Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-10 / 237. szám

1997. október 10., péntek HÁTTÉR a. Uj számítógép­vezérelt kemencét vásá­rolt a Vela Pékség a terü­letfejlesztési célirányú támogatásból. Ezzel a technológiával korszerűbb, az igényekhez jobban alkal­mazkodó pék­árut állítanak elő a Pazonyi utcai üzemben. Képünkön Zsigmond Károly, péksü­teményeket készít Elek Emil felvétele Turricsetol Krakkóig Lengyelországi beszélgetés a megyénkből elszármazott főkonzullal Puskás Ferenc A szerző felvétele Polanczyk (KM - K. D.) — Talán már elcsépelt a mon­dás: kicsi a világ! — mégis van valóságtartalma. A Kár­pátok Eurorégió legutóbbi tanácsülésén ugyanis egy Lengyelországban élő, s Túrricséről elszármazott férfivel találkoztunk: Puskás Ferenccel, hazánk krakkói főkonzuljával. Mint kiderült, egyebek között az Eurégió megalakításán is fáradozott, így több ok moti­vált, hogy szót váltsunk. — Három éve nyílt Krakkó­ban a főkonzulátus, mi 1995 szeptemberétől tevékenyke­dünk ott — utalt külügyes sze­repére. — A nagykövetség lé­te mellett azért volt célszerű létrehozni a főkonzulátust, mert Dél-Lengyelország jelen­tős szereppel bír a magyar­lengyel kapcsolatokban. Krak­kó történelmi atmoszférájú vá­ros, magyar vonatkozásokkal, hiszen a múltban közös kirá­lyaink voltak, Hedvig király­nőt és Báthori Istvánt e város­ban temették el. O Szabolcs-Szatmár-Bereg egyik településén, Túrricsén született. Ez ösztönözte arra, hogy eljöjjön az eurorégiós ta­nácsülésre? — Valóban, szatmári gyerek voltam, de nem ez hozott ide elsősorban. Hivatali és magán­emberi kötelességemnek érez­tem jövetelemet, különösen annak fényében, hogy magam is részese voltam a Kárpátok Eurorégió megalapításának. O Miképp vált a túrricsei fi­úból Lengyelországba akkre­ditált külügyes? — Az általános iskola hét osztályát szülőfalumban vé­geztem — összevont osztá­lyokban tanultunk akkor —, majd Kőszegre kerültem vas­utasgyerekként. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban angol tagozatra jártam, majd a közgazdasági egyetemre je­lentkeztem. A nemzetközi kapcsolatok szakon az angolra és az oroszra koncentráltam, bár utóbbit csak a középisko­lában kezdtem el tanulni. Az egyetemen fel kellett venni egy úgynevezett kis nyelvet is, a lengyelt választottam. Puskás Ferenc Dél-Viet- namban töltött egy évet a nem­zetközi ellenőrző csoport tag­jaként, a Külügyminisztérium­ban a lengyel referaturán dol­gozott, háromszor került kül­szolgálatra Lengyelországba, az attasé poszttól jutott el a fő- konzulságig. A politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsola­tok ápolása, fejlesztése mellett fontos feladata a magyar ál­lampolgárok ügyeinek intézé­se, hiszen a főkunzulátus in­tézkedik, ha baleset, haláleset történik lengyel területen, ha elveszett az útlevél, ha vízu­mot kell kiadni, és még sorol­hatnánk. — A partnerséget szem előtt tartva kell együttműködnie a környező országoknak, ezt jól egészíti ki, illetve segítheti elő mondjuk a Kárpátok Euroré­gió — fogalmazott a főkonzul. A szervezet felügyelete ugyan nem hivatalos feladatom, de természetesen figyelemmel kí­sérem az ott folyó munkát, örömmel segítek bármiben, ha tudok. Y Y a Micii barátom l—i azon a bizonyos na- JL JL pon nem kíséri el a majdnem kilencven éves anyósát az orvoshoz, talán azóta nem is él, vagy elbú­csúzhatott volna a fél lábá­tól. Tévedés ne essék, nem az anyósa lett volna a szenvedő alany, hanem 6 maga. Pedig ő csak betegkísérőként vitte a nénit a rendelőbe. Amíg az orvosnő a receptek felírásá­val bíbelődött, leült ő is az anyósa mellé. A nadrágja szára kissé felhúzódott, talán ez volt a szerencséje... — Mutassa csak kérem a lábát! — fordult hozzá hirte­len az orvosnő, mintha nem az idős asszony lenne a gyó­gyításra váró paciens. Vagy két napja érezte már, valami történhetett a lábá­val, de kivárt. Majd rendbe­jön az magától is. De az or­vosnő észrevette, hogy na­gyon dagadt. — Nem akarom megijesz­teni, de ez bizony trombózis­gyanús. Máris hívom a men­tőt. Maradjon nyugodtan, a mamát majd hazakíséri az asszisztensnő. Micu tiltakozni próbált, magyarázkodott, érvelt, de hiába. A mentő perceken be­lül megérkezett. A gyanú be­igazolódott, trombózis érte. Szerencsére még idejében történt az orvosi beavatko­zás. Majdnem egy hétig fe­küdt a kórházban. A kórte­remben ketten haltak meg mellette, ami szörnyű élmény volt. Ma már kezdi kiheverni a történteket, sőt humorizál­ni is képes... —Gyere, leülünk!—bökte meg a vagányságra hajla­mos, a jó mókákat kedvelő honatya a másikat, aki seho­gyan sem akart belemenni az illetlen dologba. Mégis kelle­metlen, ha felállítják, és kikí­sérik őket. Aztán mégis elin­dultak, hanyagul, de maga­Három kis abszurd — Nem ajánlom senkinek, hogy orvoshoz kísérje az anyósát. Különben úgy jár­hat, mint én. Elviszi a mentő. Aztán kissé röstellkedve hozzátette: — Ha azon a napon nem viszem el az anyóst, talán az­óta már odaát vagyok. Mégis jó az anyós a háznál... ♦ ♦♦ Két szabolcsi honatya né­hány óráig tábornoknak érezhette magát a központi tisztiházban a fővárosban. Egy fárasztó értekezletekkel terhes nap után kötöttek ki a tisztiházban, ahová volt ugyan belépőjük, de vesztük­re minden asztal foglalt volt. Pontosabban egyetlen szé­pen terített asztal állt üresen. Am az ajtóból is látták, kis tábla áll az asztalon: tábor­nokoknak. biztosan, mintha mindig ez lenne a törzsasztaluk. Azt vé­letlenül se gondolták, hogy a közeledő pincér, lévén éppen szabolcsi, ismeri őket. Meg­vacsoráztak, borozgattak egy keveset, aztán fizettek. A nyírségi pincér udvariasan felsegítette a kabátjukat, és csendesen megszólalt... — Üdvözlöm a tábornok urakat. Csak annyit mondha­tok, hajrá Szpari... ♦ ♦♦ Már csak néhányon várakoz­tak a rendelő előszobájában. Az asszisztensnő megismerte az idős bácsit, aki nem azért jön évente az orvoshoz, hogy megvizsgáltassa magát vagy gyógyszert írasson fel. Csu­pán a gépkocsivezetői enge­délyét jár meghosszabbítani. Az orvos, mint régi ismerőst üdvözölte. — Megint eltelt egy év Ko­vács bácsi. Na nézzük a lele­teket. Úgy látom, minden tö­kéletes, de azért a rutin szemvizsgálatra, a vérnyo­másmérésre szükség van. Ez is rendben van... Megint meghosszabbítjuk az életét egy évvel — kedélyeskedett az orvos.—Látom, most töl­tötte be a kilencvenedik évét. Gratulálok. De tessék már elárulni, milyen kocsit tetszik vezetni... — Én? — nézett csodál­kozva az orvosra az idős em­ber. — Hát semmilyet. Soha életemben nem volt kocsim. A jogosítványt a háború alatt szereztem, mint katona. Az­óta ha már megvan mindig megújítom. — Irigylem az optimiz­musát — mondta csendesen az orvos, de talán magá­ban azt gondolta, mégse szí­vesen találkozna a kisöreg- gel ha már legalább ötven éve nem ült a volánnál. Az­tán ráütötte a pecsétet a jo­gosítvány megfelelő rubliká- jára. Kedélyesen meg is je­gyezte:-» y a, Kovács bácsi, me- l\l gint garanciális lett JL V egy újabb évre. Ad­dig nem szabad meghalnia, ne hozzon szégyent ránk. 1^ I Őrök, kamarában V agyonvédő (biztonsági) cégek szép számmal akadnak hazánkban. így megyénkben is, létjogo­sultságukat az igények bizonyítják. Más kérdés persze, hogy a tisztességgel dolgozó — s természetesen többségben lévő — őrök mellett akadnak oda nem valók, miként a vállalkozások között is találni nem éppen tör­vénytisztelőket. Az sem véletlen, hogy kötelező tanfo­lyamot kell végeznie annak, aki e szakmában akar dolgoz­ni, emellett egyre erősebbek azon törekvések, amelyek a kamarai tagságot tűzik ki célul. Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben is erre az elhatározásra jutottak néhányan, előze­tes egyeztetések alapján még e hónapban meg akarják ala­kítani a Kereskedelmi és Iparkamara Vagyonvédelmi Ta­gozatát. Kétségtelen: nem ugyanúgy gondolkodik minden szer­vezet ebben a témában. Hiszen olyan hangokat lehetett hallani, hogy X. cég nem óhajt együtt lenni Y.-nal, meg olyanokat is, hogy miért pont Z. legyen a vezető, a hang­adó... Mert nyilvánvalóan akadnak vélt vagy valós sérel­mek, természetesnek mondhatjuk (bizonyos szintig) az el­lentéteket is, hiszen a cégek konkurenciát jelentenek egy­másnak. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a—vi­szonylagos — egység egyfajta biztonságot is jelenthet, s talán némi kontrollt is az illegális, a törvénytelen eszkö­zökkel dolgozók kiszűrése érdekében. Arról nem beszél­ve, hogy a megbízók érdekeit is szolgálhatja a vagyonvé­delmi kamara, hiszen lenne számukra egy támpont a part­nerválasztás előtt. Különösen akkor, ha pályázat kiírását követi a megbízás. A törekvés érthető, a megvalósítás nyilván nem lesz fel­hangoktól mentes, hiszen mint az élet más területein, itt is érezhető a rivalizálás, a konkurenciaharc, olykor az ellen­ségeskedés. A kérdés igazából az: ki, s mennyire bíija át­lépni saját korlátáit, felismerve a szükségszerűséget. Nem­csak maguk, de megbízóik érdekében is. Kováts Dénes Ne szólj bele, Totya! Ezekkel a gombákkal az anyó­somnak kedveskedek Ferter János karikatúrája Kommentár Csontritkulás gy tűnik, komoly kampányt folytat a kormány egészségünkért. Szinte nincs olyan parlamenti w munkanap, amikor ne szerepelne a napirendi pon­tok között az egészségügyi törvény valamely részterülete. Folyamatos téma a dohányzás elleni kampány szervezése, a gyógyszerárak emelése, a kórházak helyzete. Egyre több szó esik a megelőzésről is. A megelőzést a felvilágosításon, szemléletváltoztatáson túl a szűrések je­lentik. Ezért is örvendetes, hogy a Mátészalkai Területi Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztálya október 27. és november 1. között egyhetes ingyenes csontritkulás-szű­rést szervez. Sokáig nem tulajdonítottak igazi jelentőséget ennek a betegségnek. Mára viszont a tudomány fejlődésével bebi­zonyosodott, népbetegséggé válhat ez a kór. Magyarorszá­gon egymillió csontritkulásban szenvedő ember él. Az érintettek többsége nem is tud a bajáról addig, amíg nem okoz klinikai tüneteket ez a betegség. Csak akkor figyel­nek fel rá, amikor erősödik a test különböző területén a fáj­dalom, vagy szaporodik a csonttörések száma. A nőket és férfiakat egyaránt sújtja ez a betegség, a hely­telen táplálkozás, otthonülő életmód, túlzott dohányzás és alkoholfogyasztás esetében. A csontritkulás megelőzhető, ám csak akkor, ha tudatosan figyelünk rá. Gyógyítására is van lehetőség szakorvos irányításával. A mátészalkai kór­ház orvosai, szakdolgozói ingyenesen vállalták a jelentke­zők vizsgálatát. A csontritkulás mellett rákszűrést és emlő­szűrést is végeznek. Meglepő, hogy alig hirdették meg az ingyenes szűrést, máris potenciális betegek százai jelent­keztek. Reméljük, az egészségügy más területén is lehetősége lesz a betegnek hasonló szűrővizsgálatra, hiszen az alko­tott törvények, a sokszor hangoztatott megelőzés ilyen ak­ciók által válik csak valóban hatásossá. Szondi Erika Páll Géia tárcája

Next

/
Oldalképek
Tartalom