Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-28 / 200. szám

1997. augusztus 28., csütörtök Nyíregyházi KisKelet Kelet-Magyar ország 13 Búcsú a gyermekotthontól A lakóközösségi formát már több hónapja tanulták az állami gondozottak Szállításra készen a fiatalok bútorai A szerző felvétele Boldogság Nyíregyháza (KM - MML) — Az idei szeptember nem­csak egy új tanév kezdetét jelenti, hanem egyben jelen­tős mérföldkő is a nyíregy­házi Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet történetében: megüresedett ugyanis a Sós­tói úti gyermekotthoni rész­leg, hiszen kertes családi há­zakban leltek új otthonra a tizen- és huszonéves állami gondozott fiatalok. Az intézet a Népjóléti Minisz­tériumtól 15 millió forintot, a megyei önkormányzattól 6 millió forintot kapott, s ebből az összegből vásároltak öt ker­tes ingatlant Nyírszőlősön. Két ok Eredetileg a város több részé­ben szerettek volna házakat vásárolni, így szó volt Sóstó­hegyről, Borbányáról, Őrös­ről, a Kertvárosról, ám az itt hirdetett ingatlanok két ok mi­att sem feleltek meg. Egyrészt olyan magas árakat kértek ér­tük a tulajdonosok, amelyeket az intézet nem tudott megfi­zetni, másrészt figyelembe kellett venni különböző szak­mai szempontokat is. A nyír- szőlősi ingatlanok mind árban, mind szakmai szempontokban megfeleltek, ugyanakkor még a Nyíregyházára való bejárás sem nagyon drága. Természetesen az intézet fi­ataljai nem az egyik napról a másikra kerültek ki a családi házakba, a lakóközösségi for­mát már több hónapja tanul­ták. A gyermekek egész nyá­ron készültek a kiköltözésre, aktívan részt vettek a környe­zet alakításában, a lakások szépítésében: például a szoba­festőként dolgozó állami gon­dozott fiatal kifestette a szobá­kat, tapétázott, a többiek a ker­tet művelték, illetve befőztek az ottani gyümölcsökből. Az első lakásba augusztus 1-jén költözött be az egyik „család”: 12 gyermek, s az éle­tüket összehangoló 5 fős fel­Jubiláló együttes Nyíregyháza (KM) — A vajdabokori Tirpák Népze­nei Együttes megalakulá­sának húszéves évforduló­ja alkalmából jubileumi népzenei estet rendez a Vajdabokori Művelődési Ház. a Tirpák Kulturális Egyesület, a Szlovák Ki­sebbségi Önkormányzat és a Fclső-Tisza-vidéki Nép­főiskolái Társaság közö­sen. A rendezvénynek a Vajdabokori Művelődési Ház ad otthont szeptember 6-án (szombaton) 1B órá­tól. A programot a Szabolcs Koncert Fúvószenekar és Mazsorettcsoport műsora nyitja, majd a ..Tirpák népi szőttesek" kiállítás meg­nyitója után Felbermann Endre alpolgármester mond köszöntőt. A műsor­ban közreműködik a „Bab- szem” gyermektánecso- port. a vajdabokori gyer- mek-citcrazenekar. a Nyír­ségi táncegyüttes, az eper-. jesi Tatrin zeneegyüttes és természetesen a jubiláló Tirpák Népzenei Együttes. A kiállítás a művelődési házban szeptember 6. és 20. között hétköznapokon 14-től 18 óráig tekinthető meg. nőtt szakmai csapat. Ez a cso­port átfogja mind a 24 órát, így egy felnőtt még éjszaka is a házban van a gyermekekkel. Egy-egy családban 12 éves kortól 24 éves korig találhatók fiatalok. Gazdálkodnak Mindenki teszi a maga dolgát, aktívan részt vesznek a saját életük szervezésében. Ugyan­akkor a közösségi életből is ki­veszik a részüket, takarítanak, főznek, mosnak, bevásárol­nak, vagyis minden olyan fel­adatot megtanulnak, amelyre a további életükben szükségük lesz. Rá lesznek kényszerítve arra, megtanulják, hogyan le­het egy adott pénzügyi keret­ből gazdálkodni. Rájönnek majd arra, ha takarékoskodnak a vízzel, a gázzal, ha gyümöl­csöket befőznek, olcsóbbá le­het tenni a mindennapi éle­tet. — Van egy kiléptető ház is, amely átmenetet képez az inté­zeti és az önálló élet között, Nyíregyháza (DM) — Sokan fáradoznak azon, hogy értel­met kapjon az idősek élete. Közéjük tartozik Nemes Sándorné, aki a nyíregyházi Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Művelődési Házában vezeti a nyugdíja­sok klubját. — Itt vagyunk, amióta csak működik ez az intézmény — mondja némi tiltakozás után. Nem szereti maga körül a fel­hajtást, mint mondja, ő „csak” végzi a munkáját. — Először szakszervezeti titkárként talál­koztam a nyugdíjas társaim­mal, akik évente jöttek díjat fi­zetni. Akkor határoztuk el a férjemmel, hogy megalakítjuk a klubot. Legyen egy hely, ahol a régi „szakik” leülhet­nek, elmondhatják egymásnak a bújukat, bánatukat. A közös­ségünk tovább bővült a kör­nyéken élő idősekkel, s lett be­lőle egy országjáró klub. A Vereckétől a Békás-szorosig a tizennyolc év alatt bejártuk az egész országot. Ellátogattunk hazánk nagyjainak a sírjához is, s minden olyan helyre, ahol történelmi vagy turisztikai lát­ványosság várt ránk. Manyika néni, mert szinte mindenki így szólítja, a legfá­jóbbnak azt tartja, hogy eltelt ezt a lakást akár albérlők házá­nak is lehetne nevezni. Az itt lakó fiatalok ugyanis már munkahellyel rendelkeznek, állják a házban felmerülő költ­ségeket, amelyek mégsem azonosak a drága albérletekkel — tájékoztat Nemes Gáborné, az intézet igazgatója. — Ezek a „felnőtt” fiatalok egy másik program alapján készülhetnek az önálló életre. □ Mi alapján választották ki, hogy melyik lakásba melyik gyermek kerül? — Az egyik fő szempont az volt, hogy tanuló vagy dolgo­zó fiatalról van-e szó. Figye­lembe vettük a gyermekek ké­rését, igényét is. Természete­sen a testvérek egy házba ke­rültek. □ Hogyan fogadták az inté­zet dolgozói ezt az életforma­váltást? — Először is hadd utaljak arra, hogy a lakásotthoni for­ma megfelel az új gyermekvé­delmi törvénynek, amely no­vember elsejétől lép életbe. az idő. Azok a legszomorúbb pillanatok, amikor egy társu­kat kell az utolsó útján elkísér­ni. Sajnos, egy éve az ő férje is meghalt, s most a feladatokkal egyedül kell megbirkóznia. — Hetente, kedden találko­zunk — folytatja. — Már annyi előadást, műsort láttunk, hallottunk, hogy jólesik a csend. Persze, ez nem a ha­gyományos értelemben vett csend, beszélgetünk. Rengeteg az egyedülálló, aki itt tudja csak elmondani gondját, baját. Tudatosan készültünk erre a programra, így a kollégák is tisztában voltak az új elvárá­sokkal. Volt, aki bevallotta őszintén, nem képes erre az új formára, elbúcsúzott tőlünk. A helyére felvettünk olyan fel­nőttet, akinek nem jelentett gondot ez a felelősségtelje­sebb munka. Felelősségteljesebb — Fel kell számolnunk a konyhát is. Miután belekóstol­tak az új formába a konyhai dolgozók a „főpróbán”, közü­lük néhányan úgy döntöttek, a családi házakban is a mi mun­katársaink maradnak. Az inté­zetben üresen maradt épületet visszaadjuk a megyei önkor­mányzatnak, s a megyei köz­gyűlés dönt arról, hogyan hasznosítják tovább. A Sóstói útra néző épületben továbbra is megmarad a gyermekvédő intézet, hiszen éppen az előbb említett gyermekvédelmi tör­vényből fakadóan számtalan sok tennivaló vár reánk. Sokkal könnyebb, ha kiöntheti a szívét az ember sorstársai­nak. Nálunk igazi családias légkör uralkodik. A szeretet tartja össze közösségünket. Sohasem feledkezünk meg például egymás név- vagy szü­letésnapjáról. — S mi kell ahhoz, hogy va­laki jó klubvezető legyen? —- gondolkodik el kicsit. — Sze­retni, ismemi és tisztelni kell az embereket. Igaz, sokat segít az intézmény vezetése is a munkánkban. ajon mi kell ahhoz, hogy valaki boldog legyen? A kérdésre bizony nagyon nehéz vála­szolni. Ami az egyik ember­nek természetes, a másik­nak már „mennyei” ado­mány. Ami az egyiknek vágyálom, a másiknak meg­unt dolog. S még lehetne fo­kozni... Mindez akkor jutott eszembe, amikor két ellen­tétes, de tartalmában mégis összefüggő levelet hozott szerkesztőségünkbe a pos­tás. V.-né már régen öz­vegy, magányosan él. Egye­düli társa egy tacskó kutya. Gyakran előfordul, hogy nehéz helyzetbe kerül, de szomszédai mindig mellé állnak. Segítik, pedig sem­milyen anyagi érdekük nem fűződik hozzá. V.-né fizetne is nekik, de ők hallani sem akarnak róla. Nagyon bol­dog, írja, hogy bár a sors nem ajándékozta meg gye­rekekkel, mégsem érzi ma­gát egyedül. H. úr szintén özvegy, de neki van két gyermeke. Egy udvarban lakik lányával. Eltartási szerződés kötöt­tek, s annak fejében ráíratta a gyerekekre a lakását. „Akkor vágtam volna le a kezemet, mikor aláírtam, hogy a régi épületet bont­suk le, s az újban kapok egy szobát” — háborog, mert azóta neki nincs maradása. A veje és unokái csúfolják, leköpik, állandóan zaklat­ják, a lánya mindehhez asszisztál, sőt megfenyeget­te, megvereti, ha panasz­kodni megy. Bírósághoz fordult, de már az ötödik tárgyalásnál tartanak, min­dig találnak okot a halasz­tásra vagy a fellebbezésre. O meg csak retteg, fél, ide­gességében sír, s néha már az öngyilkosság gondolatá­val foglalkozik. Nagyon boldogtalan és csalódott. Idős éveire hová menjen? Talán az utcára? Nem erre nevelte gyerekeit. Gyakran felteszi magának azt a kér­dést, miért teszik vele ezt. alán a történetek is magyarázatot adnak, ki miért boldog, vagy miért nem. Milyen egyszerű a képlet! Elég néhány mon­dat és figyelmesség, s máris örömet szerezhetünk em­bertársunknak. Ma, amikor a szeretetet mérik a leg­szűkmarkúbban, érdemes megállni és elgondolkodni másokon, magunkon. ViiiWtWVga------—--------------------------------------------------L. 75. születésnapja alkalmából felköszöntötték Manyi­ka nénit a művelődési ház vezetői és a nyugdíjasklub tagjai Harasztosi Pál felvétele Dankó Mihály A modern házak mellett megbújnak még a régi, nádfedeles épületek is Nyíregyházán M. Magyar László felvétele Nincs összefüggés Mindenki előtt ismert a má­jus végi szélvihar és esőzu- hatag, amely különösen a megyében okozott több milliós károkat. Sajnos, a vihar a mi házunk palatete­jét is megrongálta, s befolyt a padlásra a víz, eláztatva a födémet és két szobát. Né­hány nap múlva bejelentet­tem a biztosítónak. A kárszakértő megállapí­totta, hogy valóban mind­két helyiség beázott, de a biztosító mégsem hajlandó fizetni, mert „látszólag nincs összetörve a tetőn a pala és nincs meg a beázás miatt összegyűlt törmelék.” Vajon miért kellett volna megőriznem a törmelé­ket? A Család Otthon Biztosí­tást évek óta fizetjük, a köt­vényen szerepel vízkártérí­tés is. Vajon a palatetőn be­folyt vízkár, nem kár?! Csak mellesleg megjegy­zem, ha az eddig befizetett havi díjat összerakom, most nyugodtan kitapétázhatnám belőle a szobákat. Tudom, mostanában a biztosítóknak sok kárt kellett felbecsülni és rendezni, de azért neve­zik őket biztosítónak, hogy az ilyen szorult helyzetben kisegítsék a hozzám hason­ló kisembereket. Jó lenne, ha nem a kiskapukat keres­nék, és nem a paragrafusok­ra hivatkoznának, amikor elbírálják az ügyeket. Ambrus László, Nyíregyháza CSOB biztosításra nem áll módjukban a beázási kárt megtéríteni — kaptuk a tá­jékoztatót Kanyuk Jánostól, az AB Aegon Általános Biz­tosító Rt. észak-kelet-ma- gyarországi régió igazga­tójától. Szerintük a beázás nincs közvetlen ok-okozati összefüggésben egyetlen biztosítási eseménnyel sem. A tetőléceken és a szarufá­kon a nedvességi foltok már hosszabb ideje kialakultak, ami folyamatos beázásra utalnak. A bemutatott és a megvizsgált lakószobákban is régebbi eredetű és folya­matos beázásra utaló nyo­mok láthatók. A szeretet közössége Sokkal könnyebb, ha kiöntheti a szívét az ember sorstársainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom