Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-04 / 232. szám

1997. október 4., szombat HÁTTÉR. A városépítés mutatványai A saját pénzforrásait meghazudtoló ütemben fejlődik Nyíregyháza Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Látvá­nyos fejlődésen ment át az utóbbi években Szabolcs- Szatmár-Bereg megye, benne is kiváltképp a megyeszék­hely. Érdekes módon mindezt leginkább a messzebbről érke­zettek tudatosítják az őslakók­ban: az idegenek nyilván job­ban érzékelik az itteni mar­káns változásokat. „Tele van mozgással, pezsgéssel a váro­sotok”, hallani nemegyszer miskolci, vagy debreceni száj­ból is a Nyíregyházára tett irigykedő megjegyzést. Egyszerű állampolgárként annyit mindenki sejthet, hogy a városfejlesztés nem filléres dolog. Ám arról csak az ezzel foglalkozó szakember tud részleteket, milyen „mutatvá­nyokra” is van szükség, hogy végül az ilyen célra évente rendelkezésre álló szűkös ön- kormányzati forintok sokszo­rosáért valósuljanak meg újabb és újabb beruházások. A csábítás trükkje — Első hallásra csapdának tűnhet, hogy pontosan a város­lakók által is a legnagyobb vá­rakozással kísért, számukra leginkább szembeötlő célokra: a beruházásokra marad a leg­kevesebb költségvetési forrása az önkormányzatnak — vezet be napi munkájának dilemmá­iba Giba Tamás, Nyíregyháza városfejlesztési ügyekkel fog­lalkozó alpolgármestere. — Ennek ellenére, minden lehet­séges módon igyekszünk segí­teni az itt beruházni szándéko­zókat terveik megvalósításá­ban. Az önkormányzat beru­házó csalogató eszközei kö­zött szerepel például adott esetben akár a városrendezési terv módosítása is, amellyel — ha szükségesnek ítéljük az elképzelés létrejöttét — ked­vében tudunk járni a beruhá­zóknak. — A tavalyi sláger benzin­kutak után most a bevásárló- központok letelepítése van na­pirenden. Felépült az első Pro­fi élelmiszer-áruház, de az Ál­lomás téren már megvették tő­lünk a telket egy másik részé­re. A TESCO bevásárlóköz­pont megvalósulásához ré­szünkről a feltételek megte­remtésén van a sor. Ugyanak­kor más kereskedelmi cégek is kopogtatnak: a Szegfű és László utcák környékén példá­ul egy SPAR Áruház építése van napirenden, de egyéb élel­miszerdiszkontok, barkácsáru- házak is érdeklődnek. Pályázni kell Ebbe a sorba tartozik a nyír­egyházi ipartelepítés „minél kevesebb önkormányzati for­rást felhasználni” stratégiája is, amelyhez elengedhetetle­nül fontos volt „ipari park” cím elnyerése. Ennek birtoká­ban már állami forrásokra pá­lyázhatott a város, amelyből megépíthető lesz a első fecs­kék betelepüléséhez szükséges csatornázás. — Az önkormányzat egyik fontos napi feladatát jelenti, hogy a szűkösen rendelkezé­sére álló saját beruházási pén­zeit egyéb (központi, illetve megyére leosztott) forrásokból igyekezzen kiegészíteni — tér át Giba Tamás az úgynevezett többcsatornás finanszírozással megvalósuló beruházásokra. — Ilyenekhez ma pályázatok útján lehet jutni, tehát érdemes figyelni a kiírások kínálta le­hetőségeket és pályázni kell. A sóstói szennyvíz-beruházási programunkhoz a költségek közel 70 százalékát sikerült tá­mogatásból összeszednünk — példázza a pályázatokkal kap­csolatos önkormányzati mun­ka értelmét az alpolgármester —, miként a szintén befejezés­hez közeledő bujtosi, vagy Damjanich laktanya környéki szennyvízcsatorna építésénél is ez a helyzet. Hasonlóan több forrást „megcsapoló”, te­hát viszonylag kevés önkor­mányzati pénzbe kerülő beru­házás lesz a Korányi utat Sós­tóheggyel összekötő új út épí­tése, amelyhez az útalaptól és a Megyei Fejlesztési Tanács­tól nyertünk támogatást. Bizonyos esetekben elkerül­hetetlen, hogy pályázati lehe­tőségek híján tisztán önkor­mányzati forrásokból kelljen fejlesztéseket megvalósítani. Ezek többnyire intézményi bővítések, felújítások, mint amilyen például a Krúdy gim­názium napokban kezdődött emeletráépítéses rekonstrukci­ója is lesz. Kivételt a Kodály Zoltán iskola 2-3 éven belüli megépítése képez majd, ami­nek forrását ugyanis egyházi kártalanítási alapból kapja meg a város a visszaadott 4-es iskoláért. Ám abból meg is kell tudni oldani a galéria és Domus közötti telken megva­lósuló beruházást. Jelentős ön- kormányzati támogatást igé­nyelnének a magánerős lakos­sági közmű- és útépítések is, de idén nem volt lehetősége a városnak segítséget nyújtani. Lapos a buksza — A lakásépítések terén egy újabb lendületet a kormány új támogatási rendszere adhat, ám a nyíregyházi önkormány­zat is kötelességének érzi, hogy lehetőségeihez mérten segítse az otthonteremtést — tér át a fiatalabb korosztályt közvetlenül érintő kérdésekre Giba Tamás. — Rendezési terv elkészítésével indítottuk útjára az örökösföldi családi házas programot és ugyanezt akaijuk tenni az Orosi út déli oldalával is. A társasházépíté­seknél igyekszünk, kielégíteni minden ésszerű telekcsere- igényt. A Moszkva utcán ked­vezményes telekhez juttattuk a társasházat építő vállalkozót, aki ennek fejében vállalta a beköltözők régi lakásának megvételét. Ezektől függetle­nül úgy látjuk: a város nem bújhat ki néhány tucat önkor­mányzati bérlakás megépítése alól. Csak így oldható meg az ilyen bérlakások mobilizáció­ja, amellyel sokszor több csa­lád lakásgondján is enyhíteni lehetne. Nem feledkezhetünk meg a város tanyabokros terü­leteiről sem. A Tiszavasvári út menti részen még az idén ki­építjük az ivóvízhálózatot, amelynek S0 milliós költségét jelentős részben pályázaton nyert támogatás, illetve a Nyírségvíz Rt. saját fejlesztési forrása fedezi, fejezte be az al­polgármester. ...................... .................................!.................................................................................................................................................. . A ráta háta ■■ 1 reznem kellene némi örömet amiatt, hogy egy |H rendkívül fontos mutatóban előbbre léptünk az JL-/ utolsó helyről: a szeptemberi regisztrált adatok szerint megyénkben 18 százalékos a munkanélküliség, míg a szomszédos Borsodban ez 0,7 százalékkal maga­sabb. Mégsem lehet maradéktalanul boldog az ember, ha ilyen adatokat hasonlít össze, hiszen a szegénységben ri­valizálni bizony szívszorító dolog. Márpedig a munkanél­küliségi ráta mégiscsak egyfajta szegénység-mutató, hi­szen ahol nincs rendszeres jövedelem, hanem segélyek, al­kalmi juttatások szabják meg egy-egy család „biztonságér­zetét”, bizony ott az eredményeket sem érzékelik máról holnapra. Mégis: már maga az is eredmény ebben a fele­másra sikeredett kapitalizálódásban, hogy nem emelkedik, hanem csökken a munkahelyüket elvesztők száma. (Bár, ha vennénk a fáradságot és egy kicsit jobban a számok mö­gé néznénk, talán az is kiderülne, hogy lényegesen több a munkanélküli, mint aki regisztráltatja magát, hiszen elég sokan vannak, akik kívül esnek a látószögön.) Különösen aggasztó a pályakezdők helyzete, akik közül a munkanél­küliek száma szeptemberben 1800 fővel emelkedett orszá­gosan s így már a munkahellyel nem rendelkezőknek több mint a 10 százalékát képezik azok a fiatalok, akik úgy kez­dik munkás életüket, hogy nincs munkájuk. Motiválja némileg a helyzetet, hogy a jelzett hónapban több mint 87 ezer üres álláshely volt az országban, aminek persze több és nagyon szerteágazó oka lehet (területi el­oszlás, nem a meghatározó képzettséghez igazodik a kíná­lat, stb.) Valamit persze mégiscsak tenni kellene, ha nem is a tel­jes foglalkoztatottság, de a nagymérvű munkanélküliség gyorsabb felszámolására. Mit? Erre ad példát az a terv, hogy a jövő évtől minden számottevő embert foglalkozta­tó munkaadó köteles lesz csökkent munkaképességűt is al­kalmazni; ha ezt nem teszi, egy bizonyos alapba készpénzt lesz majd kénytelen befizetni e társadalmi gond enyhítésé­re. Bizonyára „beavatkozás” ez a piacgazdaság feltételei között gazdálkodók életébe, de tudomásul kell venni, hogy senki sem tértől és időtől függetlenül, lombik vagy labora­tóriumi körülmények között szervezhet termelést, kereske­delmet, hozhat kisebb-nagyobb hasznot, hanem csakis en­nek az országnak a határain belül, az itt megteremtett fel­tételek igénybevételével. Angyal Sándor Te, Rozi! Most akkor a teljes tv-díjért tudunk-e kettest fogni vagy sem... Ferter János karikatúrája Í8§ - ril I fial yifl l»M fi i a « SS , .V . s' , ■ -- ■■ ' A pámnál nagyobb op­timistát nem ismer­tem. Mert nem az az igazi optimista, akinek a de­rűlátása indokolt. Akinek az életben jóformán semmi sem sikerül, mégis állandóan bi­zakodik, új, meg új dologba fog és nagy terveket sző, hogy talán majd ebből vagy abból lesz valami... Az ilyen ember hisz a legszenvedélye­sebben az „életben, az élet erejében. 0 hitt, egészen ko­rai halálának napjáig. Hitt mindannyiszor, valahány­szor — sorozatos sorscsapá­sok után — elölről kellett kezdenie mindent. Es talán a legjobban akkor hitt, mikor a hársfákat ültette. Megalázottan éltünk akkor egy szlovákiai faluban. Apám alig fizetett álláskában kuksolt: az új államban per­sona non grata lett: 1919- ben harcolt a bevonuló cseh csapatok ellen. Eléggé nyomorúságos bérlemény volt a lakásunk is. De ő ebbe nem nyugodott bele. Hosszú évek baromi munkájával összehozott egy kis házra va­lót. A faluszéli földeket föl­parcellázták, itt sikerült tel­ket szereznie, egy eddig la­katlan helyen frissen kitűzött új utcában. De a házhoz még sokáig nem fogtunk hozzá. Nem volt miből. Minden pén­zünk elment a telekre. Ha­nem apám benne volt már az építkezés lázában. Ha tégla, faanyag még nincs — meg­fogta a dolgot a másik végé­ről. Az egyik vasárnap ásót vett az egyik kezébe, a másik­kal az én kis tenyeremet mar­kolta meg, és elindultunk a közeli, hársfákkal benőtt pa­gonyba. Azóta sem tudom, hogy engem miért vitt akkor magával, hisz kicsi voltam, a munkában hasznomat nem­igen vette. Hát alighanem valami szertartásfélének fog­ta föl ezt a cselekedetét, s azt akarta, hogy ott legyek én is, a nagyobbik fia. Talán éle­tem végéig magam előtt fo­gom látni apám ruganyos alakját, amint hársfacseme­ték nyalábjával a vállán lép­del a falu felé. S a még csak kijelölt, lakatlan utcán—tu­lajdonképpen egy mező köze­pén — hozzálátott a gödrök ásásához. A mi portánknál kezdte, merthogy telkünk el­ső volt a jobb oldali soron, így jutott el az utca végéig, azután a bal oldal követke­zett. A gyökerekre hányt föld döngölésénél már én is se­gédkeztem. Odahaza elővett egy bá­doglapot. Ecsetet, olajfesté­ket tett a konyha- asztalra, mmmmtaammamm Elkészí­tette a majdani ház falára az utcanévtáblát: „Hársfa ut­ca". A faluban még egy utcá­nak sem volt igazi neve, csak Alvég, Felvég, Újsor meg ilyesmi. Ennek majd lesz. Am a hársfatörzsek vasta­godását, a dús lombozatok kibomlását már nem láthatta meg. Csak pár évig laktunk új családi fészkünkben. 1939-ben a szlovákok, mint­egy a Felvidék elvesztését megbosszulandó, az ország­ban rekedt magyarok közül sokat kiutasítottak. Minket is. A házunkat is elvették. Egy- egy bőrönddel a kezünkben Hársfa utca tettek át bennünket a magyar határon. Kezdhettünk min­dent elölről. A zóta sem volt lelki erőm, hogy azt a fa­lut fölkeressem — egyébként most is országha­tár választ el tőle. De az el­hagyott hársfasor, úgy ér­zem, életem végéig az enyém, akkor is, ha sohasem látom többé. Az örökségem. Apám egyik nagy tettének tanúja, eredménye. Mert hiszen... Boldog az, akinek megada­tott, hogy kinyújtsa a karját valamely kopár helyen: „Itt város lesz!” „Itt erőmű épül!” „Ide gyárat telepí­tünk!” De vajon kevesebb lelkierőt sűrített-e össze ma­gában az, aki vállán hozott hársfacsemetékkel végigültet egy leendő utcát, amelyben a többi húsz-harminc ház kö­zött az ő családjának az ott­hona is ott áll majd? Létre­hozni, teremteni — ez nyil­ván örök emberi törekvés. És a méreteket gyakran a körül­mények szabják meg, nem mindig a szellem mgysága vagy kicsisége. . I Adu ász-e az ÁSZ? A szabad demokraták nemrég felvetették: célszerű lenne úgynevezett önkormányzati állami számve­vőszék létrehozása. Az Országgyűlés ÁSZ-bizottságában a minap heves vita alakult ki, hogy például kapjon-e hatósági jogkört a szám­vevőszék, milyen mélységig és hogyan vizsgálják éppen a települési önkormányzatokat. Érdekes, hogy éppen Nyikos László alelnök fejtette ki: az ÁSZ továbbra sem kér semmilyen hatósági jogkört, ugyanis a világban a modem államok számvevőszékei nem ebbe az irányba haladnak. Sőt: problematikus az ön- kormányzatok mostani ÁSZ-ellenőrzési rendje, hiszen túl nagy kapacitásokat köt le az, hogy háromévenként kötele­sek az ország minden települési önkormányzatát ellenőriz­ni. Ezek a vizsgálatok tükrözik ugyan az önkormányzatok gazdálkodását, retorziós hatásuk azonban gyakorlatilag nincs, közvetlen hasznuk pedig elhanyagolható. Jobb len­ne, ha csak a központi költségvetés és az önkormányzatok kapcsolatát vizsgálná a számvevőszék, illetve az önkor­mányzatokat ellenőrző kormányzati szervet. A vitázó felek egyben egyetértettek: az új ÁSZ-törvény- ből maradjon ki a mindenkori éves központi költségvetés tervezete bevételi oldalának előzetes számvevőszéki véle­ményezése, és a költségvetés hitelfelvételeit ne kelljen az ÁSZ-nak ellenjegyeznie. A laikus tudván néhány, csupán megyebeli botrányról, elgondolkodik: vajon tényleg annyira jól gazdálkodnak az önkormányzatok, hogy nem kell egy szankcionálási jogo­sítvánnyal is rendelkező, ám politikamentes állami ellen­őrző szerv? Gyürke László Jelentős pályázati pénzek segítségével kap szennyvíz­csatorna-rendszert a Bujtos Balázs Attila felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom