Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-30 / 253. szám

1997. október 30., csütörtök Nyolcvan év mondatokban A megyeszékhely talán legotthonosabb, legszebb középiskolája a Zrínyi Nagy sikert arattak a Zrínyi Ilona Gimnázium jubileumi rendezvényei Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (Lutter Imre) — Hatalmas rendezvénysoro­zattal ünnepelte fennállásá­nak 80. évfordulóját október 18-án és 19-én a Zrínyi Ilona Gimnázium. Az ország leg­nívósabb iskolái közé tarto­zó intézmény egykori diák­jaiból lett sztárokról a hely­béliek sokat tudnak, azon­ban kevesen ismerik a gim­názium múltját, történetét. A Zrínyi egyik elődje a hajda­ni Tiszai Evangélikus Egyház- kerület püspöke, Geduly Hen­rik által alapított, és később róla elnevezett evangélikus le­ánygimnázium. Első igazgató­ja, Popini Albert 1917-ben foglalta el székét a mai Vasvá­ri Pál Gimnázium épületében. Egyesültek A neves tanárok soraiban ta­láljuk Méreiné Juhász Margit írónőt, Ambrózy Géza mate­matikust, és az utóbbi időben méltatlanul feledésbe merülő Fehér Gábor írót. A másik elődiskola, az Angol Kis­asszonyok Zárdája 1930-ban alakult. A felszabadulás után a Geduly Henrik Evangélikus Leánygimnázium felvette a Zrínyi Ilona Leánygimnázium nevet, az államosítás alatt pe­dig egyesült az evangélikus és a katolikus leánygimnázium. Az évtizedek során a koedu­kálttá vált kisiskola nem bírta el a 630 főre duzzadt tanulóse­reget. Ráadásul 1990 nyarán életveszélyesen megrepedt a bejárattal szemben lévő fal, amelyen Margittay Jenő festő­művész alkotásait lehetett lát­ni. 1992 októberében elkez­dődték, az épület átalakítási, felújítási munkálatai. 1995 jú­niusára befejeződtek a nagy­szabású építkezések, a meg­újult főépület mellett elkészült a kulturált étterem és a modem kollégium. Ennek következté­ben Nyíregyháza talán legott­honosabb, legszebb középis­kolája ad teret az ott tanulók­nak a műveltség elsajátításá­hoz. Kiemelkedő helyen A zenei élet terén már 1964- ben kiemelkedő helyet foglalt el a Zrínyi: sorolhatnánk a Phoenix együttestől a Pax Bändig, vagy a ZIG Singerstől a Báthory utcáig. Az irodalom és a színház iránti szeretet összekapcsolódását mutatja a Margócsy Klára és Kardos Ti­borc által vezetett ZIG-ZUG Pódium, melyben részt vett Huszáráé Kádár Ibolya igaz­gatóhelyettes is; az Irodalmi Színpad; és nem utolsó sorban a diákköltők figyelemre méltó próbálkozásai (Valami elin­dult..., Avartánc című verses­kötetek). A sporttevékenység felsorolása külön történet len­ne, elegendő csak Bartha Dé­nes kézilabda- és Tóthné Ke­gye Éva röplabdaedző ered­ményeire gondolnunk. Az első Zrínyis Napok ren­dezvényt a 75. évfordulón ün­nepelte a tanintézmény. Köz­ismert személyiségek foglal­tak helyet a nézőtér soraiban már akkor is. A közelmúltban megtartott programsorozat és gála azonban minden eddigi hasonló próbálkozást felül­múlt. Géniuszok sora Reméljük, nemcsak emlékez­nünk kell a régen elballagott mai tudósokra, közéleti sze­mélyiségekre, művészekre és sportolókra, de tudva frissít­hetjük fel a géniuszok sorát. Hiszen Pécsi Ildivel, Frideri- kusszal, Margócsi Istvánnal, Bolgár Judittal, Mádi Zoltán­nal, Belányi Zoltánnal (és még sorolhatnánk) a Zrínyi már bi­zonyított. Múzeumot a laktanyából Egy ötlet szerint idegenforgalmi látvány osság is lehetne a „Damóból" Nyíregyháza (KM - HZs) — A szóbeszéd szerint már a konkrét tervek is elkészültek arról, hogyan hasznosítják az évek óta üresen álló Damja­nich laktanyát Nyíregyházán. A mai összeállításunkban arra kérdésre kerestük a választ, hogyan képzelik a városlakók a laktanya jövőjét. Sebők László Sebők László (diák): — A fi­atalok körében óriási problé­mát okoz a lakáshoz jutás. Jó ötlet lenne, ha egy átmeneti ol­csó szállásnak alakítaná ki a város az épületeket, ahol fiatal házaspárok olcsó bérleti díj fe­jében néhány évig meghúzód­hatnának addig, amíg egy saját lakásra össze nem gyűjtené- nek. Lencsés Gáborné (hivatal- segéd): — Annyi munkanél­Lencsés Gáborné küli él a megyében, a városban egy közkonyhát minden bi­zonnyal létre lehet hozni a volt laktanyában. Váratlanul bekö­szöntött a hideg idő, a számta­lan hajléktalant a megfagy ás veszélye fenyegeti. Most üre­sen áll az épületegyüttes, min­denképpen jobb lenne, ha ezeknek az embereknek adná­nak szállást. Posta Józsefné (vállalkozó): — Hajléktalanszállássá alakí­tanám át, bár a környékbeliek nem hiszem, hogy örülnének ennek. Sajnálom a hajléktala­nokat, biztosan ők is tehetnek a sorsuk alakulásáért, azonban úgy vélem, a megváltozott vi­lág is rontott az életükön. A laktanya területén munkát is adnék nekik, hogy ledolgoz­zák a szállásdíjat. Valkó Mihály (hegesztő-la­katos): — Valamilyen beruhá­zást alakítanék ki, vagy ked­vezményesen bocsátanám az épületegyüttest a vállalkozók rendelkezésére, hogy minél több munkahelyet teremtse­nek, hiszen rengeteg az állás­talan a megyében és a város­ban. Biztosan lehetne találni valamilyen lehetőséget a haj­léktalanok elszállásolására is. Eddig katonák laktak az épüle­tekben, most üresen áll, s nap­ról napra jelentősen romlik az állaga. Tóth István (pedagógus): — Mindennap fájó szívvel me­gyek el az épületkompexum Posta Józsefné mellett, hiszen egykoron itt töltöttem katonaéveimet. No, nem annyira a katonaságot sí­rom vissza, csakhogy akkor teljesen más képet nyújtott a laktanya. Odabent egy szere­lőműhely építésén is dolgoz­Valkó Mihály Martyn Péter felvételei tam, nem tudom, az most mi­lyen állapotban van. Talán azt oda lehetne adni egy vállalko­zónak. Néhány épületben had­történeti múzeumot rendeznék be, minden bizonnyal idegen- forgalmi látványossággá le­hetne felfejleszteni. A többi épületben — az orosz lakta­nyában működő Inkubátorház- hoz hasonlóan — vállalkozók kaphatnának működésükhöz helyiséget. Az biztos, hogy jó lenne már valamit lépni, mert bosszantó és irritáló, hogy a város, valamint a honvédelmi tárca hagyja ennyire lepusztul­ni a „Hotel Damót”. Szerepvállalás A becslések szerint az országban mintegy harmincezer ember­nek nincs hol lehajtania a fejét, él napról napra létbi­zonytalanságban. (Me­gyénkben körülbelül ezren lehetnek.) Hogy ki és miért került az utcára, regények születhetnének róla. Mégis ők inkább hallgatnak. Meg­található közöttük a jól szi­tuált főmérnöktől a lecsú­szott pedagóguson át a se­gédmunkásig minden szak­ma képviselője. Bár az idő­sek vannak többségben, je­lentős a gyermekek és a fia­talok száma is. Eljutott már erre a „szintre" a magá­nyos özvegyasszony, de férj-feleség együtt is. Néhány éve még elkép­zelhetetlen volt, hogy valaki a pályaudvaron, szemétte­lepeken, vagy a lépcsőhá­zak sötét zugában tengesse életét. Társadalmunk nem készült fel erre a problémá­ra. Egyre több a munkanél­küli, a felbomló család, s a minden bajra „feledést ho­zó” ital rengeteg férfi és nő életét tette tönkre. Ki saját, ki mások hibájából, de el­vesztette a talajt a lába alól. A lejtőn pedig nagyon nehéz megállni. A legna­gyobb gond a lakás, hisz az „élelem” és a ruha kikerül a kukákból, de az otthon el­vesztése szinte reménytelen helyzetet teremt. Az átmeneti szállások, a pihenőhelyek száma kevés, de sokan igénybe sem ve­szik, csupán az egy tányér meleg ételt fogadják el. Pe­dig kegyetlen világ a haj­léktalanoké, igazi farkas­törvények uralkodnak köz­tük. Hamar semmivé válik a látszatösszetartás. Az erő­sebbé a jobb kuckó, a na­gyobb falat, ezért aztán könnyen kitör köztük a há­ború. De a „szórakozni vá­gyóktól” is tartaniuk kell gyakran, hisz nemegyszer egészen a halálba kergetik a szerencsétleneket. Pedig nekik is joguk van az élet­hez. mi marad nekünk? V Választhatunk: közö­lj nyösen tudomásul vesszük létüket, átlépünk a parkban alvók felett, vagy megpróbálunk segíteni ne­kik? Bizony nem könnyű a döntés az egyszerű ember számára. S ha a szívünk sajnálattal is fordul feléjük, az eszünk diktálta lépés nem menti fel őket a saját felelősségük alól. Nehéz _ helyzetben van az ország, a város, a különböző szerve­zetek. Jótékony célra egyre kevesebb jut, de mégis meg kell keresni a módját a se­gítségnek, s szerintem eb­ben az államnak kell vezető szerepet vállalni. Dankó Mihály Hírnév a városnak Nyíregyháza (DM) — A napokban tárgyalta és hagyta jóvá a város köz­gyűlése Nyíregyháza 1998- as rendezvény tervét és azok támogatási arányát. A köz­gyűlés kategórizáltan támo­gatja a rendezvényeket. Ki­emelten kezeli a nemzeti és állami ünnepeket. Nagy hangsúlyt kap az 1848-49- es forradalom és szabad­ságharc 150. évfordulójá­nak ünnepe. Katonai tiszte­letadással és parádéval kí­vánnak megemlékezni az államalapító Szent István­ról. A megyei önkormány­zattal és a társadalmi szer­vezetekkel közösen, a ha­gyományoknak megfelelő­en emlékeznek meg az 1956-os forradalomról. A nagyrendezvények so­rában azokat támogatják el­sősorban, melyek hagyo­mányteremtő szándékkal szerveződnek, és méltó hír­nevet szereznek a városnak. Nagy hangsúlyt kap például az augusztus 18-23-i II. Cantemus Nemzetközi Kó­rusfesztivál. Nem maradhat el a Nyírségi Ősz rendez­vénysorozat sem, mely 1998-ban ünnepli 25 éves jubileumát. Lesz ismét nemzetközi néptáncfeszti­vál, mazsorett-találkozó, karnevál, tűzijáték stb. Júli­usban rendezik meg az Európa Reménységek és Szabolcs Kupa Nemzetközi Úszóversenyt. Az önkormányzat több idegenforgalmi (kül- és bel­földi) jelentőségű kulturá­lis, szakmai és sport jellegű programot is támogatni kí­ván. Ezek közé tartozik a Mandala Nyár ’98 szabad­téri előadássorozat, a Neve­lőszülők Nemzetközi Szer­vezetének európai konfe­renciája, a XXIII. Nyíregy­házi Nyári Egyetem, a Bir­kózó Világkupa és a XXII. Nemzetközi Eremművésze- ti és Kisplasztikái Alkotóte­lep. Szerepel még továbbá a támogatott események kö­zött például a közgazdász vándorgyűlés és a sétálóut­cái programsorozat. Olvasónk írja Vendégségben A Nyíregyházi Szociális Gondozási Központ 4. sz. Idősek Klubjának tizenhat tagja Debrecenben, a helyi 5. sz. Gondozási Központ vendégeként egy csodálato­san szép napot töltött el. A látogatás lehetőséget nyúj­tott az intézmények vezető­inek, hogy megosszák egy­mással tapasztalataikat, szakmai elképzeléseket. A rendezvényen az idős klubtagok tovább mélyít­hették debreceni társaikkal a már meglévő barátságot. Külön örömet jelentett Lo- vass Lajos és Matkó Mária nótaénekesek műsora. Ezú­ton is szeretnénk köszöne­tét mondani Végh Sándor- nénak, debreceni vendéglá­tónknak a találkozó színvo­nalas megrendezéséért. Román Demeterné, igazgató Nyíregyházi KisKelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom