Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06 / 208. szám

10 Vigasz Egy régi kínai történet egy asszony­ról szól, akinek meghalt egyetlen fia. Szomorúságában elment egy szent emberhez és azt mondta: tudsz-e olyan imádságot vagy varázsigét, mely élővé teszi fiamat? A szent em­ber ilyet nem tudott, de arra kérte az asszonyt, hogy hozzon egy mustár­magot olyan házból, ahol nem isme­rik a szomorúságot, mert azzal elűz­hető a szomorúság az életéből. Az asszony elindult, hogy mielőbb megtalálja a csodatévő mustármagot. Először egy előkelő, nagy ház ajtaján kopogtatott. Miután nyílt az ajtó, így szólt: olyan házat keresek, ahol nem ismerik a szomorúságot. Jó helyen járok? Rossz helyre jött, hangzott a válasz és kezdték felsorolni a bajo­kat, gondokat, tragikus eseményeket, melyeket az utóbbi időben elszenved­tek. Ezeket hallva az asszony azt mondta, ki alkalmasabb arra, hogy ezeken a szegény, boldogtalan embe­reken segítsen, mint én, aki magam is boldogtalan vagyok? Ott maradt, hogy vigasztalja őket. Miután sikerült megvigasztalni a családot, továbbment, hogy keresse azt a házat, ahol nem ismerik a szo­morúságot. Bárhova ment, palotába, kunyhóba, egyik szomorú történetet a másik után mondták el neki. így történt, hogy míg a csodatévő mus­tármagot kereste, másokat vigasztalt, ez pedig elűzte szívéből a szomorúsá­got. Betegségünk, csalódásunk, bána­tunk, gyászunk eszköze lehet Isten kezében arra, hogy hasonló szenve­dések közt lévőket vigasztalni tud­junk. A beteget, gyászolót, szenvedőt sem az orvos, sem a lelkész, sem a pszichológus nem érti úgy meg, mint olyan valaki, aki hasonló szomorú­ságban szenved, vagy szenvedett. A szomorkodóval az tud igazán együtt- érezni, aki ismeri a szomorúságot. Csak az tudja mit jelent elveszíteni kedvesünket, aki már állt kedvese ra­vatalánál. Másként látjuk a dolgo­kat, ha azokat magunk is átéltük, mintha csak tudjuk, hogy van ilyen. Ha a nyomorúságban megtapasztal­tuk, hogy mit jelent másoknak részt­vevő szavunk, cselekedetünk. És az, amikor másokat vigasztalunk, ma­gunk is megvigasztalódunk. Miköz­ben mások könnyeit letöröljük, sebe­it bekötjük, Jézus a mi könnyeinket törli le, sebeinket gyógyítja, míg má­soknak segítünk felállni, Jézus ad erőt erőtlenségünkben, miközben a szomorúakat vigasztaljuk, Jézus a mi szívünkből űzi ki a szomorúságot. „Bizony mondom néktek, amennyi­ben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” Máté 25,40. Kedves, bánatos, szomorkodó ol­vasó, próbáld meg bánatodat a leír­tak szerint hordozni. Tudom előre, nem fogsz csalódni, megtalálod viga­szodat. Szalai László, lelkész Zarándoklat Megszámlálhatatlan Mária-kegyhely újabb állomására mentünk a mándo- ki egyházközség és hat filiájának Mária-tisztelői három autóbusszal augusztus 16-án szombaton délután. A több ezer zarándokkal, akiket von­zott a Szűzanya szeretete, már az éj­féli misén részt vettünk. A délelőtti ünnepi szentmisét 100 ezer hívó előtt egy ferences rendi újmisés szer­zetes atya celebrálta. Ezután gyertyás körmenet következett az oltáriszent- séggel. Visszafelé betértünk a Fallós- kúti Szűz kegyhelyére. Felejthetetlen volt ez a szép hosszú zarándokút, amely lelkiekben igen gazdag él­ményt jelentett és fokozta a jelenlé­vők Mária-tiszteletét. Későn este ér­keztünk haza, köszönet és hála Isten­nek, hogy ott voltunk. Takács András plébános, Mándok Napkelet *A HIT VILÁGA 1997. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT A zsoltárfordító 390 éve jelent meg először magyarul a ISO zsoltár Szenei Molnár Albert nevét a százötven zsoltár verses fordítása teszi kedvessé a re- formátusság számára. Valóban ezzel tette a legnagyobb szolgálatot népünknek. Több zsoltár bekerült más vallásúak éne­keskönyvébe is. A zsoltárfordító már gyermekkorában kapcsolatba került Isten igéjével. Nagy­bátyja támogatásával, szegény árva gyer­mekként tanulója volt a gönci iskolának, amikor Károli Gáspár magyarra fordította a Bibliát. A kis Albert vitte át Vizsolyba Manskovit Bálint nyomdászhoz a biblia- fordítás kézirat lapjait, s vitte vissza a nyomdafestékszagú friss lapokat. A tehetséges ifjút támogatták lelkészek, jómódú hívek, hogy külföldön képezhesse magát. így jutott el Európa nagy protes­táns szellemi központjaiba: Wittenbergbe, Strassburgba, Heidelbergbe. Szent nyugta­lanság űzi, hogy minél többet megismer­hessen a reformátorok munkáiból és azo­kat megismertesse a magyar református- sággal. Amikor Svájcban járt, először hallott a templomban zsoltárt énekelni. Francia né­pi dallamokon csendültek fel a bibliai zsoltárok a gyülekezet szívéből. Szeneit annyira megfogta ez a zsoltáréneklés, hogy ettől fogva nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy magyar nyelvre is lefordít­sa őket. Olyan lendülettel kezd 1606-ban a fordításba, hogy a 150 zsoltárt 90 nap alatt öltözteti „magyar zubbon-köntösé- be.” A zsoltárfordításokhoz a biblia héber szövegét, a francia és a német verses fordí­tást, a Goudimel-dallam és ritmust vette figyelembe. Dohogva állapította meg, hogy milyen igénytelen a magyar verselők munkája, hogy a magyar zsoltárok még mindig csiszolatlan versekbe vannak fog­lalva, „noha a Szent Léleknek is kedvező a versek szép egyező volta.” A százötven zsoltár nem egyszerű vers- gyűjtemény, hanem százharminc különbö­ző dallamra mért, igen változatos versfor­mákban készült. így Szenei Molnár Albert az első nagy magyar műfordító is. Zsoltár- fordítása mint verseskönyv is igen értékes, annyira, hogy a világi irodalomtörténé­szek ennek alapján sorolják őt a nagy köl­tők közé. Az első magyar zsoltárkönyv 1607-ben jelent meg ezzel a latin-magyar címmel: Psaltérium Ungaricum — Szent Dávid ki­rálynak és prófétáknak százötven Soltárai a Francia nótáknak és verseknek mód- gyokra most újonnan Magyar versekre fordíttattak és rendeltettek a Szenei Mol­nár Albert által, Herbonban Anno MDCVII.” A zsoltároknak nem volt valami gyors hazai sikerük, de amikor megismerték, magyar nyelven is olyan erővel csendültek fel, mint franciául. Hányszor sírtak a ma­gyar templomokban századokon át, ami­kor felcsendült a kilencvenedik zsoltár: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” A zsoltárok örök forrásává váltak a lelki megújulások mellett a nyelvi megújulások­nak is. A zsoltárok nyelvének zamatát maguk szívták a költők, írók Arany, Tompa, Jó­kai, Baksay, Ady... Verseik és regényeik át és át vannak szőve a zsoltárokból vett tu­datos vagy tudattalanul őrzött emlékek­kel. Zsoltáréneklés közben néha-néha jusson eszünkbe Szenei Molnár Albert, Istennek hűséges szolgája, aki megszólaltatta ma­gyarul Dávid király költeményeit, aki földi életét a Kolozsvári Református Kollégium tanáraként fejezte be 1634-ben. Veni Sancte Az új tanév kezdetére ünnepi szent­mise volt augusztus 31-én vasárnap a mándoki római katolikus templom­ban. A hittanos gyerekek — szüleik­kel együtt — komoly áhítattal vettek részt ezen. Nehéz esztendő, új törvé­nyek várják gyermekeinket. Ezért kérjük a Szentlélek Úristen segítségét, hogy újult erővel, lendülettel kezdjék meg tanulmányaikat. Arra kértük a szülőket, hogy fokozott szeretetük- kel, türelemmel biztassák gyermekei­ket a sikeres tanulásra. A szentmise végén áldásban részesültek a gyere­kek. Öt hittanos verselése tette ün­nepélyessé a szentmisét. Hangverseny Hangverseny lesz a jósavárosi görög­katolikus templomban szeptember 7- én vasárnap 18 órakor. Előadók Szászvárosi Sándor gordonkaművész, Franczel Ágnes zongora, Barnácz Er­zsébet hegedű. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Ötvenedszer Mándokon szeptember 12-én este 18 órakor tartják 50. alkalommal a szo­kásos havi imavirrasztást. Ezen a na­pon Bosák Nándor püspök, Debre- cen-Nyíregyházi Egyházmegye fő­pásztora lesz a mándoki egyházköz­ség vendége. Engem is titokban szenteltek fel Holovács József segédpüspök a tiltott egyházról, a meggyilkolt püspökéről Balogh Géza ■ Közismert tény, hogy a magyarságnak mintegy harmada más országban él. Az el­múlt évtizedekben róluk alig-alig lehetett szót ejteni. így volt ez Kárpátalján is. Különösen nehéz volt a sorsa a vallásos embernek, pláne, ha még ki is állt a hite mellett. A sztálini üldözésnek számtalan áldoza­ta került ki a papok közül is, a görögkato­likusoknak a püspökét, Romzsa Teodort is meggyilkolták. A püspök ötven eszten­dővel ezelőtti haláláról, a kárpátaljai gö­rögkatolikusok életéről beszélgettünk nemrég Nyíregyházán a munkácsi egyház­megye segédpüspökével, Holovács József­fel, aki maga is jeles évfordulóhoz érke­zett, immár ötven esztendeje szentelték fel pappá. — Romzsa püspököt nem csak hogy jól ismertem, de azt is elmondhatom, hogy ő szentelt fel, hetünket utoljára — mondta a segédpüspök. — Én Pesten, a központi szemináriumban kezdtem a teológiai ta­nulmányokat, majd negyvennégyben átjöt­tem Ungvárra. Tulajdonképpen hazajöt­tem, hiszen édesapám is lelkész volt, és itt Kárpátalján. Ugyanebben az évben lett püspök Romzsa Tódor is, akit nagyon sze­rettek a hívek, hiszen fiatal, képzett, igen kedves ember volt, mindannyiunk szere­tett tanítómestere. ü Negyvennégy őszén Kárpátalján is nagy fordulat következett, bejöttek a szov­jetek. Hogyan alakult a szemináriumban az élet? — Mi kezdetben nem sok változást ész­leltünk, aztán hamarosan megéreztük a közelgő vihart. Megjelent nálunk a terület kormánybiztosa, és arra akart rávenni bennünket, hagyjuk ott a szemináriumot, menjünk át a tanárképzőre. Mi persze ezt nem akartuk, nem is mentünk, akkor már különben is negyed-, ötödévesek voltunk. Megkezdődött az ötödik év, felkerestük a püspököt, s mondtuk, szeretnénk ha fel­szentelne. O nézett egy nagyot, de rendkí­vüli idők voltak, így 1947. szeptember 14- én a kérést teljesítette. Heten szentelőd- tünk fel, sajnos közülük ma már csak A munkácsi görögkatolikus bazilika Harasztosi Pál felvétele hárman élünk. Nem sokkal később bekö­vetkezett a tragédia, meghalt Romzsa püs­pök. ü Erről mind a mai napig kévés ismeret áll a rendelkezésünkre. Mit lehetett akkor tudni? — Püspök atya egy vidéki útról tartott hazafelé. Lovas szekérrel mentek per­sze, amikor Munkács környékén hátulról beléjük rohant egy teherautó. Szándéko­san. A püspök elvesztette nyomban az esz­méletét, a vele utazó kispapoknak, a kísé­rő papnak vasrudakkal estek a teherautó utasai. Egy postaautó' mentette ki őket, a püspököt kórházba szállították. Már lába­dozott, amikor ismeretlenek jelentek meg a szobájában, kiküldték a mellette lévő apácát. Egy óra múlva a püspök halott volt. A részleteket azóta sem tudja senki. Pontosabban aki tudná, hallgat. Vagy már ő sincs az élők sorában. □ Hogyan élték át a kárpátal­jai görögkatolikusok az elmúlt évtizedeket? — A háborút követő, s az öt­venes évek voltak a legnehezeb­bek. Száztizenöt papunkat hur­coltak el, mert nem bontották fel az esküjüket, s nem tértek át a pravoszláv hitre. Háromszáz parókiánk volt, elvették mindet. Negyvenhétre teljesen kisem- miztek bennünket. Próbáljuk visszaszedegetni az elvett java­inkat, de ez borzasztóan nehéz. Nehezebb, de mégis egyszerűbb út, ha önállóan, vagy összefog­va a római katolikusokkal új templomokat építünk. ü A görög papok nyilván nem kaptak állami pénzt. Miből éltek, hiszen nyíltan a hivatásu­kat sem gyakorolhatták abban az időben? — Valóban, az egyházi élet a föld alatt folyt. Én például egy erdészetnél dolgoztam, majd az ungvári sportegyesületnél lettem afféle mindenes. Nagyon hosszú ideig érvényben volt a húszfős gyülekezési tilalom, s természe­tesen a templomainkat sem használhattuk. Magánlakásokban gyüle­keztünk hát, s a szertartás kellékeit is úgy tüntettük fel, hogy azt bármikor átformál­hattuk világiakká. Ha például misebor volt az asztalon, azt mondtuk az ellenőr­zőknek, névnapot, születésnapot ünnep­iünk. Természetesen engem is titokban szenteltek fel segédpüspökké, a Karagan- dába száműzött püspök, Kira Sándor szentelt fel. Ugyanez történt Szemedi püs­pök esetében is, őt az én onokóci házam­ban szentelték püspökké. O Hogyan készülnek a kettős évforduló­ra a Kárpátalján élő vallásos görögkatoli­kusok? — Romzsa Tódor boldoggá avatása fo­lyamatban van. Mi az aranymisénket az ungvári székesegyházban tartjuk, de ter­mészetesen felkeresem a kisebb települése­ken élő híveimet is. Megérdemlik, fél év­százada kitartanak mellettem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom