Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-04 / 154. szám
1997. július 4., péntek HATTER c Széles Tisza keskeny partja A folyó partjára húzott kerítés robbantotta ki a heves vitát Dombrádon Nyéki Zsolt Dombrád (KM) — A nyári hónapokban derül ki igazán, milyen áldás is egy településnek, ha a szép, szőke fo- lyónk, a Tisza a közelében kanyarog. A pihenni vágyó emberek áradata forgalmassá teszi a környéket, és erre alapozva vállalkozások sora indul el. De azért nem mindig ilyen sima az ügy. Elég egy homokpadka, egy gyorsan átmelegedő föveny, s a település felvirágzik. Az ilyen partot strandolok hada lepi el, a tömegnek pedig a vonzáson kívül van egy másik tulajdonsága is: enni és inni akar. Na meg szórakozni, ezért csárdák, éttermek, kocsmák, diszkók nőnek gomba módra a felkapott helyeken. Ez a vendéglátás. az idegenforgalom, a turizmus nem kis haszonnal kecsegtető üzlete. Az anyagi érdekek találkozása, vagy éppen ütközése pedig ritkán marad feszültségektől mentes. Burkolt akadályok Dombrádon most vita tárgyát képezi két fiatal vállalkozó tavasszal kipattant ötlete, mely tanyahajó formában testesült meg. Ezt vontatták a dombrádi partra azzal a szándékkal, hogy rajta presszót rendeznek be. esténként élő zenével, hétvégémé diszkóval, az alsó szint szobái révén pedig szálláslehetőséggel szolgálnak. Ám a két vállalkozó úgy érzi, munkájukat akadályozzák. — Már az engedélyeztetési procedúra elhúzódásakor sejtettük: nem vagyunk szívesen látott emberek a parton —- kezdi panaszait a tanyahajó ötletgazdája. a dombrádi kötődésű Gál Csaba. Majd sorol ja: a polgármester különböző kifogásokkal a település vízhálózatára sem engedte rácsatlakozni őket. s az összes szakhatósági engedély beszerzése után sem kapták meg a helyi önkormányzattól a működési engedélyt, mert a jegyző indoklás nélkül elfogultságot jelentette be. Kisvárdára helyezték át az ügyet, ahol ráütötték a pecsétet a papírra. A vállalkozás nagy nehézségek árán indult be. miközben a parton, önkormányzati tulajdonú területen a mai napig engedély nélkül üzemelhet egy nyitott sátordiszkó. Időközben a szintén közeli csárda tulajdonosa — aki a sátordiszkót is működteti — a napokban kerítést húzott (az önkormányzat tulajdonát képező) a telekre, dróthálóval elzárva a partszakaszjelentős részét, közte a tanyahajóra vezető utat. Itt tart most az ügy, amely egyre feszültebb légkört teremt. A megszólítottak közül’ a jegyző nem kívánt nyilatkozni, a polgármester viszont készséggel foglal állást az ügyben. Külön önkormányzat — Mindenki tudja, Dombrád jövőjét a Tisza határozza meg. Ha természeti adottságainkkal okosan gazdálkodunk, akkor a turizmusra továbbra is alapozhatjuk eddigi fejlődésünket — utal a folyó hatására a polgár- mester. Solyniosi László. Állítását vitathatatlan tények támasztják alá: a falusi turizmus fellendítése érdekében két éve innen indult el a „Mentsük meg a kisvasutakat!” mozgalma, s ma már szépen felújított állomás, vasúti múzeum fogadja a látogatókat. Megnyitotta állandó helytörténeti képtárát a település, s az anyagi fedezet megteremtése után szeretnék a síneket egészen a folyó partjáig levinni. Ha ez sikerül, akkor már könnyen összeköthető a vasúti és a vízi közlekedés. Idén nyitja meg kapuit a Móra Ferenc Általános Iskola, amely a tervek szerint később a középfokú mezőgazdasági képzés térségi bázisává válhat. Dombrád egyébként is a legaktívabb a környéken: itt alakult meg az Önkormányzatok Társadalmi Szövetsége és a Nyírvidéki Rétközi Kisvasúti és Turisztikai Társaság.Az elmúlt hat évben 800 millió forint értékű fejlesztés szemtanúi lehettek a dombrádiak. — Most készült el a Tisza- parti szennyvízhálózat kiépítésének terve, amely 42 milliós beruházást jelent majd, és hasonló költségvetéssel számolunk, amikor a szilárd burkolatú utak elkészítésének kiviteli terveit szövögetjük — érzékelteti a polgármester, menynyire szívügye itt mindenkinek, ami a folyó partján történik. Az itteni ügyek kezelésére külön testület alakult Tisza- parti Részönkormányzat néven. külön ügyelve a környezet védelmére. Ennek része az is, hogy csak olyan vállalkozásnak enged teret a testület, amely a tájba illeszkedő, a környéket szépítő, s mindenekelőtt a jogszabályi feltételeknek megfelelő beruházást valósít meg. Hangfogó fal Itt kerül szóba a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek működése, mert bizony korábban már többen is kifogásolták a sátordiszkó hangerejét. Ezzel kapcsolatban az időkorlátozás vagy egy hangfogó fal megépítése is felmerült. Kérdés. mennyire illeszkedne egy ilyen építmény a tájba. — Én minden megalapozott vállalkozást támogatok, ha az említett követelményeknek megfelel. A tanyahajó ellen sincs különösebb kifogásom, de letelepítése előtt elvártam volna a fiúktól, hogy bejönnek és megbeszélik velünk is a terveiket. A szakhatósági engedélyeztetésének menetébe beleszólni én nem tudtam, a víz bevezetésénél pedig csak azt szerettem volna tisztázni: van- e jogom egyszemélyi döntéssel engedélyezni, hogy rácsatlakozzanak a település ivóvíz- hálózatára vagy sem —— reagál a polgármester. Arra viszont nem tud mit mondani, miért jelentett elfogultságot a jegyző, és hogy hogyan üzemelhet huzamosabb ideje működési engedély nélkül a sátordiszkó. A kerítés építéséről pedig nincs tudomása, engedélyt erre az önkormányzat nem adott. A sebtében kifeszített drótháló azonban kézzel fogható, a vállalkozók közötti feszültség pedig érzékelhető valóság. A szolgáltatás színvonala mellett kerítéssel is befolyásolják a közönséget Dombrádon A szerző felvétele A. Taylor krimije M egállt, hogy levegőhöz jusson. Szakadt róla a veríték. Nem volt kétséges, hogy az üldözők lőni fognak, ha a felszólításra nem hallgat. De nem akart börtönbe kerülni. így aztán újra nekilódult. Itt kell lennie a határnak! A felázott föld a cipőjére tapadt. Wagner azonban nem mert megállni. még annyi időre sem, hogy a cipőjét ledobja. Aztán folyómeder következett. Azt remélte, hogy a kutyákat itt lerázhatja, a: ugatás ugyanis mind közelebbről hallatszott. Vászonzacskót szorított a hóna alá. a zsákmányt. bár nem volt olyan nagy. mint remélte. A pénztárosnő nem ijedt meg a pisztolytól. Nyilván megérezte, hogy kezdő ált előtte. Higgadtan meg is nyomta a vész- csengőt. Az út homokosra/ váltott. Nádasba vezetett. Óvatosan haladt és hamarosan a tó partjára ért. Fogalma sem volt. hogy hová. Pedig a rablás előtt. Mia tanácsára, autóval bejárta a menekülés útvonalát. Mia! Angyali arccal mesélt neki a rájuk váró szép életről Hawaiiban. „Semmit sem kockáztatsz” — mondta csábítóan. „Minden sikerülni fog. ha rám hallgatsz." Mia a bankban dolgozott és ismerte a biztonsági rendszert. Most is hallja a szavait. „Légy nyugodt, semmi baj nem lesz.” Káromkodott. Az okos Mia kifelejtette a tervből a nyugodt pénztárosnőt. Már a menekülés elején majdnem elkapták. Három irányból jöttek a rendőrautók. Egy földút mentette meg. de ez sehová sem vezetett. Az — Igen — mondta készségesen és elindította a kis motort. A csónakban halak voltak és Wagner tulajdonképpen szívesen elbeszélgetett volna az öreggel, most azonban csak a: volt a fontos, hogy minél előbb a túlsó parton legyen. autót azonban el kellett hagynia és gyalog sikerült meglógnia. Szerencsére az üldözők nem tudták tartani az iramát. Aztán meghallotta a kutyaugatást... Mit csináljon? A tó túlpartján ott a határ, ami most nem látszik a köd miatt. Úszni nem tud. Ez lenne a vég ? Alkonyodon és a köd is mind sűrűbb a víz felett. Mintha valakit látna. Igen. egy alak a vízben, a csónakja mellett. Gyorsan a fejére húzta a harisnyaálarcot. Az öreg megijedt a pisztoly láttán. — Beszállás! — Mordult rá. A férfi ránézett, szemében félelem tükröződött. Már hatvan felett járhatott, de fürgén mozgott. — A másik partra. De gyorsan! A kutyaugatás egészen közelről hallatszott. — Gyorsabban! — Ezzel nem lehet. — Az öreg mereven előre nézett, aztán fitymáló pillantást vetett alkalmi utasára. A köd lejjebb ereszkedett, tatán öt méterre lehetett látni és Wagner örült ennek. A kutyák nyilván elérték a helyet, ahonnan elindultak a csónakkal. Most már bottal üthetik a nyomát... Felszabadultan sóhajtott. Kis idő múlva sötét foltot látott a vízen. Aztán homok súrlódott a csónak orrához. Megkönnyebbülten felnevetett. Megmenekült! — Mennyire van ide a határ? — Talán 300 méter — mondta a: öreg. Wagner kiugrott a csónakból és futni kezdett. Aztán gyorsan megállt. „Én hülye! Az öreg még nem mehet cl. mert a nyakamra küldi a rendőröket! Visszafordult. A halász azonban már eltűnt, a motor hangját is elnyelte a nádas. Az ismét hallatszó kutyaugatás felriasztotta. Menni kell. hiszen már csak 300 méternyire van a szabadulás. Onnan majd telefonál Miának és jöhet a kocsival. Aztán irány a napsütéses Hawaii! Nehezen küszködött a bokrokkal. Agak csapódtak az arcába, a talaj ismét mélyebb lett és vizet érzett a cipőjében. De csak a határra gondolt. Tavirózsák végtelen szőnyege tűnt fel előtte. Félni kezdett, futott a víz mentén. A felismerés letaglózta: nem a határ volt itt. hanem a víz. a tó! A halász becsapta: egy szigeten tette ki. Hát persze, hiszen a tó közepén két kis sziget van. emlékszik rá a térképről... A szive a torkában kalapált. A kutyák már elcsendesedtek. Rádöbbent, hogy már nincs is szükség a kutyákra, mert nincs hová menekülnie! És ezt is pontosan tudják az üldözők, az öregtől. Még csak sietniük sem kell. Leült a homokba és vári... Tragédia fenyeget S zívósak vagyunk, mi magyarok. És roppant béketű- rőek. És túlhajszoljuk magunkat, hogy a családunk számára legalább az eddigi életszínvonalat megőrizzük. Vagy legalábbis, hogy ne nagyon csússzunk le. A felfokozott életritmus azonban — hány és hány bizonyítéka van naponta! — többségében tragédiába torkollik. Hazánk a halálozási statisztikák rangsorában igen előkelő helyen áll. A férfiak — akik mára már lassan (és hivatalosan) sajnos csak a „néphitben’' a család fenntartói —. várható életkora 64 év. de egyre többen hagynak itt bennünket életük delén. Hangozzék bármilyen szenvtelenül, kegyetlenül és fiskálisán, de tény: egyre csökken a járulékfizetők száma, és egyre nő azoké. akiket a TB fizet. Ez a tendencia nyilván nem vezet jóra... Szívós ember a magyar, de a pénze egyre kevesebbet ér. Sok család jövedelmének fele. negyede származik különféle juttatásokból, segélyekből. Ezen „legalább biztos" pénz reményében mindent elkövetnek, hogy legálisan, papíron ne nőjön annyira a bevételük, hogy átlépjék miatta a család egy főre jutójának küszöbértékét, ugyanis egyetlen forint túllépés ezres nagyságrendű veszteséget jelenthet. Szorongok vagyunk. A mai magyar társadalomban alig felbecsülhetően (s mivel nincs mérőeszköz, inkább benyomásaink alapján mondhatjuk, hogy) nagy a félelmek össz- tömege. Márpedig ez azt jelenti, hogy demokratikus viszonyaink sérülékenyek és törékenyek. Mint ahogy azok a félelmeket ellensúlyozni képes remények. A nagy félelmekhez bizonyos társadalmi csoportokhoz köthető kis félelmek is csatlakoznak: az esélytelen munkanélküliek tábora, a romák, az idősek, az elesettek, a betegek, a többgyerekes anyák... A félelmekben élő társadalomban sok mindenre alkalmatlan és maga a rettegés rengeteg politikai veszélyt is rejt. A félős nép nem optimális közeg a polgárosodáshoz, a masszív félelmekből újfajta alárendeltségek, függőségek és rosszindulatok születnek. Attól, hogy belátjuk mindezek létét (bár ez még pestiesen mondván, valami), még nem múlik el. A félelmet teremtő objektív helyzeteket kellene feloldani. Valakiknek valamikor. Szőke Judit A vita vége Ferter János rajza Ölbe tett kézzel V égső elkeseredésében valamennyi álláshirdetésre válaszolt a fiatalember. Gyesen lévő felesége még az ő tudta nélkül is böngészte az újságokat, s egy- szercsak megakadt a szeme egy hirdetésen. Egy távoli város nagyhírű gyára keresett helyi üzletkötőket. Nosza, itt az alkalom, amit nem szabad elszalasztani — gondolta a fiatalasszony, s útnak indult a család. Még a kétéves kicsit is az autóba tették, nem tudták kire hagyni, úgy utaztak a személyes megbeszélésre. Öt perc volt az egész, amit a kereskedelmi igazgató irodájában töltöttek. Viszont egy életnek tűnt, mire néhány nap múlva megkapták a kedvező választ. Egy éven belül megszüntették a fiatalember munkakörét, ismét az utcára került az apa. Ám most tapasztalatokkal felvértezve, mint akik az élet iskoláját már kijárták, ismét az álláshirdetések vizsiatása következett. A siker nem maradt el. s azóta már nagycsoportos lett a kislány is. Van aki soha nem adja fel. Amíg élünk, remélünk — mondogatják az optimisták, s ez így van rendjén. Mert az első kisiklás végzetes tragédiához, családok széthullásához vezethet. Természetesen ez nemcsak az álláskeresőn múlik. Mindenképpen szükség van a társadalom segítségére is. Egy jelentés szerint az idén a gazdasági folyamatok kedvezőbb alakulását és a foglalkoztatottak számának kismértékű növekedését várják a munkáltatók. Vagyis, ha kismértékben is, de csökkenhet a munkanélküliek száma. Ez a száraz, rideg tény, de mi rejlik emögött. Még mindig gondot okoz a tartós munkanélküliek aránya, vagy az, hogy a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak pályakezdőket, romlik az elhelyezkedési esélyük az alacsony képzettségűeknek. Márpedig a munkára, a munka után járó munkabérre mindenkinek szüksége van a megélhetés szempontjából. Viszont nem szabad ölbe tett kezekkel ülni. s akkor az eredmény nem sokáig várai magára. Sípos Béla ÉÍ Imfl $flifflfflfiifiii -. illgg|igj|jg |«apjiiiij ggjgg $ ||&Hgg Hawaii ködbevész
