Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-07 / 131. szám
1997. június 7., szombat □ Lebeg, süllyed, emelkedik Hol tart ma a gazdaság? • A drasztikus intézkedések már gyümölcsöt hoztak Kovács Év« Nyíregyháza (KM) — Még süllyedünk, vagy már emelkedünk? Előbbrejutott, vagy ugyanott toporog a magyar gazdaság? Már látszik a fény az alagút végén, vagy változatlanul a sötétben robog velőnk a vonat? Számtalan kérdés, melyet manapság igen gyakran felteszünk, Különösen azóta. mióta napvilágra ke{ riílt a kormány állásfoglalása, mely szerint a magyar gazdaság visszaesése megállt, sőt elindult a felemelkedés útján. A korábban meghozott szigorítások, olykor drasztikus intézkedések mára gyümölcsöt hoztak, kezdünk kijutni a gödörből, A kormányzati vélemény természetesen nem aratott osztatlan sikert. Háda Imre Garai Andrásné ■ lakucziné Fóka Má■P J Kerti Sándor Elek Emil és l Martyn Péter felvételei Vannak akik cáfolják, s vannak, akik bizonyítottnak látják a megállapítás igazát, de akadnak, akik az optimizmust egyszerű kampányfogásként kezelik. Csendben tegyük hozzá: felfogható ugyanennek a megállapítás cáfolata is. Megfelelő színvonal Mi hát az igazság, zuhanunk vagy tényleg emelkedünk? Háda Imre, Záhony polgár- mestere: — Azt hiszem inkább emelkedésről beszélhetünk. Ha csak városunk gazdálkodását nézzük, azt kell mondjuk, az idei évünk kiemelkedően jó évnek fog számítani. Ebben az esztendőben ugyanis összesen 850 millió forintból gazdálkodhatunk, a költségvetésünkben ennyi pénz szerepel. E magas összegnek kevés köze van ahhoz, hogy a kormányhatározat értelmében Záhony és térsége kiemelt gazdasági övezet. A 850 millió közel felét pályázatok útján szereztük, így végre rendkívül fontos beruházásokhoz kezdhetünk hozzá. Az egyik, talán a legfontosabb egy szeméttelep építése, mely a város és a környező tizenegy település hulladékelhelyezésének gondját oldja meg. A 270 milliós beruházásból a mai kornak megfelelő szigetelt, őrzött hulladék- lerakót építhetünk. A munkálatok befejezésével egy európai színvonalnak megfelelő közmű jöhet létre. Ez már nem közönséges szeméttelep lesz, hiszen konténeres, zárt kocsikban szállítjuk a szemetet, melynek megsemmisítése, feldolgozása is hasonló minőségben történik majd. A másik komoly beruházásunk kizárólag helyi probléma megoldását jelenti. — A hosszú évek óta veszteséggel üzemelő távhőszol- gáltató megszüntetése a cél, melynek megvalósulásával megoldódik a gond, mely szerint évekig Záhonyban volt legdrágább a meleg. A háromszáz milliós beruházás felét a város fizeti, másik fele a MÁV költségét terheli, mivel velük közös fejlesztésről van szó. A ránk eső részből százmilliót pályázat útján nyertünk a Környezetvédelmi Alapból, hiszen az új hőszolgáltatónak köszönhetően megszűnik a pakurafűtésű kazánház, ami környezetvédelmi szempontból igen nagy előrelépést jelent. Mindezen konkrétumok számomra azt bizonyítják, hogy az ország gazdasága igen is fordulatot vett, s van reális esélye annak, hogy komoly beruházások elindulhassanak. Az országos fellendülés Záhonyban talán az átlagosnál jobban érzékelhető, hiszen az állami beruházásban épülő Ti- sza-híd, valamint az átkelőhely bővítésének hasznát például a város is érzi. Gond persze azért ezután is akad, közöttük legfontosabbnak az önkormányzatok nagyobb mozgásterének biztosítását tartom. Meggyőződésem, hogy a települések lakóiban megvan a szándék a jobbításra, csak ehhez nem mindig állnak rendelkezésre a szükséges feltételek. Úgy látom van pénz ebben az országban, s egy összehangoltabb, tervszerűbb gazdálkodással ezt a pénzt látványosabban is lehetne dolgoztatni. Garai Andrásné, a nyíregyházi Fazekas János téri diszkont áruház vezetője: — A mi boltunk Örökösföldön, lakótelepen, ráadásul a szegényebb lakótelepen található, így azt hiszem, reális képet látunk az ország gazdasági helyzetéről. A bevásárlónapok a mi üzletünkben fizetési napokhoz igazodnak, azok közül is azokra, amikor nem kell csekkeket befizetni. A hó eleje régebben fix forgalmat jelentett, igaz, az utóbbi években már ez a forgalom sem volt kimagasló. Mostanában tizediké körül szaporodnak a vevők, amikor a villanyt, gázt, átutalásokat befizették, amikor már mindenki tudja, mennyi marad élelemre abban a hónapban. Ilyenkor jobban kinyitják a pénztárcájukat, ami errefelé azt jelenti, hogy nem csak csirkenyakat és farhátat, hanem csirkecombot és kólát is vesznek. Sokat árul el, hogy amíg far-hátból tíz rekeszt, addig egész combból csak négyet- ötöt kell rendelnünk. Hogy megindult-e a fellendülés? Erre a kérdésre talán elég válasz, ami az üvegvisszaváltónkban tapasztalható: sok család errefelé szinte csak abból él, amit a kukákból kiszedett üvegekért kap. — Emelkedésről tehát nem, stagnálásról azonban igenis beszélhetünk, hiszen a forgalmunk többnyire állandó, megállt az a romlás, ami korábban jellemző volt. Egy biztos: az emberek fizetése nem emelkedett úgy mint az árak. Sokat beszélgetünk a vásárlókkal, azt kell mondjam, a hangulat bizakodó. Valahogy úgy vagyunk vele, ettől rosszabb már nem lehet. Azt reméljük, a nehezén már túl van a gazdaság, vele együtt túl vagyunk mi is. Épp most hallottam a rádióban, hogy a környező országokban most főzik a feketelevest, Románia, Csehország most került abba a helyzetbe, amiben mi évek óta benne vagyunk. Kedvező folyamatok Malakucziné Páka Mária Megyei Statisztikai Hivatal: — A változás egyértelműen pozitív, de nem biztos, hogy a növekedés szó használata ez esetben a legmegfelelőbb kifejezés. Inkább azt mondhatom, kedvező folyamatok indultak el az országban, melyek a mi megyénkben is érződnek, bár később kezdődtek el. Meglehetősen árnyalt a szabolcsi kép. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy egy hosszan tartó mélyrepülés után következett be a jóirányú fordulat, így viszonylag kis emelkedés is látványos lehet, sokat nyom a latban. Ezek a folyamatok lényegesek, jelentőségüket lebecsülni nem lehet. Számokkal bizonyított tény, hogy a GDP, az egy főre eső bruttó hazai termék mértéke igenis nőtt, ami azt jelzi, hogy a magyar gazdaság összteljesítménye javult. Szabolcs-Szatmár- Beregben az első kedvező jelek az ipari termelésben 1993- ban jelentkeztek, amikor a visszaesés üteme lefékeződött. 1996-ban már szinten maradt a teljesítmény, ’97 első negyedévében pedig 11,5 százalékos növekedésről beszélhetünk. A belföldi vásárlóerő jelentősen, látványosan nem növekszik ugyan, de az export mennyisége megugrott. Hogy mindebből a lakosság mit érez? Idén már kimutatható, hogy a kiskereskedelmi forgalom csökkenése megállt, illetve egyes területeken csak kismértékben esett vissza. — Emellett egy igen számottevő, tízszázalékos reálkereset-növekedés tapasztalható. Elfogadom, hogy egyesek vitatják e megállapítást, és sokan mondják, hogy életszínvonaluk nemhogy javult volna, inkább romlott. Az igazság ezzel szemben az, hogy amíg az egyik embernek csökkent, a másiknak jelentős mértékben megnövekedett a jövedelme. Megyénkben az építőipar teljesítménye látványosan javult, még tart a lakásépítési kedv, Szabolcs változatlanul az országos ranglista élén jár. A differenciáltság ott is jelentkezik, hogy ugyanakkor a mező- gazdaság teljesítménye, és az abból élők életszínvonala romlott. Mindezek után fontos szem előtt tartani: még a mostani emelkedés ellenére sem éri el az 1992-es év teljesítményét a megye gazdasági helyzete. Luxusigények Kerti Sándor kereskedelmi vezető: — Az építőiparban összetett a helyzet. E területen inkább stagnálásról beszélhetünk, hiszen a lakásépítéshez manapság nem elegendő a saját erő, hitel nélkül nehéz boldogulni, miközben szigorúbbak lettek a szabályok is, a hitelfelvétel egyre nehezebb. Az embernek olyan érzése lehet, ahhoz, hogy kölcsönt vegyen fel, azt kell bebizonyítania, hogy anyagi helyzete miatt nincs is szüksége hitelre. A legtöbben ezt képtelenek felvállalni. Más dolog, hogy miközben az átlagosnak számító építő kevesebb, a luxus színvonalú házat igénylők száma egyre több. Az igazi fellendülésre nem csak nálunk, szerintem országosan is várni kell még. bár a politikusok, újságírók szerint ez a fordulat már elérkezett. E rózsaszínű nézet okát több dologban látom. A közelgő választásokban, a vágyban, hogy csatlakozhassunk végre az Európai Unióhoz. Megértem ezt is, de biztos, hogy a hazai vállalkozók helyzete az utóbbi időben sem lett könnyebb. Sok a változás, szinte állandó a bizonytalanság. Egy kiszámíthatóbb, tervezhetőbb szabályozással sokkal gördülékenyebbé tehetnék működésüket. Optimista vagyok, mert bár mi magyarok mostanában szeretünk mindent sötétebben látni, azonban szeretünk és tudunk dolgozni, újrakezdeni, vagy talpra állni is. Ez fogja az országot kihúzni a csávából. Amíg ez így van, a gazdaság valódi fellendülésében is okkal bízhatunk. — Csak remélhetjük, hogy a kormány végre nemcsak szavakban, de tettekben is vállalkozásbarát politikát folytat. A mai ugyanis nem az. Nézzen körül! A vállalkozók döntő többsége kisvállalkozó, a lét, nemlét határán, pengeélen táncol. Kockáztatnia kell és sokszor egyetlen rossz üzlettel tönkreteheti magát. A szabályozók szinte a szürkegazdaságra, a jövedelmek eltitkolására ösztönöznek, a körforgás végeláthatatlan. Mindenki kockáztat valahol és valamennyit, így örök idegességben telik az élet. Nem csoda, ha a hosszú távú gondolkodásra, az apróbb lépésekből álló, de távolabbra mutató tervezésre csak kevesen vállalkoznak, s azon kevesek is nehezen tudják kivitelezni elképzeléseiket. Nemcsak az egyénnek, de az országnak, a gazdaságnak is jót tenne e téren is egy pozitív fordulat. Görbülő hajszál Angyal Sándor A mi azt illeti, nem kapkodták el. Ezt hallottam a héten, amikor híre jött, hogy elkészült a Fővárosi Főügyészségen a vádirat a híres-nevezetes Tocsik-ügyben, a nyolcszázmilliós sikerdíjként elhíresült bűncselekményben. Különösen nagy kárt okozó, folyamatosan elkövetett csalással vádolják az ügyvédnőt, illetve a másodrendű vádlottat, az APV Rt. volt vezető jogtanácsosát, bizonyos Liszkai urat. Mi tagadás, ez a bejelentés nem borzolta fel különösebben a közvéleményt, hiszen széltében-hosszában járja ez a kiszólás: a mi gazdaságunk, közéletünk egyik tragédiája, hogy a hasonló ügyekben az isten malmai lassan őrölnek. / Evekbe telik, míg egy-egy visszataszító, társadalomellenes cselekmény felkerülhet a bíróság tárgyalási napirendjére, de — ahogy mondani szokták — akkorra már az anyja se ismer rá, annyira lefogy, elapad. Talán most másként lesz, hiszen több bűncselekménnyel is vádolják az érintetteket, amiből valami azért csak megmarad a végére. Ezúttal azonban van valami, ami a változás szelét jelzi: állítólag szerepelnek a vádiratban az APV Rt. igazgatóságának egykori tagjai közül is. Csak nem?! Tudni illik, számos esetben eltűntek már tíz- és százmilliók szőrén-szálán, és az adott terület igazgató-, meg a felügyelő bizottságának tagjai mindent simán megúsztak, a hajuk szála sem görbül. Olybá tűnt, mintha a felelősség tekintetében nekik semmi közük sem lenne az ügyhöz. Ezért kérdezik nagyon sokan: akkor mit igazgatnak, akkor mit felügyelnek nem is kevés havi tiszteletdíjért, amit persze nem felejtettek el sohasem zsebre tenni. Emlékszem, egy megyebeli hasonló esetben miként fakadt ki a nyilvánosság előtt a felügyelő bizottsági elnök: hagyják őt békén, mi köze neki a közfelháborodást kiváltó gazdasági bűncselekményhez. A vádirat még nem ítélet, az ártatlanság vélelme itt is megáll. Mégis sokan szeretnék, ha mindenki csak azért tartaná a hátát, amiért korábban tartotta a markát. Ne tudjon kibújni senki a felelősség alól. Györke László A vasút, pontosabban a szárnyvonalak újra meg újra veszélybe kerülnek. Pedig ahogy szárny nélkül nem életképes a madár, ahogy ágak nélkül kiszárad a fa, úgy a vasút fővonalai is sorvadásnak indulnak. Ezt egy angol szakember mondta nemrég Nyíregyházán. Azóta egyre több fórumon szerepel a regionális vasutak sorsa, legutóbb e héten Ofehértón találkoztak a szakemberek. Négy, összesen 201 kilométer hosszú vonal sorsáról volt szó. Az nem újdonság, hogy ezeken ugyancsak visszaesett a teherfuvarozás és személyforgalom is. Fenntartásuk költségei messze meghaladják a bevételeket. A MÁV az érintett önkormányzatokkal közösen próbálja meg életben tartani e vonalakat. Úgy tűnik, nem reménytelen a helyzet, hiszen a tavalyi árbevétele a regionális vasútnak a személyszállításból 71 millió forintról 84 millióra, az árufuvarozásból pedig 59 millióról 83 millió forintra nőtt. Am ez sem elég ahhoz, hogy elmúljon a megszűnés veszélye. A legnagyobb gond, hogy elavultak a pályaszakaszok, emiatt lassan haladnak a szerelvények: Kállósemjén és Nagykálló között óránként tíz(!) kilométer a megengedett sebesség. A turizmus, mint lehetőség itt is felvetődött, akárcsak a kisvasút esetében. Kirándulóvonatok indítására már volt is példa: nemrég egy nagyobb ófehértói csoport utazott a fővárosba. Úgy tűnik, az akarat megvan az érintett önkormányzatok és a vasút vezetői között. Már csak pénz kellene. Nem is kevés, hiszen egyetlen sebességkorlátozó tábla feloldása — azaz egy-egy szakasz felújítása—26 millió forintba kerül. Sínbuszok beszerzéséről is volt szó, ezek előnye, hogy könnyebbek, s ezáltal gyorsabban is haladhatnak. Csakhogy ezeket sem adják ingyen. ______ HÁTTÉR _____ Szöveg nélkül Ferter János rajz m f lUinuppMBip ^ ' * * Smbusz, te draga!
