Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-20 / 220. szám
Az immár másfél éve működő debreceni Kuckó Művésztanya gyermekszínháza és felnőtt-társulata a nyáron csereháti kis falvakat járva öregbítette a magyar színjátszás népi hagyományait. Erről a szinte már missziószámba menő turnéról és a kuckósok mindennapjairól beszélgettem Szentgyörgyi Rozival, a csoport művészeti vezetőjével. Akció közben a Kuckó Művésztanya tagjai Fotó: Magánarchívum- A falusi emberek között töltött hét felejthetetlen élmény marad min- dannyiónk számára - idézte fel a vendégjátékot. - Ennyire közvetlen kapcsolatba a közönséggel még soha nem kerültünk. Előadás után odajöttek hozzánk a nénik, szorongatták a kezünket, ölelgettek. Azt is elmesélték, hogy ötven évvel ezelőtt táncoltak utoljára, és valaha bizony ők is színjátszó csoport tagjai voltak. Olyan kellemes emlékek bukkantak elő ezekből a szinte már beporosodott lelkekből, hogy teljesen megfiatalodtak. Mindenki elfeledkezett kínjáról- keservéről. S azt is tudom, hogy még most is emlegetnek bennünket. Azok a gyerekek, felnőttek mindenüket odaadták volna azért, hogy megérezték, hogy mi is emberek vagyunk, és nem haknibrigád - jelentette ki Rozi. A közönség tehát várta az előadásokat. Ezért akár hamarabb elvégezték az esti fejést, és ben is tevékenyen részt vettek. Nonprofit szervezetként az előadások bevételeiből tartják fenn magukat. A rendezői színházzal szemben a közvetlen lejé« utón színjáték még egy kicsit ma- j radjunk és énekeljünk. A hivatásos előadóművészből lett művészeti vezető úgy beszéli el a történteket, mintha mesét mondana. Anekdotázgat, kacag, gúnyolódik, el-elmélázik. S elérzékenyül, amikor arra a nyolcvanéves nénikére gondol, aki megígérte, úgy „intézi”, hogy a Kuckót ő még jövőre is lássa a saját szemivei. Az emlékezés ereje a „mese” helyszíneit is megeleveníti: Szászfát, Szanticskát, Büttöst, Krasznokvajdát, Percesét, Keresztétét, Pamlényt, Kányt és Rakacát. A gyerek és felnőtt színjátszók ezekben a falvakban énekeltek, táncoltak, majd vidám darabokat adtak elő. Napközben Örkény egyperceseivel, esténkénként pedig Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vígeposzával szórakoztatták a falubelieket- Amikor egy csapatnak ekkora természetes kisugárzása van, hat a nézőkre is. Mert a falusi nép se vesz ám be mindent, és ha valami nem tetszik neki, nem restelli a fejedhez vágni a paradicsomot. Ilyesmire nem került sor, ugyanis ünneplőbe öltöztek a „színészek” fogadására. A darabot nézve teli torokból mertek nevetni, röhögni és nyitott szájjal figyelni. Ha mondanivalójuk akadt, ötleteiket felkiabálták a színpadra. A falvak már-már versenyeztek a „debreceni csepűrágó bandáért”.- Petőfi nyelvezete fantasztikus. A rocska, kukoricagölődin szavakat a falusiak ismerik, és ma is használják. Éppen ezért a vígeposz közben egészen más dolgokon nevetnek, mint a városiak. Hátborzongató volt az is, amikor állva tapsolt nekünk a közönség. Ez az óriási szeretet, amit kaptunk, a gyermek- és a felnőttcsoportot is összehangolta - mondta a gyermekek által „Tanya Banyának” nevezett Szentgyörgyi Rozi. A tűmé megvalósulása egy távoli rokonnak volt köszönhető, aki szászfái parasztházát egy hétre kölcsönadta a Kuckó tagjainak, a negyven-ötven főből álló népes „családnak”. Ez a közösség valóban családhoz hasonlítható, színháznak, próbahelynek elég számukra egy szoba is. Igaz, most már nagyobb tér áll rendelkezésükre, mivel a Szepességi utcáról átköltöztek a Csap utca 62. szám alá. Az új kuckót mindenki a magáénak érzi, a költözéstanulás nélküli játékot részesítik előnyben. Náluk a szerepek találják meg gazdáikat, és nem fordítva. „Nem szeretem a beidomításokat, hogy innen indulj, hármat lépj előre, és ezt mondd. A gyermekcsoport betű szerint nem tanult egy sort sem. Nem tanítottam egy dalt sem szöveggel, csak hallás alapján, és most már ötven dal van a repertoáijukban.” A természetességéről ismert csapat még az Európa Ház elnökét is levette a lábáról a májusban Debrecenben megrendendezett Civil Expón. Olyannyira, hogy a civil szervezetek őszi budapesti világtalálkozójának plakátján a Kuckó tagjai fognak szerepelni. A Művésztanya az új környezetben is vendégül lát majd költőket, írókat, előadóművészeket, színészeket. Továbbra is maradnak a vidám műfajnál, Csokonai Dorottyáját vagy a Rátóti legényanyát, esetleg Móricz néhány novelláját állítják színpadra. Jövőre újra elindulnak a csereháti falvak lakóihoz, és szeretnék a beregi táj népét is felvidítani. Kiss Beáta Nat avagy Nem Akarok Tanulni Itt van újra az ősz, eljött a szeptember, éppen ezért foglalkoznunk kell egy aktuális témával, az iskolával. ISKOLA: az ókor óta fennálló, azóta ki- irthatatlan intézmény. Őslakosai az úgynevezett tanárok, (átjáró) vendégei' a diákok, a bennszülöttei a padfirkák. Az iskolában használatos legjellemzőbb szakszavak: 1. Tanár: olyan ragadozó, aki rendszerint a legvédtelenebb egyedeket szemeli ki, de néha egy-egy mondatával több egyedet irt ki vagy tesz időlegesen ártalmatlanná (azaz betegszabadságra kényszerít). Ilyen mondatai például a „Következő órán dolgozat!”, a „Holnap nagy felelés lesz!”, stb. Azokat az élőlényeket, amelyek e rémhírekkel nem törődnek, strébernek, eminensffife 2 nek, leendő főállású hullának vagy mazochistának nevezzük. 2. Óra (tanítási): az a 45 perces (azaz 2700 másodperces) időtartam, melynek kezdetét és végét csengőszó jelzi, és amely idő alatt a diák (és néha a tanár) a legkülönfélébb kínzásmódokon esik át. Enyhébb fajtáira jellemző, hogy a tizenévesek számára oly fontos rendszeres és bőséges táplálkozás lefolytatására kitűnő alkalmat nyújt. 3. Kényszermozgás: a dolgozatírás előtti teremcsere tudományos megfogalmazása. 4. Keringési idő: egy elsős számára az első hetekben egy tanterem megtalálásához szükséges idő. 5. Kétismeretienes egyenlet: olyan egyis- meretlenes egyenlet, melynek nem ismered sem a megoldását, sem szerzőjének édesanyját. 6. Lógás: a diákok azon aktív tevékenysége, mely során szellemi frissességük megóvása érdekében távol maradnak az iskolától. 7. A munkatétel lényege: dolgozatírás alatt egy ember gondolkodik, a többi másol, és továbbítja az információt. 8. NAT: mozaikszó, igazi jelentése a diák „Nem Akarok Tanulni!” es a tanár „Ne Aludj Tovább!” értelmezése között található. 9. Newton első törvénye (a tehetetlenség törvénye): amikor valaki segíteni akar felelő diáktársának, de a tanár éppen mellette áll. 10. Szuperpozíció: dolgozatírás alatt két zseni között és egy tankönyv közelében ülni. 11. Változási gyorsaság: az az időmeny- nyiség, amely alatt valaki rohanó és jókedvű emberkezdeményből alvó diákká alakul át. 12. Diák: kísérleti alany, elengedhetetlen része az iskolának. Más megfogalmazás szerint azon élőlények halmaza, amelyek a korábban 3-5 (esetenként több), manapság 6-8 (esetenként több) éves kiképzési idejüket töltik az adott oktatási intézményben. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy imádja érzelmeit és mondanivalóját dalokban kifejezni. Például: énekórán „mindenki ébred, ha zendül az ének”, bukás előtt van az „utolsó tévesztés”, az érettségire jellemző, hogy „mindenkinek van egy álma”, kérdés és válasz egy tanítási órán: „Hol jár az eszem? Csak a csengőt figyelem!”, gondolatok az iskolában: „A börtön ablakába soha nem süt be a nap”. 13. Végül egy jó hír: már csak kilenc hónap, és itt a nyári szünet! Gyulai Tünde Diáksóderparti „Ez a pletykabusz itt járatja a lepényiesőjét reggel óta, s nem érti meg, hogy szerva itt.’’ Ez a mondat „diáknyelvül” hangozhat el bárhol, jelentése pedig a következő: „Ez a bőbeszédű gyerek itt dumál reggel óta, s nem érti meg, hogy most már én beszélek.” A diáknyelv az ifjúsági nyelv sajátos része ez, ez utóbbi pedig a tolvajnyelv és a bizalmas társalgási stílus között helyezkedik el. A diákság szóhasználatának indítóoka nem a titkosság (mint a tolvajnyelvben), hanem a csoporthoz való tartozás, a beavatottság hangoztatása. Jellemzői pedig szélsőségek tárháza: durva és ötletes, fésületlen és színes, nyegle és játékos, trágár és szókimondó. Most csak értékes elemeivel foglalkozzunk, amelyek eredeti humorukkal szórakoztatóak és megnyerőek. Induljunk el a kályhától, azaz az iskolától, a dilidutyitól, a skálától, a tudakozótól. Reggel irgalmatlanul megszólal a lélekharang (az iskolai csengő), s színes, változatos ruhában nyomul az ifjúság. Ugyanis ma már nincs kényszerzubbony, maskara, rabruha, sulirongy vagy tevelepel, ami nem más, mint az iskolaköpeny. Ezután lerakodnak a púpból (az iskolatáskából), majd lerogynak a kalodába, a villamosszékbe (az iskolapadba). Ha az első óra irgalom-kegyelem, riadalom, rohadalom, ronda lom (irodalom), akkor elő a birodalmi löveg- gyűjteménnyel (az irodalmi szöveggyűjteménnyel)! Az első szünetben a recsegráf, azaz iskolai hangosbemondó azt kürtöli, hogy megjött a bocifröccs, macskabenzin, macskafröccs, macskapálinka (tej) a böfögőbe (a büfébe). Erről jut valakinek eszébe, hogy bájológia, dögéce, dögtan, élő bili (biológia) órára a macskabenzinkút (a tehén) a höfö, lenya, lecek (házi feladat). Sebaj, egy kis púder, sóder, rizsa, szósz majd csak segít! Bár gyanús, hogy a végeredmény kampó, aprófa, cölöp, defekt, egyenes ötös, jegyinyica, karó de gamma, környezetbarát jegy, namber van (number one) ötös részletre... Minya Károly Szerencsés az a kevés fiatal, akinek osztályrészéül juthat, ami a mai harmincas-negyvenes generációnak mindennyaras élmény volt: a táborozás, a természet közelségében való együttlét. A nemrég alakult, de mára több mint száz tagot számláló, a közép- és főiskolások körében egyre népszerűbbé váló nyíregyházi székhelvű Nyírségi Ifjúsági Társulás (NYIT) negyvenfős csapa- < ta többek között a zempléni Flórika- forrás medrét takarította, s rendbe tette az Úielnádasodó tavának helyreállítására áldozta (bár ez utóbbi kifejezés a szó szoros értelmében nem igaz). Imádja a Bioszemle Fotó: Martyn Péter avatott előadásokat hallhattak a védett növényekről és állatokról. (A tábor költségeit pályázaton nyerték.) A Mezőgazdasági Szakközép- iskola bázisú generációs szervezet azt az (rendkívül hasznos) életkori sajátosságot használja ki, hogy - ki tudja különben, miért - a fiatalok a legfogékonyabbak a környezetvédelem iránt. Értelmes, hasznos időtöltést találni, baráti társaságra lelni és mindent megtenni azért, hogy teret nyerjen egy új ökológiai szemlélet - ez is céljuk. Beszélgetőpartnereim kertésztechnikus- jelöltek. Lakatos Márknak a dísznövények a kedvencei. A szünidő egy részét a soroksári botanikus kert szólja, jót cselekszik. Megoszlanak ellenben a vélemények a cigaretta efféle jótékony avagy káros hatásáról. Az iskolában bioszemléletre nevelik a jövő szakembereit. Igaz ez elmondásuk szerint az egymással szimpatizáló növényfélékre is. Még az idősebbek sem biztos, hogy tudják, ha a rózsatövek közé levendulát ültetnek, elkerülik a nemes virágokat egyes kártevők. Azon fáradoznak, hogy újra felelevenítsenek egy, a városban is színfoltot jelentő régi emgés hagyományt, mely szüreti felvonulással, mulatsággal párosult, s ahol a fiataloké, az életigenlésé volt a főszerep. Szőke Judit ^>V Jy V* vaaon élő orchideákat, a tar- pai erdő védett krókuszait, sáfrányait. Tőle tudtam meg azt is, hogy Nyíregyháza szíve, a sóstói erdő az ország egyetlen gyöngyvirágos tölgyese. A NYIT felnőtt vezetőivel azt határozták el, s az első lépések már meg is történtek, hogy jövőre megrendezik a Nyírség központjában az Inter-Flóra Kiállítást. Bácskái Edit egyéb érdekességeket említett. Ki gondolná például, hogyha valaki fával tüzel, és a fahamut fára, virágra, cseriére huta környéki szalonnasütő helyeket. A maradék időben - persze i valódi szórakozás mellett - szak-
