Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-21 / 168. szám
1997. július 21., hétfő HATTER Aki nagyon akar, dolgozhat Eltitkolta felesége lakóházát • Vállalkozását veszteségesnek tüntette fel Györke László Mátészalka (KM) — Keverednek az egyéni és a közösségi — vélt vagy valós — sérelmek Nagy József mátészalkai vállalkozó panaszáradatában. Szerinte a cigány kisebbségnek hét éve sokasodnak a megoldatlan problémái. Egyéni sérelme pedig, hogy mint vállalkozó nem tudja folytatni azt a kéményseprő tevékenységet, amire — szerinte — jogosítványa van. Tizenöt évig dolgozott a Kommunális Szolgáltató Vállalatnál, most pedig napi kenyérgondokkal kell szembenéznie neki és családjának. Ami a közösség problémáit illeti, azzal nehéz vitatkozni, hiszen társadalmi jelenségről van szó, s a rendszerváltás kétségtelen legnagyobb vesztesei azok, akiknek nincs szakképzettségük. Konfliktus A történet messzire nyúlik vissza időben. Még 1992-ben a megyei közgyűlés alelnöke arról értesítette Nagy Józsefet, hogy a megyei önkormányzat jogutód nélkül megszüntette a Kommunális Szolgáltató Vállalatot, s új szervezet alakítására kérte fel a szakértői bizottságot. 1993-ban pedig arról szólt a válaszlevél, hogy amíg a végelszámolás folyamatban van, a megyei közgyűlés szerződést kötött két betéti társasággal és egy kft.-vel a kötelező jellegű tevékenység ellátására. Rá egy évre Medgyesi József, a megyei közgyűlés akkori elnöke válaszolt Nagy József újabb levelére, mely szerint a megyei önkormányzattal kötött megállapodás értelmében a Thermoszol Kft. végzi a kötelező jellegű tevékenységet. Az ő (azaz Nagy József) tevékenységével kapcsolatban a Belügyminisztérium állás- foglalását kérte. A BM Településfejlesztési és Lakásügyi Főosztálya 1996. április 18-án A történet nem róluk szól. tájékoztatja Nagy Józsefet, hogy azt a tevékenységet végezheti, ami a vállalkozásában szerepel. — Tavaly februárban — mondja — átmeneti segélyt kértem az önkormányzattól. Megtagadták. Azzal indokolták, hogy nyugdíjam is van, vállalkozó is vagyok. Köz- gyógyigazolványt kértem, azt is elutasították. Kértem, hogy a parkolóban a WC-t üzemeltessem, azt válaszolták, hogy az nem önkormányzati tulajdonban van. Földet kértem a cigányoknak, szerettünk volna egy cigányszövetkezetet létrehozni. Abban sem tudtak segíteni, mivel a szántóföld a szövetkezet használatában volt. A KGST-piac takarítását vállaltam volna, de mire a válasz megjött, már annak is volt gazdája. Mindenről lemaradtam. Pedig csak dolgozni akartam, akarok. Megvizsgálták Egy korábbi, 1991-es jegyzőkönyv tanulsága szerint Nagy József több Mátészalka környéki településen felvette a pénzt, ám a vállalt munkát csak későbbre ígérte. Amint azt Baráth Ferenctől, a Mátészalkai Polgármesteri Hivatal Kulcsár Attila tárcája A Létminimum Alatt Élők Társasága az Alkotmánybíróság kontrollját kérte az élet minden területén elharapózó reklámok ellen. Panaszuk szerint a reklámok alkotmányellenesek kirekesztő jellegük miatt. Csak azokat célozzák meg, akiknek pénze van, akik a dicsért árucikkeket képesek megvásárolni, azok fogyasztói lehetnek. A többiek mossanak fogat azzal, amivel akarnak, áztassanak a patakban, járjanak Trabanton vagy gyalog. És valóban az Alkotmány- bíróság a panaszt jogosnak ítélte, utasította az állampolgári jogok biztosát, hogy vegye fel a kapcsolatot a médiákkal, és találjanak kapcsolatot a reklámok területén is a társadalom perifériáján élőkkel. Kutassák fel azokat a termékeket, amelyek őket is érdeklik, tegyék lehetővé, hogy eljusson hozzájuk, biztosítsák számukra is az eligazodást a piacon. Készüljenek reklámok mindenki számára egyenlő eséllyel, ahogy a polgári demokráciákban az elvárható. Azóta jobb a helyzet. Újfajta reklámok is megjelennek: Nekem régebben korpásodon a hajam, amikor a malomban dolgoztam a szálló búzakorpától. Ma már munkanélküli vagyok, azóta a hajam selymes és leomló. bárcsak ma is korpás lehetne! Szőrös a hónaalja, izzad? Minek a szőrkepil, minek a főtanácsosától későbbiek során sem volt kotrás. Oly annyira, hogy bírósági ügy lett belőle. Kelemen Barnabás jegyző: — Mielőtt elutasítottuk volna Nagy József segélykérelmét, a szociális bizottság alaposan megvizsgálta vagyoni helyzetét. Megállapították, hogy eltitkolta például a felesége nevén lévő lakóházat. Vállalkozását veszteségesnek tüntette fel. Egyébként Nagy József a jogorvoslati lehetőségekkel még nem élt, hisz ez ügyben nem fordult bírósághoz, hanem az ombudsmani hivatalt kereste fel panaszával. Az ügyre vonatkozóan mi is elküldjük az anyagot a hivatalnak. A Szatmári Hírszóró februári számában megjelent egy hirdetés, miszerint olyan munkákat vállal „a Megyei Közgyűlés Elnöke jóváhagyásával”, mint például „gázkémények szerelése, használatbavételének engedélyezése.” A dolog szépséghibája, hogy az említett újság következő számában megjelent egy felhívás, mely szerint „az 1997. februárban megjelenő hirdetéstől eltérően, melyet az országutak mentén úgy integetek az autósoknak, hogy a betétemet az orrom alá ragasztom. így alkudozás közben nem mozdul el, a rendőr nem ismer fel, és ultramagja elvezeti a nedvességet, ha köpni akarok. Szárazabb biztonságosabb érzés. Vagy a másik: nemrégen Nagy József adott fel — Mátészalka, illetve térségében a kötelező jellegű kéményseprőipari tevékeny séget nem ő, hanem a Thermoszol Kft. végezheti. Dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke.” Tóth István, a megyei ön- kormányzati hivatal vállalkozási osztályának főtanácsosa: — Jól ismerem a Nagy- Harasztosi Pál illusztrációja dossziét. Egy- megtudtuk, a szerűen felfoghatatlan számomra, hogy Nagy úr miért képtelen megérteni: estik olyan tevékenységet végezhet, amihez szakképzettsége és jogosítványa van. Az említett tevékenység komoly felkészültséget igényel — és csak gazdasági társaságnak lehet rá jogosítványa, magánvállalkozónak nem —, hiszen a szakszerűtlenül végzett munka akár katasztrófához vezethet. Visszamondták Farkas Sándor, a mátészalkai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke — aki civilben maga is vállalkozó: — Nagy Józsefet tavaly felkértük: mondjon le kisebbségi önkormányzati képviselői mandátumáról, ugyanis egyéb tevékenysége erkölcsileg nem egyeztethető össze közügyek gyakorlásával. Ami a közösségi problémákat illeti, Farkas Sándor nem rejti véka alá csalódottságát, hogy bizony előfordult velük is, miután megtudták róluk, kik is valójában, visszamondták a megrendelést. — Az viszont nem igaz, hogy aki nagyon akar dolgozni, nem talál magának munkát — teszi hozzá tömören. dezodor? Mosakodjon vagy szagolja. Az emberi testszag a legkellemesebb illat, azért van orrunk, hogy érezzük. Aki nem bírja a saját szagát, dugjon az orrába vattát. Mövenpick, az álomjég- krém, a Schöllertől. Alujdon olcsón, ne álmodozzon... —Nahát Béla, jól nézel ki, rácsöppent a göncödre valami mosószer. Tisza foltos lett. Dobhatod el az egészet, így már nem olyan egyenletesen koszos mind a föld. — Legyen jól öltözött, turkáljon magának ruhát a villanegyedben. Nincs hajlékony nyelű fogkeféje, használjon vegyes pálinkát, az mindenhova elér. Azokon a nehéz napokon találtam egy kesztyűt, azóta bármibe turkálok nem lesz trutymós a kezem, mert lyukas végein elvezeti a dinnyelevet is. Az ujjatlan kesztyű tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Kávét nem iszik mindenki, a fröccsözők közül kevesen. Egy kisfröccs legyen olcsó, és borból. Olcsó és borból... No jó, egy kisfröccs legyen nagyfröccs és kettő. Jutalom a nap végén. Kőbányai világos, üvegek a szatyorban. Üresen és beváltha- tóan. Purina dog csaót vegyen kutyájának, a hosszú élet titka. De minek önnek kutya, ha magának se jut elég ennivaló. Szeretne tusfürdőzni? Feküdjön ki a fűre esőbe, úgy hogy mindkét válla érintse a földet. Figyelem, a bankkártyacsere nem önnek való, vigyázzon a bankok hamiskártyások... Használjon inkább Volvót, mint Peugeot, jogtalanul, ugyanannyiba kerül és elegánsabb. Azt mondta egy régi reklám: hát nem szuper, hogy az old spájsz dezodor már vájt vóter illattal is kapható. Éz jó reklám volt, csak le kellett fordítani. Hát nem kitűnő, hogy az udvari árnyékszékünk fedő nélkül már légyölő illattal bűzölög? zóval elindult valami V végre, most már az vol- L/ na a fontos, hogy a reklámok jussanak el a társadalom minden rétegéhez. Sokan magukat, cégüket szeretnék reklámozni, legyen ez mindenki számára olcsó elérhető, mint a papír, mint a telefonkönyv. Ma már a szaknévsorban szereplők adatai ingyen jelennek meg az interneten. Csak be kellene vezetni az internetet a szemetes bödönökbe is... H árom héttel ezelőtt a postaládámban találtam egy papirost. Csak úgy, boríték és név nélkül bedobva, mintha senkinek semmi köze sem lenne hozzá. Ki küldte és kinek? Nem derült ki, csak hosszas olvasgatás után. Először — bevallom őszintén — nem értettem meg a szöveget, mit is akarnak tőlem. Aztán megvilágosodott. Közöljem a Magyar Posta Rt.-vel, van-e televízióm, fizetek-e utána előfizetési díjat, s egyáltalán hová fizetem azt a havi 530 forintot. Majd dobjam be egy postaládába. Ugyancsak csupaszon — boríték nélkül —, ahogyan kaptam. A két héttel ezelőtti kormányülésen tárgyalta a kabinet, hogy a Posta visszakapja a televízió-előfizetési díj szedését. Vagyis, még megsem született a határozat, már előre elkészítették a formanyomatatványokat, kiküldték és várták vissza a kérdőíveket. Minden bizonnyal valamennyi magyar család postaládájába bedobták a papírokat kivétel nélkül. így legalább hárommillió kérdőív futott szét az országban, a konkrét döntés előtt. A hét végén hallottam, nem kell visszamenőleges büntetésre számítaniuk azoknak a televíziótulajdonosoknak, akik eddig elmulasztották készülékük üzemeltetésének bejelentését. Akik viszont nem jelentik be televíziójukat, tízezer forintos büntetésre számíthatnak. Amikor a postaládámból kivettem a kérdőívet, s megértettem mit kíván tőlem a Magyar Posta Rt., kissé felindultam. A hivatal már megint packázik az állampolgárokkal, fölösleges papírok kitöltésére szólítja fel, ugyanakkor a legalapvetőbb személyiségi jogaikra sincs tisztelettel. Mert ugye azt is kérik, közöljem a számalaszámomat, amelyen átutalom az összeget. Hát ezt már nem — gondoltam —, és eldobtam a papirost. Most aztán gondban vagyok, mert még az adategyeztetést sem tudom bejelenteni. Ezt várják ugyanis azoktól, akik eddig sem húzták ki magukat a fizetés alól. Ezennel közlöm a Magyar Posta Rt.-vel, már évek óta van televízióm, s az első perctől kezdve OTP átutalási számlán fizetem. A száma... Ezt inkább személyesem. Sipos Béla Nem sakkoznánk inkább egyet? Ferter János rajza Kommentár Szólamok helyett... T ovább nyílt az agrárolló, nem javult semmit a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége — hangzott el a gazdaság- és agrárpolitika legfőbb bírálataként a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének pénteki közgyűlésén. A MOSZ itt megjelent főtitkára is ennek az alapvető gondnak a megváltoztatásáért folytatott küzdelmet jelölte meg célként az érdekvédelmi munka számára. A felmérések szerint ez év végére újabb tíz szövetkezet megszűnésére lehet számítani a megyében. Persze az is igaz, hogy gazdálkodási mutatóik ismeretében a megmaradók többségének nem kell félniük a jövőtől. Valamennyi agrártermelő, így a társas gazdaságok is azt szeretnék — ezt váiják el a Nemzeti Agrárprogramtól —, hogy törvény rögzítse az agrárágazat stratégiai céljai mellett a termelők jövedelembiztonságát. Nyilván az utóbbiak szempontjából az sem mellékes kérdés, hogy ne csak szólamokban ismerje el az agrárprogram a szövetkezés hatékonyságbeli fölényét, hanem a valóságban is a magánvállalkozásokkal azonos mértékben támogassa őket. Egy másik neuralgikus pont a földtulajdon és a földhasználat kettéválása, amely az emelkedő földbérleti díjak mellett egyre jobban sújtja az állattenyésztéssel foglalkozókat. Általános, hogy növekednek a költségek, közöttük is nagy mértékben az anyagi jellegű ráfordításoké. A megyei szövetkezetek tavalyi gazdasági tevékenységének értékeléséből is kitűnt, az eredmények és eredménytelenségek aránya bőségesen alátámasztja a fenti állítást. Egyúttal előre vetíti a végkifejletet: ha ezek a negatív folyamatok tovább tartanak, nincs remény arra, hogy az agrárnépesség életszínvonala növekedjék. A szövetkezetek többsége még ma is sínyli az átalakulások és a kárpótlás során elszenvedett veszteségeket, s évek óta olyan komoly likviditási gondokkal küzdenek, amelyekkel támogató gazdaságpolitika nélkül képtelenek megbirkózni. Galambos Béla Előfizetés
