Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-11 / 212. szám
1997. szeptember 11., szerda Magyarország hatékonyan felkészült Habsburg Ottó Országjelentése hazánk EU-csatlakozásáról • Interjú a politikussal a dokumentum hátteréről MAGYARORSZÁG csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz nem lehet helyesen megítélni, ha nem tekintünk vissza az ország világháború utáni történelmére. Ez mutatja meg ugyanis a nép valódi jellemét. Magyarország közvetlenül a háború.végén, bár a jaltai megállapodás alapján teljes mértékben a szovjet hadsereg megszállása alatt állt, demokratikus választásokat rendezett. A szovjetek és a magyar kommunisták legnagyobb meglepetésére a polgári Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett, és más nem kommunista pártok is nyertek szavazatokat. A kommunisták aránylag kevés szavazatot kaptak. 1946-tól az oroszok illegális beavatkozással igyekeztek növelni a kommunista befolyást. így orosz rendeletre kizárták a parlamentből a képviselők többségét, míg a kommunisták lettek a legerősebb frakció. AZ 1956-OS SZABADSÁG- HARC. A Rákosi Mátyás által így kialakított totális diktatúra időszaka 1956-ig tartott, amikor kitört az egész nemzet — beleértve a korábbi kommunistákat is, mint Nagy Imre miniszterelnök — által viselt nagy magyar szabadságharc. 1956. november 4-én a szovjet hadsereg megtámadta az országot, a miniszterelnököt és számos magyar vezető személyiséget kivégeztek. Negyedmillió lakos menekült el az országból. Az oroszok egy közéjük tartozó embert hívtak, Kádár Jánost, aki az ezt követő időben — a lakosság nyomására — mérsékeltebbé vált és a realitások ismeretében engedélyezte az ún. „gulyás-kommunizmus”-!. A DIKTATÚRA VÉGE. Az utódok tovább folytatták a liberalizálást, amely a csúcspontját az 1989. augusztus 19-i soproni Páneurópai Piknik idején érte el, amikor megnyitották a magyar határokat és sók száz NDK-beli német számára lehetővé vált a menekülés a szabadságba. Azt, hogy ez az esemény milyen következményekkel járt, mutatja az a tény; hogy az ún. Német Demokratikus Köztársaság diktátora, Erich Honecker élete utolsó interjújában kijelentette, hogy ez volt számára a kegyelemdöfés. Ebben az összefüggésben kiemelkedő jelentőségű, hogy minden magyar együttműködött és hogy különösen a vezető személyiségek, mindenekelőtt Pozsgay Imre miniszterelnök-helyettes és Horn Gyula külügyminiszter, jelenlegi miniszterelnök, bátran kiálltak a németek jogaiért. A DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁG. Ez a belső beállítottság később úgy mutatkozott meg, hogy ez az ország Kelet- és Közép-Európában elsőként bizonyította demokratikus stabilitását. Az első kormánya konzervatív volt. melyet egy szociáldemokrata többség követett. Mindkét esetben az átmenet éppolyan normális és nyugodt volt, mint az érett demokráciákban. Magyarország ugyancsak az egyetlen Kelet- és Közép-Európában. ahol a szabadon választott parlamentben egyétlen szélsőséges párt — sem jobboldali, sem baloldali — képviselője sem kapott helyet. Minden képviselő a demokrácia-orientált pártokhoz tartozik. Elvárható, hogy ez a jövőben is így marad. KISEBBSÉGI POLITIKA. A kisebbségi politika napjainkban Európában egyre nagyobb szerepet játszik, annál is inkább, mivel a közép- és kelet-európai országoknak, az Európai Uniónak közös a fejlődési pályája. A Magyar- országon élő kisebbségek és az első világháborút lezáró trianoni szerződés következtében a szomszédos országokban maradt magyar kisebbség helyzete között nagy a különbség. Magyarországon 13 elismert kisebbség létezik, amelyek azonban majdnem kivétel nélkül elszórtan élnek az országban és anélkül is igen jól, hogy saját letelepedési területtel rendelkeznének. Ez vonatkozik a németekre is, akiket a szovjet birodalom parancsára elüldöztek Magyarországról. Ezzel szemben a szomszédos országokban levő magyar kisebbség több évszázad óta él a saját, többé-kevésbé zárt területein, így a kisebbségek helyzete a két esetben jogilag eltérő. A magyar parlament a kisebbségi törvényt 1993-ban fogadta el. Ez sok országgal ellentétben nemcsak az egyéni jogokat tartalmazza. hanem a kollektív jogokat is elismeri. Azóta a kisebbségek rendelkeznek saját demokratikus önkormányzattal, amelyhez a magyar állam teremtette meg az anyagi alapot. Erre a célra a kisebbségek számára általános alapítványt hoztak létre, ami alól kivételt képeznek a cigányok, akik számára különleges szociális problémáik miatt saját cigányalapítvány létezik. Az 1994-95. években megtartották a kisebbségi önkormányzati választásokat. Az így létrehozott szervezetek felelősek a kisebbségi jogok és kultúra kérdéseiben. A változások óta a kisebbségeknek példamutató lehetőségük van a kibontakozásra. Ami a szomszédos országokban élő magyar kisebbséget illeti, a helyzet nem ugyanaz. Vannak olyan országok, mint például Szlovénia, Ausztria és Horvátország, ahol a kisebbségekkel való bánásmód humánus. Romániában a legutóbbi választások óta, mióta a magyar pártok képviselői is helyet kaptak a kormányzatban, fordulat mutatkozik. Ezek a magyar pártok is támogatják az új román politikát a demokratizálódásban és a szabad piac megteremtésében. Ma már csak a Szlovákiával és Szerbiával való kapcsolatban mutatkoznak nehézségek. Magyarország az ún. alapszerződéseken keresztül igyekezett a párbeszédet megteremteni. Ilyen szerződéseket kötött 1991. és 1996. között Ukrajnával, Szlovéniával, Horvátországgal, Szlovákiával és Romániával. Ezekben a szerződésekben a magyar állam biztosította mindenkori szomszédjait a jelenlegi határok teljes elismeréséről. Ausztriával nem volt szükség ilyen szerződésre. Az egykori Jugoszláviával mind a mai napig nem lehetett ilyen szerződést kötni, így a magyar kisebbség helyzetét a legkevésbé sem lehet kedvezőnek jellemezni. A szlovákiai helyzet nehéz, mivel ez az ország a Párizsban aláírt szerződés egyszer már jóváhagyott pontjait többször is restriktiven átalakította. Szlovákia mindeddig tiltakozik a kollektív jogok elismerése ellen, bár ez kellene hogy képezze a kisebbségi politikája alapját. Ehhez járulnak olyan jelek, hogy legalábbis a Meciar-kormányzat a Nyugat követelése ellenére is inkább lemond a demokráciákkal kialakított kapcsolatról, mintsem hogy az alapvető jogokat biztosítsa a kisebbségek számára. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a kisebbségi kérdés kivételével Magyarország és Szlovákia — már gazdasági kényszerből is — együtt fejlődik. Egy igazi együttműködés azonban csak akkor lehetséges, ha a magyar kisebbség jogairól kötelező megállapodás születik, valamint legalább olyan mértékű jogok kerülnek elismerésre, amennyi a Magyarországon élő szlovák kisebbség számára értetődő. JOGHARMONIZÁCIÓ. Jellemző, hogy Magyarország felkészülése az Európához történő csatlakozásra már a rendszerváltást megelőzően elkezdődött. A kormány már 1990-ben elhatározta, hogy az egyes szervek, amelyek a határozatokat jogilag előkészítik, az Európai Közösség jogát szem előtt kell hogy tartsák. Egyszóval a jogharmonizáció kezdettől fogva alapvető eleme volt mindegyik magyar jogi döntésnek. E korai politika eredménye az a tény, hogy a jogi struktúra azon részei, amelyek összefüggésben állnak az „acquis commu- nautaire”-rel, már a Magyarországgal történő tárgyalások kezdetén is napirendre vehetők. Ezzel szemben a legtöbb államnál ez a fejezet csak a tárgyalások végére helyezhető. Ennek eredménye, hogy az „acquis communautaire”- re vonatkozó derogációk nem terjedhetnek túl azokon, mint amelyekre a korai csatlakozás következtében szükség van. A magyar kormány szándéka, hogy a csatlakozási tárgyalásoknál a lehető legkevesebb korlátozást jelölje meg. Az Európai Megállapodás értelmében Magyarország 1994. február 1-től a jogharmonizációt, ami a csatlakozás feltétele, az egész jogi tevékenység alapjaként kezeli. így jellemző, hogy a jogi megszövegezéseket először az igazságügyminiszter vizsgálja át ilyen szempontból, majd igénv szerint tájékoztatja a kormányt vagy az illetékes parlamenti bizottságot. Nem létezik olyan jogi terület, ahol Magyarország ne tett volna lépéseket a közösségi jog átvételére. Jelentős az 1997. első felében elkészített összefoglaló a közösségi terminológia magyar nyelvre történő lefordításáról, valamint minden egyes, jogi kérdésekkel foglalkozó személy felkészítése az integrációra. Az 1997- es évben jelentős mindenekelőtt a jogharmonizáció területén a fogyasztói jogok meghatározása, a külföldi gazdasági vállalkozások magyarországi képviseletének szabályozása és a gazdasági társaságok új jogi irányelveinek meghatározása. A cél, hogy ezt a harmonizációt az év végéig végrehajtsák. PÉNZPOLITIKA. A pénzpolitika, mint minden újonnan felszabadult országban, nagy nehézségekkel indult. Ehhez hpzzájárult, hogy 1994-ben a fizetési mérleg hiánya a GDP 9,5 százaléka, az államháztartási deficit a GDP 8,4 százaléka volt. Ekkor kínálkozott egy stabilizációs politika, amely 1995 márciusában kezdődött. Az intézkedések következtében a reálbérek csökkentek, azonban így az ország exportlehetőségei alapvetően javultak és a fizetési mérleg is gyógyulást mutatott. A dolgok eddigi állása szerint ez a politika sikeresnek bizonyult, összehasonlításképpen a fizetési mérleg hiánya a GDP 4 százaléka, az államháztartási deficit csak valamivel több mint a GDP 3 százaléka lett. A kiadásokat radikálisan csökkentették. Az 1997-es év pénzpolitikája az 1995/96-os stabilizációs eredményekre épül, amikor is a forint leértékelődése lefékeződött. 1997 decemberében az inflációs ráta 17 százalék körül alakul. Jellemző továbbá a külföldi tőke folytatódó beáramlása, miközben az elkövetkező két évben az infláció jelentős visszaesése várható. KERESKEDELEMPOLITIKA. A magyar kereskedelempolitika — az általános fejlődés logikáját követve — arra törekedett, hogy közeledjen a Közösség szabályaihoz, bár még sok mindent kell bepótolni. Fontos lépés volt az 1990-es évek elején megalkotott törvény a dömpingről és a vámokon kívüli kereskedelemkorlátozó intézkedésekről, valamint az 1990-es évek közepén az új vámtörvény, amely a liberalizáció jegyében közeledést jelentett az Európai Unió általános gyakorlatához. A fejlődés mindenesetre folyamatos, általánosságban pozitív hatású. MEZŐGAZDASÁG. A demokratizáció és a piacgazdaság bevezetésének következményei erősen kihatottak a magyar mezőgazdaságra. A kormány igyekezett a föld privatizációjával párhuzamosan a nagyüzemek által a múltban elért gazdasági előnyöket megtartani. Ez a folyamat még nem zárult le. Különösen jelentős a fogyasztói magatartás megváltozása a belső piacon. A fogyasztók sokkal válogatósabbak lettek, nem utolsósorban köszönhető ez a külföldi konkurencia megjelenésének, amely Magyarországon is piacra talált. Ugyanakkor a törvényalkotás messzemenően megfelel az Európai Unió kritériumainak. Jelenleg a magyar kormány egy olyan agrárprogramon dolgozik, amely összekapcsolná az agrár- és regionális politikát. Ennek jegyében számos törvény megszületése várható. Figyelemre méltó a minőségileg jobb termékek és a diverzifikáció kényszere is, amely illeszkedik az új adottságokhoz. Ez egy nehéz probléma, amelynek megoldásához azonban a gyakorlatban is hozzá kell kezdeni. SZOCIÁLPOLITIKA. Magyarországon a rendszerváltást követően nagyobb problémák keletkeztek a szociálpolitika tervezésében, amelyet az Európai Unió követelményeihez kellett igazítani. A nyugdíjreform esetében a magyar rendszert egyre inkább a munkanélküliség nyomása határozza meg. Fontos továbbá a megreformált családpolitika előkészítése, ahol az előrelépést a gazdasági problémák jelenleg akadályozzák. Ezen a területen Magyarországnak több nehézsége van, mint azoknak az államoknak, amelyek a teljes piacgazdaságot már hosszabb ideje bevezették. A JELENTÉS ÖSSZEFOGLALÁSA. 1.) Magyarország a korán megkezdett reformoknak köszönhetően az utóbbi évtizedben mind mikrogazdaságilag, mind mikro- szociálisan elég hatékonyan felkészült az európai uniós tagságra. Nevezetesen (a) a jogharmonizáció területén elért sikeres alkalmazkodás által; (b) a nagyobb egységbe belépés igyekezete mellett a sajátosságok megőrzésével, ami az Unió gazdagodásához vezethet; (c) a versenyképesség erősítésével a felkészülés kritikus éveiben. 2. ) Magyarország folyamatosan igazolta modernizációs képességeit. Nyilvánvaló, hogy a csatlakozás költsége nemcsak a kiindulóponttól függ, hanem a továbbfejlődés és a csatlakozás utáni politika keretein belül a politika ütemétől és minőségétől is. Ebben a helyzetben a modernizációs készség egy költségcsökkentő tényező. Itt kell megemlíteni mindenekelőtt a magyar mezőgazdaságot, amely ma a GDP 7 százalékát. adja és a foglalkoztatottak 9-10 százalékát öleli fel, ami már megfelel az Európai Unió alapelveinek. A mezőgazdasági foglalkoztatottak ennél magasabb arányát ma már csak Írországban és Görögországban találjuk, miközben a magyar értékek megközelítőleg azonosak a portugáléval. 3. ) Magyarország felkészültsége mikroszinten előrehaladott, amit igazol: (a) mindeddig 16 Mrd USD-t fektettek be a külföldiek Magyar- országon, így a térségben ez az ország a legnagyobb tőkeimportőr. Az 1 lakosra jutó külföldi tőkebefektetés 1600 USD, ami nyugat-európai szempontból is jelentős. (b) Magyarország részben a külföldi tőke segítségével, részben saját erőfeszítései révén mára az egyik legfejlettebb terület lett mind a termelés, mind az export megszervezése szempontjából. A technológiailag modem fejlődő ágazatoknak köszönhetően a termelés növekedő ütemű, miközben az EU-országokba irányuló exportjának több, mint 40 százalékát már ma is a gépi berendezések és a szállítóeszközök teszik ki. (c) A feldolgozóipar és annak termelékenysége Magyarországon már 10% felett van, amely világviszonylatban is jelentős. !í 4. ) Jogos a feltételezés, hogy a teljes jogú tagság elérése után, illetve már az oda vezető úton Magyarország az EU forrásait hatékonyan, sőt meglehet, az eddigi EU-gyakorlatnál hatékonyában tudja felhasználni. Ezt igazolja; (a) A külföldi tőke automatikus beáramlása anélkül, hogy ide számítanánk a privatizációba bevont üzleteket, miközben a másik oldalon Magyarországon továbbra is kiemelkedő jelentőségűek a „zöld mezős” beruházások. (b) A lakosság átlagosan magas képzése és képzettsége biztosítja a minőségi munkaerőt. (c) A társadalom rugalmassága és képessége a nehézségek megoldására, amely erősíti az össz- gazdaság humán infrastruktúráját. (d) A mikrogazdaság által eddig elért színvonal. (e) Nem alábecsülhető az ország földrajzi elhelyezkedése sem, nem utolsó sorban a Duna- térségben. Magyarország a tranzitforgalom tipikus országa, miközben másoknál gyakran az infrastrukturális befektetések végpontot jelentenek. Magyarország nem végpont, hanem egy kapcsolat, amelynek segítségével az EU által eszközölt befektetések jövedelmezőbbek lehetnek. 5. ) Mindezen tények és a jelenlegi becslések figyelembevételével feltételezhetjük, hogy Magyarország az EU forrásaiból évente nettó 2-2,5 Mrd ECU-t képes hatékonyan felvenni. Ugyanakkor Magyarország az EU számára egy még nehezen számszerűsíthető stratégiai előnyt jelent a közép- és kelet-európai régió stabilizálásában és hosszú távú fejlődésében. Egy új európai növekedési zóna kiindulópontjává válhat, amely nemcsak az összeurópai növekedést gyorsítaná, hanem mindenekelőtt olyan termékekre specializálódna, amelyek versenyképesek és így az EU versenyképességét növelik a nem-európai konkurensekkel folytatott versenyfutásban. (MTI) Az Európai Unióban hazánk a téma Brüsszel (MTI) — Az Európai Parlamentben Magyarország a téma. Az Európai Unióhoz való felvételünk alapdokumentumát, az Orszá&felentést — melynek alapján az EU képviselői véleményt alkotnak — Habsburg Ottó készítette. A Brüsszelben zajló vita első tapasztalatairól a Jelentés Magyarország csatlakozásáról című dokumentum összeállítója interjút adott. □ Hogyan (téli meg a dokumentum fogadtatásút az eddigifelszólalások alapján? Kifejezetten jó volt a vita. A legszebb az egyik angol szocialista politikus megjegyzése volt. aki szerint a jelentés alapján már ma fel kellene venni Magyarországot az Unióba. □ Volt azért néhány bírálat is a felszólalásokban. —- Igen, a földkérdés problémáját például komolyan kell tanulmányoznunk. Itt ugyanis nagy nehézségek vannak, érthető nehézségek. Ez a probléma is azok közé sorolható, amelyeket nem oldottak meg idejében. O Ön kemény szavakat használ, amikor a szlovákiai magyar kisebbség helyzeté- M szól. Miért? — Tény, hogy Szlovákiában nagyon rossz a magyar kisebbség helyzete, Meciar űr mindent megpróbál, hogy a magyar nyelvet Szlovákiából kiirtsa. Politikája már- már felveti az emberi jogok megsértésének problémáját is. Tudom, hogy a szlovákok többsége mindezt nem helyesli, bár elfogadják a demagógiát. A parlamentben is hangsúlyoztam, hogy a magyar-szlovák alapszerződés minden pontjában haladunk. Az egyetlen kivétel a nemzetiségi politika, amely viszont voltaképpen egy személynek a politikája. ÍJ A brüsszeli vitában több felszólaló feszegette a cigányok helyzetét is. Milyen következtetést vont le ebből? — Magyarországon a kormány meg akarja oldani ezt a problémát. A gond az. hogy a romák egymás között nem tudnak egyezkedni. ÍJ IJt-e reális veszélyt arra, hogy az Európai Parlamentben bármely csoportosulás megpróbálná késlel- -tetni Magyarország felvételétaz Európai Unióba? — Nem. Mostanáig minden, Magyarországgal kapcsolatos szavazat egyhangúlag történt. Ez azt mutatja. hogy nagyon széles bázison állunk. A kérdéssel kapcsolatban az a válasz, hogy semmitől sem tartok. Úgy érzem, rendben mennek a dolgok. D Mi lesz a további sorsa az Ön által készített Országjelentésnek? — Az Európai Parlament decemberben együtt szavaz a most bemutatott rövid jelentésekről. Ezt követően áttérnek a jelentések hosszabb változatára. Ezekről végül is i országonként fogunk szavazni. Az eldöntendő kérdés az lesz, hogy az Európai Parlament hozzájárul e ahhoz, hogy Magyarország teljesjogú tagja legyen az Európai Uniónak. Ami a vála*szt illett, én optimista vagyok. (Az alábbiakban teljes terjedelmében ismertetjük a dokumentumot.) DOKUMENTUM IBL ■ llH SrUlli* ¥[' 1V1 rf't' i * I