Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
1997. augusztus 4., hétfő MEGYEI PLUSZ Három év két és fél év alatt Nyíregyháza pénztárában mindösszesen tizenkét pengő maradt a háború után Reményi Mihály Nyíregyháza — Ötven évvel ezelőtt — 1947. augusztus 1- jén — indult a hároméves terv, amelynek fő célja az ország újjáépítése, a háborús károk eltüntetése volt. Erre az alapot az adta meg, hogy egy évvel korábban — 1946 augusztus 1-jén a forint bevezetésével megszűnt Magyarországon a világ addigi legnagyobb inflációja. Egy év elteltével a forint jó pénznek bizonyult. Lehetett hároméves tervet kezdeni a megszilárdult forinttal. Nyíregyházán a legnagyobb háborús károkat á vasútállomás és környéke, azaz a dohánygyár szenvedte el az 1944. szeptember 6-án lezajlott bombatámadás során. Az októberi harcokban belövés érte a főtéren a Kiskoronát, felrobbantották a visszavonuló csapatok a villanytelepet, a Széchenyi utcán a Júlia malmot. Nyíregyházán 1944 őszén Fazekas János nyomdász lett a polgármester. A város pénztárában mindösszesen 12 pengő maradt. Ezzel kellett megindítani az életet, miközben nem volt villanyvilágítás, nem volt közellátás. Közeledett a tél és a város tulajdonát képező sóstói erdőből 22 holdat vágtak ki az egykori Városmajortól a Jósa -kútig a téli tüzelő biztosítása érdekében. Az üzemek dolgozói öntevékenyen kezdték helyreállítani üzemeiket. Az élet jele volt, hogy kigyulladt a fény és végigment a városon az első villamos. 1947. augusztus 1-jén tervszerűen indult meg a háborús károk helyreállítása. A vasútállomás és a dohánygyár építése jelentette a legnagyobb feladatot. Még 1948 márciusában is a romos állomásról indultak az árvízvédelmi csapatok a Felső-Tisza vidékére, mert Gulács és környékén nyolc falut öntött el az ár. A vasútállomás közelében a Népkertben, a mai Petőfi kertben, állították fel Petőfi Sándor egész alakos, életnagyságú bronzszobrát, amelyet 1949. március 14-én Kiss Zoltán polgármester vett át Berky Nándor szobrászművésztől. A dohánygyár, helyesebben a dohányfermentáló építkezése új magas és mélyépítő vállalatok létrehozását kívánta meg, mert szebb, jobb, nagyobb épületek jöttek létre a régiek helyén. A vasútállomás háta mögött is bőven hullott bomba. A bombatölcsérek betöltésére a sok munkanélkülit alkalmazta a város. Kéthetenként négyszáz munkanélkülit vettek fel, hogy legalább két hétig legyen keresetük a közmunkából. A Sóstói úton az erdő kiirtása, a tuskók kiszedése után planí- rozni, egyengetni kellett a terepet. Ezen a részen alakult ki a teniszpálya. Környékén alakult ki később a város sportkombinátja. A város a maga szerény eszközeivel is igyekezett építkezni. A Bethlen utca elején, az úgynevezett vasalóházat hozták helyre. Az épületet a telek alakja miatt nevezték így. Ma már a nagyposta áll a helyén. A Vasgyár utcán két emeletes házat építettek a volt rendház mellé. Ezek voltak az első bérlakások. Szükségessé vált a városrendezési terv elkészítése, amelyre dr. Gaál Sándor városi pénzügyi tanácsnok Ba- rucha József egykori városi építésmémöknek adott megbízást. 1949 áprilisában Kiss Zoltán polgármester és Szántó József számvevőségi főtanácsos megvásárolta a budapesti Royal szálló felszerelését a helyreállított sóstói Nagy Szálló (későbbi nevén a Krúdy Szálló) és a Svájci-lak számára. Május 1-jén már működött a teraszon a vendéglátás. Ekkor került a szálló elé a korsóvivő nő szobra is. Budapesten 1949. november 20-án adták át a Lánchidat, amelyet a háború során felrobbantottak. A híd átadása pontosan azon a napon történt, mint száz évvel korábban, amikor megvalósult Széchenyi álma. A hároméves terv két és fél év alatt valósult meg 1949 december 31-re. 1950. január 1- vel indult az első ötéves terv, de ez már egy másik lapra tartozik. / Az iskolaalapító a kastélyban Györke László Tiszadob (KM) — Azt szokták mondani a sokat megélt emberre, hogy élő történelem. Aki pedig pedagógusként, a nemzet napszámosaként élte meg századunk legjelentősebb, legkeményebb változásait, arra kétszeresen is ráillik ez a kifejezés. Illyés Károlyra, aki ma az Egertől alig tizenkét kilométerre fekvő festői szépségű Felsőtárkányban lakik feleségével, lányával és két szárnyaikat bontogató unokájával, joggal ráillik: élő történelem. Pályáját akkor kezdte, amikor talán a legnehezebb korszakát élte a magyar pedagógustársadalom. Szülővárosában, Sárospatakon indult útjára. Itt járta iskoláit, majd itt kezdte a pedagóguspályát is, hiszen 1945 júniusáig itt tanított. Aztán Szabolcs község következett, akkor került először megyénkbe. 1949. október 1-jéig dolgozott a csendes kis Tisza-parti faluban, miközben elvégezte a vezetőképző tanfolyamot. — Számomra a legizgalmasabb időszakot az jelentette — meséli —, amikor Tiszadobon rám bízták az úgynevezett görög iskola megszervezését, beindítását. Menekült macedón gyerekek oktatását szolgáló iskolát kellett beindítani, ami teljesen példa nélküli volt addig. Négyen voltunk pedagógusok, akik ezt a nem éppen hálás munkát elvállaltuk. Perlllyés Károly sze, egyikünk sem tudott görögül. Szerencsére felnőttek voltak a menekültek között, akik közvetlenül bekapcsolódtak a munkába. Macedón volt például a helyettesem, aki egyúttal a tolmács szerepét is betöltötte. Sajátos volt a tanintézet, hiszen gyakorlatilag két nyelven folyt az oktató-nevelő munka. Saját magunk állítottuk össze a tan- és órarendet. A gyerekek magyarul és anyanyelvükön is tanultak. Persze előfordult, hogy nem értettük meg egymást a gyerekekkel, de érdekes módon fegyelmezési problémáink sosem voltak. A nyelvi nehézségek leküzdése után arra gondoltak, hogy más eszközökkel is alakítsák- formálják a közösséget: létrehozták a tánccsoportot, az Harasztosi Pál felvétele énekkart, a barkács szakkört. Később egy igen jó röplabdacsapat is összekovácsolódott. — De hát milyen az élet, és jellemző, hogy milyen kort éltünk! Alig melegedtem meg Tiszadobon, máris újabb feladat várt rám. 1950 áprilisában Balatonszabadiba költöztünk, míg a dégi iskola nem készült el. Azonban itt sem sokáig maradtam, mert nagyon szerettem volna haza, Sárospatakra kerülni. Ez akkoriban nem volt egyszerű. Végül 1952-ben Dombrádra jöhettem cserenevelőként, ahol az iskola igazgatója voltam. Bár közelebb kerültem, de még mindig nem voltam otthon. Hanem 1958-ban már egészen közel kerültem Sárospatakhoz, amikor is Bodrogolaszi- ban kaptam nevelői állást. A nagy álom végül is 1961-ben valósult meg, amikor a sárospataki Esze Tamás Általános Iskolához kerültem. Közben elvégezte az egri tanárképző főiskolát, később felügyelő, majd a központi pedagógiai műhely megszervezésével bízzák meg, melynek egészen 1982-es nyudíjazásá- ig volt a vezetője. — Visszatekintvén a megtett útra, elmondhatom, szerencsém volt: mindig olyan aktív, fiatal, lendületes társasággal hozott össze sors, mint például Dombrádon. Sárospatakon ugyan lehettek volna generációs problémák, ám olyan kiváló szervező és emberismerő igazgatónk volt, aki mesteri módon tudta megelőzni a konfliktushelyzetet. így aztán a legnehezebb időszakokat is viszonylag simán átvészeltük. Illyés Károly 1950 óta nem járt az iskolalapító helyszínen, Tiszadobon. Igaz, két éve kívülről láthatták az Andrássy- kastélyt, ám akkor nem nyert bebocsáttatást. A napokban Oláh Gábor révén sikerült feleségével együtt szétnézni egykori „állomáshelyén”. — Nagy élmény volt — mondja —, mert szép rendben találtuk a kastélyt, amit a padlástól a pincéig végigjártunk. Sok, számunkra új épülettel gazdagodott a gyermekváros, amely akkoriban még nem létezett. Köszönjük, hogy ezt a lehetőséget megkaptuk, hiszen bár egy nem hosszú, ám meghatározó pályaszakasz volt az akkor számomra. Alkotótábor Tiszadobon Nyíregyháza (KM) — Második alkalommal szervezett kárpátaljai képzőművészek számára alkotótábort Pálfy István festőművész, aki maga is csak néhány éve települt át Nyíregyházára Ungvárról. Egy hétig a tiszadobi Andrássy-kastélyban jó körülmények között festhetett az ungvári Biba Szergej és Kohán László, a beregszászi Veres Péter és fotózhatott a jelenleg Veszprémben élő Kun Géza. A költségeket műpártolók fedezték. A Tiszadobon készült művekből hármat mutatunk be. Veress Péter: Andrássy-kastély Kohán László: Prasztház Pálfy István: Pistike eltartja Apukát és Anyukát magi A vasút, háttérben a dohányfermentáló Harasztosi Pál felvett
