Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-24 / 171. szám

A NYÍRFA jelentes 1997. július 24., csütörtök D Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának JELENTÉSE az ún. „NYÍRFA” ügyben folytatott ténymegállapító vizsgálatról. A vizsgálat Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága (a továbbiakban: Bi­zottság) 1997. március 19-iki ülésén Nikolits István, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter — a Nemzetbiztonsági törvény (Nbtv.) 15. paragrafus (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségére hi­vatkozva — bejelentette, hogy a Magyar Köztársaság Információs Hivatala (a to­vábbiakban: IH) országgyűlési képviselőkkel kapcsolatban jogellenes információ- gyűjtő tevékenységet folytatott. A tájékoztatás meghallgatása után a Bizottság egyhangú szavazással úgy határozott, hogy az Nbtv. 14. paragrafus (4) bekezdés e) pontja alapján ténymegállapító vizsgálatot indít, és ennek keretében áttekinti az ügyben keletkezett iratokat. Március 27-én azonban a Bizottság először a fegyelmi eljárás jegyzőkönyvét kapta meg. A Bizottság többsége ezt azzal fogadta el, hogy a jegyzőkönyv tanulmányozása után dönt a további vizsgálat terjedelméről és irá­nyáról. Április 23-i ülésén a Bizottság —- egyhangú szavazással — úgy határozott, hogy a ténymegállapító vizsgálatot folytatni kell, a vizsgálatnak arra a kérdésre kell válaszolnia, megállapítható-e a „Nyírfa” ügyben az IH nem rendeltetésszerű működése, és ha igen, ez mely okokra vezethető vissza. A vizsgálat során a Bizott­ság tanulmányozza az ügyben, illetve az üggyel összefüggésben keletkezett irato­kat, az IH működésére vonatkozó főbb belső szabályzatokat, és meghallgatja az érintett személyeket. Összességében a Bizottság tanulmányozta a — a fegyelmi eljárás jegyzőkönyvét; — a tényfeltáró vizsgálat során keletkezett iratokat; — a „Nyírfa” fedőnevű, ún. objektumdosszié négykötetes, mintegy 1700 oldal­nyi anyagát; — a Műveleti Munka Ideiglenes Szabályzatát, amelyet az IH Főigazgatója 21/1993. számú utasításával adott ki; — az IH adatkezelésére vonatkozó szabályzatot, a társszervekkel (Nemzetbiz­tonsági Hivatal, Rendőrség) való együttműködés alapelveit meghatározó megálla­podásokat, valamint az IH-ban kezelt dossziéknak az Nbtv. hatályba lépését köve­tő felülvizsgálatára vonatkozó főigazgatói utasítást. Pótlólag kapott még a Bizottság 460 oldalnyi, a „Nyírfa’Migyhöz tartozó, ko­rábban kiselejtezett, megsemmisítésre szánt iratot, cédulát, feljegyzést. A „Nyírfa” dossziéból egyes anyagok hiányoznak. A folyamatos lapszámozás szerint hiányzik a III. kötet 152-171, valamint 202-236. oldala. A hiányzó oldalakon egy-egy összefoglaló jelentés lett volna olvasható. Az első jelentésre az illetékes vezető rá­írta: „Széles spektrumú, átfijgó, eredményes munka”, a másik jelentésre pedig, a „Nyírfa”-ügy legfontosabb adatszolgáltatójára utalva 1996. március 7-i dátummal rájegyezte, „... javaslataival egyetértek, tevékenysége feltétlenül elismerésre mél­tó”. Nem tanulmányozott a Bizottság egy, a „Nyírfa”-üggyel szorosan összefüggő, másik objektumdossziét, továbbá nem tanulmányozta az ügyhöz tartozó és tényle­gesen megnyitott kapcsolati dossziékat sem. A „Nytrfa”-ügyben az IH 1995— 1996-ban 12 jelentést készített a társszervek (Határőrség. Nemzetbiztonsági Hiva­tal, ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat) részére. A dossziéban szereplő je­lentéseken nem volt azonosítási szám, így nem lehetett megállapítani, hogy a dosszié tartalmazza-e valamennyi, a társszerveknek megküldött jelentést. További három jelentés készült a tárca nélküli miniszter, egy pedig a Gazdaságvédelmi Ko­ordinációs Bizottság számára, ezeket azonban — a szöveghez fűzött megjegyzé­sekből és az iktatószám hiányából következtethetően — nem küldték meg a cím­zetteknek. A ténymegáliapító vizsgálat keretében a Bizottság meghallgatta az IH jelenlegi és volt főigazgatóját, volt főigazgató-helyettesét, az irányító miniszter kabinetirodájának a vezetőjét, a Nemzetbiztonsági Elemző Munkacsoport vezető­jét, az IH négy, a „Nyírfa”-ügyben közvetlenül érdekelt munkatársát, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli minisztert. A „Nyírfa”- dosszié keletkezése, tartalma és fogadtatása 1. 1995 februárjában a Határőrség vezetői az IH közreműködését kérték az észak-keleti határtérség felderítésében. A kérést az alapozta meg, hogy a határszakaszon nagy arányú csempészforgalom alakult ki, és a határ mindkét oldalán észlelhető volt a szervezett bűnözés jelenlé­te. Az IH főigazgatója — tekintettel az IH eltérő alapfeladatára — csak arra tett ígéretet, hogy a tudomására jutott, a határőrizet működési körébe tartozó informá­ciókat haladéktalanul továbbítja a Határőrségnek. A határőr-felderítés és az IH között megerősödött az információcsere. A térség­ben folyó felderítő munkát az IH már ekkor „Nyírfa” fedőnéven tartotta számon, noha az ilyen elnevezésű objektumdosszié megnyitására csak egy évvel később, 1996. február 7-én került sor anélkül, hogy az tartalmazta volna a Műveleti Mun­ka Ideiglenes Szabályzatában előirt valamennyi kelléket. 2. A térség biztonsági problémáinak nyomon követését és értékelését—tekintettel a feketegazdaságra, a hazai és a külföldi szervezett bűnözés kapcsolatára, több, külföldi hírszerzőszolgá­latokkal kapcsolatba hozható személy jelenlétére és a tömeges migráció veszélyé­re — a Kormány már korábban is kiemelten fontos feladatának tekintette. Ennek jegyében készített a Nemzetbiztonsági Elemző Munkacsoport a Kormány Nemzet- biztonsági Kabinetje tagjai számára értékelő jelentést a térségben tapasztalható ne­gatív jelenségekről. A jelentés, amelyhez a munkacsoport — konkrétumok említé­se nélkül — „Nyírfa”-ügyben keletkezett információkat is felhasználta, a rendvé­delmi szervek hatékony együttműködését hiányolta. Az 1995. szeptember 21-i mi­niszteri, majd az 1995. november 17-i miniszterelnöki értekezleten megfogalma­zott feladat-meghatározás szerint a feketegazdaság és a szervezett bűnözés felderí­tésében és felszámolásában a nemzetbiztonsági szolgálatoknak is részt kell venni­ük. Ebből a feladat-meghatározásból, a társszervezetekkel való együttműködés kö­telezettségéből az IH vezetői azt a következtetést vonhatták le, hogy a szolgálatnak olyan feladatokat is el kell látnia amelyek nem tartoznak a szorosan vett hatáskö­rébe. 1995 őszén például éppen a tárca nélküli miniszter kezdeményezésére jött létté egy, a Nemzetbiztonsági Hivatal, az IH, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a Határőrség képviselőiből álló munkacsoport, amely az északkeleti térség helyze­téről és mindenekelőtt az ottani korrupciós jelenségekről készített jelentést. E je­lentéshez számos olyan információt is felhasználtak, amelyek a „Nyírfa”-dosszié- ban is megtalálhatók. A jelentést az IH képviseletében a „Nyírfa”-ügyet irányító műveleti igazgató írta alá. 3. Az IH hírszerzési feladatokra adott megbízást. A „Nyírfa”-ügy eredeti funkciójának megfelelő hírszerző adatok az 1700 oldalas ob­jektumdosszié anyagának azonban csupán töredékét teszik ki. (Igaz, hogy a meg­bízott által közvetített hírszerzési adatokat egy másik dossziéban is gyűjtötték, amely nem állt a Bizottság rendelkezésére.) Az IH helyi megbízottja a feladatát kezdettől fogvájóval szélesebben értelmezte. Már egyik legkorábbi, 1995. márci­us 15-én kelt jelentésében operatív csoport felállítását javasolta, amely a hírszerző feladatok mellett vállalná „a fejlesztési források felhasználása körül gyanítható visszásságok felderítését, és a határon átnyúló regionális önkormányzati együtt­működés tartalmának, lehetőségeinek feltárását”. A javaslat szerint az operatív csoport közvetlenül a tárca nélküli miniszter alárendeltségében működne, eredmé­nyeit pedig rendszeresen tudatni kellene a miniszterelnökkel és a belügyminiszter­rel. A„Nyírfa”- dossziéban nincs nyoma annak, hogy a megbízott kapott-e választ javaslatára. Formális felhatalmazása feladatának a fenti értelemben kiterjesztett értelmezésére bizonyosan nem volt. 4. Másfél év alatt jelentések készültek vállal­kozások gyanúsnak vélt ügyleteiről, a vállalkozók külföldi kapcsolatairól, a tér­ségben élő vagy gazdálkodó külföldiekről, az egykori szovjet hadsereg, határőr­ség, hírszerzés, a térségben letelepedett vagy ott megforduló — részben magyar nemzetiségű — tagjairól, az önkormányzatok, illetve önkormányzati tisztségvise­lők gazdasági tevékenységéről, és a terület fejlesztésével kapcsolatos kormányza­ti elképzelésekről. A térségi megbízott informátorai közül többen más rendvédel­mi szervek hivatásos állományú tagjai voltak, de személyes ismeretség alapján szerzett információkat neves közéleti szereplőktől is. Informátorainak — védel­mük érdekében — a megbízott fedőnevet adott. Minthogy a Bizottság kapcsolati dossziékat nem tanulmányozott, a vizsgálat nem dönthette el, hogy a kapcsolatok létrehozása megfelelt-e a titkosszolgálati kapcsolatépítés szabályainak. Valószínű azonban, hogy az informátorok egy része nem tudta, hogy az IH megbízottja hír­forrásnak, együttműködő személynek tekinti, és az általa elmondottakat az IH-ban adatként kezelik. 5. Többször elhangzott, hogy a „Nyírfa"-dosszié pletykaszintű információkat tartalmaz. Ez azonban ilyen sommásan nem igaz. Kétségtelen, hogy vannak a terjedelmes anyagban információk, amelyeknek az alapja puszta szóbe­széd. De a nyírségi megbízott általában bennfentes, tájékozott informátorokkal dolgozott. 6. A megbízott olyan, egyes pártok tevékenységére, belső ügyeire, egyes személyek pártállására, továbbá kormányzati szándékokra vonatkozó adato­kat is lejegyzett és továbbított, amelyeknek a kezelését nem alapozta meg sem a korábban hatályos, a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek enge­délyezésének átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvény, sem pedig az időközben hatályba lépett Nbtv. 7. Az általános adatgyűjtés keretében viszonylag nagy számban keletkeztek országgyűlési képviselőkre vonatkozó adatok is. Ezek egy része egy-egy képviselő vagy kormánytag nevének puszta említése, többnyire valamely közfeladattal kapcsolatban, de bekerültek a jelentésekbe olyan, pusztán szóbeszéden alapuló vagy éppen célzatosan terjesztett információk is, amelyek al­kalmasak lehetnek egy politikus lejáratására. Néhány személlyel és esetleges visszaéléseikkel a jelentések olyan rendszeresen foglalkoznak, hogy az már célza- tos információgyűjtő tevékenységnek minősülhet. 8. Az IH-ban a „Nyírfa"-ügyet különleges, kiemelt figyelmet érdemlő ügyként kezelték. Erre utal, hogy irányítá­sát a műveleti igazgató elvette az illetékes osztályvezetőtől, és a saját hatáskörébe vonta. A nyírségi megbízott munkáját az IH vezetése — mint fentebb utaltunk rá — eredményesnek, elismerésre méltónak minősítette. Ugyanakkor az ügyet isme­rő vezetők, tisztában voltak vele. hogy a „Nyírfa '-ügyben érkező információk je­lentős része nem tartozik az IH illetékességi körébe. Á Határőrség együttműködé­si javaslata kapcsán a műveleti igazgató már leszögezte, az IH számára az együtt­működés elmélyítéséhez, azaz a további belföldi felderítő tevékenységhez ma­gasabb szintű politikai döntés, tárcaközi egyeztetés szükséges. Azokat az infor­mációkat, amelyek egyértelműen valamely társszerv ügykörébe tartoztak, (bű­nözőkre, embargósértésekre utaló adatok) a műveleti igazgató átadta az illeté­kes szerveknek. így a Nemzetbiztonsági Hivatalnak, vagy — számos alkalom­mal — a Rendőrség Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálatának. Az információk nagyobb hányada azonban részint vegyes tartalmú, részint ellenőrizetlen volt, ezért nem továbbították, de nem is használták fel őket. Az információk mellől hiányoztak a bizonyítékok, és az IH-nak természetesen a bizonyítékok össze­gyűjtésére sem volt jogosítványa. 9. A szorongató helyzetből a műveleti igaz­gató szerint a miniszter tájékoztatása az egyetlen kiút. Az ügyről a miniszter számára készült összefoglaló jelentése továbbítására a műveleti igazgató 1995. szeptember 8-án tett javaslatot, a helyettes főigazgató azonban úgy vélte, rövi- debb, tömörebb szövegre volna szükség, a főigazgató pedig attól tartott, hogy a je­lentésben írottakat „nem tudjuk bizonyítani, és az egész ellenünk fordul”. A dossziéban tárolt információk továbbadását, felterjesztését a későbbiekben legin­kább a főigazgató-helyettes ellenezte. Meggyőződése volt — s ezt a bizottsági meghallgatása során is hangoztatta —, hogy „tájékoztatásra a helyzet nem volt érett”. Még az Nbtv. hatályba lépésekor megkezdett, minden műveletre és objektum­dossziéra kiterjedő, kötelező felülvizsgálati eljárás során is azt jegyezte rá a dossziéra, hogy a „Nyírfát” nem megszüntetni, hanem nyesegetni kell. A „Nyír- fa”-ügy vége 1. A „Nyírfa-dosszié növekedésének az 1996. november 14-én elin­dított vizsgálat vetett véget. A vizsgálat elindításának alapja az a gyanú volt, hogy a „Nyírfa”-ügy keretében jogellenes adatgyűjtés folyik politikusokkal szemben. A vizsgálat kiváltó okára nézve egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el. Egyesek állítása szerint névtelen levél érkezett a Miniszterelnöki Hivatalhoz, mások állítása szerint névtelen telefonbejelentés történt közvetlenül a tárca nélkü­li miniszter kabinetjénél. (A kabinetfőnök szerint a telefonbejelentés nem politiku­sokról gyűjtött információkról szólt, hanem arról, hogy a „Nyírfa”-dosszié és két másik dosszié egyes, a térségben működő cégekről, vegyes vállalatokról tartalmaz adatokat.) A bejelentésről a miniszter kabinetfőnöke telefonon tájékoztatta az irá­nyító minisztert, aki az IH főigazgató-helyettesével együtt külföldön tartózkodott. Ennek nyomán az ugyancsak külföldön tartózkodó főigazgató távol létében, a he­lyettesítéssel megbízott vezető megkerülésével, a miniszter kabinetfőnökének uta­sítására az újonnan kinevezett osztályvezető —jegyzőkönyv nélkül — lefoglalta az ügy iratait. 2. 1996. november 13-án este a külföldről hazaérkező miniszter a re­pülőtérről egyenesen az IH-ba menve az iratokat megtekintette, majd másnap, 1996. november 14-én tényfeltáró vizsgálatot rendelt el. Ennek lefolytatásával a kabinet és az IH egy-egy vezető munkatársát bízta meg. 3. Külföldről való hazaér­kezése másnapján a miniszter — a korábbi jelzésekkel összhangban — közölte az IH főigazgatójával, hogy javaslatot tett felmentésére. A javaslatot a miniszterelnök elfogadta. 4. 1996. november 25-i ülésén a miniszter tájékoztatta a Bizottságot az IH főigazgatójának felmentéséről anélkül, hogy a „Nyírfá’-fedőnevű ügyről, illet­ve az azzal kapcsolatos tényfeltáró vizsgálatról említést tett volna. 5. 1996. decem­ber 6-án a tényfeltáró vizsgálatot lezáró jelentésben többek között megfogalmazó­dott, hogy a „Nyírfa”-ügy keretében országgyűlési képviselőkre vonatkozóan jo­gosulatlan adatkezelés folyt, ezért a nemzetbiztonsági törvény értelmében a mi­niszternek tájékoztatnia kell a Bizottságot. 6. A tényfeltáró vizsgálat alapján készí­tett jelentést megismerve az IH főigazgató-helyettese nyugállományba helyezését kérte; ezt a miniszter 1996. december 31-i hatállyal tudomásul vette. 7. 1996. de­cember 10-én a tárca nélküli miniszter utasítására az IH megbízott főigazgatója fe­gyelmi eljárást kezdeményezett a „Nyírfa”-ügyben érintett személyekkel szem­ben. Az eljárásba nem vonták be a felmentett főigazgatót és helyettesét, sőt az el­járás során meg sem hallgatták őket. 8. Az eljárás alá vont személyek közül a mű­veletet irányító főtisztnek és az ügy első előadójának szolgálati viszonyát meg­szüntették, azt a tisztet pedig, aki a művelet utolsó szakaszában volt az ügy előadó­ja, két évre rendfokozatban visszavetették. Később, a fegyelmi eljárástól függetle­nül, szolgálati viszonyát megszüntették. Azt a főtisztet, aki az ügy irányítását az utolsó szakaszban megbízott műveleti igazgatóként átvette, fegyelmi büntetéssel ugyan nem sújtották, de beosztásába a tényfeltáró vizsgálatot lefolytató főtisztet nevezték ki. 9. 1997. március 13-án az IH megbízott főigazgatója feljelentést tett a Katonai Főügyésznél a fegyelmi eljárásban elmarasztalt három személy ellen jo­gosulatlan adatkezelés, illetve államtitoksértés alapos gyanúja miatt. A büntetőel­járást a főügyészség az IH volt főigazgatójára és helyettesére is kiterjesztette. 10. A Bizottság tájékoztatására az elsődleges információk keletkezésétől számított négy hónap múlva, a fegyelmi eljárás befejezését és a büntető feljelentést követő héten, 1997. március 19-én került sor, a Bizottság soros ülésén, az IH megbízott főigazgatója kinevezés előtti meghallgatása után. A tárca nélküli miniszter tájé­koztatójában hat országgyűlési képviselőt említett érintettként, és kijelentette, hogy az ügynek nincs politikai motivációja. 11. 1997. március 24-én és 25-én saj­tókiszivárogtatások történtek. A tárca nélküli miniszter 1997. március 25-én sajtó- tájékoztatót tartott, melynek során további tizenhárom országgyűlési képviselő ne­véről tett említést, és a kiszivárogtatásokat összefüggésbe hozta a Bizottság ülésé­vel. 12. 1997. március 26-án a miniszter a két kormánypárti frakció tagjait, majd március 29-én az összes országgyűlési képviselőt levélben tájékoztatta az ügyről. Ennek során célzást tett az ügy esetleges politikai motivációjára is az alábbiak sze­rint: „Az IH megbízott vezetője a fegyelmi eljárásban a hivatal két olyan súlyosan vétő vezető munkatársát bocsátotta el, akik a rendszerváltást követően egyértelmű­en élvezték az intézmény vezetőinek bizalmát, és ennek következtében látványos szakmai előremenetelt értek el.” 13. Az 1997. március 27-i kormányülésen a tár­ca nélküli miniszter tájékoztatása alapján a Kormány egyetértett azzal, hogy a „Nyírfa”-ügyben szóba hozott személyek megismerhessék a róluk gyűjtött infor­mációit, és felkérte a tárca nélküli minisztert, hogy ezen igény teljesítése érdeké­ben haladéktalanul járjon el a Katonai Ügyészségen. A Bizottság e tényről a kor­mányülést követő szóvivői tájékoztatóból értesült. 14. A Bizottság 1997. április 9- én állásfoglalásában hívta fel a Kormány figyelmét arra, miszerint annak eldönté­sére, hogy az érintett országgyűlési képviselők a törvény értelmében megismerhe­tik-e a róluk gyűjtött információkat, csak a Bizottság vizsgálata és az ügyben indí­tott büntetőeljárás befejezése után kerülhet sor. 15. A Budapesti Katonai Ügyész­ség a fegyelmi eljárásban elmarasztalt három személy, valamint a volt főigazgató és helyettese ellen a „Nyírfa” fedőnevű művelettel kapcsolatos tevékenységgel összefüggő jogosulatlan adatkezelés vétsége és más bűncselekmények miatt indí­tott nyomozást 1997. június 19-én, bűncselekmény hiányában megszüntette. A ha­tározat ellen az IH főigazgatója panaszt jelentett be. A panasz nyomán a Legfőbb Ügyész helyettese (a Katonai Főügyész) a volt főigazgató és főigazgató-helyettes esetében hozott megszüntető határozatot hatályában fenntartotta, míg az eredetileg feljelentett három személlyel szemben a Budapesti Katonai Ügyészséget vádeme­lésre utasította. Értékelés: Az IH szerepe 1. A „Nyírfa”-üggyel — „Nyírfa”-dosz- szié létrehozásával — az IH vezetői és az ügyben érintett munkatársai eltértek a szolgálat alapfeladatától, a hírszerzéstől, illetve a nemzetbiztonságot veszélyezte­tő külföldi szervezett bűnözéssel kapcsolatos információgyűjtéstől, és az IH hatás­körét túllépve egyrészt olyan információkat gyűjtött, amelyeket értékelésük után törölni kellett volna, másrészt olyanokat, amelyeknek gyűjtése és feldolgozása ki­sebb részben a Nemzetbiztonsági Hivatal, nagyrészt pedig a Rendőrség és a Határ­őrség feladata, és így ezeket továbbítania kellett volna a hatáskörrel rendelkező szervekhez. 2. A bűncselekményekre utaló információk értékelésének elmaradásá­val, illetve továbbításuk halogatásával az IH jelentősen csökkentette a bűncselek­mények felderítésének esélyét (kivéve azokét, amelyekről az információ eleve Rendőrségtől származott). 3. Azzal, hogy a „Nyírfa”-ügyben az érintettek eltértek a művelet jóváhagyott céljától — a főigazgató tudtával — megszegték a Műveleti Munka Ideiglenes Szabályozására kiadott főigazgatói utasítást, a szolgálattal együttműködő személyek kiválasztásával pedig — legalábbis részben — meg­szegték a bizalmi kapcsolatok létesítésére vonatkozó szabályokat, és ezzel megsér­tették egyes érintettek személyiségi jogait is. 4. A rendvédelmi szerveket érintő korrupciós és egyéb bűncselekmények felderítése céljából konspirált kapcsolato­kat létesítettek a rendvédelmi szerveknél, holott ez a Rendvédelmi Szervek Védel­mi Szolgálatának a feladata. A „Nyírfa”-dossziéban olyan — konspirált módon megszerzett —jelentések is olvashatók, amelyeket a Belügyminisztérium illetékes vezetőinek a megbízásából a védelmi szolgálat készített. 5. Rendszeresen adatokat továbbítottak és tároltak országgyűlési képviselőkről. Bár a törvény nem mondja ki, hogy az országgyűlési képviselőről keletkezett információkról a főigazgatónak tájékoztatnia kell a minisztert, vezetői mulasztásnak minősül, ha a főigazgató a tá­jékoztatás mellőzése révén meggátolja, hogy a miniszter mérlegelhesse, hogy fennáll-e a Nbtv. 15. paragrafus (3) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kö­telezettsége a Bizottság felé. 6. A nemzetbiztonsági törvény 1996. március 28-i ha­tályba lépését követően az IH főigazgatója 9/1996. (V.15.) számú utasításában el­rendelte a műveleti ügyek felülvizsgálatát, abból a szempontból, hogy megfelel­nek-e a törvény előírásainak. E felülvizsgálatára azonban az utasításban megadott június 20-i határidőn belül nem került sor. Az új műveleti igazgató indítványozta ugyan a főigazgatóval és helyettesével egyeztetett szempontok szerint 1996 szep­temberében a dossziéban lévő információk felülvizsgálatát és átfogó értékelését, ez azonban nem történt meg. Az IH egyes vezetőinek és munkatársainak a „Nyírfa”-ügyben megnyilvánuló, szabálytalan és a belső utasításokkal ellentétes működése számos okra vezethető vissza. a) A „Nvíría”-ügy kezdetekor még nem dőlt el, hoav a készülő Nbtv. miiven szerepet ad a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a szervezett bűnözés felderítése te­rületén. b) A Kormány és az egymást váltó irányító miniszterek olyan feladatokat hatá­roztak meg az IH számára is, amelyek igazolni látszottak a belföldi vonatkozású információgyűjtést. c) Az IH munkatársai körében is tovább éltek a mindenre kiterjedő információ- gyűjtés hagyományai. Ezt erősítette az IH több vezető munkatársának az a felfogá­sa, hogy az IH-n kívül a többi szervezet szakmailag vagy etikailag felkészületlen az észak-keleti határrégióban kialakult felderítési feladatok végrehajtására. Ezt a felfogást fejezte ki a volt műveleti igazgató állítása: „A megye politikai-rendőri vezetése nem alkalmas a maffia megállítására”. d) Nem készültek el az Nbtv-ben felsorolt, a nemzetbiztonsági szolgálatok tevé­kenységének fő irányait kijelölő, a nemzetbiztonsági információk értékelésének és hasznösításának rendjét megszabó kormányhatározatok. így esetenként politikai súlyú kérdésekben is a szolgálatok vezetői, illetve a kabinetiroda vezetője hoztak döntéseket. e) A végrehajtási jogszabályok hiánya miatt az Nbtv. egyes rendelkezéseinek, így a 15. paragrafus (3) bekezdésében irt kötelezettségnek pontos tartalma nem ál­lapítható meg, illetve tényleges érvényesülésük nem biztosítható. Semmi sem utal arra, hogy az IH egyes munkatársai a politikusokról keletkezett információkat po­litikai célra akarták volna felhasználni. Tény azonban, hogy a „Nyírfa”-dosszié bőségesen tartalmaz olyan — ellenőrizetlen — információkat, amelyek alkalma­sak politikusok lejáratására. Az Nbtv. 15. paragrafusának (3) bekezdésében rögzí­tett — fentebb már többször említett — garanciális szabály éppen ezt a lehetőséget próbálja kiküszöbölni azzal, hogy országgyűlési képviselőre vonatkozó informáci­ógyűjtés esetén a többpárti Bizottság tájékoztatására kötelezi a minisztert. A „Nyírfa”-dosszié szolgálaton belüli kezelése lehetőséget teremtett a felhalmozott információk esetleges politikai célú felhasználására. A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy tényleges visszaélésre nem került sor. A miniszter és a minisz­teri kabinet szerepe 1. A miniszter 1996. november 14-én szerzett tudomást arról, hogy az IH országgyűlési képviselőkkel kapcsolatos információkat kezel. Előzetes ismereteit a december 6-án lezárult tényfeltáró vizsgálat igazolta. A vizsgálati je­lentés készítői a fegyelmi eljárás megindítása mellett arra tettek javaslatot, hogy a miniszter tájékoztassa a Bizottságot a vizsgálat eredményéről. 2. A tájékoztatást a miniszter — az Nbtv. 15 paragrafus (3) bekezdésére hivatkozva — csak 1997. március 19-én, az IH több vezető munkatársa ellen indított fegyelmi vizsgálat le­zárulta, két munkatárs feljelentése után tette meg. Ezzel a Bizottság kész helyzet elé került, és lehetetlenné vált, hogy javaslatot tegyen a „Nyírfa”-Ugy megfelelő kezelésére annak érdekében, hogy a rendellenes működés megszüntetése a lehető legkevésbé zavarja meg a szolgálatok jogszerű működését, és ne ártson az IH nem­zetközi kapcsolatainak. 3. A fegyelmi eljárás során tanúként sem hallgatták meg az IH volt főigazgatóját és helyettes főigazgatóját, holott, ha a fegyelmi eljárás az IH rendellenes működését állapítja meg, ezért őket terheli a vezetői felelősség. Nem teijedt ki rájuk a bűnvádi feljelentés sem, pedig, ha a műveleti igazgató elkövette a jogosulatlan adatkezelés vétségét, felettesei is alaposan gyanúsíthatok elöljárói intézkedés elmulasztásával. 4. A „Nyírfa”-dosszié megismerése jó alkalmat te­remtett arra, hogy a rendvédelmi szervek végre elemezzék a felhalmozott informá­ciótömeget, és kiszűrjék a bűncselekményre utaló adatokat. A tényfeltáró vizsgá­lat után sem került azonban sor arra, hogy a Rendőrség vagy a Rendvédelmi Szer­vek Védelmi Szolgálata megismerhesse a dossziéba rejtett adatokat. Az azóta el­telt nyolc hónap alatt rengeteg információ látott napvilágot a sajtóban: a „Nyírfa’- ügyben szereplő bűnelkövetők feltehetőleg a hézagos adatokból is magukra ismer­tek, és eltüntették a bizonyítékokat. Ma már sokkal kevesebb az esély arra, hogy a „Nyírfa”-dosszié alapján lehetőség nyíljon komoly, elsősorban gazdasági bűncse­lekmények feltárására. 5. A „Nyírfa”-ügyről szóló hírek a Bizottság március 19-i ülését követően először március 24-én jelentek meg a sajtóban. A kiszivárogtatás forrását nem sikerült felfedni. Március 25-én a miniszter sajtótájékoztatót tartott, amelyen újabb képviselőket nevezett meg. E tájékoztatás következtében a közvé­lemény a „Nyírfa”-ügyet valóságos méreteinél jóval kiterjedtebbnek látta. Június 23-án a Népszabadság újabb információkat tett közzé, amelyek az IH- nak az ügyben érintett munkatársait, sőt az IH egész korábbi tevékenységét kedve­zőtlen színben tüntették fel. A lap közleménye olyan adatokon alapult, amelyek korábban nem jutottak a Bizottság tudomására. Az IH főigazgatója ekkor—a ko­rábbi feljelentésének eredménytelenségére hivatkozva — nem kívánt újabb felje­lentést tenni államtitoksértés miatt, és azt is elutasította, hogy sajtópert indítson a lap ellen. Ahhoz, hogy a „Nyírfa”-ügyet az Nbtv. hatályba lépése után sem sikerült idő­ben és jogszerűen rendezni — a dosszié kötelezően előirt felülvizsgálatának fen­tebb már említett elmulasztása mellett — jelentős mértékben hozzájárult, hogy nem készültek el a szolgálatok feladatait kijelölő kormányhatározatok, amelyek­nek a kiadására az Nbtv. felhatalmazza — s egyúttal kötelezi — a Kormányt. A miniszteri kabinetiroda .Jcözpontosító” törekvései feszültséget teremtettek az egyes szolgálatok vezetői és a miniszter környezete között. A feszültség növeke­déséhez hozzájárultak a miniszteri kabinetiroda vezetője és a szolgálatok vezetői között kialakult, a szolgálatok jövőbeni szervezeti struktúrájára vonatkozó szak­mai viták, amelyek során a kabinetiroda vezetője kisebbségi álláspontot képviselt. A nagy létszámú miniszteri kabinetiroda szervezetére, feladataira vonatkozó belső szabályok (amelyek létezéséről a miniszter július 15-i meghallgatása előtt a Bi­zottságnak egyáltalán nem volt tudomása) rendkívül kiterjedt jogkört biztosítanak a kabinetiroda vezetőjének. A kabinetfőnök — a miniszter által ismertetett szabá­lyok szerint — régimódi kifejezéssel élve: a miniszter első helyettesének jogköré­vel rendelkezik. Ez a kiterjedt jogkör, amelynek alapján számos, a főigazgatók számára kötelező utasítást a miniszter nevében és helyett a kabinetiroda vezetője jegyez, feltehetőleg ugyancsak hozzájárult a feszültség növekedéshez, a bizalmat­lansághoz. Ajánlások: A Nemzetbiztonsági Bizottság a „Nyírfa”-ügy tapasztalatai alapján a következő ajánlásokat teszi: 1. A Kormánynak: A Bizottság felhívja a Kormány figyelmét, hogy a Nbtv. 77. paragrafus (2) bekezdésében foglalt felhatal­mazás alapján hozza meg azon határozatokat, amelyek megállapítják: a) a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének fő irányait; b) a nemzetbiz­tonsági szolgálatok és egyéb állami szervek tájékoztató tevékenységének rendjét, valamint a nemzetbiztonsági információk értékelésének, hasznosításának szerve­zeti kereteit és részletes szabályait. 2. A belügyminiszternek és a polgári nemzet- biztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszternek: A Bizottság felkéri a minisztereket, hogy hozzanak létre az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Rendőrség Központi Bűnüldözési Igazgatósága és a Rendvédelmi Szer­vek Védelmi Szolgálata szakértőiből munkacsoportot, amely átvizsgálja a „Nyír­fa” fedőnevű objektumdossziét, valamint a hozzá kapcsolódó dossziékat, és kiszű­ri belőlük a bűncselekményre utaló információkat. Az információk alapján a hatás­körrel rendelkező rendészeti szervek kezdjék meg a feltételezett bűncselekmények felderítését, és amennyiben a gyanú alapos, kezdeményezzék a büntetőeljárás megindítását. Ha az információk a munkacsoport értékelése szerint egyes költség- vetési vagy önkormányzati szervek gazdálkodása bűncselekménynek nem minő­sülő szabálytalanságát jelzik, a miniszterek kérjék fel az Állami Számvevőszéket az érintett szerv soron kívüli ellenőrzésére. Munkája addigi eredményéről a mun­kacsoport 1997. szeptember 30-ig számoljon be a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. 3. Az irányító miniszternek: A Bizottság felkéri az irányító minisztert, hogy — garanciális szabályok kerüljenek beépítésre a műveleti munka engedélyezé­sére vonatkozóan, hogy a továbbiakban titkos információgyűjtés hasonló szabály­talan körülmények között ne történhessék; . — rendelkezzen miniszteri utasításban arról, hogy az országgyűlési képviselő­ket érintő jelentési kötelezettségének eleget tudjon tenni a Bizottság felé; — adjanak ki a főigazgatók részletesebb és több garanciális szabályt tartalmazó belső rendelkezést a műveleti munka során beszerzett személyes adatok kezelése tekintetében (Nbtv. 13. paragrafus (3) e / pontjának végrehajtása). A Bizottság úgy véli, kívánatos lenne, hogy a kabinetirodát általában civil köztisztviselő vezesse. 4. / A „Nyírfa”-dosszié és a kapcsolódó dossziék kezelésére vonatkozóan a Bizott­ság az alábbiakat ajánlja: — A 2. pontban felállítani javasolt munkacsoport munkájának befejezése után a jogszerűen gyűjtött információk kerüljenek ahhoz a szervhez, amely felhaszná­lásukra jogosult. — Az Nbtv-ben meghatározott feladatai ellátáshoz szükséges jogszerűen be­szerzett adatokat a IH továbbra is kezelheti. Az egyéb jogszerűen megszerzett ada­tok közül a más szervezet hatáskörébe tartozó adatokat át kell adni. — Az állami szervek által nem kezelhető, jogszerűtlen és szükségtelen adatokat — az adatvédelmi törvény előírásai szerint — meg kell semmisíteni. — A megsemmisítendő iratok tekintetében az érintett személyek — saját adata­ik tekintetében — élhetnek az Avtv-ben meghatározott jogosultsággal. Az ajánlásban foglaltak végrehajtásáról a polgári nemzetbiztonsági szolgálato­kat irányító tárca nélküli miniszter 60 napon belül adjon tájékoztatást a Bizottság­nak. A 2.1 pontban meghatározott munkacsoport tevékenységének befejezéséig a dosszié maradjon jelenlegi őrzési helyén; a Bizottság tagjai számára a betekintést az érvényes szabályok szerint kell biztosítani. 1997. július 16-án Budapesten elfo­gadta: A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Nemzetbiztonsági Bizottsága (nyolc szavazattal, kettő ellenében, egy tartózkodás mellett) Dr. Kónya Imre, elnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom