Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-08 / 209. szám

1997. szeptember 8., hétfő HÁTTÉR Tulajdonrendezés fejszével Evés közben jött meg az étvágy • Eredménytelen jelzések • Engedély nélkül Györke László Olcsvaapáti, Olcsva (KM) — A Szamos Olcsvaapátinál hatalmas kanyart írt le, míg nem szabályozták azt a sza­kaszt, ahol csaknem önma­gába ömlött vissza a folyó. A holtág övezte földterületet hívják Olcsvai-, illetve Szá­mos-szigetnek. Tehát az ere­detileg Olcsvához tartozó te­rület a folyamszabályozás után a Szamoson túlra ke­rült. 1991-ben a vízügyi igaz­gatóság a mintegy 9 hektáros területet átadta az olcsvai önkormányzatnak. — Az mindnyájunk számára világos volt — mondja Huszti József, Olcsva polgármestere —, hogy a folyón túlra került területen igen nehéz lett volna akár megőrizni, akár kitermel­ni az egyébként vágásra érett erdőt, hiszen kompon kellett volna átszállítani a fát Olcsvá- ra. Eladták A fenti, logikus érveket elfo­gadva olyan döntést hozott az olcsvai képviselő-testület, hogy eladja a fent említett te­rületet, s helyette másutt vásá­rol, ugyancsak erdőt. Az üzlet tavaly létre is jött. Az Olcsvai- szigetnek azt a részét, amely az olcsvai önkormányzaté volt, mátészalkaiak vették meg. Ám, hogy a dolog ne le­gyen ilyen egyszerű: négy, kárpótlási jeggyel bíró család­nak is volt itt mintegy hat hek­tárnyi birtokrésze. A társaság ebből ellicitált négy hektárt. De még így is maradt más tu­lajdonú terület a szigeten. Még ez sem lett volna világ­ra szóló probléma, csakhogy a fenti társaság — illetve megbí­zottjuk? — nekiesett az erdő­nek, s annyira megnőtt az ét­vágyuk, hogy nem várták meg a tulajdonrendezést, hanem vágtak mindent, ami útjukba került. Halász Csaba. Olcsvaapáti polgármestere már ez év janu­ár 20-án levelet küldött az olcsvai polgármesteri hivatal­nak, melyben kéri a szomszéd falu vezetőit: az „úgynevezett Olcsvai-szigeten a fakiterme­lést ne kezdjék meg addig, ameddig a tulajdonhatár egy­más között nincs kijelölve és nincs rendezve, azaz takaróz­va.” Hasonló tartalmú jelzést juttatott el a fehérgyarmati, vásárosnaményi földhivatal­hoz, a megyei főügyészséghez is. Az erdőfelügyelőségtől azt kérte Halász Csaba, hogy tart­sák meg a szemlét, állítsák le a fakitermelést mindaddig, míg a határvonal nem tisztázódik. Tette ezt azért, mert az „olcs- vaapátiaknak az Olcsvai-szi­geten mintegy 3,5 hektárnyi erdőterületük van, melyen senkinek nincs joga fakiterme­lést végezni, hisz engedélye sem lehet’'. A közérdekű bejelentésre július 15-én a megyei főü­gyészség válaszolt, miszerint a „főügyészség saját hatáskör­ben büntető eljárást csak a közérdekű bejelentése vizsgá­latára a Nyíregyházi Erdőfel­ügyelőségnél indult közigaz­gatási eljárás jogerős befejezé­sétől függően rendel el.” Egy­ben ígéretet tett arra, hogy az ügy elintézésének törvényes­ségét a Nyíregyházi Erdőfel­ügyelőségnél figyelemmel kí­séri. Rendőrségi feljelentés Bittó Gyula, Olcsvaapáti jegy­zője július 23-án az erdőfel­ügyelőséghez újabb levelet küldött, melyben kérte: „mér­jék fel, milyen nagyságú olcs­vaapáti illetőségű területről termeltek ki fát.” — Idejében próbáltunk in­tézkedni — mondja nem kis bosszúsággal a hangjában Ha­lász Csaba. — Mindhiába. A mai napig vágják és hordják el a fát. Rendőrségi feljelentést is tettünk több ízben, de ha a rendőrség megjelenik a tere­pen. a favágók azon nyomban felszívódnak. Kintjártunkkor sem talál­koztunk senkivel, csupán a megrakott vontató, illetve egy emelővel ellátott, szintén meg­rakott tehergépkocsi veszte­gelt az erdőszélen. — Ha a töltésen észreve­szik. hogy valaki közeledik, elbújnak a sűrűben — teszi hozzá a polgármester, aki au­gusztus 30-án már egyenesen Kuncze Gábor belügyminisz­ternek írt ez ügyben. Kiss János erdőfelügyelő jól ismeri az ügyet. Egy légifelvé­telen jól látható, melyik terü­letről is van szó. Tény és való, hogy az olcsvaapátiaknak van egy rész erdejük a szóban for­gó területen. — Mi a tulajdonosokkal ál­lunk kapcsolatban, nem a faki­termelőkkel. Ahhoz, hogy va­laki erdőn fát termeljen ki. nem elég tulajdonosnak len­nie, a kezelői jogot is meg kell szereznie. De még ez sem jo­gosítja fel arra. hogy kivágja az erdőt, ehhez a felügyelőség engedélye szükséges. Az en­gedélyt akkor kaphatja meg a kezelői joggal is rendelkező erdőtulajdonos, ha az érintett terület az erdőgazdálkodási üzemtervnek megfelelően vá­gásra érett. Egyben kötelezett­séget vállal, hogy megfelelő fajtákkal újratelepíti, felújítja az erdőt. Zűrzavaros állapot — A konkrét esetben a tulaj­donos az erdőkezelői jogot sem szerezte meg, nemhogy kitermelési engedélye lett vol­na. Ezért a felügyelőség az új erdőtörvény szerint erdőgaz­dálkodási bírságot szabott ki a tulajdonosra. Az azonban fel­lebbezett. Egyébként erdővé­delmi bírságot is kiszabhatunk abban az esetben, ha nem a tu­lajdonos károsítja az erdőt. Amennyiben bebizonyosodik, hogy idegen területre téved­tek, akkor már bűncselek­ményről van szó. A szakember véleménye szerint a községhatárt már ré­gen ki kellett volna jelölni a helyszínen is, nemcsak a tér­képen. De ez mind a mai napig nem történt meg, s ezt a zűrza­varos állapotot használják ki a fatolvajok. Csak remélhető, hogy az ar­ra hivatott szervek végre nya­kon csípik a fatolvajokat, akik — becslékes szerint — eddig mintegy két hektárnyi erdőt pusztítottak le az olcsvaapátia- kéból.-----------------------------­----------—--------------í £.'-4 i I "fai ■mm M ielőtt felszárad a harmat, a fák, a bokrok ágai között kifeszített nedves pókhálók úgy ragyognak a kora regge­li napfényben, mint finom mí­vű gyémánt diadémok. Szeptember van. A felkelő nap már hosszabban időzik a horizont peremén. Nem sür­gős az éjszakai harmatot fel­szántania. A nyár, a kánikulai hőséget augusztus végén néhány nap alatt letudta. Aminek be kel­lett érnie, az beérett és be is lett takarítva. A sarjúrendek megszáradtak és most taka­ros kazlakban sorakoznak a gazdák udvarán. A még szü­retre váró gyümölcsöknek az őszi meleg elegendő a be- éréshez. Szeptemberben a pókokra vadászgató madarak, a rozs­dafarkú, az erdei pinty, a tü­csökmadár és a mindenütt ott lábatlankodó többi poszáta­féle megkezdte vonulását dé­li otthona felé, ahol akkor is megtalálja az élelmét, ami­kor itt a pókoknak már min­den nyomát eltüntette a tél. De egyenlőre még semmi észrevettem, hogy a soron következő gesztenyefa és e fa között is van kifeszítve egy háló, a földtől kb. két méter magasan. A körkörös hálót jr mm É ■ n W mm W mm Pókhálós ősz gond. A pókok tobzódnak az őszi melegben és a gondtala­nul röpdöső apró rovarok­ban. Ellenségeik, a rájuk va­dászó madarak megritkultak, így gondtalanul örülhetnek a pótlét örömeinek. Ebben a kora reggeli fény­ben egy fiatal vadgesztenye- fán, amelyik még nincs há­rom méter magas sem, hat harmattól csillogó pókhálót találtam. Mivel a hálók egymás alatt, a fácska minden olda­lán lettek kiépítve, a fa úgy nézett ki, mint egy emeletes ház, ahol a lakásokban égve hagyták a lámpát. Azután mind alul, mind felül, mint egy-egy rögzítőzsinór, fény­lő. rugalmas szál tartotta. És ezeknek a tartószálaknak az ottléte a csodálatos, hiszen a két fa közötti távolság leg­alább hat méternyi. Hallottam, illene olvastam szakértőktől ezekről az áthi­dalásokról, hogy a pók ilyen távolságra hogyan szokta el­juttatni a szálat a megfelelő helyre. A magyarázat vala­hogy úgy szól, hogy a pók egy rövid kiinduló szálat en­ged ki magából. Ott hintázik a végén, majd amikor egy megfelelő szél á másik fa felé lódítja, a szálat folyamato­san engedi, amíg ki nem köt a célpontban. Ezt a magyarázatot akkor sem hittem el. és most. hogy egy ideje figyelem a pókokat, továbbra sem hiszem. Mert a szerencsétlen keresztespók. amikor teljes védtelenül ott hintázik a kiindulószál vé­gén, a megfelelő irányú szél­re várva, a különböző irányú szelektől úgy belegabalyodik a saját fonalába, mint nagy­mama a pamutba. A z igazság az, hogy er­re a dologra én sem tudok elfogadható, igaz magyarázatot. Egész nyáron figyeltem a terasz ci­niái fölé hálóját építő, boros­tyán színű pókot, mégse tud­tam megfigyelni, hogy a csa­torna két sarka között ho­gyan feszítette ki a tartószá­lat. Reggelre ott volt az elké­szült háló. Talán nem is kell mindenhez magyarázat, elég ha tetszik. Trükkös adomány H ogy kell nagyvonalúan adni? Úgy, hogy az adomá­nyozónak ne kerüljön semmibe, aki pedig nem ka­pott, ne reklamálhasson miatta. A nyíregyházi képviselő-testület dolgozta ki ezt a trük­kös ötletet, amikor egyik rendeletében engedélyezte, hogy a mezőgazdasági kistermelők a város néhány pontján sza­badon árusíthassanak közterületen. A rendelet mellékleté­ben tizennégy helyet soroltak fel, például a strandfürdő és a sóstói úti kórház bejárata melletti területet, a Korányi kö­zi, az örökösföldi ABC melletti területet, stb. A rendelet elődje jó másfél évtizeddel ezelőtt látott napvilágot, így mind a kistermelők, mind a vevők megismerték már a le­hetőségeket. Itt talált vevőre a kiskertekben termelt alig permetezett kukacos alma, az olyan paprika, amit a piacra nem visz ki a termelő, ennek ellenére mindenki elégedett volt; a kisnyugdíjas néhány százassal kiegészítette jöve­delmét, a kispénzű vevő pedig hozzájut a zöldséghez, gyü­mölcshöz, ha nem is első osztályú az az áru. A boltok és a kistermelők szépen megfértek egymás mellett egészen a Profi idetelepedéséig. Itt aztán úgy fel­borult a béke, a város önkormányzata a bolt akaratához igazította ajándékozó kedvét, s azóta ez a döntés a város más pontján is kísért. Például a Toldi utcai ABC melletti területen. Míg állami bolt volt az ABC, addig nem bánták, hogy ott árulnak a kistermelők, amióta azonban egy kft. a bolt gazdája, azóta olyannyira nemkívánatos személyek­nek minősítették a kistermelőket, hogy ha másutt hetekig nem látni közterület-felügyelőket, ott rendszeresen por- tyáznak, s büntetik az idős asszonyokat. Annak csak örülni lehetne, hogy elűzték a zug pálinka- és cigarettaárusokat, de annak már nem, hogy kívánságra rendelettel szüntetik meg a versenysemlegességet. Ilyen alapon a temető melletti virágboltosok is száműzhetnék a saját kertjükben termelt virágot árusítókat, a régi kereske­dők is megakadályozhatnák környékükön új boltok nyitá­sát. A város pedig adhatná a segélyeket a kitiltott nyugdí­jasoknak. Balogh József — Papa! A diri keres a suliból... Ferter János rajza Semmi pánik S zinte hihetetlen, de úgyszólván minden marad a ré­giben. Már ami az adórendszert illeti. Nincs ugyanis semmi mellbe vágó változás a kormány által elfo­gadásra javasolt jövő esztendei adótörvény-módosítások­ban. Úgy tűnik nem kell attól tartani, hogy a múlt évi je­lentős és végre a zsebünkben nem oly mélyen kotorászó adózási változások után valamiféle „visszarendeződés” következne be. Nézzük most csupán a mindenkit érdeklő szja-t — las­sacskán a magyar ábc-t is így fogják az iskolában tanítani: sz, j, á. b. c... —, vagyis a személyi jövedelemadót. Az szja törvénytervezet adóemelkedést nem tartalmaz, összességében a lakossági teher — ha csak kevéssel is, de — 21,8-ról mégis csak 21,2 százalékra csökken. A kormányzat szándékai szerint elsődleges szempont a kiszámíthatóság és a stabilitás biztosítása. Ennek érdeké­ben az adótáblát nem kívánják módosítani, sem a sávok, sem a kulcsok nem változnak. Viszont az adójóváírás a bérjövedelem 20 százaléka, de legfeljebb havi 4000 forint lesz, ami azt jelenti, hogy a felső határ havi 400 forinttal lesz magasabb. A legjelentősebb változások a nyugdíjreformmal függe­nek össze: a 7 százalékos nyugdíjjárulék egy részét — 25 százalékát — adókedvezményként lehet majd érvényesíte­ni, azaz levonható lesz az adóból. Az önkéntes nyugdíj- pénztári befizetéseknél igénybe vehető adókedvezmény­hez hasonló illeti majd meg az állampolgárokat az önkén­tes tőkefedezeti többletfizetések után is. Az sem rossz ötlet, hogy jövőre csökkenne az egyéni vállalkozások adminisztrációs terhe, ugyanis bővül az áta­lányadózást választható tevékenységek köre, s egy sor nyilvántartás egyszerűsödik. A kis földtulajdonnal rendelkezőkön segít, egyúttal a „zsebszerződések” ellen, a legális földbérlet irányába hat az a változás, hogy adómentes lesz a földbérletből szárma­zó bevétel a három hektárnál nem nagyobb termőföldtulaj­donosoknak. Galambos Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom