Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-14 / 162. szám
1997. július 14., hétfő Szabad pályán a privatizáció A betegellátás színvonala a fő szempont • Pénz és tudás • Tiltakozó petíció Az új szárny a tárca minisztere szerint a jövő századé is... Elek Emil felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Hónapokig tartott a huzavona, a húzd meg ereszd meg, gyűjtöttek aláírásokat, fogalmaztak petíciókat és tiltakozó leveleket, érveltek mellette és ellene, már azonban tény: a megyei Jósa András kórház egyes részleteinek privatizációja, vállalkozásba adása ellen nem emel kifogást a tulajdonos megyei önkormányzat, sőt minősített többséggel támogatja azt. A megyei közgyűlésben 1997. február 6-án szerepelt először a kórház főigazgatójának előterjesztésében a funkcionális privatizációról szóló szándék, illetve az ehhez kapcsolódó vagyonhasznosításról megfogalmazott előterjesztés. A testület akkor egyetértett a tervekkel, hiszen mint tagjai fogalmaztak, önkormányzati forrásból nem biztosítható a gép- és műszerszükséglet nélkülözhetetlen folyamatos megújítása. Ellenállás A hír hallatán lett is felháborodás! Az illetékes részlegek dolgozóinak ellenállása olymértékűre növekedett, hogy a megyegyűlés módosította véleményét, s arra szólította fel a kórház főigazgatóját, függessze fel a privatizációval kapcsolatos tárgyalásokat, s várja meg a közgyűlés újabb határozatát. A közbülső időben több kérdésre is keresték a választ az illetékesek. Főképpen arra, hogy a vállalkozási formában történő működtetés esetén ki kössön szerződést a vállalkozóval? Feleletet vártak arra is, kit finanszíroz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egy privatizáció után, a vállalkozót vagy magát a kórházat? A két lényeges szemponton túl számításokat végeztek arra nézve, milyen szakmai, gazdasági előnyei lehetnek a privatizációnak, s szilárd elhatározás volt, hogy megnyerjék a dolgozókat a program sikeres megvalósításához. Hetek, hónapok teltek, s mára mindkét fél leszűrte a tapasztalatokat. Mint a nemrég lezaljott önkormányzati vitában elhangzott, a funkcionális privatizáció új fogalom a magyar egészségügyben, mely magyarul azt jelenti, hogy a privatizálandó területből és feladatból csakis a funkció kerül a vállalkozóhoz, a tulajdonviszonyokban nem történik változás. Jelen esetben is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a fenntartó továbbra is a megyei önkormányzat, mely feladatellátási kötelezettségéről nem mondhat, nem is mond le, a kórházvezetés mindössze végrehajtásért felel. A betegellátás folyamatos javítása, de még fenntartása is egyre több pénzt emészt. Ma már gépek, műszerek, eszközök és anyagok oly mértékben drágultak meg, hogy a hagyományos formában egyre nehezebb gazdálkodni ebből az összegből. A Jósa András megyei kórház gép- és műszerállományának állapotára nagyjából elmondható, ami az országban általános: milliók lennének szükségesek ahhoz, hogy cseréjük, korszerűbbre váltásuk megvalósulhasson. A privatizáció a lényegben nem jelent változást: a fő finanszírozó továbbra is csak a működési költségeket fedezi, így az amortizációs szükséglet, mely évi ötszázmillióra rúg, csak részben fedezhető. Ezért a kórház továbbra is kényszer- helyzetben van, olyan vállalkozót kellett tehát bevonnia tevékenységébe, aki hajlandó beruházni, befektetni. Az intézmény működésének sarkalatos pontja a röntgen- és egyéb képalkotó diagnosztika, melynek munkáját teljes körűen átvilágították. A központi laboratórium vállalkozásba történő működtetésének okai sem mások, a vállalkozói pénz, a tőke bevonása azonnal biztonságot, profilbővülést és hatékony gazdaságos szolgáltatást ígér az alapellátás és kórházi ellátás területén. Pénzhiány A műszereken, berendezéseken, a diagnosztika színvonalán túl rendkívül fontos az intézmény higiénéje is. A megyei kórház takarítását nem véletlenül kívánta vállalkozásba adni az intézmény vezetése. Ötletük közel sem nevezhető eredetinek, már több nagy kórház tapasztalatai alapján érlelődött. Ha a vállalkozás megvalósul, a korábbinál lényegesen szervezettebb, hatékonyabb lehet a kórháztakarítás, fertőtlenítés, melyhez ma már igen kevés a kézi erő. Vannak, akik szakmai, vannak akik politikai érveket is emlegettek akkor, amikor a kórház három tevékenységének privatizációja került szóba. Nem volt mentes az érzelmektől az a közgyűlés sem, amely végül pontot tett az i-re: a vállalkozásnak adott szabad utat. Hangoztatta ugyanakkor, hogy az ellátás biztonsága, a betegellátás színvonalának javítása miatt feltétlenül fontos, hogy a vállalkozó jelentős tőkét fektessen be a kritikus területeken, s hogy a bizonyos értéket meghaladó eszközök tulajdonjoga továbbra is maradjon a megyei önkormányzaté. A közgyűlés tagjai fontosnak tartották kiemelni azt is, hogy a vállalkozást csak az intézet területén lehet folytatni, s hogy a megszabott szolgáltatási díjtételek a kórház számára elfogadhatóak legyenek, s hogy olyan vállalkozóval kössön szerződést a kórház menedzsmentje, mely hímeve, képessége és referenciái okán garanciát jelent a színvonal növekedésének. A legnagyobb A megyei Jósa András kórház mára szinte az ország legnagyobb kórháza lett. A nemrég átadott új szárny avatásakor dr. Kökény Mihály népjóléti miniszter is kiemelte, hogy az itt lévő műszaki, szakmai színvonal már a jövő ezred elvárásait is közelíti. Ugyanakkor tény az is, hogy a kórház a jelenlegi nehéz finanszírozási helyzetben is talpon tudott maradni. Míg mások anyagi gondokkal, csődökkel küszködnek, addig a nyíregyháziak — igaz keserves munka és soksok ötlet árán — megőrizték stabilitásukat. A tulajdonos önkormányzat joggal hangoztatta tehát, hogy a most szabad utat kapó privatizációnak mindezen eredmények megtartását, sőt növelését kell segítenie. A milyen raplis tavaszunk volt, ugyanolyan nyarat kaptunk a természettől. Sőt, még tett is rá néhány lapáttal. Az időjárás olyan téma, amit órákon át lehet tárgyalni és szidni. Dicsérni még ritkán hallottam. Akkor is jobbára csak a hivatásos időjárási jósoktól és idegenforgalmi szakemberektől. Valaha a társasági dumapartikon ezzel lehetett a megrekedni látszó beszélgetést tovább lendíteni. Ma, hála a hírközlés egész világot átfogó rendszerének, összemérhetjük a velünk megesett károkat a környező országokban és ettől távolabb történtekkel is. Ebben az esetben nem igaz a közmondás, hogy legszebb öröm a káröröm. Eddig is tudtuk, hogy a károkat helyre kell állítani és mára már az is bizonyossá vált, hogy ezeket a munkákat saját magunknak kell elvégezni. Segítséggel vagy anélkül. Általában anélkül. A tavaszi viharok által levert cserepet, leázott vakolalást a pusztítás ellen, a házukért, a kertjükért, a fáikért. Rájöttek, hogy az egyetlen biztos pont ebben a bizonytalan világban a saját élni és tenni akarásuk. A seEz egy ilyen nyár tot, ledőlt falat újra raktuk, újra vakoltuk, újfa festettük. A kicsavart, kettétört fákat kivágtuk és új csemetéket ültettünk a helyre. Ezt diktálja az ember örök törvénye. És holnap vagy holnapután, ha a nyári viharok ugyanilyen károkat okoznak, mert látjuk, hogy okoznak, akkor újra tesszük dolgunkat napról napra. Ezeknek a nyári viharoknak volt egy mérhetetlenül nagy haszna. Sikerült az embereket kizökkentenie a tétlen, minden mindegy hangulatból. Felélesztette bennük a dacot, az ellenálgítőkész ígéretek úgy hullottak eléjük a porba, mint az elégett papírfecnik súlytalan pernyéje. Nem is értek többet mint az. Szívfacsaró volt a jégverés által letarolt almát látni az egyik beregi ház udvarán. És látni azt a gazdaasszonyt, akinek még talán könnyes a szeme, aki talán egy kicsit még szipog, de már a kezében van a vesszőseprű hogy eltakarítsa a vihar törmelékét. O is tudja, hogy ez a kár az övé, és minden ígéret ellenére, egyedül az övé is marad. Az emberek általában nem az ilyen természeti csapásokba roppannak bele. Őseik tapasztalatából is tudják, hogy az időjárás olyan, amilyen, és az idei nyár egy ilyen nyár. Amibe beleroppannak az az, amikor becsapják őket. Kellett hozzá némi idő, hogy rájöjjenek, soha nem az ő létük, az ő káruk az elsődleges. Mindig vannak magasabb szempontok is. Amikor e sorokat írom, a fejem fölötti tetőablakon kopog a jeges zápor. Egyelőre biztonságban érzem magam, de ösztöneim már elkészültek a lehetséges kár elhárítására. Az emberek többsége, ha élni akar, erre rendezkedett be. irr őzben szidják az ipa- ri multikat és azokat JL\. az államfőket, akik a nagy pénz reményében tönkreteszik a természetet. Nem is lehet csodálni, hogy ez a nyár egy ilyen nyár. m wf mSt mm m: m Forró EU-ősz A mikor a magyar mezőgazdaság, és benne annak termékei szóba kerülnek szakmai körökben a támogatottság szempontjából, nagyon hamar eljutnak a beszélgetők az amerikai és az EU sorstársak horribilis szubvencióihoz. Mármint a mieink szerint horribilis. Az érintettek, azaz a kintiek szerint egyáltalán nem az. Már a nagyon közeli jövőben sarkalatos változás várható az ügyben. A dolgok megítélése természetesen más lesz a Lajtán innen és túl. Forró ősz elibe néz az Európai Unió, hiszen mezőgazda- sági termelői elfogadhatatlannak tartják a brüsszeli bizottság tervét az agrártermékek garantált árának csökkentéséről. Jacques Santer július 16-án terjeszti az Európai Parlament elé Agenda 2000 néven ismert agrárcsomagtervét - írta Brüsszelből az ANSA. Az Európai Bizottság terve különösen a tejtermelés, a marhahús és a vetőmag terén helyez kilátásba mélyreható változásokat: 10-30 százalékkal csökkentenék ezeknek a termékeknek a garantált felvásárlási árát. Ami a marhahúst illeti, 2000-től 30 százalékkal akarják csökkenteni a támogatást, megszüntetnék a közraktározási lehetőséget, azaz az intervenciós árat, helyette pedig a magánraktározást és készletezést ösztönöznék anyagilag. Jelentősen növelnék a borjak, a felnőtt marhák és a tenyésztehenek után fizetett prémium összegét: sorrendben 365, 232 és 215 ECU-vel jószágonként. Elvileg nulla százalékra csökkentenék a föld pihentetése fejében folyósított összeget, bár ez évről évre változhatna a piaci viszonyok alakulásától függően. Ismerve a magyar agrárium támogatásának változását, nem lehet nem felismerni, hogy a két egymáshoz közeledő térség szubvenciós viszonyaiban olyan helyzet ígérkezik, amely ugyan a kintiek dühét válthatja ki, nekünk viszont lehetőséget villant fel. Ésik Sándor Az ügyeskedő Ferter János karikatúrája föiocvixis © w tíi §* A tőke természete A közelmúltban lezajlott nyíregyházi Szervezéstudományi Akadémián még csak előrejelezték a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) szakemberei: hamarosan készen ál majd az a pénzügyi alap, amellyel segíteni akarják a magyar vállalkozásokat külföldi érdekeltségek megszerzésében. A MFB múlt héten Budapesten tartott sajtótájékoztatóján már konkrétumokkal állhatott elő a bank vezérigazgatója. Ezek szerint a közeljövőben megkezdi tevékenységét a Corvinus Nemzetközi Tőkebefektetési Társaság. Ez az új cég — amely az MFB két kisebb leánybankját érintő változások: a Corvinbanknak a Konzumbankba történő beolvadása nyomán jön létre — tényleges tevékenységét tekintve kockázati tőketársaság lesz. A társaság minimum egymilliárd forintos alaptőkéjéből maga az MFB 600 millió forintot jegyez. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium saját gazdaságfejlesztési célelőirányzatából pedig 200 millió forinttal járul az alaptőkéhez. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság további 200 millió forintot ad a jegyzett tőkébe. Bár a kockázati tőketársaságokról szóló törvény várhatóan csak jövő év január elsején lép életbe, a Corvinus Nemzetközi Tőkebefektetési Társaság, még idén megkezdi tevékenységét. Fő területe az lesz, hogy a magyar vállalkozások befektetéseit segítse Csehországban, Szlovákiában, Romániában. A társaság úgy működik majd, hogy részesedéseket vásárol a környező országokban, így várhatóan bekapcsolódik az éppen mostanában lendületet vett romániai privatizációs folyamatba is. Az új román kormány nyitott, európai normákat követő politikája révén úgy tűnik, kialakulóban végre egy olyan jószomszédi viszony — a magyar kisebbség igényét figyelembe véve most módosították a román oktatási törvényt, szerdán nyit a kolozsvári magyar konzulátus —, amely jó feltételeket nyújthat a természeténél fogva terjeszkedni akaró, de ehhez a politikai nyugalmat legfőbb feltételül szabó — ez esetben magyar — tőke számára is. Galambos Béla _ HÁTTÉR _
