Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-29 / 201. szám
1997. augusztus 29., péntek u Földre szállt politika A két szemben álló oldal képviselőjének szópárbaja birtokkérdésekben „Rosszul indítottátok" mondja Lakatos András (jobbról) Jakab Ferencnek A szerző felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Az ellenzéki pártok és bizonyos mezőgazdasági szövetségek szerint az elfogadás előtt álló földtörvénymódosítással a kormány ki akarja árusítani külföldieknek a hazai termőföldet. A törvényt előterjesztő kormányzópártok ezt kategorikusan cáfolják. Miként vélekedik a most felizzott földügyről Szabolcs-Szat- már-Bereg megye két szemben álló agrárpolitikusa? Erről beszélgetünk a szocialista országgyűlési képviselő Lakatos Andrással a megyei Agrárkamara elnökével, Uletve Jakab Ferenc MDF-es volt honatyával a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének alelnö- kével. L. A.: — Kezdjük talán a vita tárgyával. A kormány az 1994. évi 55. törvény módosítására nyújtott be tervezetet, amely halaszthatatlan változtatásokat kíván meghozni. A magánszemélyeken kívül a mezőgazdasággal foglalkozó belföldi jogi személyeknek és jogi személy nélküli társaságoknak is lehetővé kívánja ugyanis tenni a termőföld vásárlását. A törvénytervezet egyúttal biztosítani kívánja, hogy külföldi ne szerezhessen földtulajdont. Ezért feltételeket szab a vásárláshoz: belföldinek kell lenni a társaságnak, amely a szakszerű gazdálkodás biztosítékaként legalább középfokú agrárvégzettségű taggal rendelkezve, legkevesebb öt éve folyamatos mező- gazdasági tevékenységet végez. Csak a székhelyén, telephelyén vásárolhat termőföldet éppen azért, hogy a nyilvánosság kontrollja érvényesülhessen az ügyleteknél. Az is feltétel, hogy az ilyen vásárló jogutód nélküli megszűnése esetén, ha netán külföldi tagja is volna, az még ilyen módon se szerezhessen termőföldet. 300 hektárnál nagyobb terület vásárlására csakis helyi önkormányzati és agrárkamarai jóváhagyó javaslat birtokában ad lehetőséget. Tehát szó sincs arról, hogy korlátozás nélkül, a nép akarat ellenére valamiféle nagybirtok kialakítására lenne mód. Ezek a fékek, én úgy vélem elég jó korlátokat jelentenek. * □ A törvénytervezet még szigorítani akarja a termőföldek termelésből kivonásának feltételeit és szabályozza végre a stabil termeléshez elengedhetetlen földbérleti viszonyokat is. De hát nem is ezek állnak a támadások kereszttüzében. Mi- - tői tartanak a törvény ellenzői? J. F.: — A kormány azon szándékát, hogy a mezőgazda- sági szövetkezetek számára a földhöz jutás lehetőségét törvény által biztosítani kellene, mi gazdakörök — akik hívei vagyunk a családi gazdaságok társulásának, új típusú szövetkezésének— nem vitatjuk. De úgy gondoljuk, ez a törvény- tervezet nem akadályozza meg, hogy a szövetkezeteken túlmenően a többségi külföldi tulajdonú társaságok, ezáltal pedig a külföldi magánszemélyek is hozzájussanak a magyar termőföldhöz. Ezt azzal tudjuk indokolni, hogy a KSH nyilvántartása szerint Magyarországon több mint háromezer olyan társaság van, amelyik mezőgazdasági tevékenység végzésére jogosult és több mint öt éve van bejegyezve. Ezeket a cégeket a külföldi tőke bármikor felvásárolhatja, kedve szerint telephelyet, székhelyet létesíthet, ahogy az előírt középfokú szakembert is könnyű szerrel beszerezheti. Ezen kívül, amelyiket Magyarországon jegyeznek be, akkor is magyar jogi személynek számít, ha külföldi tulajdonban van. Úgy látszik a tulajdont és a cégnyilvántartási bejegyzést összekeverik a kormány jogalkotói. A törvény így valójában csak a külföldi bejegyzésű cégeknek nem engedné meg a földvásárlást, de a külföldi tulajdonosoknak igen. O Miként kerülhetne a föld egy itthon bejegyzett külföldi érdekeltségű • társaság tulajdonába? J. F.: — Nagyon egyszerűen. Akié ugyanis a társaság, azé a föld. Az a külföldi személy pedig, aki száz százalékban tulajdonosa egy társaságnak, akkor is egyedül rendelkezik a társaság száz százalékos tulajdonában álló föld felett. ha ebből egyetlen százalék sincs a saját tulajdonában. Ez eléggé bonyolultnak tűnik, de a gyakorlatban végül is bekövetkezhet. A törvény azt sem korlátozza, hogy a megvásárolt cégek osztódása esetén a földvásárlási jogokat utódszervezeteiknek örökíthessék. Tehát beindulhat egy láncolat, s minden osztódott utódnál újabb háromszáz hektáros, esetleg annál nagyobb birtokok alakulhatnak ki és így igenis idegen kezekbe juthat a magyar föld. Nagy birtoktestek alakulhatnak ki, amelyek azután összevonhatók lesznek. Mi úgy gondoljuk, hogy a földnek természetes személyek tulajdonában kell lenni. L. A.: — Én viszont igenis fontosnak tartom a jogi személyek földtulajdonlását lehetővé tevő, a törvénytervezetben is szereplő változtatást. Mert azoknak a szövetkezeteknek, gazdasági társaságoknak, amelyek mégis csak a jelentősebb részét állítják elő a hazai mezőgazdaság jelenlegi produktumának, gazdaságilag végre stabil körülmények között kell érezniük magukat. A mai bérleti viszony mellett egy növénytermelést, kertészetet folytató gazdaság ugyanis az ésszerű tápanyag-utánpótlást, befektetéseket, telkesítéseket sem tudja elvégezni, mert nem sajátja a föld. J. F.: — A szövetkezetek ma nem rendelkeznek szövetkezeti földtulajdonnal, de szerintünk a tagjai szabadon vásárolhatnak anyagi lehetőségeik függvényében. Ezt a saját tulajdonú földet azután közösen művelhetik. Ennek semmi akadályát nem látjuk. Ám nem feltétlenül a szövetkezet nevére bejegyzett földtulajdont kellene előtérbe helyezni. A bérleti rendszer ma európai módon működik Magyarországon. Nekünk az a véleményünk, hogy bizonyos, a törvénytervezetben is benne foglalt ésszerű módosításokra e téren szükség van, s így bérleti viszonyok között is biztosíthatóak a stabil gazdálkodás feltételei. O Arról nem lehet szó, 111 hogy a kis-, és közepes ' magyar gazdákban — a háttérben minden lehetségest megmozgató hazai „karvaly” tőkéről most ne beszéljünk —, ||1 munkálkodik valamiféle III irigység: amíg ők jövedelem híján nem tudnak, III más se vegyen a várhatóan előbb-utóbb megdráguló hazai földből? J. F.: — Az tény, hogy ma Magyarországon a földárak a tizedét sem érik az Európai Unió tagországaiban szokásosnak. Ez egy óriási hátrány azok részére, akik eladni kívánják a földet. A másik oldalon a gazdálkodást most elkezdett földhöz jutók pedig annyira tőkeszegények, hogy a jelenlegi ..tizedáron” sem képesek megvásárolni azt a termőföldet, amit mások esetleg értékesítenének. Nem az irigység dominál ebben, hanem inkább az, hogy a nagyok, a szövetkezetek sem rendelkeznek tőkével. Azaz, hogy éppen most akar ezen segíteni esetükben a kormány azzal az 50 milliárdos kedvezményes kamatozású hitellel, amelyik viszont a magángazdák, a kisvállalkozások, őstermelők számára gyakorlatilag elérhetetlen. Tehát úgy gondolom, hogy ez az ötvenmilliárd éppen a földtörvény-módosítással egy időben pontosan azt szolgálja, hogy tőkeinjekcióhoz juttassa a szövetkezeteket. és lehetővé tegye számukra a földvásárlást. Ugyanakkor az olcsó föld ide invitálja a külföldieket, közte a maffiatőkét is, mert jó befektetésnek tűnik az Európai Unió felé menetelő Magyarországon a földvétel. O Mit szól ehhez a kor- < ‘ - mánypárt képviselője? L. A.: — Sajnos felvetődik bennem, hogy ez a fajta nagy összefogás és tiltakozás, ami most megnyilvánul az ellenzék részéről, az bizony azoknak a malmára hajtja a vizet, akik ma Magyarországon rendelkeznek azért tőkével, s akik maguk szeretnének az ötszáz forintos aranykoronaáron további földeket szerezni azoktól a szerencsétlenektől, akiknek a „védelmében” fellépnek. Ezen szándékaik útjából mindenkit szeretnének eltakarítani, nagy sajnálatunkra leginkább a szövetkezeteket, akik éppen ezeket az embereket tömörítenék. Azt kell látnom, hogy a két szembenálló fél között alapvető politikai különbség van. Mégpedig az, hogy az MSZP látókörében nem kimondottan csak a magántulajdon jelenléte, hanem a társas tulajdoné is szerepel a palettán, és ezt meg is kívánjuk teremteni. Ugyanakkor a szembenálló oldalról ez nem mondható el, sőt ott különösen dominál a szövetkezetellenes- ség. — Világosan kell látni, s a földtörvénytervezet, a szövetkezetek földvásárlásának lehetővé tétele éppen ezt is szolgálja, hogy a Magyarországon ma nem létező földárat és földforgalmat meg kell mozdítani, ami a földet eladni szándékozóknak is jó. Ugyanakkor kellő védelmet kell nyújtani földből megélni kívánó hazai magán és jogi személyeknek ahhoz, hogy ezen a magyar jövedelemmel szinkronban lévő mostani alacsonyabb áron külföldi konkurencia nélkül tudjanak vásárolni, de induljon meg végre a földforgalom! A védelem azonban csak átmeneti lehet, mert illúzió lenne azt hinni, hogy majd Európához tartozva örökérvényűvé lehetne tenni a diszkriminációt: más ország állampolgárának a kizárását. Akkor ugyanis nem európai közösségről, nem szabad határokról és szabad tőkeáramlásról, hanem egy gyorsan feledhető KGST-ről volna szó. Döntik az ügyet M ég tart a nyári törvényhozási szünet, de már most érzékelhető: megint bőven lesz civakodás is a T. Házban szeptemberben. A kormány már tegnap napirendre tűzte a NATO-csatla- kozásról tartandó országos népszavazás témáját is. Mint ismert, korábban valamennyi párt támogatta, hogy véleménynyilvánító referendumot írjanak ki a csatlakozásról, de ez a konszenzus a napokban megbomlott, mert a Fidesz -Magyar Polgári Párt ügydöntő népszavazást szorgalmaz a NATO-csatlakozásról. Nem kell nagy jóstehetség annak kijelentéséhez, az első parlamenti napon nagy vita lesz belőle. Szintén előre látszik, hogy órákat foglalkozik majd a parlament azzal: májusban legyenek-e majd a továbbiakban a törvényhozási választások, mint ahogy a szocialisták javasolják, vagy áprilisban, ahogy az ellenzéki pártok kívánják. A sor folytatható lenne, de a két példa is mutatja: nem véletlenül kerül alkotmányos mulasztásokba a parlament, nem véletlenül születnek meg késve a törvények tucatjai. A véleménynyilvánító vagy ügydöntő népszavazás vitájának felmelegítése éppúgy időhúzás, mint az áprilisi vagy májusi választás feletti vita. Nagyon nehéz megérteni, hogy amikor fontos törvények meghozatala késik, vagy marad el, miért kell azon huzakodni, hogy két héttel előbb, vagy később legyenek a négyévente esedékes választások. A képviselők, közjogi méltóságok egyenként maguk is érzik ezt. Gál Zoltán házelnök, éppen a Kelet-Magyaror- szágnak nyilatkozta a minap: nagyon nagy stresszben dolgoznak a parlamenti képviselők, s ezt nem is mindenki bírja tartósan. Egy más megvilágítás Pécsi Ildikó képviselőasszonyé: „Fárasztóak a hosszú ülések, a sok-sok felesleges időhúzás. Ha a parlamenti Üléseket is megrendezhetném, (célzás a művésznő színházi rendezői munkájára. A szerk.) minden jóval gördülékenyebb lenne.” Sok más hasonló személyes nyilatkozat ismert, de együtt a T. Ház mégis képtelen dönteni egy racinálisabb munkamódszerről. És akkor hol van még a választási kampány? Marik Sándor S okan úgy gondolják, többet beszélünk a parlagfűről, mint amennyit teszünk ellene. Mások meg azon csodálkoznak: érdekes, amíg nem beszéltünk ennyit róla, addig nem is volt annyi parlagfű. A gyom elszaporodásának persze egészen más okai vannak. De az tény, hogy szakmányba készülnek a szórólapok, zuhognak ránk minden irányból az ismeretterjesztő előadások, s most már csak az nem tudja, a sok gyom közül melyik a parlagfű, aki nem akarja. Mégis olybá tűnik, mintha Magyarországon a növény tudatos termesztése folyna. Számtalan település önkormányzata hozott már rendeletet a parlagfű visszaszorítására. A betartatása érdekében tett lépések azonban — hogy úgy mondjam — meglehetősen bátortalanok. Mintha nem akarnák önérzetében megbántani a választópolgárt, aki lusta kutya kötelességének eleget tenni. Csak egy dolog ebben a parlagfű. Úgy gondolom, elemi igénye volna az embernek, hogy gyomos környezetét rendben tartsa, s nemcsak a parlagfűtől, hanem a szőrös disznóparéjtől, a tyúkhúrtól is megszabadítaná a szeretve tisztelt anyaföldet, pontosabban azt a darabját, amelyet birtokol belőle. De most éppen ott tartunk, hogy folyik az egymásra mutogatás: mindenki a másiktól várja, vegye a fáradságot egy kis gyomlálásra, kaszálásra. A eredmény nem marad el: lassan kevesebben vagyunk, akik nem tüsszögünk, mint azok, akik szenvednek az allergiától. Látványos szereplési lehetőséget nyújt egy település képviselőjének, ha testületi ülésen elmondhatja: választói naponta keresik fel azzal, hogy itt vagy ott kaszálatlan gyomot láttak. Én — naivan — mindig arra várok, hogy egyszer valaki azt mondja el: választóim a saját lakókörzetükben rendet akarnak csinálni parlagfű-ügyben, s arra kértek, szervezzem meg a munkát. Na, és mi volna, ha magának a képviselőnek jutna eszébe „felülről” kezdeményezni? Cservényük Katalin Másra várva Az üdülés végén Ferter János karikatúra __HÁTTÉR *
