Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-23 / 144. szám
1997. június 23., hétfő Ecsed a polgárosodás útján Egy újabb város Szabolcs-Szatmár-Beregben • A cím rengeteg feladatot, munkát jelent Szondi Erika Nagyecsed (KM) — A Magyar Közlöny legutóbbi számában értesülhettünk arról, hogy megyénkből egyetlenként Nagyecsed kapta meg ebben az évben a városi rangot. Harmadik éve pályázik már az önkormányzat erre a kitüntető címre. A bizakodás, majd elkeseredés után váratlanul érte a település lakosságát a jó hír. Azóta megérkezett Kuncze Gábor belügyminiszter levele is, amelyben gratulált a várossá váláshoz és a település ön- kormányzatának munkájához. Szűcs Gusztáv polgármester évek óta dolgozik azért, hogy a valamikori mezőváros visszanyerje régi címét. A régi cím — Nagyecsed Szabolcs-Szat- már-Bereg megye keleti részén fekvő 7500 lakosú település a Mátészalka-Nagyká- roly vasútvonal mentén — mutatja be az új várost a polgármester. — Átlagos vonzása öt településre, egyes intézményeinek hatásköre tíz községre terjed ki és saját lakosságán kívül további 13-15 ezer embert érint. Középfokú tanintézetébe az egész megyéből jelentkeznek a tanulók. Kialakulása közvetlenül a honfoglalás utáni időkre tehető, amikor már földvára és monostora van. Az eddig fellelt első írásos említése 1220-ban történik. A tájegység legnagyobb hatású természeti tényezője volt az Ecsedi-láp, ami egészen lecsapolásáig meghatározta környékén a települések lehetőségeit, szerkezetét, népsűrűségét és egymással való kapcsolatát, de történelmének fordulataira is hatást gyakorolt. — Ecsed, mint erődített helység, a vára miatt eleve központi szerepkört töltött be földrajzi környezetében, mind az igazgatás, mind a gazdálkodás, mind pedig az árucsere területén. Az 1490-ben kapott mezővárosi kiváltság hivatalosan is elismerte, írásba foglalta az addigi gyakorlatot, azt, hogy Ecsedet környezete az egész középkor folyamán városnak tekintette és akként kezelte. — A XVIII. század elején, a Rákóczi-szabadságharc bukásával, illetve annak követkeményeként leromboltatták a várat és Ecsed kiesett az újra feudalizálódó kormányzat, illetve az új gazda a Károlyi család kegyeiből. A per végén született egyezség Ecsed régi dicsőségéből csak a mezővárosi minősítést hagyta meg, de azt is csak a polgári szempontokat érvényesítő 1876-os közigazgatási reformig, amikor megfosztva addigi rangjától Nagyecsedet nagyközséggé nyilvánították. A századvégre véglegesen eldőlt, hogy Szatmár megye székhelye Nagykároly, vagyis a városhoz immár nemcsak uradalmi kötelékkel kötődött hanem közigazgatásiakkal is. És bár Ecsedet a mátészalkai járásba osztották be, kapcsolatai Nagykárolyhoz igazodtak. Középiskolai képzés — Az első világháború következményeként ez a természetes történeti összetartozás szűnt meg, amikor Nagyecsed egyik napról a másikra határ- állomás lett és kapcsolatait kénytelen volt az 1920-ban ideiglenes megyeszékhellyé előlépett Mátészalkával kiépíteni. A harmincas években felerősödött a polgárosodás. A hatvanas évek második felének iparosítási hulláma sajnos Ecsedet nem érintette, ami bizonyos értelemben lelassította fejlődés ütemét, ennek ellenére számos új lakóház és új létesítmény épült a községben és a tsz melléküzemági tevékenységeinek beindulása növelte a helyben való foglalkoztatás lehetőségeit. Ekkor, 1965-ben indult be a középiskolai képzés, de a község működési feltételei így sem álltak arányban nagyságával és történelmi múltjával, értékeivel. — A kilencvenes évek nemcsak a társadalom demokratizálódását, hanem a városiasodás döntő fordulatát is meghozták Nagyecsed lakói számára. A közművesítettség javulása, a infrastruktúra alaplétesítményeinek kiépülése, a középiskolai képzés újbóli beindulása megnyitotta az utat az urbanizáció kiteljesedése felé. Az a tény pedig, hogy több intézménye további 7-Í0 település lakosságának végez igazgatási feladatokat, szervez kereskedelmi ellátást és nyújt szolgáltatásokat, megalapozta és felerősítette egy magasabb szintű közigazgatási szerepkör elnyerésének reményét. Elérkezettnek láttuk tehát az időt arra, hogy az ötszáznégy éves mezővárosi múltat magáénak tudó település hagyományai és értékei iránti tiszteletből, jövőjéért elkötelezetten és felelősséget érezve, egész lakossága nevében kérjük Nagyecsedet a magyar városok sorába emelni. — Tudjuk, a városi cím az öröm mellett rengeteg feladatot, munkát is jelent. Folyamatosan fejlesztjük Nagyecsedet, hogy valóban szolgáltatásaiban, infrastruktúrájában is méltó legyen ehhez az elismeréshez. Most is pályázunk útépítésre, az ivóvízhálózat korszerűsítésére, s a szennyvízberuházásra. Tennivaló van bőven, ám ez az elismerés most újabb erőt ad munkánkhoz. Szeptemberre tervezzük a városavató ünnepség megrendezését, addig is építjük, szépítjük Nagyecsedet. Élni a lehetőséggel — Remélem, az emberek gondolkodásában is elindul ezen a mezőgazdasági jellegű településen a polgárosodási folyamat — teszi hozzá dr. Bölcsik István jegyző. — A városi címmel hatalmas lehetőséget kaptunk, amivel élnünk kell az itt élő emberek érdekében. Nagyecsedi képeslap . Szűcs Róbert felvétele Cserbakoy Levente tárcája A z idén az iskolai tanév befejeződése, a nyári szünet kezdetén borultak virágba a kársak. Talán a természet jóindulatának köszönhetően legelőször mindig a kislevelű, az orvosi hars bontja ki virágzatát, és árasztja el össze nem téveszthető andalító illatával a környezetét. Nekem a nyár a kársak virágzásával kezdődik. Ilyenkor fogom a kis vászonszü- tyőmet, vagy a fonott karos kosárkát és megkezdtem a hársfavirágok begyűjtését. A hársák nem szűkmarkúak, mindig hatalmas mennyiségben hozzák a virágot. Az idei pusztító telet, az abnormálisán raplis tavaszt is átvészelték, és minden ártani akarót túlélve, legyőzve, virágba borulva várják hódolóikat. Megfigyeltem, hogy a májusi cserebogár-invázión, amikor ezek a falánk és erőszakos kártevők tönkrerágták a juharokat, vadgesztenyéket, és szinte mindent tönkretettek, aminek lombja van, a kársat és a bodzát messzire elkerülték. Valószínűleg ezek olyan hatóanyaggal bírnak, amit a cserebogarak nem tudnak elviselni. gyűjteni. A méhészek megfigyelték, hogy a méhek a záporok után már akkor sem szálltak az akácosra, amikor csendes, esőmentes időszak következett. Amikor megvizsgálták a virágot, észrevették, hogy a méheknek van igazuk. Az akácvirágokban nem Virágzó hársak Talán ezek a hatóanyagok épülnek be a virágzatba is, így e két virágnak a teája komoly segítséget jelent az őszi-téli nátha és influenza- járvány idején. Ezért készülök fel én is a télre ezeknek a virágoknak a begyűjtésével, szárításával. Aprólékos, de kellemes munka. Elgondolkodtató az akácfavirágzás esete, amikor is a gyakori záporok, zivatarok miatt a méhek nem tudtak kirepülni és termelődött annyi nektár, hogy az gyűjtésre érdemes legyen. Az elmúlt nyarakban a hársfavirágzás idején a hársak úgy zsongtak a verőfényben, mint a csodavárás kicsiny, nyugtató, gyógyító szigetei. A virággyűjtés nem volt ugyan kockázatmentes, de hát az életben mi az? A méhek az elsőség jogán birtokukba vették a virágzó harsakat és elégedetten döngi- cséltek. Ebben a hatalmas vi- rágözönben mégis tele lehetett szedni friss hársfavirággal a vászonszütyőt, vagy a kosárkát. Mert a méhek jobbára a fák csúcsán vagy a közepén lévő virágokból zsákmányolták a kaptárba viendő nektárt. Nekünk a fa alsó, szinte földre csüngő ágain lévő virágmennyiség . is elegendő volt. Amit így gyűjtöttünk, az a következő virágzásig mindig kitartott. A z idén elszomorítóan csendesek voltak a virágzó hársak. Talán a naponta fenyegető frontok, záporok riasztották el ettől a legelőtől is a méhe- ket, akiknek már csak a repce marad. // Ősszel a harsfaviragteam- ba tudok-e mézet venni és mennyiért? M á 9ü fi a n# ■1 V fJ W« 1 W Mellbedobás ^ 92, 23. Mielőtt valaki pikáns dologra, mond-4 juk egy hölgy méreteire gondolna, gyorsan kiwl Vz ábrándítom. Ezek a számok nem mell-, derék- és csípőboséget takarnak, sokkal prózaibbak annál, de mindenképpen mellbevágóak. Azt jelentik, hogy a keresőképes lakosság 36 százaléka fizeti be a társadalombiztosításhoz befolyó összeg 92 százalékát, s ez a réteg használja fel, kapja vissza a 23 százalékát. Azt is lehetne mondani: a harmad tartja el az egészet. A minap hangzottak el ezek a beszédes számok a parlamenti ülésteremben, s ugyancsak elgondolkodtatóak. Mert az a bizonyos 36 százalék nagy része a lakosság bérből és fizetésből élő kisebbsége. Mégis van erejük ahhoz, hogy dolgozzanak, fizessenek, s mindezt zokszó(?!) nélkül tegyék, mert ez az életük. Egyébként is, ez a réteg egyetlen fillér jövedelmet sem kap számla nélkül, vagyis minden pénz, ami a zsebébe vándorol, megjelenik az adóhatóságnál is. Az APEH kimutatása szerint a múlt évben elért legmagasabb személyi jövedelem 183 millió forint volt. Ez a derék magyar állampolgár bizonyára a tb-járulékot is ez után fizette. Ugyancsak ez a kimutatás tartalmazza azt is, hogy tavaly volt az első esztendő, amikor áttörés történt az egyéni vállalkozások jövedelmezőségében. Eszerint 1996- ban a vállalkozók átlagjövedelme már meghaladtad) az alkalmazottaik által bevallottat. Maradjunk továbbra is a három számnál. Ha az ember maga elé képzel egy 36 centiméter mellbőségű, 92 centis derék- és 23 centis csípőbőségű hölgyet... Nem kívánom senkinek! Ilyen ortopédalakkal rendelkezik jelenleg a társadalombiztosítás is, amin csak változtatni lehet, sőt kell is. A legjobb talán az lenne, ha igazi nagy mellbedobással, derék- és csípőtájéki kiütéssel győzne. Ehhez pedig jobban oda kell figyelni az edzőnek a tréningeken, de leginkább a mérkőzéseken. Igaz is, a csípőbőség — úgy globálisan — maradhat. Sípos Béla — Ez a Bözsi teljesen tönkre fog menni, már a második paradicsomot veszi az idén... Ferter János rajza Koasiffiieiitár Piaci (ár)mérleg A lapvető tévedésben él az a kistermelő, aki arra invitálja a sajtót: ugyan állítsa már pellengérre azt a felvásárlót, aki (a telefonáló szerint) szemtelenül keveset kínál a megtermett uborkáért, köszmétéért vagy éppen meggyért. Hacsak nem szerződésszegésről van szó, az ügy egyszerű alku tárgya: vagy találkozik a partnerek elképzelése és akkor van üzlet, vagy megy mindenki tovább a maga útján, ha nem jutnak közös nevezőre a felek. Ilyen esetekben az érzelmi kitörésekkel fűszerezett kommentár ázsiai divat, mégis minden szezonban tiszteletét teszi néhány panaszos. S közben nyíltan vagy burkoltan (egyéni vérmérséklet illetve IQ függvényében) félrevezetéssel vádolja az újságot, amiért az leírja, hogy néhány feldolgozó telephelyén több pénzt fizetnek a beszállított zöldségért és gyümölcsért. Pedig a nagy kérdésre önmaga adja meg a választ a termelő, amikor kerek-perec kijelenti: azért nem viszi a többet fizető felvásárlóhoz a termését, mert a különbözetet elvinné a szállítás pluszköltsége, vagyis nem éri meg a fuvar. Hát akkor hol a vita? Mérlegelni, dönteni és cselekedni kell kinek-kinek a legjobb belátása szerint, aztán ha valamit elrontott, saját kárán okulva folytatni a munkát. Vagy más megélhetés után nézni, ha sorozatosan kudarcot vall. A keserűség magyarázatára egyetlen dolog fogadható el: a hazai termesztők többsége szabad idejében önmagát nem kímélve fáradozik azon, hogy életszínvonalát megőrizze. Csakhogy a szabadpiac azt jelenti: annyit kínálok és annyit kérek egy termékért, legyen az köszméte vagy zacskóstej, amennyit a piac elbír. Túlságosan nem térhetek el az átlagártól, mert különben senki sem áll szóba velem. Az árak mozgását már régen nem szociálpolitikai vagy humánus elvek irányítják. A rendszerváltás után hét évvel ezt is észre kellene már végre venni. Nyéki Zsolt __ HÁTTÉR _
