossággal végzett vizsgálat sem talált semmilyen kifogásolható eltérést a dokumentáció előírásaitól, így megkezdődhetett a 12 darabból álló sorozat legyártása. Azt gondolom nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy így sokkal olcsóbban jutottunk a számunkra nélkülözhetetlen gépekhez, mintha azokat Németországból szereztük volna be — mutat körbe Kárpáti Tibor a csarnokon, ahol már javában dolgoznak a lencsemarók, a szemüveglencsék egy új (belső tórikus) típusát produkálva. — A Carl Zeiss felkérése teljesen új területre kalauzolt minket a szerszámgépgyártáson belül, s most már talán elmondhatom: kicsit féltünk is, mert a hagyományos eszterga- és egyéb megmunkálógépek gyártásához képest merőben új iparág területére tévedtünk. A kezdeti nehézségeken átsegített, hogy Zeiss fő- konstruktőre szinte állandó vendég volt Nyíregyházán, reggeltől késő estig nyomon követte a szerelést. Az üzem, de a megyei szerszámgépgyártás történetében is óriási technológiai lépést jelentett, hogy képesek voltak legyártani ezeket az optikai lencsemaró gépeket. Magyarországon nem sokan vállalkoztak volna a feladatra. Úgy érzem nagyon jó piacra tévedt a cég, s maradunk is, ha ezt a színvonalat megőrizzük — veszi vissza a szót Kiss József ügyvezető. A sikeres debütálást követően már több külföldi, s nemcsak német cég kereste meg a Szigmát, feltérképezve a közös vállalkozás, a közös tőkebefektetés esélyeit más optikai gépek gyártására. Még néhány ilyen példa és a multinacionális vállalatok elhiszik: az ország keleti szegletében is találnak befektetésre alkalmas terepet: Jelenleg közel ezer optikai termelő berendezéssel dolgozunk, amelyeknek a felújítása rövidesen időszerűvé válik. Ez újabb esély a partneri kapcsolat elmélyítésére — egészíti ki a megszaporodó lehetőségek sorát a Carl Zeiss műszaki vezetője. De nem szabad megfeledkezni a rendszerváltás idején munkanélküliséggel is farkasszemet néző munkásokról sem: ők is féltek az új feladattól, tartottak a közhelyszerűen emlegetett német precizitástól, de kiállták a próbát. Szigorú elvárás Ez is bizonyítja: az itt élő, képzett szakmunkások tudása megfelel a legszigorúbb elvárásoknak is, s amennyiben a műszaki feltételeket biztosítani tudjuk számukra, nagyszerű dolgokra képesek. Ez igazolódott a finommechanikai, finomoptikai technológia meghonosításánál is. Balogh József noteszlapjaiból A székelyi lőtéren toronykakasra lőttek, ott volt az idényzáró vadászverseny, ahol négyes csapatok indulhattak három versenyszámban. Nem tudom miért, nekem a puskákról egy ' veterán jutott eszembe, aki elmesélte: 1917-ben kiállították őket egy lőtérre, s aki nem akart vöröskatona lenni, annak át kellett menni a fegyverek előtt a túloldalra. Senki nem akart átmenni. Szóval, Székelyben is pontot tehettek volna az önkormányzati válság végére. Aki nem akar lemondani a testületi tagságáról, annak át kell sétálni a céllövők előtt. ♦ ♦♦ Olvasom, hogy az albán származású Teréz anya, a nemrég elhunyt, s világszerte ismert missziós nővér valójában román volt. Ezzel a meglepő hírrel az ultinacionalista Nagy Román Párt képviselői álltak elő. Másfél évtizede — persze akkor még élt a Kárpátok géniusza — Lac- rangián, a nagy román történész Hunyadi Jánosról, a nagy román törökverőről írt, s megállapította: Arany, Petőfi, Ady is román volt. Most Teréz anya lett román. Meg bolgár, mert a Demokrácija című szófiai folyóirat már a macedónokhoz sorolható bolgár etnikumúnak nevezi a dolog. Es csak most, 1997- ben? Mi magyarok 1946-ban rég ismertük a billiót. Meg még ennél nagyobb számokat is. Csak úgy röpködtek a billiók, trilliók, quatrilliók. És mindenki tudta számítógép nélkül is, hogy mennyit jelentenek. Persze nem úgy, hogy Hl JH ^ h g| Menet Közben Nobel-díjas nővért. Talán vitatni sem érdemes, természetesen magyar volt, a Teréz egyértelműen magyar név. Es ha a szegények megsegítésére áldozta az életét, csak rólunk vehette a mintát. ♦ ♦♦ Újabb rekordot állított fel egy francia kutató a matematika egyik legrejtélyesebb adata, azaz a kör kerülete és átmérője közötti arányt mutató pi-szám meghatározásánál: sikerült kiszámolnia — persze komputerek tucatjainak segítségével—a tizedesvesszőt követő egybilliomo- dik páros szám értékét. Nagy a billió az milliószor millió, a trillió az milliószor milliószor millió, a quattrillió pedig négyszer ismételve az ismételni szorzást, hanem a gyakorlati értékét ismertük. Hogy például amikor megjelent a pénz, aznap reggel egy havi fizetésként adták, aztán estére már legfeljebb egy doboz gyufát lehetett érte venni. ♦ ♦♦ Megfosztottak egy mérték- egységtől, viszont megerősítettek abban a hitemben, hogy igazi jogállamban élünk. A múlt hétig néha mondogattam, ha valami nagyon mesz- sze volt, hogy mint ide Lacháza. Viszont amióta megláttam a Kriminálisban azt a huszonkét tagú bandát, amelyik Kiskunlacházára tartott, hogy megfenyegesse akik nem fizetik nekik rendszeresen a „védelmi” pénzt, azóta más mértékegységet kerestem a távolság kifejezésére. Pláne mikor azt is megtudtam, hogy a parkolóban elfogott huszonkét gazemberből csak ötöt vettek őrizetbe, s közülük kettőt a bíró mindjárt szabadon is bocsátott. Hálából a két zsaroló visszatért Lacházára, bizonyítván kocsmárosnak és boltosnak: jobban járnak ha fizetnek, íme a bizonyíték, őket a rendőrség sem tudja kikapcsolni. Este a fél pesti rendőrségnek kellett újból nyomukba eredni, majd ismét elfogni akiket délután elengedtek. Arról nem tudok, vajon aláírták-e második nekifutásra a letar- tóztatási parancsot. De a távolság mérésére azóta más mértékegységet használok: olyan messze van, mint az ügy bírája a mindennapi élettől. Árukapcsolás H ány igen és hány nem? Mi is az érdeke a magyar szavazópolgárnak, ha az urnákhoz járul? Az utóbbi napokban nem várt méreteket öltött az ellenzék és a koalíció között a huzavona a népszavazás ügyében. Azt váltig tagadja mindenki, hogy megkezdte volna a kampányolást, ám kilóg a lóláb. Eme lóláb felül mintha trójai falóban végződne. Nagyon is olyan színezete van a kibontakozott vitának ami kampánycélokat vetít előre. A NATO-ba be kell menni, ezt senki sem vitatja a T. Ház falain belül. Azzal, hogy összekötötték a földkérdéssel, egy kolosszális árukapcsolás jött létre. Ráadásul szegény szavazópolgár azt hiheti, az egész a külföldiek tulajdonszerzése ellen irányul. Mondjuk azt, hogy: is... A faló belsejében azonban a megizmosodott hazai agrárburzsoázia várja jobb sorsát. Az igazi kérdés pedig a következő: külföldi kézben lesz e a magyar mezőgazdaság jövedelme a nem túl távoli jövőben, vagy magyarban? Aki az eke szarvát fogja majd — természetesen képletesen szólva — az mindenképpen magyar lesz. Az a parasztság, amelyik egyik variációban sem válik tulajdonossá. Akár a megújhodott szövetkezet tagja lesz, akár a külföldi tulajdonba kerülő farm bérmunkása. Magyar szívünkkel szavazhatunk a külföldiek ellen, magyar szemünk viszont látja: földet venni már van pénze a hányatott sorsát túlélt szövetkezeteknek, modem termelőeszközre azonban nem mindenütt. Nyomasztó a tőkeszegénység. A szövetkezeti lobbi sohasem távolodott el a szocialistáktól. Káderbázisuk nem áll távol egymástól, a kapcsolatuk pedig több mint szívélyes. Jól mutatja ezt a közelmúltban megszerzett ötvenmilliárdos keret, amelyet megkapott a mezőgazdaság. A koalíció valószínűleg úgy látja, a falu az ismét erőre kapó szövetkezetek mellé áll majd a nagy megmérettetésen, és nem az FKGP mögé sorakozik fel. Ha így van, akkor nem volt hiábavaló megbarkácsolni ezt a népszavazási falovat. Esik Sándor Látod, Józsi! A román nyelv tudása még az almának is előnyt jelent Ferter János karikatúrája ■BBS I Katonaélet A z érdeklődés óriási. A kétezer helyre eddig hatezren érdeklődtek, ennek a fele pedig kitöltötte a jelentkezési lapot is. A tipikus jelentkező adtai a következők: huszonöt év körüli vagy annál fiatalabb férfi, nyolc általánost végzett, esetleg szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezik, munkanélküli vagy nagyon alacsony jövedelmet biztosító munkahellyel rendelkezik. S hogy kikről van szó? Kétezer beosztásra keres jelentkezőt május óta a hadsereg. Olyan embereket, akiknek a kiképzéséhez kevés a kilenc hónapos sorkatonai szolgálat. Jelentkeznek is a fiatalemberek Záhonytól Sopronig, nagyon sokan — talán a legtöbben — éppen Szabolcs-Szatmár-Beregből. Lám, egy újabb munkalehetőség fiatalemberek számára. Csakhogy az egészségügyi alkalmasságon túl itt sem felel meg akárki. Mert mondjuk egy repülőgépszerelőnek bizony már magasan kvalifikált szakemberre, netán idegen nyelvet is beszélő emberre van szükség. Márpedig aki mindezekkel rendelkezik, az úgy húsz-harmincezer (!) forint közötti bruttóért lehet szerződéses katona. Az eddigiekből egyértelműen kiderül: a lecsökkentett sorkatonai idő ellenére a hadsereg feladatai megmaradtak. Mert korábban, amikor még kétéves volt a szolgálat, a sorállomány látta el a karbantartást, a javítást, a szerelést. Most már lövészeket, harcjármű- és gépkocsivezetőket, földi kiszolgálókat is toboroznak. Mintha csak: Kossuth Lajos azt üzente... volna... A hadseregben szolgálni mindig egyféle rangot jelentett. Amolyan nyugdíjas állásnak számított. Gondoljunk csak a századforduló idejére, a K.u.K. hadseregre. Lehet, később már nem övezte olyan nagy megtiszteltetés a tiszti egyenruhát, de úgy tűnik, napjainkban ismét megfordulnak az új katonai egyenruhát viselők után. Most pedig újabb kihívás előtt állnak katonáink: megfelelni egy magasabb követelménynek, a NATO által támasztott feladatoknak. Ezeket pedig csak kiválóan kiképzett, magas szaktudással rendelkező katonák tudják ellátni. Ezt a célt szolgálja a mostani kiválasztás is. Sipos Béla
