Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-25 / 224. szám

1997. szeptember 25. csütörtök HATTER Legyen, ki megfogja a kezüket A rendellenességek a picinyeknél kezelhetők legtöbb eséllyel • Türelem és szeretet A közelmúltban rendezték meg az ÉFOÉSZ VII. megyei sporttalálkozóját Balázs Attila felvétele Györke László Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szö­vetsége megyei szervezeté­nek a Korai Fejlesztő és Ta­nulást Segítő Központja két éve kapott a várostól épüle­tet. Ma már többé-kevésbé rendezett körülmények kö­zött folyik itt a szakmai munka. A központ életre keltője és mindenese Tárnái Ottóné, Zsóka néni, az ÉFO­ÉSZ megyei szervezetének 1980 óta titkára, aki nemrég vehette át a Frim Jakab arany emlékérmet szakmai munkájának elismerésekép­pen. Bár a központ nyíregyházi, még senkit sem küldtek el. aki a megye bármely pontjáról el­hozta ide gyermekét. A központban gyógypeda­gógus, pszichológus, óvoda- pedagógus, gyógytestnevelő és gyógypedagógiai asszisz­tens végzi a fejlesztő foglalko­zásokat akár kiscsoportos, akár egyéni formában. Teljes körű — Az a célunk és feladatunk — mondja Tamai Ottóné —, hogy a legkisebbeknél tapasz­talható fejlődési rendellenes­ségeket gyógypedagógiai esz­közökkel kezeljük, fejlesszük a képességeket. Eredménye­sek csak akkor lehetünk, ha mindezt a családdal és más in­tézményekkel együtt tesszük. A fejlesztő foglalkozások am­buláns formában, a szülőnek mint partnernek a bevonásával folyik. Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy akkor számíthatunk jobb eredményre, ha a fejlesz­tő foglalkozásokat minél ko­rábban, lehetőleg hároméves kor alatt elkezdhetjük. Tavaly hatvan gyermekkel foglalkoztak rendszeresen, az idén számuk emelkedett. Volt olyan hatéves gyermek, aki az itteni foglalkozások hatására csak nemrég szólalt meg. Va­lószínűleg az „áttörés” koráb­ban megtörténik, ha hamarabb hozza el az anyuka-apuka a csöppséget. Melegség Körbejárjuk azt a néhány he­lyiséget, ahol a foglalkozáso­kat tartják. A szerényen, de tervszerűen és a célnak megfe­lelően berendezett szobák ba­rátságosak, otthonosak. A csa­ládias melegséghez persze nem kis mértékben járul hozzá az a végtelen türelem és szere­tet, amellyel a gyerekeket kö­rülveszik. A tornaszoba még üres, de hamarosan megtelik, hiszen keddenként kora dél­után a gyógyító testmozgásé a főszerep. Iskolaelőkészítő képesség- fejlesztő terápiás játékok, írás, olvasás előkészítésében is ha­tékony segítséget tudnak nyúj­tani. Érdekes, hogy a kézmű­ves tevékenységek is eredmé­nyesek lehetnek. Vannak olyan gyerekek, akiket például meg kell tanítani tanulni. En­nek több formája van, többek között olyan, mint az ideg- rendszert fejlesztő mozgáste­rápia, a logopédiai foglalkozá­sok, a speciális matematikai képességfejlesztések. — Az egész megyéből fo­gadjuk az autista, autisztikus tüneteket mutató gyerekeket — mondja Zsóka néni. — Egyénre szabott program alap­ján törekszünk sokoldalú fej­lesztésükre, az autisztikus sze­mélyiségjegyek oldására, eny­hítésére. Minden gyerekhez meg kell találni a kulcsot. Nincs mindenkire egyformán alkalmazható recept. Segítjük az intézményes keretek között nem oktatható, nevelhető tan­köteles korú autista gyereke­ket az osztályozó vizsgára va­ló felkészülésükben. Nagy öröm ért nemrég, hiszen Nyír­bátorban két, korábban autis- taként kezelt gyermeket is fel­vettek a „rendes” iskolába, ahol befogadták őket. Van több nyíregyházi gyermek is, akik szintén most mentek át olyan iskolába, ahol magasab­bak a követelmények. Minden ilyen gyermeket olyan hely­zetbe kell hozni, hogy bizo­nyítási lehetősége legyen: többre képes. Látható eredmények Eredményesek a speciális foglalkozások természetesen csak úgy lehetnek, ha a szülők is elsajátítják a fejlesztő mód­szereket, tehát őket is fel kell készíteni. A központban pedig mód és lehetőség van a rend­szeres szakmai segítségnyúj­tásra. A központ szakemberei a megfelelő iskolatípus meg­választásához is adnak taná­csot. Sőt, az integrált neve­lésre vállalkozó pedagógu­sok is nyitott ajtókra találnak itt. A sorsokat nyomon követik, hogy munkájuk eredményét ellenőrizni tudják. Ez nem csupán gesztus, szinte szakmai kötelességnek tekintik. Az intézményesítés folya­matában bizonyos körzetesíté- si tendencia figyelhető meg. Jó hír, hogy Nyíregyházán például a katolikus egyház tá­mogatásával napközi otthon kialakítására nyílik mód a Kö­zép utcában. Ám a központra — véli Tamai Ottóné — to­vábbra is szükség lesz, hiszen a szülőknek meg kell adni a választási lehetőséget. Ugyan­úgy, miként a rendesen fejlődő gyermek esetében sincs köte­lezően meghatározott taninté­zet. ♦ ♦ ♦ Elbúcsúzván az előszobában megállít egy szülő: — Azt feltétlenül tessék megírni, hogy Zsóka néni szü­lőpárti. — Ne úgy mondd — szól a mellett álló —, hanem hogy gyerekpárti. Rászorítva O * * nmagában az a tény, hogy országunkat, mint az Európai Unióba, illetve a NATO-ba történő felvé­tel szempontjából egyik legreményteljesebb éllo­vast jelölték meg illetékes helyekről, kedvező fényt vetett a magyar kormányra is. Az érintettek ilyen visszajelzések után automatikusan javuló közérzete azonban nem adhat helyt túlzott elégedettségnek. Továbbra is gondok forrása ugyanis az EU-átlaghoz képest alacsony bruttó nemzeti termék előállításunk, s a környezet- és fogyasztóvédelem helyzete. Ä meglehetősen siralmas magyarországi kömyezet- szennyezettségi viszonyokról adatok sora árulkodik. így például a lakosság nagyobbik fele szennyezett területen él, s egy „ma született” magyar férfi várható életkora nem több, mint hetvenöt évvel ezelőtt volt. Alapvetően a leve­gőszennyezettségnek tudható be, hogy a lakosság 40 szá­zaléka hajlamos az allergiára és ha az ivóvizeink károsa­nyag tartalmát is hozzá vesszük, már nem véletlen, hogy bő évtizede Magyarország vezeti a daganatos halálozási világstatisztikát. Lényegében nincs ütőképes rendszere nálunk a fogyasz­tóvédelemnek sem — állítják a vezetői —, pedig az előbbi szomorú adatokkal nem nehéz összefüggésbe hozni a fej­lett országokban remekül működő — a fogyasztók egész­ségét is védő — szervezet hazai hiányát. Nyugaton példá­ul pontosan tudják a vásárlók, hogy panaszaikkal hová for­duljanak, míg nálunk e téren meglehetősen kaotikus áll­apotok uralkodnak. Ezért nagyon időszerű, hogy törvény szabályozza a vásárlói jogokat és kötelezettségeket. A je­lenlegi közel másfél száz jogszabály útvesztőjében kellene ugyanis eligazodnia annak, aki sérelmére orvoslást keres, ha úgy érzi, hogy a kereskedők vagy a szolgáltatók megká­rosították. Csak üdvözölni lehet, ha e kérdésekben ered­ményt csikar ki az ország vezetéséből az Európai Unió, az­zal ugyanis legalább minden magyar jól jár. Galambos Béla Te, Boris! Gyulának a sportcsarnokban a nyugdíjjal kapcsolatos emelésről tett kijelentése nem csak vá­lasztási ígéret lesz? Ferter János karikatúrája A tudás ára S zerencsére közhellyé változott a mondás, miszerint egy nemzet ereje a kiművelt fők sokaságában rej­lik. Igaz, napjainkban is szívósan tartja magát az a hit is, hogy csak a fizikai munka tekinthető munkának. Pe­dig efölött a nézet fölött régen eljárt az idő. Ha a kormányzat komolyan gondolja, hogy Európához való unalomig emlegetett csatlakozásunk valóban szük­ségszerű lépése ennek az évtizednek, akkor az is világos: az eddigieknél sokkal többet kell fordítani a szürkeállo­mány teljesítőképességének a javítására. Úgy tűnik: az ezredfordulóig évente 500-600 új tudomá­nyos fokozat kiadása várható Magyarországon. Az lenne a jó, ha a tudományos fokozatot szerzők legjobbjait a ma­gyar kutatási-fejlesztési intézményhálózatban lehetne to­vább foglalkoztatni. Jelenleg különféle ösztöndíjak segítik a kutatással fog­lalkozókat. A Bolyai-ösztöndíj teremt hidat a doktori hall­gatók és az érett, kiváló kutatók-oktatók Széchenyi Pro­fesszori Ösztöndíja között. A Bolyai-ösztöndíj létrehozá­sával a kormány kiteljesíti a kiemelkedő tudományos-fej­lesztési tevékenységgel társítható anyagi megbecsülés ver­senyrendszerét, amelynek kialakításához 1996-ban kez­dett. A Bolyai-ösztöndíj a tárgyévet megelőző évi legkisebb kötelező munkabér háromszorosa, szja-köteles jövedelem, amelynek fedezetére 300 millió forint szerepel az MTA költségvetésében. A napokban adták át a Széchenyi-ösztöndíjakat azoknak a pályájuk delelőjén lévő professzoroknak, tanároknak, akik tudományos munkájukkal a leginkább rászolgáltak erre. Nagy öröm, hogy megyénkből is vannak a nyertes pá­lyázók között. Úgy látszik, megmozdult valami a tudományosság tá­mogatása területén. Talán belátják a döntéshozók, hogy ér­demes átvenni külföldről azt a tapasztalatot is, amely iga­zolja: az oktatásra, a tudományos kutatásra fordított összeg sokszorosan megtérül. Csak reménykedni lehet, hogy a mostani döntés nem válik semmissé a következő évi választások után sem. Nagy István Attila □

Next

/
Oldalképek
Tartalom