Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-09 / 210. szám
1997. szeptember 9., kedd Kukker világszínvonalon A szálkái gyár a Zeiss Művek harmadik legnagyobb termelési egysége a világon Szondi Erika Mátészalka (KM) — A százötven éve alapított Carl Zeiss első helyen áll a világon az optikai kutatásokban és az optikai elven működő termékek, műszerek, berendezések gyártásában. 1991. végén megvásárolták a Magyar Optikai Művek mátészalkai szemüveggyárát és megkezdődött a Zeiss márkájú szemüveg- lencsék gyártása. A közelmúltban távcsőgyártó finomoptikai üzemet avattak a Carl Zeiss Optikai Hungária Kft. bővüléseként. Kárpáti Tibor főmérnökkel beszélgettünk az új üzem tevékenységéről. — Három évvel ezelőtt kísérleti finomoptikai gyártó műhely alakult a kft.-ben, s megkezdtük a távcsövek optikai elemeinek gyártását. A kedvező gyártási tapasztalatok alapján fogalmazódott meg az igény egy önálló magyarországi távcsőgyár megépítése iránt. Nem véletlenül esett a választás éppen Mátészalkára. A térség húsz százalékot meghaladó munkanélkülisége bőséges munkaerőforrást ad, s a város olyan térségbe tartozik, amely sikerrel pályázhat területfejlesztési és egyéb támogatásokra. — Az is meghatározó érv volt, hogy a város szakközép- iskolája jó színvonalú szakképzést nyújt. Mátészalka ön- kormányzata ingyenes, közművesített ipartelepet adott a munkahelyteremtéshez. A háromezer négyzetméter alapterületű új üzem egy év alatt készült el, 1,1 milliárd forintos beruházásban. Az optikai prizmák és lencsék előállításán túl folyamatosan növekszik a késztermékek részaránya is. Jelenleg százötven ember számára ad munkát az üzem, ám a tervek szerint további bővülés várható. A beruházás során megvalósult a külföldi tőke, a kormányzati és önkormányzati szervek, intézmények összefogása, az elmaradott térségek felzárkóztatását példázva. Az új üzem avatásán dr. Peter Grassmann a Carl Zeiss igazgató tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, a mátészalkai gyár világviszonylatban is a Carl Zeiss stratégialiag egyik legfontosabb helyszíne. Mintegy 870 dolgozójával Mátészalka a németországi ostalbi és jénai központi gyártelepek után a Carl Zeiss harmadik legnagyobb termelési egysége a világon. A vezető, magasan fejlett technológiájú vállalat dolgozói szakmai hozzáértésének köszönheti fennállását és fejlődését. Mátészalkán a magas szintű technikai képzettséggel rendelkező és jól motivált szakembergárdának köszönhető, hogy felépülhetett a gyár. Az új termelési csarnokban új alapterméket készülnek: a 8x30-as BMT binokuláris távcső első tagja egy új termékcsaládnak. Ez a család egyébként az első. amelyet teljes egészében Németországon kívül gyárt a Carl Zeiss. Magyarország a forgalombővítés kapuja. Innen szeretnének Közép- és Kelet-Európábán új piacokat teremteni. Az igazgatótanács elnöke reményét fejezte ki, hogy azok a problémák, amik részben a meglehetősen komplikált magyarországi vámolásból adódnak, hamarosan megszűnnek, hiszen a sikeres kereskedelemhez nemcsak jó termékekre, hanem gyorsaságra és egyszerű, hatékony ügyintézésre is szükség van. A mátészalkai Ipari útról a távcsőgyártó üzemhez vezető utat Emst Abbe utcának nevezték el. Ernst Abbe a modem Zeiss vállalat atyja. 1840- ben született és 1866-ban csatlakozott a Carl Zeiss vállalathoz. Tudományos tevékenységével megteremtette többek között a modem mikroszkópok és a ma is használatos prizmás távcsövek elméleti és gyakorlati alapjait. Matematikai eredményeivel és technikai fejlesztéseivel a modem, magas színvonalú technológia és ipari optika atyjává vált. E század végéig Emst Abbe volt a Carl Zeiss vezetője és számos termék innovációjával ezt egy ezer embert foglalkoztató, világviszonylatban vezető gyárrá fejlesztette. Gyakorlati ember lévén új termékek sorát dolgozta ki és gondoskodott a termékek továbbfejlesztéséről. A mikroszkópgyártás mellett megteremtette a méréstechnikai eszközök, a fényképezőgép objektívek, a távcsövek és a csillagászati műszerek gyártását és ezzel a Carl Zeiss vállalatot egy több lábon álló, stabil céggé alakította. A vállalat neve a precízió és a német minőségi munka fogalmával fonódott egybe, mely ma is éppúgy érvényes, mint régen. Emst Abbe a vállalatot alapítványi üzemmé alakította át, ez a cég jövőjét nemzedékekre biztosította. Az üzem megnyitását levélben üdvözölte Horn Gyula miniszterelnök. Mint kiemelte, a német cég az előző fejlesztések kedvező tapasztalai, az itt dolgozók magas szakmai fel- készültsége alapján döntött úgy, hogy Mátészalkára finommechanikai gyártást is telepít. Mára megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy Kelet- Magyarországon is otthonra találjanak a világszínvonalat képviselő cégek, s ez esélyt ad arra, hogy a jövőben a térség vállalkozói képesek lesznek majd beszállítóként kapcsolódni a Zeisshez hasonló cégek itteni vagy másutt folyó termeléséhez. Továbbá példaértékű az is, hogy a helyi ön- kormányzat és a Zeiss cég évek óta képes eredményesen együttműködni, aminek előnyeit végső soron a város, sőt a térség valamennyi polgára látja. Mindezek reményt adnak arra, hogy hamarosan egy ipari park avatására kerül sor Mátészalkán, amelyben a Carl Zeiss Hungáriát követve más világszínvonalú cégek is megkezdhetik működésüket. A finommaró-polírozó automatapár munkáját ellenőrzi Tóth István Elek Emil felvétele M ég a parlamentben ülő némely honatya és honanya is megirigyelhetné a szópárbajt, amely esetünkben írásban zajlik két család között. Rendhagyó módon, hőseink egymás kocsijának poros karosszériájára írják az aznapi jókívánságokat, melyeket természetesen újabbak és újabbak követnek. Csupán néhány gyöngyszemet idézünk a kifogyhatatlan forrásból. „Te bolsevik, pufajkás patkány... Hazaáruló háromper- hármas. Már megint elveszed előle a drága anyaföldet.” Aztán jön rá a válasz: „Köpönyegforgató, bigott karrierista, ne állj az utamba, mert nagyon megjárod..." aztán folytatódnak az üzenetek a szülők, nagyszülők és egyéb oldalági rokonok nem éppen előnyös felemlegetésével, sőt a férfiasságot megkérdőjelező minősítéssel vagy éppen az egyneműek iránti vonzalom markáns megfogalmazásával. Perben, haragban Ekképpen: „Te buzi, majom, azt hiszed neked mindent szabad. Egyszer nagyon ellátom a bajod." A szereplőkről azért annyit elárulhatunk, nem azért üzentek hadat egymásnak, hogy eldöntsék, kinek is szól a bizonyos fülemüle... De valami ősrokonság mégis van a költő által megénekelt Péter és Pál és hőseink között. De ebben az esetben a feleségek és a gyermekek is szereplői a történteknek. Ok is mondhatni aktív részesei a válogatott szidalmaknak, nyelvi lelemények kigondolásának és alkalmazásának. Először is a gyerekek fedezték fel a számukra teljesen értelmetlen szavakat a kocsi oldalán. Még hogy bolsevik, meg patkány... Mi a csoda lehet ez, böngészték a gyerekek a szavakat. Valami értelmetlen zagyvaság, gondolták és nyomban le is törölték a kocsiról. De este megemlítették az apjuknak, mit olvastak a kocsi falán... Talán el is felejtődött volna a dolog, ha másnap nem éktelenkedik a kocsin az újabb becéző mondat: Te koszos köpönyegforgató, meddig akarod még ezt csinálni? Még akkor se tulajdonított komolyabb jelentőseget a firkálásnak a sértett családfő, de a szitok, átok naponta menetrendszerűen ott díszelgett a kocsin. Hosszas tanakodás után kezdett derengeni, ki lehet a névtelen üzengető. És mivel közismerten a puding próbája, hogy megeszik, egy este a sértett családfő odalopakodott a feltételezett firkáló kocsijához és ő is ráírta a válaszüzenetét. Nem sokáig késett a visszaigazolás. Most már mindketten tudták, honnan fúj a szél. Élőben is volt már egy komoly vitájuk évekkel ezelőtt, de az valahogy elfelejtődött. Legalábbis azt hitték. Nem kétséges, ez újult ki, csak most a politika kelléktárából vett nagyon is ősi módszer segítségével. Még mondja valaki, hogy napjainkban már nem fejlődik a nyelvünk. Dehogyis- nem. Olyan új szavak, szó- összetételek születnek, hogy a nyelvészek megnyalhatnák utánuk a szájukat. Már legalábbis, ha módjukban állna elolvasni a két szomszéd mindennapos szóváltásait, amelyeknek úgy látszik soha nem lesz vége. Egyikük sem hajlandó ugyanis az árnyas fa alatt az autónak hűs árnyékot adó ház előtti parkolót önként átadni a másiknak. Mert nem másért, mint azért dúl az ádáz csata, kit illet az előnyös kocsiállás, Pétert vagy Pált. Talán el sem dől addig, akárcsak a fülemüleperben, míg meg nem jelenik egy harmadik fél, és be nem áll az áhított helyre. Ekkor billen talán helyre a világ megbolydult egyensúlya... Kidet^Magpurofszág Honszeretet H a minden sikerül, akkor az elkövetkező néhány hónap alatt többször is az urnák elé járulhatunk. Nem baj — bár egy-egy választás meglehetősen sokba kerül —, hiszen a jogok érvényesítését gyakorolni kell. Lassan a választásoknak történetük lesz. Ezt elemezve a szakemberek levonják a tanulságot. Az egyik legfontosabb: a kampányt időben kell kezdeni, pontosabban a megfelelő időben. Olyan ez, mint a sportolók esetében. Sok múlik a forma időzítésén, mert a verseny napján kell a legjobb teljesítményt produkálni. Eddig minden alkalommal elhangzott: korán megkezdődött a választási kampány. Már előre félek: a vízcsapból is szlogenek folynak majd. Arra kényszerítenek a médiák, hogy érdekeljen az egész, pedig engem sokkal jobban foglalkoztat az, mi lesz holnap, sikerül-e nem kevés áldozattal elérni, amit már évek óta szeretnék. Ehelyett a sárdobálás hangját hallom, meg azt, hogy érdemes lenne szétnézni a másik párt házatáján. Mivel egy- egy kijelentésnek alapjában semmilyen következménye nincsen, ezért nem jók másra, mint a választók megzavarására. Úgy gondolom: lassan lecsillapodnak az indulatok: véget ér a kárpótlás, a nehezen visszakapott földet már nagyon sokan eladták, a szerződés ott lapul a fiókban vagy a „zsebben”. Valamilyen hatalomhoz jutott mindenki, aki erről álmodozott. Szóval lassan a munka felé fordulhat a figyelem. Lehet, hogy a nagyok ezt még nem tudják? Ők még mindig azt hiszik, róluk szól a nóta, s elegendő a „hallgató” többségre hivatkozni, hiszen az ugyanazt mondaná, ha beszélne. Nem ártana olykor felidézni Vörösmarty híres sorait: „S nem csak dicsőké a haza; / A munkás pór, szegény, / Bár észrevétlen, dolgozik / A hon derületén.” Talán nem szükséges lefordítani e sorokat. A nagy költő azt írta, hogy nem feltétlenül az tesz a hazáért, aki döngeti a mellét s unos-untalan a hazára hivatkozik. Annál inkább az. aki csendben teszi a dolgát. Ha hagyják. Nagy István Attila Erdő közmunkában M agyarország erdővel borított területe tizennyolc százalék, de ha megvalósul a kormány szándéka, ez hamarosan huszonhét-huszonnyolc százalékra is emelkedhet. A hajszálpontos tervek még kidolgozásra várnak, de az már szinte biztosra vehető, hogy az idei őszön megkezdődik az erdőtelepítés, méghozzá közmunkában. Különösen nagy a jelentősége a tervezetnek megyénkben, ahol köztudomásúlag a legnagyobb az országban a munkanélküliség aránya, és az erdősültségünk is a kívánatos mögött marad. Sok évtizedes mulasztás ez, s bármennyire is tiszteletreméltó az utóbbi évek igyekezete, bizony van még jócskán fára vágyó föld. Elmúlt a földszerzés eufóriája, mind több gazda döbben rá, megfelelő tőke híján képtelen az eredményes gazdálkodásra. Sokan élnek is az erdőtelepítéshez nyújtott állami segítséggel, most viszont maga az állam lép erre az útra: a tervek alapján egy emberöltő alatt, tehát durván ötven-hat- van év múlva mintegy nyolcszázezer hektár erdőt telepítenének hazánkban. A szervezett erdőtelepítés a következő három évben ötvenezer, zömében szakképzetlen munka- nélkülinek adna évi hat-nyolc hónapon át munkát. A telepítési programot később speciális képzési programmal is kiegészítenék, melynek során a fával kapcsolatos szakmákra tanítanák meg a jelentkezőket. Október, november a faültetés ideje, ekkor a három különösen ínséges helyzetű megyében, Borsodban, Nógrád- ban, Szabolcsban csaknem húszezer hektárnyi erdőt ültetnének, illetve újítanának fel, a munkaügyi minisztérium szerint ez hét és félezer ember foglalkoztatását tenné lehetővé. A vízügyi igazgatóság szervezésében folyó közmunkaprogram már bebizonyította a hasznosságát, életrevalóságát. Biztosak lehetünk benne, az erdőtelepítési programnak is meg lesz a maga haszna. Balogh Géza F7 Szöveg nélkül Ferter János rajza
