Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-10 / 237. szám
1997. október 10., péntek HÁTTÉR a. Uj számítógépvezérelt kemencét vásárolt a Vela Pékség a területfejlesztési célirányú támogatásból. Ezzel a technológiával korszerűbb, az igényekhez jobban alkalmazkodó pékárut állítanak elő a Pazonyi utcai üzemben. Képünkön Zsigmond Károly, péksüteményeket készít Elek Emil felvétele Turricsetol Krakkóig Lengyelországi beszélgetés a megyénkből elszármazott főkonzullal Puskás Ferenc A szerző felvétele Polanczyk (KM - K. D.) — Talán már elcsépelt a mondás: kicsi a világ! — mégis van valóságtartalma. A Kárpátok Eurorégió legutóbbi tanácsülésén ugyanis egy Lengyelországban élő, s Túrricséről elszármazott férfivel találkoztunk: Puskás Ferenccel, hazánk krakkói főkonzuljával. Mint kiderült, egyebek között az Eurégió megalakításán is fáradozott, így több ok motivált, hogy szót váltsunk. — Három éve nyílt Krakkóban a főkonzulátus, mi 1995 szeptemberétől tevékenykedünk ott — utalt külügyes szerepére. — A nagykövetség léte mellett azért volt célszerű létrehozni a főkonzulátust, mert Dél-Lengyelország jelentős szereppel bír a magyarlengyel kapcsolatokban. Krakkó történelmi atmoszférájú város, magyar vonatkozásokkal, hiszen a múltban közös királyaink voltak, Hedvig királynőt és Báthori Istvánt e városban temették el. O Szabolcs-Szatmár-Bereg egyik településén, Túrricsén született. Ez ösztönözte arra, hogy eljöjjön az eurorégiós tanácsülésre? — Valóban, szatmári gyerek voltam, de nem ez hozott ide elsősorban. Hivatali és magánemberi kötelességemnek éreztem jövetelemet, különösen annak fényében, hogy magam is részese voltam a Kárpátok Eurorégió megalapításának. O Miképp vált a túrricsei fiúból Lengyelországba akkreditált külügyes? — Az általános iskola hét osztályát szülőfalumban végeztem — összevont osztályokban tanultunk akkor —, majd Kőszegre kerültem vasutasgyerekként. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban angol tagozatra jártam, majd a közgazdasági egyetemre jelentkeztem. A nemzetközi kapcsolatok szakon az angolra és az oroszra koncentráltam, bár utóbbit csak a középiskolában kezdtem el tanulni. Az egyetemen fel kellett venni egy úgynevezett kis nyelvet is, a lengyelt választottam. Puskás Ferenc Dél-Viet- namban töltött egy évet a nemzetközi ellenőrző csoport tagjaként, a Külügyminisztériumban a lengyel referaturán dolgozott, háromszor került külszolgálatra Lengyelországba, az attasé poszttól jutott el a fő- konzulságig. A politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok ápolása, fejlesztése mellett fontos feladata a magyar állampolgárok ügyeinek intézése, hiszen a főkunzulátus intézkedik, ha baleset, haláleset történik lengyel területen, ha elveszett az útlevél, ha vízumot kell kiadni, és még sorolhatnánk. — A partnerséget szem előtt tartva kell együttműködnie a környező országoknak, ezt jól egészíti ki, illetve segítheti elő mondjuk a Kárpátok Eurorégió — fogalmazott a főkonzul. A szervezet felügyelete ugyan nem hivatalos feladatom, de természetesen figyelemmel kísérem az ott folyó munkát, örömmel segítek bármiben, ha tudok. Y Y a Micii barátom l—i azon a bizonyos na- JL JL pon nem kíséri el a majdnem kilencven éves anyósát az orvoshoz, talán azóta nem is él, vagy elbúcsúzhatott volna a fél lábától. Tévedés ne essék, nem az anyósa lett volna a szenvedő alany, hanem 6 maga. Pedig ő csak betegkísérőként vitte a nénit a rendelőbe. Amíg az orvosnő a receptek felírásával bíbelődött, leült ő is az anyósa mellé. A nadrágja szára kissé felhúzódott, talán ez volt a szerencséje... — Mutassa csak kérem a lábát! — fordult hozzá hirtelen az orvosnő, mintha nem az idős asszony lenne a gyógyításra váró paciens. Vagy két napja érezte már, valami történhetett a lábával, de kivárt. Majd rendbejön az magától is. De az orvosnő észrevette, hogy nagyon dagadt. — Nem akarom megijeszteni, de ez bizony trombózisgyanús. Máris hívom a mentőt. Maradjon nyugodtan, a mamát majd hazakíséri az asszisztensnő. Micu tiltakozni próbált, magyarázkodott, érvelt, de hiába. A mentő perceken belül megérkezett. A gyanú beigazolódott, trombózis érte. Szerencsére még idejében történt az orvosi beavatkozás. Majdnem egy hétig feküdt a kórházban. A kórteremben ketten haltak meg mellette, ami szörnyű élmény volt. Ma már kezdi kiheverni a történteket, sőt humorizálni is képes... —Gyere, leülünk!—bökte meg a vagányságra hajlamos, a jó mókákat kedvelő honatya a másikat, aki sehogyan sem akart belemenni az illetlen dologba. Mégis kellemetlen, ha felállítják, és kikísérik őket. Aztán mégis elindultak, hanyagul, de magaHárom kis abszurd — Nem ajánlom senkinek, hogy orvoshoz kísérje az anyósát. Különben úgy járhat, mint én. Elviszi a mentő. Aztán kissé röstellkedve hozzátette: — Ha azon a napon nem viszem el az anyóst, talán azóta már odaát vagyok. Mégis jó az anyós a háznál... ♦ ♦♦ Két szabolcsi honatya néhány óráig tábornoknak érezhette magát a központi tisztiházban a fővárosban. Egy fárasztó értekezletekkel terhes nap után kötöttek ki a tisztiházban, ahová volt ugyan belépőjük, de vesztükre minden asztal foglalt volt. Pontosabban egyetlen szépen terített asztal állt üresen. Am az ajtóból is látták, kis tábla áll az asztalon: tábornokoknak. biztosan, mintha mindig ez lenne a törzsasztaluk. Azt véletlenül se gondolták, hogy a közeledő pincér, lévén éppen szabolcsi, ismeri őket. Megvacsoráztak, borozgattak egy keveset, aztán fizettek. A nyírségi pincér udvariasan felsegítette a kabátjukat, és csendesen megszólalt... — Üdvözlöm a tábornok urakat. Csak annyit mondhatok, hajrá Szpari... ♦ ♦♦ Már csak néhányon várakoztak a rendelő előszobájában. Az asszisztensnő megismerte az idős bácsit, aki nem azért jön évente az orvoshoz, hogy megvizsgáltassa magát vagy gyógyszert írasson fel. Csupán a gépkocsivezetői engedélyét jár meghosszabbítani. Az orvos, mint régi ismerőst üdvözölte. — Megint eltelt egy év Kovács bácsi. Na nézzük a leleteket. Úgy látom, minden tökéletes, de azért a rutin szemvizsgálatra, a vérnyomásmérésre szükség van. Ez is rendben van... Megint meghosszabbítjuk az életét egy évvel — kedélyeskedett az orvos.—Látom, most töltötte be a kilencvenedik évét. Gratulálok. De tessék már elárulni, milyen kocsit tetszik vezetni... — Én? — nézett csodálkozva az orvosra az idős ember. — Hát semmilyet. Soha életemben nem volt kocsim. A jogosítványt a háború alatt szereztem, mint katona. Azóta ha már megvan mindig megújítom. — Irigylem az optimizmusát — mondta csendesen az orvos, de talán magában azt gondolta, mégse szívesen találkozna a kisöreg- gel ha már legalább ötven éve nem ült a volánnál. Aztán ráütötte a pecsétet a jogosítvány megfelelő rubliká- jára. Kedélyesen meg is jegyezte:-» y a, Kovács bácsi, me- l\l gint garanciális lett JL V egy újabb évre. Addig nem szabad meghalnia, ne hozzon szégyent ránk. 1^ I Őrök, kamarában V agyonvédő (biztonsági) cégek szép számmal akadnak hazánkban. így megyénkben is, létjogosultságukat az igények bizonyítják. Más kérdés persze, hogy a tisztességgel dolgozó — s természetesen többségben lévő — őrök mellett akadnak oda nem valók, miként a vállalkozások között is találni nem éppen törvénytisztelőket. Az sem véletlen, hogy kötelező tanfolyamot kell végeznie annak, aki e szakmában akar dolgozni, emellett egyre erősebbek azon törekvések, amelyek a kamarai tagságot tűzik ki célul. Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben is erre az elhatározásra jutottak néhányan, előzetes egyeztetések alapján még e hónapban meg akarják alakítani a Kereskedelmi és Iparkamara Vagyonvédelmi Tagozatát. Kétségtelen: nem ugyanúgy gondolkodik minden szervezet ebben a témában. Hiszen olyan hangokat lehetett hallani, hogy X. cég nem óhajt együtt lenni Y.-nal, meg olyanokat is, hogy miért pont Z. legyen a vezető, a hangadó... Mert nyilvánvalóan akadnak vélt vagy valós sérelmek, természetesnek mondhatjuk (bizonyos szintig) az ellentéteket is, hiszen a cégek konkurenciát jelentenek egymásnak. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a—viszonylagos — egység egyfajta biztonságot is jelenthet, s talán némi kontrollt is az illegális, a törvénytelen eszközökkel dolgozók kiszűrése érdekében. Arról nem beszélve, hogy a megbízók érdekeit is szolgálhatja a vagyonvédelmi kamara, hiszen lenne számukra egy támpont a partnerválasztás előtt. Különösen akkor, ha pályázat kiírását követi a megbízás. A törekvés érthető, a megvalósítás nyilván nem lesz felhangoktól mentes, hiszen mint az élet más területein, itt is érezhető a rivalizálás, a konkurenciaharc, olykor az ellenségeskedés. A kérdés igazából az: ki, s mennyire bíija átlépni saját korlátáit, felismerve a szükségszerűséget. Nemcsak maguk, de megbízóik érdekében is. Kováts Dénes Ne szólj bele, Totya! Ezekkel a gombákkal az anyósomnak kedveskedek Ferter János karikatúrája Kommentár Csontritkulás gy tűnik, komoly kampányt folytat a kormány egészségünkért. Szinte nincs olyan parlamenti w munkanap, amikor ne szerepelne a napirendi pontok között az egészségügyi törvény valamely részterülete. Folyamatos téma a dohányzás elleni kampány szervezése, a gyógyszerárak emelése, a kórházak helyzete. Egyre több szó esik a megelőzésről is. A megelőzést a felvilágosításon, szemléletváltoztatáson túl a szűrések jelentik. Ezért is örvendetes, hogy a Mátészalkai Területi Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztálya október 27. és november 1. között egyhetes ingyenes csontritkulás-szűrést szervez. Sokáig nem tulajdonítottak igazi jelentőséget ennek a betegségnek. Mára viszont a tudomány fejlődésével bebizonyosodott, népbetegséggé válhat ez a kór. Magyarországon egymillió csontritkulásban szenvedő ember él. Az érintettek többsége nem is tud a bajáról addig, amíg nem okoz klinikai tüneteket ez a betegség. Csak akkor figyelnek fel rá, amikor erősödik a test különböző területén a fájdalom, vagy szaporodik a csonttörések száma. A nőket és férfiakat egyaránt sújtja ez a betegség, a helytelen táplálkozás, otthonülő életmód, túlzott dohányzás és alkoholfogyasztás esetében. A csontritkulás megelőzhető, ám csak akkor, ha tudatosan figyelünk rá. Gyógyítására is van lehetőség szakorvos irányításával. A mátészalkai kórház orvosai, szakdolgozói ingyenesen vállalták a jelentkezők vizsgálatát. A csontritkulás mellett rákszűrést és emlőszűrést is végeznek. Meglepő, hogy alig hirdették meg az ingyenes szűrést, máris potenciális betegek százai jelentkeztek. Reméljük, az egészségügy más területén is lehetősége lesz a betegnek hasonló szűrővizsgálatra, hiszen az alkotott törvények, a sokszor hangoztatott megelőzés ilyen akciók által válik csak valóban hatásossá. Szondi Erika Páll Géia tárcája
