Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-15 / 190. szám
1997. augusztus 15., péntek Ünnepi ajándék: szabadtéri színpad Nászajándék Példaértékű, ami történt a mi lépcsőházunkban, ezért írom le, hogy minél többen megtudják. Négyemeletes társasházban lakunk, a közelmúltban a fiam esküvőjére készülődtünk. Kedves lakótársainkat a faliújságra kitett meghívóval értesítettük a nagy eseményről. A lépcsőház lakói a közösképviselő kezdeményezésével azonnal szervezkedni kezdtek. Az esküvő előtt virággal és nagyon szép ajándékkal kedveskedtek a fia- méknak, közösen kísértük őket az esküvői szertartásra. így osztoztak örömünkben. Egy boldog édesanya, Nyíregyháza Szabadtéri Kulturális és Sportcentrumot avat Ököritó- fülpös. Az önkormányzat a Gyöngyösbokréta, a „Szat- márököritói Fergeteges” 60 éves jubileumára fedett szabadtéri színpadot ajándékoz az egyesületnek. Az építmény egyes városoknak is díszére válna. A labdarúgócsapatunk is előbbre lépett, így a sportpálya korszerűsítésére is sort kerítettünk. Felújítottuk egészségügyi létesítményeit (kibővítettük kézilabda- és teniszpályákkal stb.). Az ünnepségre augusztus 16-án kerül sor. Köszöntőt Baja Ferenc miniszter és fővédnök, és Vásárhelyi László koreográfus, régi patrónusunk mondanak. Ezen az ünnepségen az ország talán legöregebb Gyöngyösbokrétájának jubileumán megemlékezünk a mozgalom „atyjáról és az együttes keresztapjáról”, Paulini Béláról is. Itt emlékezünk meg a falu két „nagyasszonyáról” Németh Jenőnéről, kinek otthona a népművészet gyűjtésének és megőrzésének melegágya volt. Egyben a tűzvészi karitatív tevékenység éllovasa volt, melyért királyi kitüntetést kapott. Leánya Németh Lili volt az együttes alapítója és koreográfusa. Sajnos a sors szele elüldözte tőlünk. Hamvai Budapesten nyugszanak. Az ünnep alkalmából utcai és színpadi néptánccal fellépnek lengyel és magyar néptáncosok. A közeli testvéri népek részvételével „Németh Lili” nevével jelzett 3-5 évenkénti hagyományőrző fesztivállá szeretnénk fejleszteni, ugyanis az eddig megtett út és a hely szelleme erre kötelez. Bálint István, nyugdíjas igazgató, Ököritófülpös Felemás lett a szabályozás A „szocpolos" lakásépítés újabb gondjai nehezítik a jövőben az otthonteremtést Vajon a jövőben épülhetnek-e hasonló új lakások? „A kutya ugat, a karaván halad” kissé sántító hasonlattal is lehetne jellemezni az ún. szoc- pol. támogatással épülő lakásépítések frontján uralkodó állapotokat, nem kívánatos jelenségeket. A közvéleményt és a becsületes adófizető állampolgárokat jogosan irritálja, hogy a közpénzekkel visszaélés, törvényességet semmibe vevő gyakorlat szinte természetes cselekedetté vált Ezt a tény erősíti a lap július 24-i, 26-i és augusztus 4-i számban Szőke Judit tollából megjelent vaskos gondolatok is. Hiába a jelzések sokasága, magam is harmadik éve folyamatosan teszem, a bűnüldöző szervek fokozódó aktivitása, az építésügyi hatóságok erőfeszítései, ezen a területeién virágzik az umbulda, a közpénzek törvénysértő megcsapolása. A támogatás jogosulatlan igénybevétele mellett egyre gyakoribb a lakóházak le- és visszabontása, a bontott anyag értékesítése, a megszerzett támogatás elkótyavetyélése. Bármilyen különös, a hibás, felemás szabályozás gyakorlatilag túlsúlyban azokat a lehetetlen helyzetben lévő családokat (sok gyermek, munka- nélküli aktív korúak, kilátástalan körülmények) mozgatta meg, akik saját erővel nem rendelkeztek. Vannak akik csak azért építkeznek, mert rendkívül kedvező feltételek111 " 1 1 1 " ----Megnőtt a KisKelet Több Kedves Olvasónk jelezte, hogy nem találta - a Kelet-Magyarország- ban a KisKelet mellékle- tct, nem tudja mi ennek az oka. Más olvasók viszont — miközben örömükét fejezték ki — rögvest megadták erre a választ: nem szűnt meg a Kiskelet, csak időközben megnőtt, nagyformátumúvá változott, és így szerves része lett az alaplapnak. A változtatás egyik oka. hogy ilyen formátumban a nyomda is könnyebben és gyorsabban tudja elkészíteni a regionális mellékletet, változatlanul minden csütörtökre. A szerk. kel jelentős támogatáshoz juthatnak, s ezt nem akarják kihagyni. Ha a jogi szabályozás szigorítása lezárja a kiskapukat ez utóbbi csoportba tartozók elől, akkor meggyőződésem szerint ez a társadalom jóérzékű többségének osztatlan támogatásával, megértésével találkozna. Sajnos, a vonatkozó Korm. rendelet legutóbbi (1997. július 29-i) módosítása nem sokat segített. Tény, hogy a bizonylati fegyelem szigorítása, az ellenőrzés fokozása, érdemibbé tétele számos kiskaput lezár. De úgy Tisztelt Szerkesztőség! Hatvanéves egyedül élő nyugdíjas özvegyasszony vagyok. A törvényeket mindig tisztelte családom. A pénzt soha nem szórtuk, de nem tartoztunk és ma sem tartozom senkinek egy fillérrel sem. Hallgatva a rádiót és olvasva az újságot, a napokban viszont rájöttem, hogy pazarló lettem. Évek óta havonta kidobok az ablakon egy összeget, melynek se ura, se gazdája. Igen kérem az 530 forint/hó a tv üzemeltetési díjról van szó. (Igaz emellett mióta a T. Kábelkom létezik, még havonta 112 forintot fizetek az alapcsomagért. Sajnos ezt is évről évre szépen emelgeti a szolgálható.) A rádióban nyilatkozik a posta illetékese, miszerint ők csak a tv-díj beszedését tűnik végleg lezáija az utat az önálló lakáshoz jutás lehetőségének a megteremtését azok előtt, akiknek halvány esélyük sincs a saját erő biztosításához, a szocpol. támogatás legális megszerzéséhez. Következésképpen ezek a családok nem tudnak fedelet biztosítani a fejük fölé. Mi a megoldás? Törvényes keretek között, szervezett formában kizárólag a szoc.pol. támogatásból (ez a legalább háromgyermekes jogosultakat számításba véve) az OÉSZ által előírt követelményeknél szerényebb felszevégzik, de nincs joguk ellenőrzésre. Aki eddig nem fizetett és most bejelenti készülékét, visszamenőleg elfelejtik tartozását. Megszólalnak az állampolgárok, hogy ők eddig sem fizettek és ezután sem fognak fizetni, mert nem jó a tv-mű- sor, meg különben is az állam tartja fenn a tv-t az állampolgárok pénzén. A lakásba különben sem köteles és nem is engedik be az ellenőrzésre jelentkező személyt. De kérem, nincs is aki ellenőrizzen, és ne fenyegetőzzenek itt a 10 ezer forintos büntetéssel, mert semmi értelme... Ekkor gondolkodtam el azon, hogy én és még sok „bugyuta” becsületes sorstársam „önkéntes” fizetők voltunk és vagyunk. Ha nem fizettünk volna évek óta, a kutya sem ugatott volna meg (KM archív képe) reltségű lakások építése ezen családok számára. Nagyon igaznak tartom Szőke Juditnak lapjuk 26-i számában megjelent Kommentárjának záró gondolatait, melyek szerint „Kár, hogy a most megjelent késői szigor nagyon sok családon nem segíthet már. Ők beláthatatlan ideig kénytelenek lakhatatlan lakásokban élni.” Remélem, hogy a tisztes megoldást segítő szabályozásra nem kell sokáig várni. Dr. Bihari Károly, jegyző, Encsencs bennünket. Nem tudom, mit szólna a postás, ha a jövő hónapban hozza az 1060 forintos számlát és azt mondanám, nem fizetek fölöslegesen. Tisztelt Törvényhozók! Vagy érvényt tudnak szerezni a rendeleteknek, vagy nem! Vagy minden állampolgár — akire vonatkozik — fizet, vagy senki ne fizessen. Döntsék már el, mit is akarnak, vagy rábízzák az állampolgárok bátorságára, jókedvére, tisztességére, pofátlanságára, vagy arra, akármire a fizetési kötelezettséget! Szóval csak kapkodjuk kérem sokan a fejünket és nem értjük, mi is történik körülöttünk? Tisztelettel: özv. T. E.-né, Nyíregyháza „Pazarló lettem" Aki évekig nem fizetett, annak most megbocsátanak? Megtanultam szőni Alkotótábor Mátészalkán Kellemes, éiménygazdag és eredményes egy hetet (augusztus 4-10.) töltöttem el a mátészalkai gyermekotthonban, ahol a Mátészalkai Alkotóház Egyesület szervezésében képzőművészeti és kézműves alkotótábor volt. A hagyományos foglalkozásokat és művészeteket művelő és pártoló Porkoláb Andrásnénak köszönhető e tábor életre keltése. Évek óta álmodozott és dédelgette ezt a tervét, ami most megvalósult több művész ill. művésztanár és az otthon dolgozói segítségével. 30-40 diák szorgoskodott, alkotott önfeledten szakértők segítségével. Úgy érzem a munkát irányítók nevét meg kell említenem, hiszen amellett, hogy ők is alkottak és tanultak egymástól, fáradságot nem nézve irányították a tanulók kezét, látásmódját a szépre, értékre igyekeztek felhívni a figyelmüket. Olajfestészet: Fülöp Sándor, akvarell: Tarr János, grafika, pasztell: Szabó Károly, rézkarc és linó: Szabó Gábor, fotó: Szűcs Róbert és Budai Eliza, szövés: Fecske Lászlóné és Szabó Magda, keresztszemes kézimunka: Székely Lászlóné, népi ékszerkészítés: Porkoláb Anikó, batikolás: Porkoláb Andrásné. A művészeti vezető Szabó Gábor művésztanár volt, aki az Esze Tamás Gimnázium rajztanára. Külön öröm volt számomra, hogy a gyermekotthon 8-10 tehetséges tanulója is részt vett a táborban. Esténként is együtt maradtak az „alkotók”, hiszen tábortűz mellett gitározgat- tak, énekelgettek és beszélgettek. A tábomyitás estjén fellépett az Esze Tamás Gimnázium Apples együttese. Ugyanekkor Bőmé Sipos Bea zenetanár adta elő mai költők verseit saját megzenésítésében. Az alkotótábor „terméseit” zárókiállításon tekinthették meg a város vezetői, a szülők és az érdeklődők. Az itt született művek között egyet a gyermekotthonnak ajándékoz az egyesület a hála és köszönet jeléül. Köszönet jár a gyermekotthon igazgatójának Kertes Zoltánnak, aki a tervek szerint továbbra is támogatja Porkoláb Andrásné és segítői újabb, illetve a jövő évre vonatkozó elképzeléseit. A gyerekek már bejelentkeztek a következő nyári táborba, ami azt mutatja, hogy jól érezték magukat, és hasznosnak tartották az együttlétet. Szabóné Zsoldos Valéria Találkozó fél évszázad után Az Angolkisasszonyok Intézetébe (1933-1949) járt diákok nemrégiben találkozót tartottak a Ferencesek kápolnájában, az ünnepség szentmisével ért véget. Emlékezetes, szép és felejthetetlen esemény volt. Én, mint volt növendék 1940- ben érettségiztem itt. Az ifjúság, mely oly gyors léptekkel haladt, igen gyorsan eltűnt, de feledni nem lehet! Sok-sok év után felröppent a hír, amely találkozóra invitálta a volt diákokat. Fáradságot nem ismerve szervezkedtünk, alig vártuk a napot, hogy találkozzunk, mindenki keresett valakit, tanárt, pad-, osztálytársnőt, de volt akit nem találtunk, eltávoztak az élők sorából, egyeseket tengerentúlra sodorta az élet, de volt aki anyagiak miatt nem tudott eljönni. Kibeszélni nem lehetett az elraktározott élménydús évek eseményeit, az idő gyorsan haladt. Csattantak a fotógépek, hogy megörökítsék a még élő diáksereget. A déli harangszó ebédre hívta a „sereget”, melyet a Zrínyi gimnázium kedves igazgatójának és személyzetének köszönhettünk, ahol minden asztalon virággal vártak bennünket. A délutáni ünnepség fénypontja Szitha Mária volt — diákként, tanárként —, aki elcsukló hangon könnyeket csalt szemünkbe, emlékezett meg volt tanárainkról, akik nagy tudásukkal gazdagították növendékeiket. Nagy Bertalanná, Nyíregyháza A NATO-tagságról Mióta ismertté vált, hogy hazánkat is megívták a NATO-tagok soraiba, sokan ezt sikerként könyvelik el, de akadnak e lépésnek ellenzői is. (Mint köztudott, a NATO-tagságról népszavazásra kerül majd sor.) Nagy István (Nábrád) levelében többek között azt fogalmazza meg: szerinte az az ország, mely nem törekedik nemzeti függetlenségre, önként behódol, csak gyarmatként jöhet számításba Nyugaton, Keleten egyaránt. „Miért legyünk mi a két nagyhatalom között demarkációs vonal, ütközőpont, ha kereskedelmi híd szerepre is alkalmasak vagyunk, lennénk.” Halász Csaba (Olcsvaa- páti) leveléből: „Mindenki tudja mit jelentett a Varsói Szerződésben lenni országunknak, katonáinknak. Végre eljött az ideje, megszabadultunk tőle. Még öt év sem telt el, hogy függetlenségben élünk, amit annyira vártunk s egyesek már sokallják, s máris a NATO felé kacsintgatnak.” _A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA ___ " " ■ ;»s A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasok fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
