Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-31 / 254. szám
1997. október 3 Jpéntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország Ez itt nem vad kelet Megyénk gazdaságilag vonzóvá tétele közös ügyünk — mondja Zilahi József Vadkelet, sötét Szabolcs, maliiul es/ek — ilyen, s hasonló jelzők keringtek, keringenek megyénkről. Ez korántsincs így — véli a többség, politikusok, gazdasági szakemberek, átlagemberek egyaránt. Az oktalanul ránk aggatott jelzők arra késztetnek bennünket: oszlassuk el az alaptalan megnyilvánulásokat tükröző gondolatokat. A tények — ellentétben a híreszteléssel — a fejlődés jeleit igazolják, amiért még többet kell tenni. Most induló sorozatunkban vezető beosztásban lévő személyiségek mondják el véleményüket a témáról. Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Többen egyetértenek azzal a megállapítással, hogy a nyolcvanas évek végétől, de különösen a kilencvenes évek első felében Szabolcs- Szatmár-Bereg megye gazdaságának drasztikus csökkenése következett be. A hátrányos helyzetbe került magyar gazdaságnak integráns része megyénk, mely nemzeti összetermékének háromnegyed részét a keleti piacon értékesítették, ezen belül az élelmiszeripar 85 százalékát. A piaci kereslet rohamos csökkkenése a termelés 40 százalékos visszaesését jelentette, s több, mint hatvanezer főt érintő munkanélküliséget váltott ki. Ez, s hogy az eltartott inaktívak és munkanélküliek aránya 74-75 százalékot tesz ki, a belföldi fogyasztást is jelentősen csökkentette. A kiút lehetőségeiről, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg vonzóvá tételéről beszélgettünk — elsőként — Zilahi Józseffel, a megyei közgyűlés elnökével. Fontos a külföld — A feszültségek oldására megyei viszonylatban a magam részéről a leghatásosabb módszernek a piacépítést, a tőkeinjekciót, a munkanélküliség kezelését, jövőkép és stratégia kialakítását tartom — fogalmazott az elnök. — A piacok megszerzéséért, illetve azok visszafoglalásáért a helyi vállalkozókkal és a kamarákkal összefogva nagyon sokat tett a megyei közgyűlés, az önkormányzati törvény szellemét megértve önként vállalt feladatoknak tekintjük ezt a munkát. O Sokat utaznak külföldre, illetve egymásnak adják nálunk a kilincset más nemzetek küldöttségei... — Tudatosan vállalt dolog ez. Az ország bármelyik megyéjével összehasonlítva állítható, hogy Szabolcs-Szat- már-Bereg közgyűlése nemzetközi kapcsolatrendszerét igen sajátosan és hatékonyan építette ki. Rendszeressé és állandóvá vált az orosz, ukrán, kínai és USA-beli piaci információk megszerzése, befektetések előkészítése, áruforgalom kialakítása és növekedése, a korszerű technológiák megismerése és résztvétel különböző oktatási programokon. Állandó és nemzetközi megállapodással alátámasztott kapcsolataink vannak: az olaszországi Trieszttel (Friuli Venetia Giulia tartomány), a hollandiai Amhem és a dán Ribe megyével. Természetesen a Kárpátaljai régió Ukrajnában, Szatmár megye Romániában, Radon megye Lengyelországban és Perm megye Oroszországban szintén e körbe tartozik. — Hiszem és vallom, hogy egy gazdaságilag tartósan hátrányos térségben, így megyénkben is a nemzeti kormány normatív alapokon működő támogatásaitól eltérő preferencia környezetet kell kialakítani. Ennek egyik leglényegesebb eszköze a jövőt illetően is a nemzetközi kapcsolatok megfelelő működtetése és továbbfejlesztése. O A megye fejlődésében kulcsszerep jut a gazdaságnak, hiszen im vannak jól működő kis-, közép-, vagy nagyvállalkozások, akkor csökken a munkanélküliség, nőhet a fogyasztás. — Az átalakulás, vagy inkább a termelés modernizálása megyénk gazdaságára és társadalmára súlyos konzekvenciákat zúdított. A legsúlyosabb helyzetet az a hatvanezer munkanélküli jelentette, melyből negyvenezer ma is tartós munkanélküliként van nyilvántartva. A másik leglényegesebb kérdés, hogy a térség a javuló piaci pozíciójához megfelelő tőkeerőre szert tud- e tenni. A vállalkozói körben még alig található multinacionális cég, ezek a szervezetek a privatizáció során jelentek meg megyénkben, így az ICN Alkaloida, a Taurus Michelin vagy a Carl Zeiss. A magántőke leginkább az élelmiszeriparban koncentrálódik, gondolok itt a FAT Kft-re, a Papp- Kerre, az Agrokerre vagy a vajai Zöldség-Gyümölcs Kft-re. O Vitathatatlan, hogy szükség van a tőke beáramlására, ez azonban nem könnyű feladat. Miképp lehet változtatni a kedvezőtlen tendenciákon? Lobbyzni kell — Az elmúlt esztendők is visszaigazolták, hogy a tőke megszerzésére itt a politikai lobby a legalkalmasabb, s míg az Ántall-kormány időszakában az infrastruktúra fejlesztése volt eredményes, addig a Hom-kormány időszakában a termelőtőke állami juttatása a legjelentősebb. Érdekes ellentét, hogy míg az állami preferenciák a területi kiegyenlítődés irányába hatnak, addig a nemzetközi tőke továbbra is Budapestet és a Dunántúlt favorizálja. Alátámasztja ezt az az adat is, mely szerint az elmúlt hét évben a hazánkba bejött külföldi tőke 50 száz- aláka a fővárosba, 35 százaléka a Dunántúlra összpontosult. — Ezzel ellentétben — bár Szabolcs-Szatmár-Beregben az ország lakosságának 6 százaléka él —, a külföldi tőkének csak fél százaléka került a térségbe. Mindent egybevetve azt mondhatom, az elmúlt évben jelentősebbnek mondható a külföldi tőke behozatala megyénkbe, s ez úgy volt elérhető, hogy a politikai konszenzus e kérdésben töretlen volt, s a kormányzó pártok ország- gyűlési képviselői jól éltek a felkínált lehetőséggel. Erre a megyei politikára, s a szakmai összefogásra a jövőben még nagyobb szükség lesz. Megyénk gazdaságilag vonzóvá tétele közös ügyünk, s ma ez a leggyengébb pontunk. A térség imázsának megteremtése még a marketingnél és a tőkeszerzésnél is fontosabb feladat, tehát én a hangsúlyt e területre helyezem az elkövetkező évekre. Azért beszélek évekről, mert a rombolás, mely két irányból jött, mély nyomokat hagyott. d Mit ért a rombolás alatt? — A több évtizede tartó „sötét Szabolcs” minősítés soha nem volt megalapozott. A realitásérzet azt követelte volna részünkről, hogy egészséges módon védekezzünk, eredményeinket ismertessük el. Ehelyett azonban gyakran felvettük az önsajnáltatás köntösét. Ez egy kapitalista termelési rendszerben taszítás lehet, a tőke a szegénységet nem szereti, oda nem áramlik, onnan inkább kivonul. Ami a legutóbbi két év imázsának rombolását illeti, az példa nélküli. A suttogó pletyka politikai végterméke a Nyírfa-ügy, a Záhony-Kisvárda térségben a bűnüldöző szervek által folyó nyomozgatások pedig nem csak az ott élő vállalkozókat és polgármestereket bizonytala- nítják el. Nem lehet ma már olyan orosz-ukrán befektetőket találni, akik a térségben (annak ellenére, hogy gazdasági értelme volna!) vállalkoznának beruházásokra, vagy a szállítási-kereskedelmi tevékenység további bővítésére. Lassan a térség mint idegen- forgalmi nevezetesség lesz említésre méltó, ahogyan Lochnessben a szörny, itt a keleti maffiák nem létező szintjei tűnnek fel. — Egy olyan övezetben, ahol euro-ázsiai értékek halmozódtak fel, többet kellene tenni, hogy az áruszállítás volumene ne csökkenjen, s a szállítás útvonala se változzon meg. Addig azonban, míg a politika perifériális személyei össze tudnak fonódni a bűnüldöző szervek szakmailag hozzá nem értő személyeivel, csak károk keletkeznek, s a folyamat közpénzen finanszírozva folyik tovább. A szükséges normalizálódásban a megyei kormánypártoknak jelentős szerepe lehet. A reális és optimizmusra okot adó megyei arckép megjelenítése mindannyiunk érdeke. A minden szempontból vonzóvá tétel korrekt politizáláson és stabil közrenden és közbiztonságon alapulhat. A felemelkedés záloga — Bízom abban, hogy az EU- tagság előbbre viszi ennek a térségnek az ügyét, mert meggyőződésem szerint egy olyan régió központjában vagyunk, ahol különösen a nemzetközi gazgasági lehetőségek egy biztos felemelkedés zálogát jelentik. Én abban hiszek, és ebben optimista is vagyok, hogy a területi fejlődés kiegyensúlyozásából eredő stabil nemzetgazdasági haszon előbb-utóbb azok gondolkodását is befolyásolni fogja, akik a túlzott koncentráció hívei, ugyanis az európai fejlődés egyre inkább a regionális tartalékokra épül, s ez a fejlett világrészekben ma már stratégiai kérdés, mint ahogyan az EU-struktúrákban is. A Michelin bátran beruházott Elek Emil felvételei Zilahi József Száraz Nyírfa-ág « okszor, sokféleképpen vélekedtek már a Nyírfa-ügy V néven elhíresült titkosszolgálati akcióról, eíkészült a LJ dokumentumok átvizsgálására létrehozott munkacsoportjelentése, ennek titkosságát is feloldották az illetékes miniszterek. Az ismertté vált megállapításokból egyebek között az is kiderült: nem igazán állhatták feladatuk magaslatán az adatgyűjtést végzők, s az adatokat esetleg felhasználók, avagy az intézkedésre jogosultak. A jelentés megfogalmazói szerint az információk jelentős része nem tekinthető ellenőrzöttnek, aktualitásukat vesztették egyes adatok, nem igazán voltak összhangban a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatának, illetve az információs hivatal munkatársai. Óhatatlan a kérdés: mi húzódik a háttérben? Koncepciós lejáratási szándék, belharc a szervezetek között, ügyek szőnyeg alá seprése — esetleg a kellő szakmaiság hiánya? Ha az utóbbiról van szó, akkor igen szomorú a helyzet, hiszen éppen azok nem képesek ellátni feladatukat, akiknek dolga a „kényes kérdések”, visszásságok felderítése és tisztázása. Mert alapvető dolog lenne a titokvédelmet is figyelembe véve az összhang tökéletessége, miként az információk ellenőrzése is. Az információ ellenőrizetlen, de ennek ellenére többször visszatérő volta arra is engedhet következtetni, hogy valakik szándékos aknamunkája irányult a térség, illetve bizonyos személyek (politikusok?) lejáratására. (Gondoljunk például a régió fejlesztési pénzeszközei körüli herce-hur- cákra...) Egyszerűbb dolog a jelek szerint „ügynöki úton” szerzett adatokra utalni, de azokat nem kontrollálni — különösen, ha csupán a lejáratást szolgálja a szándék —, mint valós tényeket felsorakoztatni az adott témában. Nem tudni még, miképp zárul az ügy, miképp szárad el teljesen a Nyírfa-ág. Az azonban sejthető: a balhét ezúttal sem azok viszik el, akik ok nélkül kavarták fel az iszapot. Ha ugyanis okkal tették volna, már nem itt tartanánk. Kováts Dénes Világtakarékossági nap Ferter János rajza Kommentár Módszer és pénz E gy információt talál mai lapunkban az olvasó arról, hogy az Esélyt a tanulásra közalapítványból havonta 5100 forinttól 17 ezerig kaphatnak támogatást a nehéz anyagi körülmények között élő egyetemisták, főiskolások. Az alapítvány egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy anyagi okok miatt ne kelljen abbahagyni a tanulást a tehetséges fiataloknak. A véletlen hozta úgy, hogy a nyíregyházi tanárképző főiskolán épp tegnap délután ülésezett a tanulmányi bizottság, melynek napirendjén több évhalasztási kérelem szerepelt, s a halasztás oka legtöbb esetben a tanuláshoz szükséges pénz hiánya volt. Mivel a tanév kezdete óta immár a sokadik bizottsági ülés telt el halasztások engedélyezésével, vagy megtagadásával, joggal tarthatjuk nagyon időszerűnek a közalapítvány létrehozását. Ismerjük a szegénység okait mindnyájan, hiszen ott élnek körülöttünk akik elveszítették munkahelyüket, akik egészségkárosodás miatt képtelenek tovább dolgozni, a munkanélküli-segély, a rokkantnyugdíj pedig aligha elég a megélhetésre, abból nem lehet a gyereket taníttatni, legyen az bármilyen tehetséges. És akkor még nem szóltunk azokról a fiatalokról, akik szüleik elvesztése miatt kerültek olyan helyzetbe, hogy csak akkor tanulhatnak tovább, ha előtte megkeresik maguknak a tanuláshoz szükséges pénzt. Valamikor hallottuk, talán sokszor is: nyugaton ezrek tanulnak úgy, hogy egy évet dolgoznak, egyet iskolába járnak, így aztán akár tíz évbe is beletelik egy diploma megszerzése. A dolog nem egészen így áll. A napokban volt módom bepillantani több külföldi egyetem életébe és egészen mást tapasztaltam. A legtöbb hallgató nem szorul támogatásra, mert olyanok a keresetek, hogy — noha magasak a tanulás költségei — nem okoz gondot a szülőknek kifizetni. Akik mégsincsenek ilyen helyzetben, azokat alapítványokból taníttatják. A módszer tehát jó, csak a pénz kevés. Mert —- ahogyan az információból tudjuk — körülbelül kétezer hallgatónak van esélye, hogy elnyerje a támogatást. Sajnos ennél jóval többen szorulnának rá. Balogh József 3
