Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-02 / 230. szám
1997. október 2., csütörtök HATTER 3 Vége a kényelmes korszaknak A veszteséges gazdálkodás finanszírozása csupán tüneti kezelés lehet Nyíregyháza, Újfehértó (KM) — Tegnap reggel minden bizonnyal örömmel fogadták a csekély, de kedves ajándékot a MALÉV utasai, akik októberben a szokásos menü mellé egy gyönyörű almát is kapnak. Ez a reklám egészíti ki azt az őszi kampányt, amelynek első felvonását a Nyírségi Almanapok megrendezése jelentette. Hogy milyen nagy szükség volt erre a szakmai tanácskozásra, annak számos jelét fellelheti a figyelmes szemlélő. Az agrárvezetés képviseletében például Benedek Fülöp államtitkár nem véletlenül hagyta előadása utolsó pontjának az idei támogatás módját és összegét (bár sok ember csak ezért hallgatta meg), előbb az aktuális gazdasági kérdéseket és európai uniós csatlakozásunk előkészületeinek ágazati vonzatát taglalta. Támogatás határidővel Az adatok beszédesek: az összes mezőgazdasági termelési érték ötödét a kertészeti kultúrákban állítják elő 400 ezer hektáron, s ez egységnyi összehasonlításban öt-hatszoros produktumot takar a szántóföldi növénytermesztéshez képest. Az elmúlt évben összesen 1 millió tonna gyümölcsöt szüretelhettünk le hazánkban (valamikor csak almából több volt a termés), s ez aggasztó csökkenést jelez. Az okokkal szembe kell nézni: halaszthatatlanná vált az elöregedett ültetvények cseréje, a fajtaszerkezet is jelentős változtatásra szorul, s meg kell barátkozni a gondolattal, hogy minőségi árualap nélkül a mezőgazdasági termelés kudarca szinte biztosra vehető. Az államtitkár utalt arra is, hogy a veszteséges gazdálkodás finanszírozása csupán tüneti kezelés, s többet árt, mint használ, hiszen az elavult technológiákat konzerválja, éppen ezért a közvetlen támogatási forma fokozatosan visszaszorul. Jövőre ugyan választások lesznek, de bármely Benedek Fülöp államtitkár dr. (középen) a kiállításon is meggyőződhetett arról: az alma itt szívügy A szerző felvétele part is kerül hatalomra, a szakmaiság, a nyereséges gazdálkodás követelménye miatt csupán korlátozott módon közelíthető meg szociálpolitikai oldalról az agrárium. Azért kedvező folyamatoknak is tanúi lehetünk: az elmúlt években ha nem is a kívánt nagyságrendben, de több ezer hektár fiatal, korszerű ültetvényt létesítettek a gazdálkodók, s a európai uniós tagság nemcsak kemény versenyt hoz magával. Az EU tagországaiban jóval több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak az emberek, így a csatlakozás után várhatóan itthon is átvesszük ezt a jó szokást. Ez már előrevetíti a feladatokat, hiszen a hazai fogyasztást illene hazai áruból fedezni. Igényesebb vásárló Lassan arra is rájövünk, hogy a magyar vásárlót sem szabad lebecsülni, a nyitottá váló világnak köszönhetően ugyanis egyre igényesebb, s pangó gazdaság ide, alacsony élet- színvonal oda, az ömlesztett alma helyett inkább a drágább, de tálkázott, címkézett és darabos gyümölcsért adja oda forintjait. Ezért is fogadta megkülönböztetett figyelem a Nyírségi Almanapokon bemutatkozó új csomagolóeszközöket, bár jellemző, hogy még a rendezvény minisztériumi sajtótájékoztatóján is használati utasítást kellett mellékelni a teleszkópos kartonokhoz, a kis kiszerelésű zacskókhoz. Azt is jó volt hallani, hogy a szabadság eufóriájában elvesztett keleti piacok üzletemberei visszavárják a magyarokat, a magyarok áruit, de ma már természetesen szigorúan üzleti alapokon. Az alma sorsáért aggódók kezdeményezése tehát kedvező nemzetközi visszhangra talált, de az esetleges csend is sokat mondó. Utóbbi jelzi ugyanis azt, hogy a sok beszéd talán nem marad hatástalan, s minden érintett felismeri: a kényelmes korszaknak vége, a piacon csak az maradhat meg, aki választott munkájához nagyon ért és azt mesteri szinten gyakorolja. Üzletelni kell Ma már a gyümölcsösökben is üzletelni kell és persze keményen dolgozni, bár ez utóbbival soha nem volt gond. A célok meghatározásában azonban még van tanulnivalónk, ahogy arra az Egyesült Államokból érkezett kutató is rámutatott, amikor az egyik gazda Újfehértón megkérdezte tőle: Idaredet telepített, mi a jövője ennek a fajtának? Az idős professzor visszakérdezett: hová termeli, mi a célpiac? A beálló csend hatásosabb volt egyhetes kurzusnál. Hát ezért küldi el az amerikai vagy a holland farmer az egyetemre a fiát, hogy a gyerekkortól magába szívott szakmához elméleti alapokat és közgazdasági ismereteket szerezzen. IRÁNYÍTÖSZÁM: 4400 y* eggel nyolc óra, csöng a telefon, kissé A V fátyolos női hang, „ő ebben és ebben a felsőfokú tanintézetben tanár, tegnap vita volt A vágy villamosáról, s bár annak idején látta Tol- nay Klárival, úgy döntött, ma este megnézi, ám nem kapott jegyet rá!...” A tisztelt publikummal ápolni kell a jó kapcsolatot, itthon vagyok, még alsógatyában, nyakamban törölköző, semmi baj, közlöm, nem tudom miképp állunk a protokoll-jegyekkel, ha megfelel, hogy nem biztos, befér-e nekik két pótszék, jöjjenek a színházba háromnegyed hétre, magam próbálom beültetni a hölgyet és férjét. „Akkor lehet, hogy elküld a francba?!..”, kérdi ingerülten a nő. Nem asszonyom, nem küldöm el a francba, csak hál’isten olyan telt házakkal megy a darab, hogy a múlt héten a saját fiam is kiszorult a nézőtérről — mondom kedvesen. Ez volt az a pont, amikor a nő benyomta, „az én férjem igazgató itt és itt”, de már végig sem hagyom neki mondani, „ha utcaseprők tetszenek lenni, akkor is megpróbálok segíteni, de száz százalékra nem ígérhetem, hogy sikerül, még akkor sem, ha a férje bárhol igazgató”! „No de, Verebes úr!”, folytatja hívóm, „amikor ön ■ idekerült Nyíregyházára, én nagyban támogattam Zilahi úrnál!” Dühös leszek, de türtőztetem magam: „ Amikor én idekerültem, még Megy esi úrnál kellett volna támogatni, de ott sem kellett, mert támogatott engem Mádi úr, meg az a harminc évem, ami Mádi urat arra sarkallta, hogy támogasson, de őt sem ültettem be buzgóbban a nézőtérre, mint bárkit, aki ilyesmivel fordult hozzám” A nő nem érti melyik országban, melyik városban beszélget velem, vált egyet, s beavat, hogy ilyen és ilyen halálos betegségben szenved...! Kifejezem együttérzésem, de elmagyarázom, hogy a nézőtérre igyekvők megveszik a jegyeiket, s egészségi állapotuktól függetlenül töltik meg a széksorokat, ha befér két szék, betesszük este, akkor is, ha makkegészséges valaki, akkor is, ha hordágyon hozzák...! Innentől hamar elbúcsúzik tőlem a nő, s én azt hiszem, túlestem egy kellemetlen, ízetlen beszélgetésen. Rosszul gondolom. Újra csöng a telefon, s a nő közli, odajönnek este annak ellenére, hogy nem ígérem biztosra beültetésüket...! Benn a színházban intézkedem, hogy próbáljunk az ismeretlen erőszakoskodónak helyet szorítani estére. Gyöngyvér, művészeti titkárunk sejtetni engedi, előnyben részesíti vadidegen vendégeimet. férjemmel a dolgot , mondja nagy hangon a nő, „azt mondta, neki egy Verebes ne tegyen szívességet!...” Visszatartom magam, hogy ne rúgjam le a készüléket a földre, s ne tapossam ízzé- porrá, hiszen rájövök, ezzel semmivel sem jutnánk távolabb az agybeteg helyzetből...! „ Sajnálom", mondom, „jelenleg más színházigazgatóval itt Nyíregyházán nem tudunk szolgálni, akitől a férje elfogadná a szívességet, majd vegyenek két jegyet a pénztárban, s kívánok minden bajából mielőbbi gyógyulást!..." Aztán leülök, rágyújtok egy cigarettára, s eltűnődöm...! Azt pedig már nem írom le, hogy min...! Verebes István PPf i : f xF» J J | g J Exalelnök A minap megkérdezte valaki Végh Antalt, melyik csapatnak drukkol? Válasza egyszerre volt meglepő, és magától értetődő: a DVSC-nek. Hozzátette, akkor is ők voltak a kedvencei, amikor a nemzeti bajnokság nagyon is méltatlan osztályában rúgták a lokis fiúk a bőrt, meg akkor is, amikor egytől egyig mindre haragudott valamiért. Nem mondta, kitetszett jellegzetes mosolyából, a csapatszimpátia már-már világnézet, azt pedig nem váltogatja az ember. így lehet ezzel napjaink hősnője, G. Nagyné Maczó Ágnes is. Pénteki debreceni beszédében világosan felvázolta, hogy a Fidesztől jobbra kivel tudja elképzelni a nemzeti választási szövetséget. Önmagához következetes volt, hiszen történelmi léptékkel még csak percek teltek el azóta, hogy a Fidesz és az SZDSZ alig tudta megkülönböztetni a másikat saját magától, és vezető politikusaik útlevél nélkül közlekedhettek szintén alig létező közös határaikon át. A hívogató integetés a kispad mellől egy ugyancsak önmagához hű pártelnöktől eredt. Torgyán József már a hétfői frakcióülésen megmagyarázta az együttesnek, hogy a csapatépítés kinek a feladata. Világnézetből politizálni olyan mint erőből focizni. Fárasztó és csak ritkán eredményes. A világnézet gúzsba köti az embert, szűkíti a mozgásteret, következetességet követel. Nem lehet egy támadást csak baloldalon, vagy jobb oldalon, esetleg középen felvinni. A csatár típusú politikus cselez, cikcakkozik, és mindig azt tartja a szem előtt, merre van a labda. Ha pedig a labda már a hálóban van, és közben egyszer sem fütyült a bíró, igazolva van minden: les, csontzene, kezezés... G. Nagyné talán nem nézte meg okával azt a csapatot, amely aleínökké fogadta. Kisgazdák, akarjátok e alelnökö- töknek a mellettem álló G. Nagyné Maczó Ágnest?— szegezte a kérdést a teremben ünneplő választmánynak annak idején az elnök. Helyeslő moraj, lendülő kezek: ennyi volt a legitimitása ennek a választásnak. Egy politikus ne érje be ennyivel, ezt már akkor is tudhatta, láthatta volna az exalelnök asszony. Ésik Sándor Ha szabadna megjegyeznem, a pártban csak én beszélek Ferter János rajza Pislákoló fények K edd este csaknem egy óra hosszáig áram nélkül maradt Nyíregyháza többszáz lakása. Néhány perc múlva (gondolom ennyi idő kellett, amíg mindenki megtalálta a jól eldugott gyertyát, ami még karácsonyról maradt) lassanként pislákoló fények himbálóztak az ablakokban. Aztán megjelentek az erősebb fények. Ki-ki tehetsége szerint világított. Eszembe jutott, hogy ez a helyzet akár átvitt értelemben, metaforikusán is igaz lehet. Mindenki annyit lát meg a környezetéből, amennyit a tehetsége, a lehetőségei engednek. Ez a magyarázata annak is, hogy az emberek oly sokféleképpen befolyásolhatók. Ezt ismerték fel a tizennyolcadik században a felvilágosítók, amikor azt mondták, hogy a polgári társadalom szintjére való emelkedésnek függvénye az ismeretekben való gyarapodás, a magasabb színvonalú általános műveltség. Mert mindig azoknak az ismereteknek a birtokában állunk valami mellé, vagy tiltakozunk valami ellen, amelyek a rendelkezésünkre állnak. S amikor családi, vagy éppen személyes ügyeinkről van szó, hibás döntésünk fájdalmas lehet, mégsem érint sok embert. A nagy politikában azonban másként áll a dolog. A választásokra készülődés időszakában, de a kampány sűrűjében leginkább politikusaink, vagy az önjelöltek éppen ezt a helyzetet használják ki. A tényeket — bármenynyire is makacs dolgok, ahogy mondani szokták — többféleképpen lehet csoportosítani. Vélt igazságból lehet megfellebbezhetetlennek tűnőt fabrikálni anélkül, hogy észre lehetne venni. Ismeretek nélkül gondolkodni veszélyes — tartja a kínai mondás, s ennek igazságáról gyakran meggyőződhetünk. Ha csak a legutóbbi esetet vesszük: nem volt senki, aki arra figyelmeztette volna a politikusokat, hogy egy szerződést nem lehet azon az alapon felbontani, mert közben lezajlott egy rendszerváltás. Ä polgári társadalmak egyik alappillére éppen ez, hogy a megkötött szerződések mindaddig érvényben maradnak, amíg kölcsönösen meg nem változtatják őket. Nagy István Attila-átáiÉL^k:- Jóm*. JÉ» -áfc» . Kommentár Délután azonban megint csöng odahaza a telefon. „Megbeszéltem a
