Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-23 / 222. szám

1997. szeptember 23., kdd HÁTTÉR Egy csónakban a Tisza hátán Magyar és ukrán szaemberek közös szemlét tartottak a folyó felső szakaszán Balogh Géza Gergelyiugornya (KM) — Vízügyes berkekben megszo­kott dolog, hogy ilyenkor ősz elején, amikor megnyugsza­nak a folyók, szemlére indul­nak a szakemberek. A Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazga­tóság irányítói a Tisza felső szakaszán megtartott szeptem­beri útra meghívták az ungvári vízügyi igazgatóság vezetőit is. A vendégek között volt Vladimir Petrovics Csipák igazgató is, akivel a szemleút során készítettünk interjút. □ Mivel magyarázható az, hogy vitákkal zsúfolt világunk­ban Önök egész békésen elül­dögéltek a magyarországi víz­ügyesekkel a közös csónakjuk­ban? A borulástól féltek, vagy valóban ilyen megértő a vi­szony a két igazgatóság kö­zött? Magyar segítség — Egy alig tizennégy-tizenöt fokos vízen ladikázva ne ug­ráljon az ember. Már csak azért sem, mert én nem tudom úgy vízbe borítani a másikat, hogy meg ne fürödjek magam is. A másik, a rövidebb, mégis komolyabb magyarázat: tény­leg megértő a viszony közöt­tünk. Sőt..., merem állítani, ennél sokkal több. □ A határfolyók történetét nyomon követve nem ilyen tör­vényszerű ez a békés együtt­működés. Önöket ugyan nem érinti, de a magyarok s szlová­kok között éles vita tárgya a Duna elterelése. — Nézze, az országhatáro­kat nem mi, vízügyesek húz­tuk meg sohasem, és a határ­villongásokat sem mi, vizesek kezdeményeztük sehol a vilá­gon. Mi szakemberek va­gyunk, tesszük a dolgunkat. Vigyázunk a vizekre, egy-egy szeletével gazdálkodunk, né­mi pátosszal mondva: igyek­szünk a közjóért tenni. A ha­tárvíz természetesen kényes ügy a világ legtöbb pontján, ezért nagyfokú óvatosságra van szükség bármilyen, a fo­lyó életébe történő beavatko­zikor. Nem csupán a másik fi érzékenysége miatt, hanem aírt is, mert a víz nem ismeri aember által meghúzott hatá- rcat. Az elmúlt évtizedek ár- véi a Kárpát-medencében töb példával is szolgálnak er- reSajnos, a szatmári emberek isiegerősíthetik e tapasztala­téit. I Az imént az egymásrau- taságról, az együttműködés sz’íségességéről beszélt. Szü­hozzájárulásával erősítettük meg Mezővári alatt a töltést is. Egyébként ha már itt tartunk azt is érdemes elmondani, ná­lunk többek között a speciális domborzati viszonyok miatt is másképpen kell felkészülnünk az áradások fogadására, mint sok másutt. Hegyi áradások □ Csak nem azt akarja mon­dani, hogy Kárpátalján gátak­A ísza mindkét országban nemzeti kincs Ha­Harasztosi Pál felvétele letik-e már konkrét eredmé­nyi a nyíregyházi és az ung- vái igazgatóság együttműkö­déének? — Hogyne... és azt is el kell maidani. az együttműködés foltosságát nem pár napja is­mertük fel. A mi vidékünkön a kilencvenhármas, nagy kará­csonyi árvizet kell minden­képpen megemlítenem, ami­kor a magyar kormány segélyt ajánlott fel. Akkor harminc- millió forintot tett ki a ma­gyarországi segítség, ebből tízmillió forintot fordíthattunk a vízügyes beruházásokra. Az UHR átviteli hálózat kiépíté­séhez jelentett ez nagy támo­gatást. de a magyarok anyagi ra sincs szükség, hiszen ott vannak a hegyek, melyek megvédik az embereket a vi­zektől? — Bár ilyen egyszerű volna. A mi helyzetünk nehezebb is, meg könnyebb is egyben. Köztudott, hogy a hegyi ára­dások sokkal hevesebbek az alföldieknél, de a domborzat miatt valóban kevesebb he­lyen kell közbeavatkoznia az embernek. A nagyobb gondok ott adódnak, ahol a síkság a hegyekkel találkozik. Itt fel kell készülnünk a hegyvidéki áradás hevességére, gyorsasá­gára, és az alföldi áradás tar­tósságára. Ám ide sem a több tíz kilométeres töltésszaka­szokra van szükség, hanem a rövidebb, de erősebb, zömö- kebb gátakra. S az iménti kér­désére adott válaszom kiegé­szítéseként még hozzá kell tennem, e lokális gátak már a magyarországi területek szem­pontjából sem elhanyagolható létesítmények. □ A Tisza mentén élők azt tapasztalják, hogy a folyó az elmúlt években a megszokott­nál jóval agresszívebb, pilla­natok alatt képes métereket áradni. Sokan a Kárpátokban folyó erdőirtással magyaráz­zák mindezt. Fogy az erdő — Való igaz, az erdőművelés fontos szerepet játszik a fo­lyók életében. Közismert, a Kárpátokban több folyó is ered, hogy a számtalan patak­ról ne is beszéljek, amelyek képesek órák alatt felduzzasz­tani a Tiszát. E mellékfolyók — természetesen a Romániá­ban eredő folyók menti vidé­keken tapasztaltakról nem be­szélhetek — vízgyűjtő terüle­tein árvízvédelmi szempontól is egyensúlyban kéne tartani az erdőművelést. Azt szokták mondani, az er­dő egy hatalmas tüdő, de azt is hozzá kell tenni, hogy egy nagy szivacsnak is len­nie kell, amelyik tárolja, s ada­golja a vizet. Minél jobban sé­rül a hegyvidéki erdőség, an­nál intenzívebb lesz a folyó áradása. Az erdőirtás tehát ko­rántsem csak környezetvédel­mi ügy. □ Milyen tapasztalatokat szereztek a legutóbbi, tiszai ki­rándulásukon? — A folyó több szakaszon megbontotta a parti kövezést, néhány helyen elmosta a par­tot. A Borzsa-torok komoly fejtörést okoz, a megoldás ér­dekében a magyar fél folytat modellező munkát. Biztosak vagyunk az előkészületek ala­posságában, de a közbeavat­kozás módján azt hiszem még gondolkodnunk kell. Hisszük, nem fog sérülni egyik fél érde­ke sem, megtaláljuk a közös hangot, mint ahogy eddig is si­került megtalálni. ........y' ..... ' " 1 .............. — ^.....................- 1,1' " ' .'l‘l “J: " ' ■ I BT: í 81 Fu ” fTETf •w-^ int jártunk a nyárn K Görögországba. JL\. Na nem üdülni, ti­két néztünk az asszonnyal A mediterrán klíma, a tenge, a természet szépsége, a mn- dák világa mindig vonott. Az sem elhanyagolnád szempont, hogy ők már tgjai az Európai Közösségnél Most, hogy örököltün egy kis pénzt az amerikai agy­bácsinktól, gondoltuk hogy jobb ha befektetjük voahol, a bankban csak veszít étéké­ből. A szigetek érdeketek a leginkább, nyugdíjazsomig szigetelő szakmunkás oltam a Kükládokon, az Égi-ten- geren. Görögországhe állí­tólag 1300 sziget tetőzik. Vannak kisebbek, mgyob- bak, zöldek, kopára. De csak mintegy 170 szigte la­kott. Ezeken az embere első­sorban idegenforgaamból élnek, és én is ebbenlátok fantáziát. A klíma mjustól októberig kiváló, a tristák özönlenek ide a világ rinden tájáról. így hát mi is hajóra itünk. egy ingatlanközvetítőéi és megnéztük a kínálaté. Vi­szonylag hamar belestünk egy tízhektáros takaros kis telekbe Szantorini közelében. Szinte Magyarország alakú szigetecske, teljesen elha­nyagolva, az achájok kétezer éve kihaltak belőle, teljesen lakatlan, macchiabozót bo­rítja itt-ott. De látjuk a megoldást, ott van Santorini a jó példa, pe­dig az fel is robbant valame­Ha beindul az idegen- forgalom, a keleti végén csi­nálok egy vízicsúszda-par- kot a terepen, de ott lesz mel­lette a homokos part, a strand, ahol fürödni, jet- skyzni, ejtőernyős-vitorlázni lehet az év nyolc hónapjá­ban. A telket bagóért meg le­het most venni. Természete­lyik világháborúban. Ki kell építeni egy kikötőt, szállodá­kat, szolgáltatásokat kell lét­rehozni a parti sávon. Fel­törni az ugart, megtrágyázni a vörös termőföldet akármi­lyen kevés, olajfákat, na­rancs-, citromültetvényeket kell telepíteni. Egy birka- és egy kecskenyáj megoldja a tej- és húsellátást. A telek dé­li lejtőire szőlőt fogunk ültet­ni, majd hozunk Tokajból vesszőket. Hátha sikerül itt is meghonosítani ezt a fajtát, mint otthon a görögdinnyét. Aztán jöhetnek a turisták ta­vasztól őszig. A szigetnek most még tán neve sincs, Kulcsárékosznak fogjuk ke­resztelni. sen az egész családi vállal­kozás lesz, mint a legtöbb Görögországban. Egy jól menő gazdaság mindenki­nek kenyeret ad, a lányok a vők mind a cég alkalmazott­jai lesznek, mint tulajdono­sok. Nálunk az lesz a kurió­zum, hogy görög esten szirta- ki helyet csárdást járnak a fi­úk, és a buzuki helyett a he­gedű szól. Ha jól csináljuk, sikerül kiszakítani egy szele­tet a görög idegenforgalom­ból. Persze reklám és legendák nélkül nem megy. Kitalálunk egy kis mitológia sztorit, hogy például Zeusz amikor elrabolta Európét, bika ké­pében ezen a szigeten tartot­ta a nászéjszakáját. Azóta itt minden férfi bikának érzi magát a klímától, és ami et­től is több, partnere is hason­lóan vélekedik róla az itt töl­tött éjszakák után. Persze kell egy kis magyar vonatko­zás is. Köztudott, hogy a Tu­rul madár téli fészkelőhelye valamikor ezen a szigeten volt. Ezért a sziget legmaga­sabb pontján hatalmas Tu­rul-madár szobrot állítunk majd fel, ez lesz a magyarok zarándokhelye télen. Ha beváltja reményeinket a sziget, később újakat ve­szünk a szomszédban, és ter­jeszkedni fogunk. A birtokré­szeket hajójárat köti majd össze. Az idegenforgalom mellett tervezzük a többlábon állást is. Mi leszünk rövide­sen Magyarország legna­gyobb olívaolaj-szállítói. Kulcsárékosz látja el az anyaországot szivaccsal, mazsolával, mézzel... j-C gy hallom Görögor- # / szagban a törvények V_y liberálisak. Telket külföldiek is vásárolhatnak, talán csak a törököket zárják ki ebből, de velünk, magya­rokkal nem lehet gond... Kegyes hazugság H amarosan törvény születik a betegek jogairól. Meglepő, hogy a törvényalkotási áradatban eddig még soha nem került sor a betegek jogainak tisz­tázására. Az új egészségügyi törvény elfogadása után talán kiderül az is, joga van-e a betegnek megtudni, hogy gyó­gyíthatatlan, megismerheti-e műtétének kockázatait, hoz­zájuthat-e egészégügyi dokumentumaihoz. A törvénytervezet betegjogi fejezete egyértelműen azt mondja, mindehhez joga van a betegnek. Emberi, szakmai és etikai gondokat egyaránt felvet ez a téma. Hogyan küzdhető le az a lelki teher, amely akkor nehezül az orvos­ra, amikor szembesítenie kell páciensét a halálos betegség tudatával. Nem könnyebb mind az orvosnak, mind a be­tegnek a kegyes hazugság, amely egy ideig még erőt, re­ményt ad a halálos beteg számára. Mikor és milyen körül­mények között lehet elmondani a megváltoztathatatlan!? Mennyire kell ismerni a beteget ahhoz, hogy a gyógyító tényként közölhessen számára ilyen információkat? S jó-e a betegnek, ha mindent tud? Megkönnyíti, vagy éppen po­kollá teheti ez a tudás hátralévő napjait? Talán a betegek sem tudnának erre egyértelmű választ adni. Van aki azt mondja, ha korábban értesül a betegségéről még sok min­dent elrendezhetett volna. A másik vélemény szerint, ha nem tudnám hogy beteg vagyok, még lehetne pár szép bol­dog napom. Az orvosok felvetik azt a kérdést is. hogy van- e elég idő munka közben megismerni, felkészíteni a bete­get az utolsó ítélet kimondására. Az nem vitatott, hogy az embernek joga van megtudni, mi történik vele a kórházban. Tudnia kell azt is, mi várha­tó. Csak az a kérdés, elég érettek, felkészültek vagyunk-e arra, hogy befogadjuk és megfelelően értékeljük a hallot­takat, s az, hogy az orvosok is megfelelően tudják-e kezel­ni e nehéz helyzeteket. A törvény megszületésekor egyér- telműsödik az elmélet, ám gyakorlati megvalósítása véle­ményem szerint mindig két emberen múlik majd, a bete­gen és orvosán. Szondi Erika Szóval milyen nyár van, apjuk?... „Indián nyár" van, világos?! Ferter János karikatúrája Peremszínházak L evélben vagy személyesen keresik meg e napok­ban a mátészalkai művelődési központ és a kisvár- dai Várszínház munkatársai az iskolákat színház- bérletet ajánlva. Nem hiába kopogtatnak, hiszen már évek óta eredményes együttműködés alakult ki az említett intéz­mények között. A mátészalkai művelődési házban tartott színházi pro­dukcióknak tavaly több mint 15 ezer nézője volt. Az idén talán még több látogatóra számítanak, hiszen igen jó a mű­sorajánlat. Kilenc bérletsorozat várja a nagyérdeműt. Ami pedig a kis nézőket illeti, még olyan apró településekről is felkerekednek egy-egy előadás megtekintésére, mint Mi- lota vagy Kisszekeres. Különbusz viszi az iskolásokat a fa­luból a városba, Mátészalkára, az ország legtávolabb levő színházi végvárába. Ezek a gyerekek bizonyára sohasem lehetnének részesei a színház röptető varázsának, ha nem nyílna meg Mátészalkán néhány órára Thália temploma. A legtöbb felnőtt néző sem juthatna el színházba, hiszen még á Nyíregyházára utazás is pénzbe és időbe kerül. A szálkái színházi évadnak köszönhetően pedig olyan művészek is ellátogatnak Szatmár fővárosába, mint Gálvölgyi János, Bitskey Tibor vagy Szakály György. Sok ifjú nézővel büszkélkedhet a kisvárdai Várszínház is, amely szintén csábítja a bérleteseket. Közel ötven isko­lával van kapcsolatban a művelődési ház. Jól kialakult gyakorlata van itt a színházlátogatásnak. A kisvárdai mű­sorprogram nagy előnye: az intézménynek jó kapcsolata van a határon túli magyar színházakkal, így akár válogat­hatnak a kínálatban. Ami a bérletek árát illeti, öröm, hogy nem drágák, még a kevésbé tehetősek is megvásárolhatják őket. Némi üröm az örömben: az idén a megyei közgyűlés oktatási és köz- művelődési bizottsága nem adott támogatást a Mátészalka környéki kisiskolások színházba utaztatásához. Nem nagy összegről volt szó, 200 ezer forintot kértek erre a célra. Ám elutasító döntés született. Pedig jó helyre jutott volna a támogatás. Bodnár István ■I ■ MM m m ■ ■ Fel Európába! .........................................................SK.............................

Next

/
Oldalképek
Tartalom