Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-24 / 223. szám

1997. szeptember 24., szerda HÁTTÉR □ Húsba vágó üzleteink Vinnék a félsertést és a szalonnát, de sajnos nincs elegendő alapanyag Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A ha­zai vásárlóerő messze nem mondható tőkeerősnek, ép­pen ezért öröm, ha külföld­ről is akad vevő a magyar áruféleségekre. De több, mint bosszantó, ha a kemény valutával fizető partner megrendeléseivel szemben nem tud juk felkínálni a meg­felelő árualapot. Ez történik ugyanis megyénkben, ami­kor ukrán húsmegrendelé­sekhez kellene összegyűjteni az alapanyagot. A kisvállalatok rugalmassága, korrekt kapcsolatrendszere gyakorta szolgál mintaként komolyabb üzletekhez, olykor még az sem kizárt, hogy álla­mi szintre emelt kereskedelem virágzik fel a „kicsik” által előkészített talajon. Erre szol­gáltat példát a nyíregyházi Ke­let-Hús Kft., melynek vezetői a közelmúltban magas rangú ukrán delegációval tárgyaltak s kötöttek új távlatokat nyitó üzletet. Barter és készpénz — Hosszú évekre visszanyúló jó kapcsolat fűz minket a Be­regszászi Húsüzem Rt.-hez, a két cég forgalma ebben az év­ben 50 ezer dollár értéknél tart — teríti ki lapjait a sokat el­áruló adattal Kovács Pál, a Kelet-Hús Kft. kereskedelmi igazgatója. Az üzlet a barter szabályai szerint működik: a magyar fél sertéshúst és ipari szalonnát szállít, cserébe mar­habon kap. amelyet aztán to­vább értékesít. A rendszer be­vált. s évről évre egyre na­gyobb tételek cseréltek gazdát. Ez keltette fel az ukrán állami vezetők érdeklődését, akik (egyelőre a hiánygazdaság gondjaival küszködve) még nagyobb megrendelések lehe­tőségeiről tárgyaltak me­gyénkben. — A rendszerváltással saj­nálatos módon visszaesett Ma­gyarország és Ukrajna keres­kedelmi forgalma, pedig úgy látom, szükségünk van és lesz is még jó ideig egymásra — adta meg e józanságra intő szavakkal a megbeszélések alaphangját Vladimir lljics hosszabb távon és sikeresen működő kapcsolatokra, a mi­énk szerencsére ebbe a kategó­riába sorolható — mondja ezt már a Beregszászi Húsüzem Rt. igazgatója. Babják Béla. Magyar kollégáival együtt Popov, az Ukrán Húsipari Tröszt első embere, aki mi­niszterhelyettesi rangban ve­zette a népes delegációt. Ma- kejevka. Gorlovka. Donyeck városok húsüzemeinek veze­tői, igazgatói látogattak me­gyénkbe, képviselve ezzel az egész donbászi régió, vagy ahogy közismertebb: a Do- nyecki-medence körzetét. Ezzel el is árultuk a barter további bővítésének lehetősé­geit. hiszen Ukrajna említett vidéke vegyiparáról, gazdag szénlelőhelyéről és ásványkin­cseiről ismert. De az érdeklő­dés komolyságát jelzi, hogy készpénzes fizetésre is kezes­séget vállalnak a magasabb ukrán körök. Kevés az élő állat — Az állam fokozatosan csök­kenti szerepvállalását a gazda­sági életben, s kisebb-nagyobb malőröktől eltekintve átengedi a terepet az üzletembereknek. Ugyanakkor a piaci viszonyok rendeződésével szívesen épít a aoigozzaK. Áregyeztetés A komolyabb prob­lémákat máshol ke­resi a kereskedelmi igazgató. Nagyobb gond az, hogy Ma­gyarországon az élőállat-árak szinte hetente változnak, most éppen sertés­hiány tapasztalha­tó, így 6-8 napon­ként 5-10 forinttal drágább az alap­anyag. A külföldi partner pedig nem igazán fogadja ezt el, ragaszkodik a negyedéves garan­tált árakhoz. Az jmlített üzlet kivé­nem protokolláris formában kalauzolták végig megyénk­ben és a környező régióban az ukrán szakembereket, mert a szomszédos ország húsipari trösztjének vezetője rögtön feladta első megrendelését: 360 tonna bőrös félsertés (fej­jel, lábbal együtt) és 200 tonna ipari szalonna megvásárlására kívánta megkötni a szerző­dést. — Eredményes tárgyaláso­kon jutottunk túl, rendkívül kedvező feltételekkel írtuk alá a szerződést: a megrendelő készpénzzel fizet, saját jármű­veivel szállítja el a megvásá­rolt áruféleségeket, amelyek a Gorlovkai Húskombinátba ke­rülnek — ad hangot nem tit­kolt elégedettségének Kovács Pál. Bár azt sem titkolja: az el­ső tételeknek csupán a felét tudja a Kelet-Hús leszállítani, s ebben csak kisebb ok a saját feldolgozó pillanatnyi üzem­szünete. Itt ugyanis (visszake­rülve a Nyugat-Nyíregyházi Szövetkezet tulajdonába) je­telesen havonkénti áregyezte­tés mellett jött létre, de elfo­gadhatatlan, hogy 4-5 hóna­pon belül 80-100 forintos in­gadozást szenvedjen el az élő sertés piaca. Ha a külföldi ve­vők ezt nem fogadják el, akkor a kevés sertésállomány is sok­nak tűnhet, mivel a meglévő 5-6 millió sertésből 3 millió már fedezi a belföldi ellátás szükségletét. Helytelennek tartom a tö­megtájékoztatás gyakorlatát is abból a szempontból, hogy a felvásárlási árak közlésénél nem jelöli meg egyértelműen, hogy milyen típusú sertésre vonatkozik — pirít egy kicsit a kérdezőre is Kovács Pál. Tény, a háztájiban és a nagy­üzemi módon nevelt sertések húskihozatala eltér, ennek pe­dig tükröződnie kell (kellene) a felvásárlási árakban is. Nem működik az ágazatvezetés ko­ordinációs rendszere, hiszen az exporttámogatás rugalmat­lanul alkalmazkodik a piaci vi­szonyokhoz. Nézőpont .............. .......................... Dominóelv E lesett Vilnius... Elesett Varsó... Emlékszünk e még a harci jelentések hangulatát idéző kommentárok­ra? Az előző választási ciklus politikusai figyeltek ijedten a posztkommunistának minősített kurzusok hata­lomra kerülésére. És behúzták a nyakukat, mert a politikai ismeretek elemi szintjén is tudható: a dominó borítja a má­sik dominót. Vannak persze önmagukat beteljesítő jósla­tok is, ugyanebben az ismerettárban tartja nyilván őket a politikatudomány. Elesett hát Budapest is. Aztán feltápászkodott. Nyögve és nehezen, sajgó ízüle­tekkel, de mára már bizonyosan fel. Hóna alá nyúlt a szűn­ni nem akaró világgazdasági konjunktúra, a mind maga­biztosabbá váló magyar vállalkozói kedv, és még sok min­den más. Talán még a kissé megkésve meghozott Bokros­csomag is. Vagyis visszanyertük bezzeg-ország státusun­kat. Beindult a tartósnak tűnő növekedés, és töretlenül folytatódik a kormányon lévők optimizmusa. A bizakodás eleinte kincstári volt, mára viszont mind több alapja van. A jobboldali ellenzék elbizonytalanodott, megosztottá vált, így erejét is vesztette egy idő óta. Dönt e maid a do­minó, tehetjük fel a kérdést már most, amikor m< csak előcsatározások mutatják a választási kampány kezdetét. Ma még aligha borítana, mert a javuló gazdasági mutatók bűvöletében válaszolnak a közvélemény-kutatók kérdései­re a reménybeli választók. Ám, messze még a voksolás. Az MSZP fogcsikorgatva fegyelmezett frakciói, és meg­szelídült koalíciós partnere mindenképpen olyan intézke­désre szorul népszerűsége fenntartása érdekében, amely kézzelfoghatóan is megmutatja a gazdasági javulást szava­zótáborának. Ha az ilyen úgynevezett hangulatjavító intézkedést annyira késleltetni tudják, hogy annak makrogazdasági visszaütése a választások utánra maradjon, akkor az nye­résre vezethet. Aztán majdcsak kiböjtöljük a visszatérést a helyes csapásra. így állva maradhat a dominó, hacsak va­lami olajban utazó egészen nagy ember nem taszít rajta egyet. Esik Sándor Gondolkodó Ferter János rajza L acikát már a vakáció első napjában elvitte magával falura a nagymami. Amikor a szülők, úgy tíz nap múlva felhívták telefonon, hogy jól van-e, minden rendben, esetleg nem unja-e a falut, két lelkendező mondat után átadta a kagylót nagymaminak: „Sietek, mert Tata a kapuban vár, gazt me­gyünk szedni a borjúnak és megnézzük, hogy érik-e már a málna!" Újabb két hét múl­va ismét jelentkeztek a szü­lők. ám Lacika nem ért rá te­lefonálni, éppen akkor pró­bálta ki a kertvégi patakon a nagytatival együtt faragott játék vízimalmot. Nagymami közvetítette, hogy nagyon jó! van. remekül érzi magát, bár örökké tartana a vakáció. „Ne rontsátok el a nyarun­kat. hagyjátok még nálunk Lacikát vagy három hétig!" — kérte esdekelve a szülőket Nagyi. Zavaros vagy elapadt a patak? Sebaj, ott egy nagy üres dézsa a fásszínben, kite­szik a gyepes udvarra, meg­húzzák a kútból tiszta vízzel és lubickolhat benne Lacika. Kocsikázni akar a legényke? Mi sem könnyebb ennél, ott a sámli, nagy táti kereket szerel alá és roboghat vele a járdán a fiúcska! Táti méhészkedni hívja Lacikát, vele gyújtja meg a füstöléshez használt taplót, vele keresteti meg a kereten a méhanyát, kóstol­tatja meg a friss mézet. Aztán labdáznak egy sort. Labdáz­nak? Mókáznak, mert Bundi kutyát is bevonják, vele ho­zatják vissza az elrúgott lab­gát Tata, a kisebbeket máris a hátán lovagoltatta. a na­gyobbakat vitte boglyát ta­posni, felszedni a hulló almát és mindezt betetőzendő, fü­rödni a Túrra. Nagymama meg szinte szünet nélkül fő­zött-mosott. mert hát az ő unokái nem járhatnak bár­Nyárbúcsúztató dát. Közben nagymami egy tányér pánkót vagy szilvát csempész a lugas alatti asz­talra, mintha csak véletlenül tenné oda. nehogy megéhez­zen a gyermek! Mikor látja, hogy unatkozna, újabb ötlete támad: „Gyere csak, kisfió- ka, römizzünk egyet, hadd törlesszem a tegnapi veresé­get!" Pötyi nagyapja amolyan zsörtölődő típus, de a gyere­ket fölötte szerető. Ót unoka nyaralt nála, hancúrozott udvarán, kertjében. Tata elő­elővette a csintalanabbakat. Például akkor, amikor a kertben lehengerelték a sar­ját. dobálóztak a szilvával, konzervesdobozt kötöttek a macska farkára, bajuszt fes­tettek a szomszéd libájának. De a harag percek alatt elpá­rolgott. Még ki se fújta ma­hogy, nem ehetnek tegnapról maradt ételeket. Meg hogyan tarthatná itt őket hosszabb időre, ha nem jár a kedvük­ben? Mert már a gondolattól is szomorú lesz: elmennek a kisunokák, ismét csönd, né­maság üli meg a szép portát. Inkább hajnalban kel, éjfél­kor fekszik, szaladgál, gürcöl értük, csak maradjanak mi­nél tovább, élet legyen a ház­ban. Ezek a nagyszülők, ezek a javíthatatlan nagymamák és nagytaták! Értik a módját, hogyan kell megnyerni, szí­vükbe zárni a kisunokákat. Ezer meg ezer fortéllyal, leleményességgel csalják, édesgetik magukhoz, hosz- szabbítják meg nyaralásukat. Vagy nemcsak a gyermek ér­dekét nézik ilyenkor? Hanem például azt is, hogy meg­könnyítsék a mi — fiaik, lá­nyaik, menyeik, vejeik — nyarát? Ezekre a kérdésekre csak akkor tudunk majd pon­tos választ adni, mikor ma­gunk is gyakorló nagyszülők leszünk. Ha nmjd a tanév kezdetén megkérdezzük ezeket a nagy­szülőket: milyen volt a nya­ruk, legtöbben minden bi­zonnyal azt válaszolják, hogy csodálatos, feledhetetlen! so­kan — bár ki se mozdultak — hozzáteszik, hogy remekül nyaraltak. Eszükbe se jut az unokák­kal való sok vesződés, a te­mérdek főzés, mosás, a ren­geteg szaladgálás. Különben is, mit számít az ahhoz a sok­sok kellemes perchez képest, amivel az unokák ottléte ajándékozta meg őket? Mit számít az ő fáradozásuk, amikor ezzel lányaik, fiaik nyaralását, gondtalan szóra­kozását segítették. Y y a az üres udvaron vé- l—l gighaladva, a ho- X X mokcsomóban felej­tett játékok vagy az orgona­bokor tövében árválkodó labda láttán mégis fényes lesz a szemük, az csak azért van, mert a kert végében már ott ólálkodnak a hosszú és magányos téli esték. Diszkóból temetőbe Ú gy tűnik, a szeptember nemcsak az új tanév kezde­tét jelenti, hanem szinte törvényszerűen jelt ad a diszkóbalesetek startjához is. A nyári szünet ideje alatt nemigen lehetett hallani ilyen jellegű tragédiákról, ám az elmúlt hét végén Csongrád megyében két fiatal is életét veszítette a hazafelé vezető úton az értelmetlen szá­guldás miatt. Az ifjú sofőr és két társa súlyos sérüléssel „megúszta” autója kisodródását, ám két további utasát, egy 14 és egy 16 éves tinédzsert már hiába várnak haza a szülők. Még innia sem kell a vezetőnek, hogy egy ilyen baleset megtörténjen a szórakozóhely bezárása után. A többiek vi­dám, enyhén alkoholos, bolondos hangulata könnyen átra­gad az egyébként józan sofőrre, s ha a kocsiban még a magnó is szól, a többiek pedig énekelnek, esetleg még hec- celik is az óvatosan vezető havert, könnyen magasra ugrik a sebességmérő mutatója. Úgy tűnik, hiába a sok figyelmeztető tragédia, az értel­metlen halál, fiataljaink nem tanulnak belőle. Bár a hétvé­gi baleset nem a megyénkben történt, hasonló eseteket az ország keleti feléből is tudnánk mondani, hiszen a fiatalok mindenhol egyformák. A diszkóbalesetek elkerülésére üd­vözlendő az a kezdeményezés, amelyet Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében több diszkóbár is bevezetett már: a me­gyeszékhelyről ingyenes autóbuszjáratok viszik ki a fiata­lokat a távolabb levő szórakozóhelyekre, s a hajnali órák­ban a zárás után vissza is szállítják a vendégeket. A diszkóba járó fiatalok szülei a megmondhatói, milyen álmatlanul forgolódnak egy-egy péntek, illetve szombat este, s addig nem tudnak békésen pihenni, míg haza nem ér csemetéjük. Ugyanakkor a felnőtteken is múlik, mennyire készítették fel gyermeküket az éjszakai veszélyekre, mi­lyen nagy felelősségérzetet alakítottak ki gyermekükben (a már említett balesetnél hatan ültek az autóban). Valamennyiünknek érdeke, hogy a diszkóbeli önfeledt szórakozás után ne a temetőkbe vezessenek az utak! M. Magyar László H m w ij 1 í’ú H 0 iff-} » i lentős korszerűsítés, bővítés munkálatai folynak. Novem­berben már beindul a termelés, s a szövetkezet saját, mintegy húszezres sertésállománya mellett a megye gazdálkodói­tól felvásárolt állatokat is fel­Sertés-félút a Kelet-Hús Kft. húsüzemében. A szövetkezet most , bővíti Martvn Páter felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom