Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-27 / 199. szám

1997. augusztus 27., szerda HATTER U ' Faüzem a senki földjén A tb-tartozások fejében lefoglalt gépek mélyen értéken alul keltek el Nyéki Zsolt Vásárosnamény (KM) — Bár a réndszerváltással járó privatizáció produkált jóné- hány kacifántos esetet, kevés kisüzemhez fűződik annyi tisztázásra váró kérdés, mint a vásárosnaményi fafeldol­gozóhoz. Kétszáz egykori dolgozó várja a mai napig, hogy valaki kifizesse a végki­elégítést, ami a három éve kézhez vett elbocsátási érte­sítéssel járt volna nekik. Gazzal felvert udvar és lelaka­tolt kapuk riasztják el az ér­deklődőt az egykor fűrészek sivításától hangos, most azon­ban bántóan csendes vásáros­naményi fafeldolgozó üzem­től. A kitartók sem jutnak bel­jebb: a telep felszámolás alatt áll. az elmúlt években már so­kadik alkalommal. Becsödölt Öt és fél éve húzódik a namé- nyi ügy, amely a Nyírerdő Rt. elődje, a FÉFAG privatizációs kiírásával vette kezdetét 1992 februárjában. Az állami válla­lat ekkor kötött szabályos adásvételi szerződést a buda­pesti IMCO Kft.-vel, melynek vezetője (egyébként a térség­ből elszármazott budapesti vállalkozó) teljes körű jog­utódlásra vállalt kötelezettsé­get — utal az előzményekre Kovács András, a dolgozók ér­dekképviseletével megbízott egykori termelési igazgatóhe­lyettes. A megállapodásban az is szerepelt, hogy áthelyezéssel átveszi az összes dolgozót, kiknek folyamatos munkavi­szonyát elismeri és a kialku­dott vételárat havi törlesztő részletben év végéig kifizeti. A tulajdonjog csak ekkor szállt volna át az IMCO-ra, csakhogy a fővárosi cég nem­hogy a vételárat, még a FE- FAG-tól kapott alapanyag el­lenértékét sem fizette ki. Az IMCO lassan, de biztosan be­csödölt, az időközben Nyírer­dő Rt.-vé alakuló erdőgazda­sági társaság új vezetője pedig bírósághoz fordult, amely A kiürített, lelakatolt üzemben az enyészet lett az úr A szerző felvétele megállapította az IMCO szer­ződésszegését. A faüzem tulajdonjoga így megmaradt a Nyírerdőnél, amely a bezárt, kihalt, műkö­désképtelenné vált telepet új­fent értékesítette 1994 júliusá­ban. Az új vevő, a Tájfun Pi­ackutató, Termelő és Kereske­dő Bt. ismét beindította az üzemet, de már csak 60-70 embert vett fel az időközben utcára került dolgozókból, akik még az IMCO-tól kapták meg felmondó levelüket. A Tájfun is hű maradt névadójá­hoz, másfél év alatt csődhely­zetbe került, s jelenleg is fel­számolás alatt áll. Tb-foglalás Az ügy pikantériája, hogy a Tájfun több mint 20 millió fo­rint tb-tartozást halmozott fel, ezért a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság 24 millió fo­rint értékben lefoglalt faipari gépeket, berendezéseket a te­lepen még megtalálható esz­közökből. Úgy tudjuk, ez 900 ezer (!) forintért jutott egy kft. tulajdonába, de hát ez már egy másik ügy — mondja Kovács András. Mindeközben a dolgozók azt sem tudták kihez tartoz­nak: ők átkerültek (a jogutód­lással járó összes kötelezettsé­get elismerő) IMCO Kft.-hez, amely felmondott nekik, de végkielégítést nem fizetett. Az IMCO-val kötött szerződés be nem tartása miatt elnéptelene­dett üzem maradt a Nyírerdő tulajdonában, de a dolgozók már nem kerültek vissza az időközben megerősödő, még ma is állami tulajdonban lévő céghez. — Már a rendszerváltás előtt sem voltak ismeretlenek a lappangó problémák a namé- nyi üzemben: a magas létszá­mú dolgozói állomány foglal­koztatásban nem kis szerepet játszottak a szociálpolitikai megfontolások, és az itt gyár­tott termék nagyobb része, az almásláda sem kelt el a piacon — világítja meg másik oldal­ról a problémák gyökereit Ko­vács Gábor, a Nyírerdő Rt. ve­zérigazgatója. Az elődei által indított tranz­akcióhoz hozzáfűzi: a cég a dolgozók érdekeit védve kö­tötte ki az IMCO-val kötött szerződésben, hogy az új tulaj­donos vegye át áthelyezéssel az összes dolgozót, amely írásban is rögzítette: a munka­viszony folytonosságának el­ismerése mellett a dolgozók­kal szemben minden kötele­zettséget vállal. Amikor az IMCO nem fizetett, az üzem adásvételére kötött szerződés automatikusan semmissé vált, de a munkáltatói jogviszony és az üzem tulajdonjoga itt már elvált egymástól. A végkielé­gítés tehát az IMCO-t terheli — sumázza véleményét a ve­zérigazgató, aki reményét fe­jezte ki: amennyiben az IMCO egykori dolgozóinak igénye jogos, rendelkezésre állnak az igazságügyi feltételek a köve­telések teljesítésére. Apadt, sorvadt A történet — mondhatni — klasszikus: a rendszerváltás idején volt egy jól-rosszul, de működő üzem. A szabadság eufóriájában, a „magántulaj­donost de azonnal!” hangula­tában a 100 millió forint fölöt­ti értékre saccolt telephely kézről kézre járva apadt, sor­vadt, s a végén 900 ezer forin­tért kisöpörték a csarnokokat. Na ugye ez utóbbiért ül is az illetékes, illetve nem ül, mert szabadlábon védekezhet. Ugyanis megbetegedett. Cso­da? L akásom előtt egy fia­talasszony, maszatos két kisgyerekkel —- le­hettek 6-8 évesek —, a kira­kott kukák tetejét felnyitva szedték ki a kidobott hasz­nált ruhákat és egyebeket. A nagyobbik egy egész kiflit ta­lált, örömében mindjárt meg is osztotta a kistestvérével. Amikor rájuk szóltam, ne egyék azt, adok pénz, vegye­nek helyette frisset, nem fer­tőzöttet, seprős kis szemével rámpislogott. Gyönyörű sze­me volt, szempillája meg mint a cirokseprűé, el is ne­veztem magamban seprűs- szeműnek. Megnézte a pénzt, hálásan visszamosolygott s testvérével együtt gyorsan elfutottak a közeli boltba. Már el is felejtettem a tör­ténetet. amikor a napokban újra találkoztam velük. Ismét kukáztak. Megismertek, za­varban voltak, hirtelen nem is tudták mit is csináljanak. Majd a kedvencem, a seprős szemű hozzám futott és meg­kérdezte: — Bácsi, adsz pénzt me­gint kiflire? Pedagógusok mondják. hogy hány gyerek megy reg­geli nélkül iskolába s szédül már ki dél körül a padokból, vagy nézi, hogy a többiek hogyan esznek tartalmas tízóraikat. Orvosok bizonygatják, hogy a gyerekek egyre na­gyobb százaléka rosszultáp­lált, betegségre hajlamos. Újra támad a tbc. Nő az abortuszok, csökken a né­pesség száma. Boltosok tud­ják —falun számon is tart­ják —, hogy a sokgyermekes családok az eddigi négy-öt liter tejnek jó, ha felét vásá­rolják naponta. Bűnügyi statisztikák iga­zolják, hogyan terjed a bű­nözés, a kábítószerfogyasz­tás, a prostitúció a fiatalok körében. Az egyre fiatalab­bak, a gyermekek körében is. Pszichológus barátom mesé­li, hogy az elegánsan elken­dőzött, ilyen-olyan korrupci­ós összefonódásokat, nap mint nap előbukkanó ügye­ket milyen nehezen élik meg a fiatalok. Hogyan égnek ki morálisan, hal ki belőlük ap­ránként az a tisztesség is, amit az iskolából meg a csa­ládi házból hoztak. A fiatalok rezignálton ve­szik tudomásul, hogy hiány­zik az első munkahely, kilá­Bér hitelből Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — Az év első felében 1,2 mil­liárd forint munkabérhitel fel­vételére kényszerült a nyír­egyházi önkormányzat. Ez az összeg az éves költségvetés nyolcadrésze. Mi tette szüksé­gessé ilyen nagy összegű köl­csön felvételét? — erről ér­deklődtünk László Géza gaz­dasági irodavezetőtől. A válasz: a város saját bevé­telei (adó, felhalmozási, tőke jellegű, privatizációs bevéte­lek) nem időarányosan folytak be a kasszába. A város havi bérköltsége 200 millió forint körüli összeg. M mm mm' A seprusszemu Indiánsors U tána vagyunk az ünnepnek. Az augusztus 20-i ren­dezvényekről, megemlékezésekről részletesen tu­dósítottak a híradások, a nevezetes helyekről és történésekről közvetített a televízió, írtak a helyi és orszá­gos lapok. Mindannyian megtudhattuk tehát, hol, miképp, milyen módon tették nevezetessé hazánkban ezt az állami ünnepet. Széles a skála, s bizton állítható: méltó, színvonalas programokat tartottak szinte mindenütt. Számomra külön öröm, hogy augusztus 20-án végre műsorára tűzte Koltai Gábor szép filmjét, a Honfoglalást a Magyar Televízió. Sokan, sokfélét mondtak már erről az alkotásról, az el­lentábor hangja az ötlet megszületésétől a film bemutatá­sáig szinte fokozatosan erősödött. Ment a propaganda elle­ne, s csak nagy ritkán mellette, voltak, akik már jóelőre be­harangozták, igyekeztek elhitetni velünk: nincs értelme ekkora fába vágni a fejszét, a „magyarkodás” a film úgy­sem lehet hiteles, sikeres. Kár volt a vészmadárkodásért. Mára ugyanis kiderült, a Honfoglalás minden eddigi hazai mozirekordot megdön­tött, a nézőszám soha nem látott magasságokba emelke­dett. Nem lenne szép most azzal érvelni, hogy persze hi­szen megtekintését néhol az iskolások számára kötelezővé tették, hiszen nagyon sokan megnézték önakaratukból, kí­váncsiságból is. Annyi bizonyos: nemhogy minden ma­gyar iskolásnak, de minden állampolgárnak illő lenne be­ülnie e filmre a moziba. Ha másért nem, akkor „csak” azért, hogy megismételje, amit az iskolában valamikor ta­nult, hogy felfrissítse emlékezetében a tankönyvekből megszerzett tudást. A ti országotok embereinek fontos ez a film, — mondta Anthony Quinn, a világhírű színész egy Amerikában tar­tott közönségtalálkozón — mert nemzetetek története kis­sé olyan, mint az indiánoké. Rajtunk, s az ilyen filmeken is múlik, hogy ha múltunk hasonló is. jelenünk és jövőnk ne olyan legyen, mint az in­diánoké... Kovács Éva — Hát nem pompás, se tömeg, se drága belépő... Ferter János rajza Ki nyer ma? A Pásztor József lemondásával megüresedett füzesa­bonyi polgármesteri székért megkezdődött a vá­lasztási küzdelem és a hét induló között ott találha­tó a lemondott polgármester neve is. Aki nem emlékezne, Pásztor József volt az a polgármester, akiről titokban má­solt kazetták járták körbe a hevesi várost, amelyen polgár- mesterük idősebb hölgyekkel meglehetősen intim körül­mények között mutatkozott. Mi közünk nekünk ehhez itt, Szabolcsban? Semmi. Leg­alábbis ahhoz, hogy mi lesz Pásztor József további sorsa, hogy elfelejtik-e neki kisvárosi szexmutatványait, vagy hosszú időre kizárják a szívükből, mert nem ilyen erkölcsű vezetőt szerettek volna. Ám ahhoz már nekünk is lenne né­mi közünk, vajon csak az az erkölcstelen, amiről a kazetta árulkodott, vagy az is, amit az olyan polgármesterek tesz­nek, akik lemondanak funkciójukról, majd néhány hét után elhamarkodottnak ítélik tettüket, s újra versenybe száll­nak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében eddig többnyire vagy azért kellett új polgármestert választani, mert az elő­ző elhunyt, esetleg mert megbetegedett, netán leváltották, vagy azért, mert a testület saját lemondásával kényszerítet­te bukásra a polgármestert. Ám itt is előfordult már, hogy lemondás után azért mérettette meg magát ismét a válasz­tókkal, hogy bebizonyítsa a testületnek: a falu, a város őt akarja, s ha nézeteltérés támadt közte és a testület között, akkor a választók mellette álltak. Egy választás — ha csak polgármestert kell választani — akkor sem olcsó dolog. Éppen ezért ki kellene találni valami olyasmit, hogy aki saját jószántából mond le, az vagy ne indulhasson, vagy ha történetesen ismét őt vá­lasztják, akkor ő állja a választás költségeit. Talán jó lecke lenne mind a meggondolatlanoknak, mind azoknak, akik egy választásban csupán saját népszerűségüket akarják fi­togtatni, s a népszerű rádióműsor címét ellopva megmutat­ni: ki nyer ma! Balogh József \ tástalan a lakáshelyzetük, a továbbtanulásukhoz nincs meg az esélyegyenlőség. A znap, amikor a sep- rűsszeművel először találkoztam, július közepét írták. Azon a napon a képviselők a parlamentben nagy ovációval fogadták a hírt. hogy elsők között csat­lakozhatunk a NATO-hoz. Pár nap múlva híre jött, hogy a csatlakozás ára 27- 35 milliárd dollár. Ennek egy harmadát 13 év alatt mi fizetjük. Azaz 13 évig évente átlagban kb. 1 milliárd dol­lárt. Mire az utolsó részlete­ket is kifizetjük a kis seprős- szemű meg a többiek is talán húszévesek lesznek. Eskütétel Nyírbátor (T. J.) — Szomba­ton, augusztus 30-án 10 órakoi teszik le ünnepélyesen a kato­nai esküt azok a határőr újon­cok, akiket már újabb korosz­tály nem követ a kiképző zász­lóaljhoz. Amikor ők kilenc hó­nap múlva leszerelnek, több sorkatona nem szolgál már a Nyírbátori Határőr Igazgató­ság alárendeltségében, felvált­ják őket a hivatásos, illetve a szerződéses határőrök. Az es­küt követően a fiatal határőrök eltávozásra mehetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom