Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-01 / 178. szám

1997. augusztus 1., péntek HÁTTÉR Egy pillantás a hídra Komolyabb korlátozást és teljes lezárást előznek meg a tokaji felújítással Nyéki Zsolt Nyíregyháza, Tokaj (KM) — Aki kisebb-nagyobb kirán­dulásokkal tölti a nyarat, megyénket három nagy csa­pásirányon hagyhatja el. Ezek egyike a szomszédos Borsodba vezet, de a találko­zási pontnál, a tokaji híd előtt most megtorpanásra kényszerül az utazó. Felújí­tási munkálatok folynak itt gőzerővel, s erre különböző módon reagálnak az embe­rek. A pár perces várakozás is min­den bizonnyal elviselhetőbb, ha tudjuk, miért dolgoznak itt, s mi lesz a végeredménye. — Tokajnál már egészen ré­gen volt áthidalás a Tiszán, ezen vezetett az egyik főútvo­nal Észak-Magyarországról az Alföld keleti vidékeire — szolgál egy kis történelmi lec­kével Bodócs János, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állami Közútkezelő Közhasz­nú Társaság (Kht.) osztályve­zető főmérnöke. Kifagyott betonrészek Elmondásából kiderül: kezdet­ben a hidak faszerkezettel ké­szültek, anyaguk miatt termé­szetesen csak ideiglenes jelle­gűek lehettek. Az első állandó, vasfelszerkezetű, három nyílá­sú hidat 1896-ban adták át a forgalomnak. Ezt a hidat 1919-ben, a Tanácsköztársa­ság idején a harcoló felek fel­robbantották. majd az újjáépí­tés után 1944-ben a visszavo­nuló német haderők helyre­hozhatatlanul megrongálták. A jelenlegi acél gerincleme­zes, összvértartós híd 1959 szeptemberében a régi hídpii- lérektől 20 méterre épült meg. A szerkezeten 1977-ben szige­telésépítési. 1985-ben festési munkákat végeztek. A jelenlegi rehabilitáció a híd teljes szerkezetére kiter­jed, melynek kivitelezési mun­káit az 1SOBAU Kft. végzi több alvállalkozó bevonásá­val. A hőmérséklet-ingadozá­sok, illetve a környezeti hatá­sok következtében a beton­szerkezeten megjelent repedé­sek, hámlások javítása történik meg ICOMENT rendszer fel­használásával. A fészkes, kifa­gyott betonrészek eltávolítása után a kilátszó betonacélokat megtisztítják, majd bevédésük után a betonfedést lőttbeton felhordásával biztosítják. A hídfők hiányzó kőburkolatá­nak pótlását is jelenleg végzik el. Az acélszerkezet kapcsola­tai a tartós terhelés hatására több helyen meglazultak, a be­avatkozás során mind a szege­szik a félpályás lezárást, s a forgalom biztonságát a híd to­kaji oldalán található jelző­lámpa biztosítja úgy, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyéből érkezők irányítására szolgáló jelzőfej a híd Raka- maz felőli részére telepítették át — utal a pillanatnyi helyzet­re Bodócs János. A félpályás lezárás miatt a hídon csak egy forgalmi sáv áll a közlekedők rendelkezésére, amelynek szé­gyakori rendőri ellenőrzés és szankcionálás javíthatna ezen a helyzeten. Átérezzük, hogy a hídfelújítás miatt mind az ide­genforgalomban, mind pedig a napi közlekedésben kellemet­lenségek adódnak, annak azonban mindenki számára érthetőnek kell lenni, hogy ilyen jellegű feladat nem vé­gezhető a téli időszakban — sorolja a száraz tényeket a fő­mérnök. A felújítás halaszthatatlanná vált. a híd különböző szerke­zeteiben a későbbiek során olyan károsodások keletkeztek volna, amelyek a jelenlegitől jelentősebb korlátozást, végső esetben á híd teljes lezárását vonta volna maga után. Mind­ezeket figyelembe véve az a maximum 4 perces, rendkívüli esetben 8 perces várakozás, amelynek során a jelzőlámpa megállásra kényszeríti a jár­művezetőket, nem jelenthet akkora megterhelést, hogy szabálytalan forgalmi manő­vert kellene végrehajtaniuk. Bízunk abban, hogy a közle­kedők megértik és tolerálják azokat a kellemetlenségeket, amelyeket a munkálatok okoz­nak és fegyelmezetten, a sza­bályokat betartva közleked­nek, mert a híd felújítása vala­mennyiünk érdeke — zárja a beszélgetést Bodócs János fő­mérnök. Az osztottan lezárt híd átmenetileg lassítja a forgalmat Martyn Péter felvétele esek, mind a varratok vizsgá­latára, pótlására illetve meg­erősítésére sor kerül. A beru­házás keretein belül festik újra az acélszerkezet is. A felület homokszórása után három ré­tegű. összesen 260 mikromé­ter vastagságú 1COSIT bevo­natrendszert hordanak fel. Októberben befejezik A pályalemez a megsérült szi­getelés miatt több helyen átá­zott, ezért a teljes kocsipályát új szigeteléssel kell ellátni, míg a téli sózások miatt tönk­rement szegélyeket szürke gránitszegélyekre cserélik ki. A fenti munkálatok utolsó stá­diumaként a forgalom teljes lezárása mellett állítják majd be a híd saruit. A munkálatok terv szerint haladnak, befeje­zésük a szerződésnek megfe­lelően október végére várható. — A pályalemez felújítási munkái elkerülhetetlenné te­Iessége a felújítási, idő alatt alig haladja meg a 3 métert. Hogy a jelzőlámpa még op- timálisabban. a legkevesebb időveszteséget okozva mű­ködjön. a forgalom érzékelé­sére mind a három irányból járműérzékelőket építettek a burkolatba. így minimálisan 130 sec-re, maximálisan pedig 240 sec-re adódhat a periódus­idő. Sajnos, az autósok sok esetben a piros jelzés ellenére is a hídra hajtanak. így a kö­vetkező irány indulását meg­akadályozzák a még hídon araszoló járművek. Az ilyen vezetői magatartás ellen nem sokat lehet tenni. Elodázhatatlan — Hiába működik egy jól be­állított jelzőlámpa. hiába érzé­kelik és irányítják a forgalmat a beépített detektorok, az em­beri felelőtlenséggel szemben mindenki tehetetlen. Talán a A lmában, talán az eg­zotikus tájakra hívo­gató reklám hatásá­ra. egy távoli szigeten járt. Egy hatalmas luxushajón utaztak, együtt a család. Kö­rülöttük csupa idegen, nem tudtak szót érteni senkivel. Mi több, ilyen képtelensége­ket is szülhet az álom, a fele­sége és a gyerekei elfelejtet­tek magyarul, valamilyen is­meretlen nyelven beszéltek hozzá. Igyekezett ráébreszte­ni őket, beszéljenek rende­sen, magyarul, hiába. Fáradtan, álmosan ébredt. A szokásos reggeli forgató- könyv szerint megfőzte a ká­vét. elkészítetté a reggelit, megpuszilta az otthonmara­dókat és indult a hivatalba. Kínosan ügyelt a pontos munkakezdésre, nemhiába mondták a kollégái, hozzá le­hetne igazítani a pontos időt. Talán még a kollégiumban vagy a katonaságnál szokott rá a pontosságra. Szinte eti­kai kérdésnek tartotta, ha va­laki a megbeszélt időpontban nem volt a helyszínen. — Almomban a Fidzsi szi­geteken jártam — kezdte me­sélni a kollégáinak, aztán hirtelen elhallgatott. Talán még azt hihetik, urizálni akar. Valójában nagyon bol­dog lenne, ha újra eljutnának a Balatonra, ahol a régi szép időkben többször is üdültek. Evek óta tervezgetik, de a la­kásrezsi, a gyerekek ruház­kodása, iskolai költségei, a nélkülözhetetlen napi kiadá­sok mindig elvitték az üdü­lésre szánt pénzt. — Ez a nyár is a konyhai nyaralással megy el — je­gyezte meg a feleségének, amikor szóba került a külö­nös álom a távoli csendes- óceáni szigeten. — Ha csak valami csoda nem történik... — tette hozzá az asszony kissé sejtelmes, érdekes mosollyal. Ezzel na­pirendre is tértek a dolog fö­lött, bár a férj egy kicsit szo­katlannak találta a magabiz­tos. szinte pajkos mosolyt, amely még mindig ott vibrált az asszony arcán. Néhány nap múlva derült fény a mosoly okára. A meg­lepetést a gyerekek már tud­ták. de tartották a titkot. Nem árulták el az apjuknak, hogy mégis lesz valami a hajóká- zásból. Igaz nem a távoli szi­geteken, hanem a Balatonon. Aztán az egyik napon beavat­ták a mit sem sejtő férjet is a meglepetésbe, két hét múlva mehetnek a Balcsira, sikerült egy sürgős munkát találnia, így meglesz a pénz az üdülés­re. Elkezdődhetett a lázas ké­szülődés, a napok vissza­számlálása. Igaz, csak egy hétre és félpanziós ellátás­sal, de hat év után újra meg­simogathatják a világ leg­csodálatosabb vizét, a Bala­tont... Jó időt fogtak ki, de a zu­hogó esőben se tágítottak, él­vezték az ajándékba kapott Balatont. Csak az asszony nem tudott felszabadultan örülni. 0 tudta ugyanis egye­dül. nem a különmunkából jött össze a pénz az üdülés­re. Egészen máshonnan. Munkába menet a buszon ta­lált egy pénztárcát. Már in­dult a buszvezetőhöz, hogy odaadja, aztán az utolsó lé­péseknél mégis megtorpant. Otthon megnézte, negyvene­zer forint volt a tárcában, irat, igazolvány semmi. Na­pokig gyötrődött, vívódott a lelkiismeretével, mit tegyen. Aztán eszébe jutott a férje ál­ma... Meg a gyerekek, akik még nem látták a Balatont... De a különös tehertől nem tudott szabadulni az üdülés alatt sem. Az járt a fejében, hátha egy szegény ember hagyta el a megspórolt pén­zét, amiből ők boldogan vi­gadnak. De nem akarta el­rontani a szép napokat sem. Majd otthon elmondja a tit­kát, tovább úgysem tudja ma­gában tartani. Alig várta, hogy elinduljon velük a vo­nat hazafelé... Nyomasztó titok Laktanyasirató A laposan felbolygatta a környékbeli lakók kedé­lyét a nyíregyházi Damjanich laktanya sorsa. A kirobbantó motívumtól függetlenül a lényeg az — derült ki a lakossági fórumbeli hozzászólásokból —, hogy ez (is) tipikus példája a közvagyon elherdálásá­nak. Aki olvassa lapunkat, annak számára nyilván ismert a helyzet: a még mindig a honvédség kezelésében lévő, de használaton kívüli épületegyüttest gyakorlatilag kirabol­ták, kifosztották, s ez tízmilliós nagyságrendű értékvesz­tést jelent egyes becslések szerint. Hiába írja-mondja vész­jelzéseit a megyeszékhely vezetése, pusztába kiáltott szó ez csupán. Mert bár állítólag folyik felértékelése, majd meg is hirdetik — de mi marad addigra?... ügy gondolom, egyet lehet érteni azon vélekedésekkel, melyek keményen felvetik a felelősség kérdését, hűtlen kezelésnek minősítve a honvédség hozzáállását. Bizonyá­ra meg tudják magyarázni az illetékesek a dolgok ilyetén alakulását, bár legfeljebb magyarázgatni lehet a bizonyít­ványt. Lehet, a Damjanich — más ingatlanokkal egyetem­ben — állami tulajdonban léte a legnagyobb károkozó, mert gyakorlatilag a tulajdonosi szemlélet hiányára vezet­hető vissza értékvesztése. Megoldást kellene találni, mielőtt a falakat is lebont­ják, elhordják. Egyebek között azért, mert a tolvajokat nem lehet fegyverrel riogatni — ezért nem engedélyezték az objektum fegyveres őrzését. S valljuk be őszintén, ér valamit néhány fegyvertelen kiskatona a rablócsapat elle­nében?... Herdáljuk az állami vagyont, állami segítséggel (a véde­lem hiánya ugye, így is minősíthető!), utána pedig sírha­tunk, milyen sokba kerül hasznosításra alkalmassá tétele. Pedig javaslatok, elképzelések vannak, igen értékesek, megfontolandóak. A kérdés az csupán: mikor valósulhat meg végre valamelyik? Kováts Dénes Szexörült autós Ferter János karikatúrája A ráfizetés öröme N em tagadom, nekem nagyon szimpatikus az az igyekezet, hogy a szűkös évek ellenére több tele­pülés, legalábbis bizonyos esetekben szeretne ki­fejezetten ráfizetni. Miről is van szó? Köztudott, hogy ma­napság egy téli-nyári, azaz fedett, fűthető uszodát felépíte­ni, s még inkább fenntartani nem tartozik a gazdaságos te­vékenységek körébe. Példa erre Záhony esete, ahol tudva­levőleg évek óta súlyos milliókat fizet a városkassza a — megyénkben „műfajában” sajnos fehér hollónak számító — fedett uszoda fenntartására. Ám a határvárosban még­sem keseregnek az évről évre egyre emelkedő összeg mi­att, sőt, talán még kicsit büszkék is arra, hogy ráfizethet­nek a kuriózumnak számító vizes létesítményükre. Vélhe­tően a záhonyiakhoz hasonlóan örülnének Kisvárdán és Gyulaházán is az uszodai ráfizetésnek, ugyanis a hírek szerint e két helyen (is) komolyan fontolgatják a tanuszo­da létesítését, amelyre a két település közül Farkas Bercink falujának van nagyobb sansza. (Már csak azért is, mert a nagyságrendileg megyénk harmadik városaként jegyzett Kisvárda a megyei területfejlesztési alap legutóbbi ked­vezményezettjeinek rostáján átpottyant, míg Gyulaháza nem.) Ezen (is) felbuzdulva egy, a falu méreteihez igazí­tott uszodához a gyulaháziak már el is készíttették a fede­les medencéjük tervrajzait. (Állítólag nagyon szépre sike­redett. de a kisvárdai tanuszoda ügye sem úszott még el!) Az „űrhajós" falu polgármestere mindenesetre nem rejtet­te véka alá véleményét: ha az álomuszoda működtetését évi másfél-kétmillió forintos veszteséggel megússzák, már megérte felépíteni a „pancsolót”. Bár ez utóbbi elnevezés talán még sértőnek is tűnhet, hiszen a tanuszodát elsősor­ban — mint neve is jelzi — a vízijártasságot megszerezni szándékozók oktatására hozzák majd létre. S nem csupán a falubeliek örömére! S ki tudja, talán lesz elég úsznivágyó ember ahhoz, hogy — ha nem is busás haszonnal, de — rá­fizetés nélkül működtet majd a létesítmény. A nulla ez esetben már nem lesz semmi! Kovács Bertalan \

Next

/
Oldalképek
Tartalom