Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
12 Napkelet • A hit világa 1997. OKTÓBERI!., SZOMBAT Presbiterek Révész Imre püspök szerint a magyar református egyház XVI. századi alkotmánya nem a kálvini zsinat presbiteri elvei alapján épült fel. Az ősi református egyházalkotmány szervezeti felépítésére, egyházjogi felfogására sokkal nagyobb hatással volt a lutheri konzisztoriális egyházalkotmány, mint a zsinat-presbiteri elv. így a református egyházat sokáig az az ellentmondásos sajátosság jellemezte, hogy szellemében kálvini volt, de egyházalkotmányban nem volt az. A demokratikus egyházszervezet kiépítésében a kálvini értelemben vett laikus presbitérium bevezetésében Kanizsai Pálfi János tette meg az első határozott lépéseket, hiszen 1617-ben ő állította fel az első református presbitériumot Pápán. Kanizsai Pálfi János heidelbergi egyetemi tanulmányai idején szerzett pozitív tapasztalatokat a kálvini presbitériumok működéséről. Pápán 1612-ben választották lelkésznek, ezt követen nekilátott a presbitérium szervezéséhez, amiből öt év múlva lett valóság. Az első kálvini presbitérium Pápán tizenkét rendes, négy rendkívüli, valamint két egyházfiból állt. A tagokat a városi, illetve a vitézi rendből választották ki. Jobbágy tagja nem volt. A Kanizsai féle presbitérium jelentősége abban volt, hogy a gyülekezeti élet irányításában csökkent, majd megszűnt a lelkész addigi egyeduralma, a közösségi vezetés került előtérbe. Nem sokkal a pápai presbitérium után megalakult a veszprémi is. 1629-ben a körmendi zsinat püspökké választotta Kanizsait, s vezetésével megtartott Pápai Zsinat (1630. június 18-19.) elrendelte a presbitériumok felállítását az egész egyházkerületben. Az 1791. évi budai kánonok kötelezővé tették mindenütt az egyházközségeknek a presbitériumok felállítását Dunántúlon, Dunamellé- ken, Erdélyben. De csak a XVIII. század végén, a XIX. század elején vált általánossá a presbitérium. Tiszántúlon és Tiszán innen a presbitériumok általános bevezetése még váratott magára. A XIX. század derekán érvényre jutó népképviseleti elv jelentős mértékben hozzájárult a hazai presbitériumok elterjedéséhez. Hazánkban a kálvinista egyházban a presbitériumok helyzetét országos szinten az első egyetemes Debreceni Zsinat rendezte 1881-ben. A presbiteri rendszer ma is fontos intézménye a kálvinista református egyháznak amennyiben rendeltetéséhez méltóan tölti be hivatását, feladatát. Szalai László, református lelkész Sportnap Október 2-án sportnapot rendezett a nyíregyházi Református Egészségügyi Gyermekotthon, amelyen a házigazdák mellett a Tokaji Gyermekotthon és a nyíregyházi Irgalmas Samaritá- nus Otthon fiataljai vettek részt. A kellemetlen időjárás miatt a tornateremben gyülekeztek a résztvevők. Az izgalmas és változatos műsorszámok nagyon jó hangulatot teremtettek. A kis termet jókedv és vidámság töltötte meg. Volt váltófutás, célbadobás, pincérfutás. A versenyt végül az Irgalmas Samaritánus Otthon csapata nyerte meg, de kitűnő teljesítményük miatt a többiek is győztesnek érezhették magukat. A sok mozgástól elfáradt vendégeket kitűnő ebéddel vendégelték meg a házigazdák. Délután az október havában született fiatalokat köszöntötték, A névnapjukat ünneplőkről is megemlékeztek. A programot különböző bemutatók és közös éneklés zárta. Köszönjük a Magdaléneumnak ezt a vidám és sokáig emlékezetes napot. Szabó Szilárd, Irgalmas Samaritánus Otthon Újraszentelés ötven év után Végre valóra vált a nyírteleki görögkatolikus hívek dédelgetett álma Több évtizedes sikertelen próbálkozás után augusztus 20-án valóra vált a nyírteleki görögkatolikus hívek dédelgetett álma. Saját templomukba térhettek be, hogy lelki életük gazdagítására nyugodt körülmények között végezhessék ősi liturgikus szertartásukat. A templom udvaron több száz ember várta a püspök érkezését és azt a boldog pillanatot, hogy beléphessenek a templomba. Ez az épület egyszer már betöltötte ezt a szerepet, de a történelmi idők erőszakhulláma más feladatot szánt neki. Alapjait, még 1941-ben rakták le, s a gyors összefogás eredményeként már 1943 januárjában Dudás Miklós püspök fel is szentelte. Az építtetők célja az volt, hogy legyen saját egyházi iskolájuk, ahol az evangélium szellemében oktatják a gyermekeket az erkölcsi értékekre és a betűvetés tudományára. Ugyanez az épület adott helyet vasárnap a görögkatolikus hívek liturgikus életének gyakorlásához. Sajnos nem tartott sokáig örömük, mert a háború nagyon közelről érintette az itt lakókat. A község határában folytak a véres harcok, 1943 októberében, s a sebesülteket az iskola és kápolna szerepét betöltő épületbe vitték. A fegyverek elcsendesedtek, a háború véget ért, s újra indulhatott az élet az iskolában és a templomban. Szerény és szegényes körülmények között folyt a tanítás, de legalább béke volt. Mire igazán begyógyultak volna a háború okozta sebek, újabb megpróbáltatás neheAz ünnepi szertartás résztvevői Szabados László felvétele zedett az itt élő görögkatolikus közösségre. Elkezdődött az tanintézmények államosítása, s ez nem kerülte el a nyírtelekiek görög iskoláját sem. 1950. február 24-én elvették az egyházi tulajdont. Jól jellemzi az adott kor célját és érdekét, hogy az eltulajdonított egyházi iskolát azonnal használatba is vették, de a hivatalos telekkönyvi bejegyzés csak 1977-ben történt meg. A negyven év alatt arra használták az épületet, amire éppen a helyi hatóság szükségét látta. Volt iskola, de már más szellemű, könyvtár, mozi, klubhelyiség, óvoda. Az itt lakó görögkatolikus hívekben tovább élt a vágy a saját templom iránt. Egy 1958-as újabb próbálkozás sem járt sikerrel. A félig elkészült templom hosszú időn át jelezte egy társadalmi rendszer erőszakos hatalmát. A két méter magasságig felhúzott falak, a félig kész templom lebontásra lett ítélve. Félelmet és rettegést könnyű teremteni az emberek életében, de az életté vált krisztusi hitet nem tudták elvenni. A rombolás itt is megtörtént, s az építkezés hosszú évtizedeket vett igénybe. Társadalmi rendszerek jöttek és mentek. Ami nem sikerült 40 év alatt, azt meghozta a rendszerváltó 1990-es esztendő, amikor lehetőség nyílt az egyházi ingatlanok visszaigénylésére. A helyi önkormányzat jóváhagyásával már 1991-ben megtörtént a visszaadás, de gyakorlatilag csak 1994 őszén került birtokunkba. Az elvett épület helyett egy leromlott, elhasználódott ingatlant kapott vissza az egyházközség. Rátekintve nagyon nehéz volt benne meglátni az eljövendő lelkiotthont. Nagyon kevés pénzzel indult el az építkezés. Püspök úr segítségével nyugati segély- szervezettől kapott jelentős összeggel és a helyi adományokból sikerült elkészíteni a templom és a vele egybeépült egykor pedagógusi szolgálati lakás, jövőben közösségi ház teljes tetőszerkezetét, szigeteléssel együtt, és egy fa szerkezetű új tornyot. A belső munkálatok nehézségét az adta, hogy egészen más célra rendezték be, s nagyon sok pénzbe és időbe került a jövendő feladatoknak megfelelő átalakítás. Aki építkezésbe kezd, talán nem is tudja, hogy milyen terhek hordozójává lesz. S az építkezés végigkísérése nem feltétlenül diadalát, hanem sokkal inkább keresztúthoz hasonlít. Ha nehéz is, ha kedvet, reményt veszítünk is, feladni akkor sem szabad, mert mindenért kárpótol a fölszentelés eseményének öröme, a sugárzó boldog arcok. Áldja meg az Isten mindazokat, akik adományukkal, munkájukkal segítették a templom elkészültét. Ilyen előzmények után érkeztünk el Szent István király ünnepéhez, akinek tiszteletére szentelte fel dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök a nyírteleki görögkatolikus hívek új templomát. S bízunk abban, hogy a sok megpróbáltatást, sikertelenséget, lelki fájdalmat megélt görögkatolikus hívek örömét senki nem veszi el többé. Buda Attila, parochus Istentisztelet Nyírvasváriban A templom előtt is sok hívő és érdeklődő hallgatta a kihangosított prédikációt íme a kívül-belül megszépült templom Amatőr felvétel Cserbakőy Levente Október 5-én vasárnap délután 2 órakor templomuk külső-belső renoválása alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottak a nyírvasvári református templomban a helyi szórványgyülekezet tagjai és meghívott vendégei. Á kicsiny templom zsúfolásig megtelt, sőt, a templom előtt is sok hívő és érdeklődő hallgatta a kihangosított ünnepi prédikációt. Még az időjárás is hozzájárult az ünnep fényéhez. Sipos Kund Kötöny, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese a szószékről köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta: minden ember számára az a templom a legszebb, ami az övé. Nem a szépsége teszi templommá a templomot, hanem az, hogy ott hirdetik benne az Igét. A nyírvasvári templom igaz kicsi, de az Isten háza. Köszönetét mondott a templom felújításáért. Megköszönte Vajdics Mihály vállalkozónak azt az áldozatos munkát, amit a hite diktált. Megköszönte a községi és a nyírbátori református híveknek és az ön- kormányzatot képviselő Fejes Zsolt jegyzőnek a segítő támogatást. Ezután elhangzott a 480. számú zsoltár és a hálaadó imádsága. Tárnok Ferenc, a nyírbátori és a nyírvasvári reformátusok lelkipásztora köszöntötte ezután a megjelent vendégeket és a híveket. Szláma László helybéli ötödikes tanuló elmondta Remenyik Sándor Templom és iskola című versét. Ezután Tárnok tiszteletes úr átadta az igehirdetést a vendégként jelenlévő egyházak képviselőinek. Először Kozma János nyugalmazott lelkész, a templom előző tisztelendője szólt az ünneplőkhöz. Idézett Pál apostolnak a Thes- salonikiakhoz írt leveléből. Tárnok Ferenc - né nyírbátori beosztott lelkész Máté evangéliumára építette üdvözlő beszédét. Horváth János római katolikus esperes, minorita szerzetes, a nyírbátori és a szórványgyülekezetek, így a nyírvasváriak római katolikus plébánosa az Ótestamentum könyvei közül a Példabeszédekből idézett, majd átadta Tóth Tibor görögkatolikus esperes főtisztelendőnek az ünneplő hívekhez küldött üzenetét és sajnálkozását, hogy az ópályi templombúcsú miatt ezen az ünnepségen nem tud részt venni. Baráth Milósné a református nőszövetség elnöke, aki egyébként nyírvasvári születésű, beszédében az ószövetségi Zsoltárok könyvéből szólt a hívekhez. Belényesi Sándor, a nyírvasvári gyülekezet presbitere beszámolt az elvégzett feladatokról és köszönetét mondott a templom felújítását segítőknek. Bánki Sándor nyírbátori prezsbiter köszöntőül két zsoltárt énekelt el az ünneplő gyülekezetnek. Az ünnepi istentisztelet záró akkordjaként a jelenlévők elénekelték a 278. zsoltár 8. versét és a magyar Himnuszt.
