Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
12_______________________________ □ TÁRLAT Csipkecsodák Keleti Eszter: Táncoló leány A napokban — a Nyírségi Ősz ’97 rendezvénysorozat keretében — nyílt meg a nyíregyházi Városi Művelődési Központ kamaratermében az V. Nemzetközi Kézműves Találkozó kiállítása. A tárlat az idén a csipkeművészet honi és külföldi remekeiből tett közszemlére jó párat. A bemutatóra ellátogatok megcsodálhatják — többek között — a Halasi Csipke Alapítvány alkotóinak térítőit, figurális alátétéit, több honi iparművészünk — Keleti Eszter, Molnár Béla, a tibor- szállási Hadadiné Oláh Júlia míves munkáit, a telekgerendási (szlovák) szőtteseket, az eperjesi (szlovák) szakközépiskolások csipkéit, egy olasz csipkeverő társaság produktumait. Valamennyi kiállítási darab a teremtő fantázia gazdagságáról, a kézművesség sok-sok időt, türelmet, fegyelmezettséget igénylő követelményrendszeréről tanúskodik. A csipkecsodák szeptember 6-ig tekinthetők meg (naponta 10- től 18 óráig). Zseni Krisztina: Nagypáva Molnár Béla: Nagy „halászos” Elek Emil felvételei Napkelet • A KM hétvégi melléklete Beszédes helyszínek, tragédiák A baleseti helyszínelők munkája erős idegzetet, sok türelmet, figyelmet kíván Megszeppent beregszászi asszony ül a nyíregyházi városi rendőrkapitányság egyik szobájában: jegyzőkönyv készül. Délelőtt érkeztek, a cél a Tokaji úti piac volt, ám útközben történt egy kis gubanc. Baleset részesei voltak, de elhajtottak a helyszínről anélkül, hogy megnézték volna, a zebrán autójukkal összefutott, s elesett gyalogos megsérült-e. A sérült férfi megjegyezte az autó rendszámát, így hamar rábukkantak a piaci parkolóban a rend őrei, de a férj — a sofőr — időközben elszelelt. — Tulajdonképpen nem is volt baleset — védekezik a férj nélkül egyedül maradt asszony —, a bácsi az autónk hátuljának jött figyelmetlensége miatt. Nem gázoltuk el, nem mentünk neki, de mögöttünk jöttek az autók, így tovább hajtottunk. Utólag már mindenki okosabb, persze hogy meg kellett volna állnunk — folytatja. — Ha tudom, hogy ez történik, felemelem, leporolom a bácsit. Hol találom meg, szeretném megkeresni. (A gyalogátkelőhelyen futott össze az autó a gyalogossal, az elsődleges feltételezések szerint a sofőr nem adott elsőbbséget, félrehúzta a kormányt, így csak a gépkocsi hátsó része érte a férfit. Aki oly szerencsétlenül ütődött az autónak, hogy eltört a bokacsontja. Segítségnyújtás elmulasztása miatt indult a nyomozás, akkor még ismeretlen tettes ellen.) — El kell hogy jöjjön a férje — magyarázza az asszonynak Gábor István százados, — mondja el vallomását. Jobb, mintha a milicia állítaná elő. A néni megígéri, jön a férjével, amikorra hívják. Gyorsított eljárással fejezik be . akkor az ügyet a bíróság előtt, a védő természetesen jár a beregszászi sofőrnek, aki várhatóan pénzbüntetést kap. Az előbb említett csak egy epizód a közlekedési rendőrök életéből, az irodai meghallgatás is hozzátartozik a baleseti helyszínelő rendőrök munkájához. Sajnos bőven akad tennivalójuk. A hét közepén már az idei 327. személyi sérüléssel járó baleset, illetve közlekedési bűncselekmény adott feladatot a nyíregyházi kapitányságon szolgálatot teljesítőknek, tavaly egész évben 494. S akkor még nem beszéltünk a csupán szabálysértés kategóriájába tartozókról... Balogh Gyula zászlós rutinos helyszínelő, sok mindent megélt már, Ő egyik segítőm abban, hogy bepillantást nyerjenek olvasóink a baleseti helyszínelők munkájába. Mint mondja, annyi karambolt látott már társaival egyetemben, hogy megszokták a látványát. Igaz, a tragédiába nehéz beletörődni, s amikor gyermek az áldozat, még a sokat próbált rendőrök is megrendülnek. ^ A baleset helyszíne, ha nyomgazdag, nyitott könyv a rendőröknek, segít a rekonstruálásban. — Nagy figyelmet igénylő munka a miénk — kezdi a „beavatást” — hiszen sok múlik azon, miképp rögzítjük a nyomokat, gyűjtjük össze az adatokat, íogy kétséget kizáróan meg lehessen állapítani a történteket, s a felelősséget. Az ügyelet jelzi nekünk, ha indulni kell, mert balesetről érkezett bejelentés. Én mindig a sérülések tisztázásával kezdem, hiszen az első és legfontosabb az emberi élet. Ha még nincs ott, hívom a mentőket, a tűzoltókat, az autómentőt vagy a halottszállítókat, ezután következik az adatgyűjtés. Meg kell. hallgatni a részeseket, (mi történt, ki merről érkezett, stb.) ez jelenti a vizsgálat kiinduló pontját. Rögzítem a fék-, a sodródási, a törésnyomokat, a kerekes távolságmérővel lemérek mindent, lefényképezem a helyszínt, itt is minden apró jelnek szerepe lehet. Olykor egy lehullott sárrög is segíthet. (A baleset helyszíne, ha nyomgazdag, nyitott könyv a rendőröknek, segíti a történtek rekonstruálását. Mivel minden adat nagy jelentőséggel bírhat, ezért a helyszínelés időigényes. Krétával felrajzolják az aszfaltra a részesek mozgását, a tolómérővel behatárolják helyzetüket, a tárgyaktól, épületektől, útpadkától (stb.) való távolságát, lefényképezik a földre hullott törmelékeket, a járműveken látható sérüléseket. S ezzel még nincs vége...) — Akit lehet — legyen részes vagy tanú —, meghallgatunk a balesetről. Ha szükséges, két hatósági tanút bevonunk, akik velünk együtt végignéznek mindent, s igazolják, hogy mindent a tényeknek megfelelően rögzítettünk. Persze a meghallgatás sem egyszerű feladat, hiszen olykor a sérülteket csak a kórházban, az orvosi ellátást követően, (vagy akkor, amikor kihallgatható állapotban van) lehet kifaggatni. Ha az alkoholfogyasztás is szerepet játszott a balesetben, a vérvétel intézése is rendőri feladat, mi- , képp intézkedni arról, hogy a forgalom új- ) ra megindulhasson, illetve hogy a mozgásképtelen járműveket elszállítsák. Az adminisztráció is hosszú időt vesz igénybe. Jelentést kell írni az ügyeletnek a történtekről, s nyolcoldalas jegyzőkönyvet kitölteni. Ez utóbbiban az időjárási, látási és útviszonyok, a baleset körülményeinek leírása, a részesek adatai, feltalálási helyük, a járművekre vonatkozó adatok, műszaki \ állapotuk, sérülésük, egyéb (jelzőtáblában, villanyoszlopban, kerítésben stb.) károk éppúgy szerepelnek, mint a helyszín, vagy a történtek rekonstruálásának bemutatása, s a megtett intézkedések. A csupán vázlatszerűen felsoroltakból is kiderül, mennyire sokrétű és összetett munkát végeznek a baleseti helyszínelők. Akik igen sok tapasztalattal rendelkeznek a hazai közlekedési morálról, illetve annak gyakorta súlyos, tragikus következményeiről. ^ A segítségnyújtás elmulasztása súlyosbító körülménynek számít a tett megítélésekor, yy Arról, hogy egyesek fittyet hánynak a legelemibb szabályoknak, gátlástalanul száguldozva, vagy akadályozva másokat. Holott a közlekedés veszélyes üzem, pillanatnyi figyelmetlenség is elég ahhoz, hogy bekövetkezzen a visszafordíthatatlan. A részesek? Akad, aki örül a rendőr megjelenésének, mert végre tisztázódnak a köSZABÓ MAGDA: A szerep (Részletek) Amikor a szerepet rá osztották, nem örült. Nem az ellen volt kifogása, hogy öregembert játszik — a színész szerette a mesterségét, komolyan is vette. Sose játszott még öregembert. Mint minden új feladat előtt, elfogta a bizonytalanság: talán nem is sikerül. Csaknem negyven évvel kell idősebbet játszania önmagánál. Arra az időre, míg a színpadon lesz, belül is öregnek kell lennie, nemcsak megjelenésében. Hogy lesz az ember odabent öreg? A maszk kérdését hamar megoldotta, míg a villamosra várt. A színésznek nem volt kocsija, ha ráért, autóbuszon közlekedett vagy villamoson, taxit csak akkor hívott, ha sietős volt a dolga. A maszk ötlete természetesen adódott: majd kölcsönkéri az Apa arcát. Apa majdnem nyolcvan már, és rendkívül hasonlítanak egymáshoz; ha megéri, ő is ilyen lesz, ilyen fehér sörényű, keszeg vénember. Az új lakónegyedben volt a lakásuk, sokáig kellett utaznia. Jól ismerte ezt a vidéket, mert itt született: emlékezett a helyre, ahol most az új bérházak magasodtak. Itt valaha rét volt, csirkék kapirgáltak a vérszegény fű között, rossz fazekak zománca kéklett, nem volt jó mezítláb szaladoz- ni, mert tele volt a föld üvegcseréppel. Akácfák is álltak itt, törzsükhöz olykor kötelet kötöttek, a kötél végén kecske legelészett. Ha hátul, a töltésen elzúgott valami vonat, a kecske felemelte a fejét, utánanézett a szerelvénynek; sárga pillantása ideges volt és rosszindulatú. Mikor a délelőtti műszak befejeződött, az árok széléről leste az apját. Anyja halála óta mindig érte ment, a temetéstől fogva belefészkelődött a gyanú, hogy az emberek eltűnhetnek a házból, és nem térnek vissza többé. Mi lenne vele, ha egyszer az apja is tovatűnne? Az utolsó fél évben alig volt Apával. Délelőttönként próbált vagy szerepet tanult, délben elment hazulról, s mire este hazavergődött, oly későre járt, hogy nem akarta már felzavarni. Az utolsó hat hétben szinte már kinn is hált a filmgyárban. Most valamivel nyugodalmasabb időszak következik, többet lehetnek együtt. Rég nem jött haza ilyen korán. Hosszan csengetett, míg végre be tudott jutni. Apa a zárban felejtette a kulcsot, és lassabban járt, mint azelőtt. Évek óta nem nézett rá már ilyen figyelmesen. Apa valahogy alacsonyabb is lett, mint fiatal korában, volt valami a válla vonalában, a módban, ahogy sovány nyakát tartotta, ami szinte utánozhatatlannak látszott. Mikor megölelte, végigsimogatta a karját: szinte szúrtak a csontjai. Apa lefogyott. Átnézte a postáját, aztán kiállt az erkélyre cigarettázni. Valami nyugtalanította, de nem tudott nevet adni a rosszérzésnek. Lenn gyerekek visítoztak; a színész egyszer csak rájött, hogy nem a zaj zavarja, hanem a csend. A benti csend. Apa ilyenkor délután majdnem mindig kalapált. Tavaly úgy készült az Othellóra, hogy a rímekre rácsengetett az Apa kalapácsa — volt abban valami biztonságos, valami megnyugtató, hogy ott motoszkál a másik szobában. Most nem kalapál. Letette a cigarettát, bement hozzá. Apa a kályhánál ült — ez az igény és szokás is a múltból maradt, mert csak a spór körül volt meleg náluk — keze a térdén, szemét lehunyta. Az ajtónyitásra feltekintett, de nem szólt semmit. Villogó szeptemberi délután volt, az erkélyajtón csak úgy áradt a meleg. Apa ingujjban volt, inge felett valami mellény. Megtapogatta a kezét, mert hirtelen azt képzelte, talán lázas. A mellény riasztotta meg így, az az indokolatlan mellény, de Apa keze nem tüzelt, inkább hűvös volt, lapos körmei fehérek és tiszták. Apa észrevette, hogy figyeli, felpillantott, el is mosolyodott. Vastag szemöldöke és bajusza között megmoccant a szája, azután az izmok meglazultak, visszaereszkedtek. „Milyen furcsán néz — gondolta a színész —, valaha olyan bátor szeme volt, villogó. Most valahogy kisebb, szűkebb, mint amilyennek emlékszem rá.” Volt valami visszautasítás az Apa tekintetében. „Nem mondom ezt mondta a nézés —, ne is kérdezd! Ez az én dolgom.” Beszélgetni kezdtek, azaz inkább csak ő ¥ ^ Az idei 327 személyi sérüléssel járó baleset adott feladatot bőven a kapitányság munkatársainak. yy
