Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-04 / 154. szám

1997. július 4., péntek HATTER c Széles Tisza keskeny partja A folyó partjára húzott kerítés robbantotta ki a heves vitát Dombrádon Nyéki Zsolt Dombrád (KM) — A nyári hónapokban derül ki igazán, milyen áldás is egy település­nek, ha a szép, szőke fo- lyónk, a Tisza a közelében kanyarog. A pihenni vágyó emberek áradata forgalmas­sá teszi a környéket, és erre alapozva vállalkozások sora indul el. De azért nem min­dig ilyen sima az ügy. Elég egy homokpadka, egy gyorsan átmelegedő föveny, s a település felvirágzik. Az ilyen partot strandolok hada lepi el, a tömegnek pedig a vonzáson kívül van egy másik tulajdonsága is: enni és inni akar. Na meg szórakozni, ezért csárdák, éttermek, kocsmák, diszkók nőnek gomba módra a felkapott helyeken. Ez a ven­déglátás. az idegenforgalom, a turizmus nem kis haszonnal kecsegtető üzlete. Az anyagi érdekek találkozása, vagy ép­pen ütközése pedig ritkán ma­rad feszültségektől mentes. Burkolt akadályok Dombrádon most vita tárgyát képezi két fiatal vállalkozó ta­vasszal kipattant ötlete, mely tanyahajó formában testesült meg. Ezt vontatták a dombrádi partra azzal a szándékkal, hogy rajta presszót rendeznek be. esténként élő zenével, hét­végémé diszkóval, az alsó szint szobái révén pedig szál­láslehetőséggel szolgálnak. Ám a két vállalkozó úgy érzi, munkájukat akadályozzák. — Már az engedélyeztetési procedúra elhúzódásakor sej­tettük: nem vagyunk szívesen látott emberek a parton —- kezdi panaszait a tanyahajó öt­letgazdája. a dombrádi kötő­désű Gál Csaba. Majd sorol ja: a polgármester különböző ki­fogásokkal a település vízhá­lózatára sem engedte rácsatla­kozni őket. s az összes szakha­tósági engedély beszerzése után sem kapták meg a helyi önkormányzattól a működési engedélyt, mert a jegyző in­doklás nélkül elfogultságot je­lentette be. Kisvárdára helyez­ték át az ügyet, ahol ráütötték a pecsétet a papírra. A vállalkozás nagy nehézsé­gek árán indult be. miközben a parton, önkormányzati tulaj­donú területen a mai napig en­gedély nélkül üzemelhet egy nyitott sátordiszkó. Időközben a szintén közeli csárda tulajdo­nosa — aki a sátordiszkót is működteti — a napokban kerí­tést húzott (az önkormányzat tulajdonát képező) a telekre, dróthálóval elzárva a partsza­kaszjelentős részét, közte a ta­nyahajóra vezető utat. Itt tart most az ügy, amely egyre fe­szültebb légkört teremt. A megszólítottak közül’ a jegyző nem kívánt nyilatkozni, a pol­gármester viszont készséggel foglal állást az ügyben. Külön önkormányzat — Mindenki tudja, Dombrád jövőjét a Tisza határozza meg. Ha természeti adottságainkkal okosan gazdálkodunk, akkor a turizmusra továbbra is alapoz­hatjuk eddigi fejlődésünket — utal a folyó hatására a polgár- mester. Solyniosi László. Állí­tását vitathatatlan tények tá­masztják alá: a falusi turizmus fellendítése érdekében két éve innen indult el a „Mentsük meg a kisvasutakat!” mozgal­ma, s ma már szépen felújított állomás, vasúti múzeum fo­gadja a látogatókat. Megnyi­totta állandó helytörténeti kép­tárát a település, s az anyagi fedezet megteremtése után szeretnék a síneket egészen a folyó partjáig levinni. Ha ez sikerül, akkor már könnyen összeköthető a vasúti és a vízi közlekedés. Idén nyit­ja meg kapuit a Móra Ferenc Általános Iskola, amely a ter­vek szerint később a középfo­kú mezőgazdasági képzés tér­ségi bázisává válhat. Dombrád egyébként is a legaktívabb a környéken: itt alakult meg az Önkormányzatok Társadalmi Szövetsége és a Nyírvidéki Rétközi Kisvasúti és Turiszti­kai Társaság.Az elmúlt hat év­ben 800 millió forint értékű fejlesztés szemtanúi lehettek a dombrádiak. — Most készült el a Tisza- parti szennyvízhálózat kiépíté­sének terve, amely 42 milliós beruházást jelent majd, és ha­sonló költségvetéssel számo­lunk, amikor a szilárd burkola­tú utak elkészítésének kiviteli terveit szövögetjük — érzé­kelteti a polgármester, meny­nyire szívügye itt mindenki­nek, ami a folyó partján törté­nik. Az itteni ügyek kezelésére külön testület alakult Tisza- parti Részönkormányzat né­ven. külön ügyelve a környe­zet védelmére. Ennek része az is, hogy csak olyan vállalko­zásnak enged teret a testület, amely a tájba illeszkedő, a környéket szépítő, s minde­nekelőtt a jogszabályi feltéte­leknek megfelelő beruházást valósít meg. Hangfogó fal Itt kerül szóba a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek működése, mert bizony koráb­ban már többen is kifogásolták a sátordiszkó hangerejét. Ez­zel kapcsolatban az időkorlá­tozás vagy egy hangfogó fal megépítése is felmerült. Kér­dés. mennyire illeszkedne egy ilyen építmény a tájba. — Én minden megalapozott vállalkozást támogatok, ha az említett követelményeknek megfelel. A tanyahajó ellen sincs különösebb kifogásom, de letelepítése előtt elvártam volna a fiúktól, hogy bejönnek és megbeszélik velünk is a ter­veiket. A szakhatósági engedé­lyeztetésének menetébe bele­szólni én nem tudtam, a víz bevezetésénél pedig csak azt szerettem volna tisztázni: van- e jogom egyszemélyi döntés­sel engedélyezni, hogy rácsat­lakozzanak a település ivóvíz- hálózatára vagy sem —— reagál a polgármester. Arra viszont nem tud mit mondani, miért jelentett elfo­gultságot a jegyző, és hogy hogyan üzemelhet huzamo­sabb ideje működési engedély nélkül a sátordiszkó. A kerítés építéséről pedig nincs tudomá­sa, engedélyt erre az önkor­mányzat nem adott. A sebté­ben kifeszített drótháló azon­ban kézzel fogható, a vállalko­zók közötti feszültség pedig érzékelhető valóság. A szolgáltatás színvonala mellett kerítéssel is befolyá­solják a közönséget Dombrádon A szerző felvétele A. Taylor krimije M egállt, hogy levegő­höz jusson. Szakadt róla a veríték. Nem volt kétséges, hogy az üldö­zők lőni fognak, ha a felszólí­tásra nem hallgat. De nem akart börtönbe kerülni. így aztán újra nekilódult. Itt kell lennie a határnak! A felázott föld a cipőjére tapadt. Wag­ner azonban nem mert meg­állni. még annyi időre sem, hogy a cipőjét ledobja. Aztán folyómeder követke­zett. Azt remélte, hogy a ku­tyákat itt lerázhatja, a: uga­tás ugyanis mind közelebbről hallatszott. Vászonzacskót szorított a hóna alá. a zsák­mányt. bár nem volt olyan nagy. mint remélte. A pénztá­rosnő nem ijedt meg a pisz­tolytól. Nyilván megérezte, hogy kezdő ált előtte. Hig­gadtan meg is nyomta a vész- csengőt. Az út homokosra/ váltott. Nádasba vezetett. Óvatosan haladt és hamarosan a tó partjára ért. Fogalma sem volt. hogy hová. Pedig a rab­lás előtt. Mia tanácsára, au­tóval bejárta a menekülés út­vonalát. Mia! Angyali arccal mesélt neki a rájuk váró szép életről Hawaiiban. „Semmit sem kockáztatsz” — mondta csábítóan. „Minden sikerül­ni fog. ha rám hallgatsz." Mia a bankban dolgozott és ismerte a biztonsági rend­szert. Most is hallja a szava­it. „Légy nyugodt, semmi baj nem lesz.” Káromkodott. Az okos Mia kifelejtette a terv­ből a nyugodt pénztárosnőt. Már a menekülés elején majdnem elkapták. Három irányból jöttek a rendőrau­tók. Egy földút mentette meg. de ez sehová sem vezetett. Az — Igen — mondta készsé­gesen és elindította a kis mo­tort. A csónakban halak voltak és Wagner tulajdonképpen szívesen elbeszélgetett volna az öreggel, most azonban csak a: volt a fontos, hogy minél előbb a túlsó parton le­gyen. autót azonban el kellett hagynia és gyalog sikerült meglógnia. Szerencsére az üldözők nem tudták tartani az iramát. Aztán meghallotta a kutyaugatást... Mit csináljon? A tó túl­partján ott a határ, ami most nem látszik a köd miatt. Úsz­ni nem tud. Ez lenne a vég ? Alkonyodon és a köd is mind sűrűbb a víz felett. Mintha valakit látna. Igen. egy alak a vízben, a csónakja mellett. Gyorsan a fejére húzta a ha­risnyaálarcot. Az öreg megijedt a pisztoly láttán. — Beszállás! — Mordult rá. A férfi ránézett, szemében félelem tükröződött. Már hatvan felett járhatott, de fürgén mozgott. — A másik partra. De gyorsan! A kutyaugatás egészen kö­zelről hallatszott. — Gyorsabban! — Ezzel nem lehet. — Az öreg mereven előre nézett, aztán fitymáló pillantást ve­tett alkalmi utasára. A köd lejjebb ereszkedett, tatán öt méterre lehetett látni és Wagner örült ennek. A ku­tyák nyilván elérték a helyet, ahonnan elindultak a csó­nakkal. Most már bottal üt­hetik a nyomát... Felszaba­dultan sóhajtott. Kis idő múlva sötét foltot látott a vízen. Aztán homok súrlódott a csónak orrához. Megkönnyebbülten felneve­tett. Megmenekült! — Mennyire van ide a ha­tár? — Talán 300 méter — mondta a: öreg. Wagner kiugrott a csónak­ból és futni kezdett. Aztán gyorsan megállt. „Én hülye! Az öreg még nem mehet cl. mert a nyakamra küldi a rendőröket! Visszafordult. A halász azonban már eltűnt, a motor hangját is elnyelte a nádas. Az ismét hallatszó kutyau­gatás felriasztotta. Menni kell. hiszen már csak 300 mé­ternyire van a szabadulás. Onnan majd telefonál Miá­nak és jöhet a kocsival. Aztán irány a napsütéses Hawaii! Nehezen küszködött a bok­rokkal. Agak csapódtak az arcába, a talaj ismét mé­lyebb lett és vizet érzett a ci­pőjében. De csak a határra gondolt. Tavirózsák végtelen sző­nyege tűnt fel előtte. Félni kezdett, futott a víz mentén. A felismerés letaglózta: nem a határ volt itt. hanem a víz. a tó! A halász becsapta: egy szige­ten tette ki. Hát persze, hi­szen a tó közepén két kis szi­get van. emlékszik rá a tér­képről... A szive a torkában kalapált. A kutyák már el­csendesedtek. Rádöbbent, hogy már nincs is szükség a kutyákra, mert nincs hová menekülnie! És ezt is ponto­san tudják az üldözők, az öregtől. Még csak sietniük sem kell. Leült a homokba és vári... Tragédia fenyeget S zívósak vagyunk, mi magyarok. És roppant béketű- rőek. És túlhajszoljuk magunkat, hogy a családunk számára legalább az eddigi életszínvonalat megőriz­zük. Vagy legalábbis, hogy ne nagyon csússzunk le. A fel­fokozott életritmus azonban — hány és hány bizonyítéka van naponta! — többségében tragédiába torkollik. Hazánk a halálozási statisztikák rangsorában igen előkelő helyen áll. A férfiak — akik mára már lassan (és hivatalosan) saj­nos csak a „néphitben’' a család fenntartói —. várható élet­kora 64 év. de egyre többen hagynak itt bennünket életük delén. Hangozzék bármilyen szenvtelenül, kegyetlenül és fiskálisán, de tény: egyre csökken a járulékfizetők száma, és egyre nő azoké. akiket a TB fizet. Ez a tendencia nyil­ván nem vezet jóra... Szívós ember a magyar, de a pénze egyre kevesebbet ér. Sok család jövedelmének fele. negyede származik külön­féle juttatásokból, segélyekből. Ezen „legalább biztos" pénz reményében mindent elkövetnek, hogy legálisan, papíron ne nőjön annyira a bevételük, hogy átlépjék miat­ta a család egy főre jutójának küszöbértékét, ugyanis egyetlen forint túllépés ezres nagyságrendű veszteséget je­lenthet. Szorongok vagyunk. A mai magyar társadalomban alig felbecsülhetően (s mivel nincs mérőeszköz, inkább benyo­másaink alapján mondhatjuk, hogy) nagy a félelmek össz- tömege. Márpedig ez azt jelenti, hogy demokratikus viszo­nyaink sérülékenyek és törékenyek. Mint ahogy azok a fé­lelmeket ellensúlyozni képes remények. A nagy félelmek­hez bizonyos társadalmi csoportokhoz köthető kis félel­mek is csatlakoznak: az esélytelen munkanélküliek tábora, a romák, az idősek, az elesettek, a betegek, a többgyerekes anyák... A félelmekben élő társadalomban sok mindenre alkalmatlan és maga a rettegés rengeteg politikai veszélyt is rejt. A félős nép nem optimális közeg a polgárosodás­hoz, a masszív félelmekből újfajta alárendeltségek, függő­ségek és rosszindulatok születnek. Attól, hogy belátjuk mindezek létét (bár ez még pestiesen mondván, valami), még nem múlik el. A félelmet teremtő objektív helyzeteket kellene feloldani. Valakiknek valamikor. Szőke Judit A vita vége Ferter János rajza Ölbe tett kézzel V égső elkeseredésében valamennyi álláshirdetésre válaszolt a fiatalember. Gyesen lévő felesége még az ő tudta nélkül is böngészte az újságokat, s egy- szercsak megakadt a szeme egy hirdetésen. Egy távoli vá­ros nagyhírű gyára keresett helyi üzletkötőket. Nosza, itt az alkalom, amit nem szabad elszalasztani — gondolta a fiatalasszony, s útnak indult a család. Még a kétéves kicsit is az autóba tették, nem tudták kire hagyni, úgy utaztak a személyes megbeszélésre. Öt perc volt az egész, amit a ke­reskedelmi igazgató irodájában töltöttek. Viszont egy élet­nek tűnt, mire néhány nap múlva megkapták a kedvező vá­laszt. Egy éven belül megszüntették a fiatalember munkakö­rét, ismét az utcára került az apa. Ám most tapasztalatok­kal felvértezve, mint akik az élet iskoláját már kijárták, is­mét az álláshirdetések vizsiatása következett. A siker nem maradt el. s azóta már nagycsoportos lett a kislány is. Van aki soha nem adja fel. Amíg élünk, remélünk — mondogatják az optimisták, s ez így van rendjén. Mert az első kisiklás végzetes tragédiához, családok széthullásá­hoz vezethet. Természetesen ez nemcsak az álláskeresőn múlik. Mindenképpen szükség van a társadalom segítségé­re is. Egy jelentés szerint az idén a gazdasági folyamatok kedvezőbb alakulását és a foglalkoztatottak számának kis­mértékű növekedését várják a munkáltatók. Vagyis, ha kismértékben is, de csökkenhet a munkanélküliek száma. Ez a száraz, rideg tény, de mi rejlik emögött. Még mindig gondot okoz a tartós munkanélküliek ará­nya, vagy az, hogy a munkáltatók nem szívesen alkalmaz­nak pályakezdőket, romlik az elhelyezkedési esélyük az alacsony képzettségűeknek. Márpedig a munkára, a mun­ka után járó munkabérre mindenkinek szüksége van a megélhetés szempontjából. Viszont nem szabad ölbe tett kezekkel ülni. s akkor az eredmény nem sokáig várai ma­gára. Sípos Béla ÉÍ Imfl $flifflfflfiifiii -. illgg|igj|jg |«apjiiiij ggjgg $ ||&Hgg Hawaii ködbevész

Next

/
Oldalképek
Tartalom