Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-05 / 207. szám

1997. szeptember 5., péntek SPORT Sínre tette a záhonyiakat Erdei Árpád, a ZVSC elnöke a megyei közgyűlés emlékplakettjét kapta Záhony (KM - M. Cs.) — Mindenki Gyuriként szólít­ja, keresztnévként az Árpá­dot csak aláíráskor használ­ja. Elsős középiskolásként derült ki, a György csak a második keresztneve, hiva­talosan az Erdei Árpádot használhatja. A barátok, ro­konok erre csak legyintettek, nem a papír számít, mond­ták, nekik továbbra is Gyuri marad. Ha egy húsz évvel ez­előtti fotóját elővenném, ak­kor változásként csak az őszülő haja tűnne fel. Na és az. hogy most pár kilóval könnyebb, mint aktív focis­taként. A mérlege: egy arccsonttörés, egy orrdudor, korábban több­szörös lila naplemente a szeme körül, valamint egy szalagsza­kadás. Ez tartozik a játékos pá­lyafutásához. a sportvezetői­hez pedig: elnökként október­ben lesz két évtizede, hogy ve­zeti a Záhonyi VSC-t. A felso­roláshoz augusztus 20-a óta egy gyönyörű emlékplakett is tartozik, a megyei közgyűlés kitüntetése, amit dr. Zilahi Jó­zseftől vett át. Az indoklás szerint a záhonyi sportélet szervezésében kifejtett több évtizedes eredményes tevé­kenységéért ítélték oda ezt a díjat. S ha már a jubileumokat so­Erdei Árpád Martyn Péter felvétele roltuk, azt sem hagyhatjuk ki a sorból, hogy az egyesület idén ünnepli ötvenedik születés­napját. Rangos programsoro­zatot tervezett a klub, amely egy kivételével meg is való­sult. A BVSC látogatott Zá­honyba edzőmeccsre, utánpót­lás válogatott találkozót ren­deztek, egyedül a Fradi ven­dégszereplését halasztották el, éppen az edzőváltás miatt. DÖnt is egykoron megcsap­ta a mozdony füstje? — kér­deztük a kitüntetett sportveze­tőt. — Záhonyban szinte senki nem kerülheti el azt, hogy ne legyen a vasúthoz valamilyen köze. Természetesen 1965- ben én is a vasútnál kezdtem, voltam többek között pálya­munkás, üzemgazdász, belső ellenőr, elvégeztem a MÁV- tisztképzőt. Két évtizeden ke­resztül fociztam a záhonyi csa­patban, először középcsatár­ként, innen erednek a szemsé­rülések, összefejeltem a ven­dég védővel. Pályafutásom vé­ge felé pedig az edzőm hátúira küldött, akkor sepregetőt ját­szottam. Amikor abbahagy­tam, az akkori elnök kérte, vállaljam el az ügyvezető el­nöki posztot. Az igen kimon­dása 1977. október 15-én volt. U Ha Záhony sportját emle­geti valaki, akkor a focit emeli ki, de rögtön hozzáteszi, a MÁV. — A legtöbb településen, így nálunk is a labdarúgás a meghatározó sportág. Hagyo­mánya van a focinak, tíz éven keresztül az NB Ill-ban szere­pelt a korábbi gárda. Régeb­ben kilenc szakosztály is rtjű- ködött az egyesületnél, sajnos, az anyagi kényszer miatt je­lenleg négyre apadt a számuk. Legnagyobb bánatomra az NB Il-es férfi kézilabda-szakosz­tály működését anyagiak hiá­nyában fel kellett függeszte­nünk. Az biztos, hogy a MÁV jelentős támogatást nyújt a klubnak. A sportlétesítmények a vasút tulajdonában vannak, a fenntartás, üzemeltetés MÁV- kasszából történik, csakúgy mint a közüzemi és utaztatási díjak. Ezenkívül a helyi képvi­selő-testület is jelentős össze­get szavazott meg támogatás­ként. Azért nemcsak a foci van. hiszen a tömegsportver­senyeket folyamatosan meg­rendezzük, télen pedig ismét gyorskorcsolyaversenyt sze­retnénk tartani. DA focicsapatnál hogy tud­ják megtartani a tehetségeket? — Szinte alig, folyamatosan csábítják őket más egyesület­be. Nagyon sok tehetséges fia­tal van Záhonyban, viszont többségük Debrecenbe, vagy Budapestre megy továbbtanul­ni. A MÁV pillanatnyilag nem igazán tudja őket foglalkoztat­ni. Pedig vannak olyan sporto­lók, akikre büszkék vagyunk. Például a focistáknál Mold- vánra, Ráfira, az Ambrusz- testvérekre, a birkózóknál Lá­zárra. az atlétáknál Gyurics- kára. / D És hogy lehet ennyi év után is megőrizni a verseny­súlyt? — Ilyen alkat vagyok, bár­mennyit ehetek, eszem is, nem hízok meg tőle. Emellett a sport sem marad ki az életem­ből. Az öregfiúk csapatában játszom, teniszezem, ping­pongozom, úgyhogy nem unatkozok. De azért jut időm az unokákra is, most várjuk a negyediket. Simon fogadalma valóra válhat NB III.: rangadó Mátészalkán • Az egyik sorozat megszakadhatna Kisvárdán Mátészalka, Kis- várda, Nagykálló (KM — B. T.) — Eltelt négy forduló a negyedosztályúvá minősí­tett NB III-as labdarúgó­bajnokságban is, lassan lehet tehát látni az erőviszonyo­kat. Ám természetesen van­nak olyan csapatok is, ame­lyek nem törődnek bele a rá­juk rakott bélyegbe, így ők ezen a hét végén javíthatnak. Szombat: Mátészalka-Bak- talórántháza. Legutóbb: 0-7 (1996). Tarczali Gyula, má­tészalkai edző: — Van bosszankodni valónk, hiszen győzelmet érdemeltünk volna Balmazújvárosban, ám sajnos nagy volt a nyomás a csapa­ton. Jól és fegyelmezetten ját­szottunk, ezt szeretnénk foly­tami szombaton is. Ki kell mondanom: győzelemre ké­szülünk a baktaiak ellen, más választásunk nincs. Szűcs há­rom sárga lap, Gubacsi pedig sérülése miatt nem játszhat. Kozma Attila, baktalóránt- házi szakosztályelnök: — Az igazi, Mád elleni csata után Szabót és Gazdagot sajnos el­vesztettük egy időre, viszont bízunk a két Németh és Barczi felépülésében. Természetesen nem becsüljük le a szalkaia- kat, de az első idegenbeli győ­zelmünk megszerzésére törek­szünk. Vasárnap: Nagykálló-Ra- kamaz. Legutóbb: 1-1 (1996). Viszokai László, nagykállói elnök: — A múlt héten vírusos beteg játékosok úgy tűnik teljesen rendbejöt­tek, miként talán a többiek lel­ki világa is a vasárnapi nagy vereség következtében. Egye­dül Horváth játéka kérdéses, akit húzódás miatt kellett Kar­cagon lecserélni. Szívesen em­lékezünk a tavaszi rakamazi mérkőzésre, amelyen 1-0-ra nyertünk, mit ne mondjak, ez­zel az eredménnyel most is bő­ven kiegyeznék. Veigli Géza, rakamazi edző: — Ha huza­mosabb ideig úgy játszunk, mint a legutóbbi két mérkőzé­sen, akkor előbb-utóbb vere­ség lesz a vége. Nem értem, hogy a fiúk miért nem mernek szó szerint játszani, hiszen az első két fordulóban ez vezetett eredményre. Simon kapusnak volt egy olyan fogadalma a bajnokság előtt, hogy az első öt mérkőzésen nem fog gólt kapni. Eddig teljesítette ígére­tét... Ami a hiányzókat illeti, Varga Sz. még sérült, Igó pe­dig háromsárgás. Kisvárda-Balmazújváros. Legutóbb: 2-0 (1997). Ko­csis János, kisvárdai techni­kai vezető: — Két dologban reménykedünk: az egyik, hogy megszakad idei rossz soroza­tunk, a másik pedig, hogy a balmazújvárosiak elleni jó szériánkat folytatni tudjuk. Megint csak azt tudom mon­dani, hogy a helyzetkihaszná­lásunkon van rengeteg javítani való, különben megint orra bukhatunk. Dudás továbbra is sérült, Deákra eltiltás vár. Edelény-Vásárosnamény. Farkas Béla, vásárosnamé- nyi edző: — Arra vártunk már, hogy a fiúk megszerez­zék az első győzelmet, hiszen mindig a sikerélmény ad igazi erőt a munkához. Ez megvolt a Miskolci VSC ellen, ezek után tovább folytathatjuk a fel­zárkózást, mert az még mindig meggyőződésem, hogy ennek a csapatnak helye van az első nyolc között. Edelénybe is nyerni megyünk, nem szeret­jük a középutat. Szombathy és Illés sérült, ám ha utóbbi fel­épül, akkor is a kispadra kerül, mert vasárnapi helyettese, Lin- guár remekelt. baton Vasárnap Kairó/Glasgow (AP, MTI) — Noha eredetileg úgy volt, szom- Aberdeenben játsszák le a skót-fehér­orosz labdarúgó vb-selejte­zőt, a (FIFA) nyomatékos kairói ajánlására ezt a 90 percet áttették vasárnapra. Ismert, szombaton kísérik utolsó útjára Diana walesi hercegnőt, aki autóbaleset­ben vesztette életét. A skót-fehérorosz futball­mérkőzés szombati leját­szása ellen többen is szót emeltek. Most, csütörtö­kön a FIFA végrehajtó bi­zottságának tagjai ajánlot­ták, hogy a gyásznapon ne legyen futball. Erről értesí­tették a skót szövetséget. Fel a lábakkal! Ezt a jelszót adták ki a kyokushinkai karatékáknak. A Fight Kft. ver­senyzői a nyíregyházi 20-as iskolában edzenek, Bencze Antal, Tóth Tibor és Ko­vács Attila irányításával. Ide várják mindennap délután öttől az érdeklődőket Martyn Péter felvétele Az előszobában Krisztián egy Forma-1-es autót tesztelt Antal Krisztián versenyautójában Amatőr felvétel Budapest — A francia AGS csapat néhány évvel ezelőtt vonult ki a Forma-1 világából. A száguldó cir­kuszban használt autóikat azóta az autóversenyek szentélyében áhítozó piló­ták tesztelhetik az ÄGS gonfaroni pályáján. A ki­váltságosok körébe, egyben képletesen a Forma-1 elő­szobájába lépett be augusz­tus elején Antal Krisztián, a Denim Racing Team 25 éves pályaversenyzője. Q Éppen nem volt más programod, emiatt elugrot- tál Franciaországba vagy előtte azért le kell tenni az asztalra valamit, hogy egy ilyen autó volánja mögé ke­rül? — Pár évet már eltöltöt- tem az autóversenyzés vilá­gában, betartva a sorrendet. A gokarttal nyitottam, utá­na egy szériaautó, neveze­tesen egy Opel Astra követ­kezett, majd egy 1600-as Forma Ford, végül egy két­ezres Opel Lotus. Azt hi­szem, most már eljött az ideje, hogy megpróbálkoz­zam a csúcsmodellek egyi­kével. Első lépésként a gonfaroni pályán keringtem néhányat az Opel Lo- tusszommal, majd egy rö­vid elméleti felkészítésen estem át, ahol elmondták, milyen paraméterekkel ren­delkezik az AGS, mire kell vigyázni kigyorsításkor, fé­kezéskor, vagy a visszavál­tásoknál. Csak ezután kö­vetkezett maga az akció. DÉreztél valami különb­séget az Opel és az AGS kö­zött? — Nem akarom megbán­tani az Opel Lótuszomat, de sajnos ég és föld volt a különbség — nem az Opel javára. Ez nem is csoda, mert az Opelem 480 kilójá­hoz 180 lóerő társul, az AGS 505 kilóját viszont 650 lóerő repíti. Tizen­egyezres fordulatig lehetett kipörgetni a motort, amely 100-ról 200-as tempóra há­rom másodperc alatt gyor­sult. A visszaváltásnál érzé­keltem csak hasonlóságot a két autó között, mert az AGS-t is gázfröccsel kellett visszakapcsolni, de ezután rögtön meg is szűnt az ope- les érzés, mert ez a 650 ló­erős masina, amikor a láb­fejemet a fékről átbillentet­tem a gázra, szinte feluga­tott, annyire érzékenyen re­agált a legkisebb gyorsítási szándékra. Tizenöt körön át tartott a gonfaroni techni­kás, sok kanyarral megtűz­delt pályán a csoda, de most már tudom, milyen érzés egy Forma-1-es autót ve­zetni. — A menedzserem, Rolf Schmidt — aki egyrészt a világ ralisportjában elis­mert névnek számít, más­részt pedig dolgozott For- ma-l-es csapatnál — úgy szervezte meg ezt a francia- országi kirándulást, hogy lehetőleg minél több mene­dzser fantáziát láthasson bennem. Hála istennek, akadt is olyan közöttük, aki hajlandó lenne a csapatába fogadni. Éppen ezért Zelt- wegben részletesen tárgyal­tunk is a közeljövőmről, amelynek értelmében a kö­vetkező szezonban egy Forma-3000-es csapatban versenyezhetek. A csapat neve egyelőre még nem publikus, de annyit talán el­árulhatok, ebből a teamből többen bekerültek már a Forma-1-be. A szerződés már csak attól függ, hogy meg tudom-e teremteni a Forma-3000-es verseny­zéshez szükséges anyagi hátteret. A Denim továbbra is támogatásáról biztosított, és egyéb szponzori ígérete­im is vannak szép számmal. Ezeket már csak tárgyiasí- tani kell, és akkor jöhet a Forma-3000, ahol szeret­nék egy-két éven belül olyan teljesítményt nyújta­ni, amelynek alapján meg­kaphatom a szuperlicencet, remélhetőleg egy korrekt Forma-1-es szerződéssel együtt. Labdarúgótabella NB III, ifjúsági: 1. Kisvárdai SE 4 4 0 0 15-3 12 2. Vásárosnaményi SE 4 3 1 0 16-7 10 3. Edelény 4 3 0 1 23-4 9 4. Karcag 4 3 0 1 11-6 9 5. Hajdúböszörmény 4 2 1 1 15-4 7 6. Püspökladány 4 2 1 1 7-7 7 7. Miskolci Vasutas SC 4 2 0 2 9-6 6 8. Mád 4 1 3 0 7-6 6 9. Mátészalkai MTK 4 1 1 2 8-12 4 10. Balmazújváros 4 1 1 2 8-14 4 11. Baktalórántháza 4 1 1 2 4-15 4 12. Encs 3 1 0 2 4-12 3 13. Ózd 4 1 0 3 3-12 3 14. Nagykálló 3 0 1 2 4-9 1 15. Rakamaz 4 0 1 3 3-10 1 16. Szikszó 4 0 1 3 3-13 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom