Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-21 / 143. szám
1997- JÚNIUS 21., SZOMBAT Egyesség Jelentős esemény zajlott le a héten mind a történelmi egyházak, mind a magyar állam szemponjából: Horn Gyula miniszterelnök dolgozószobájában fogadta a négy nagy történelmi egyház delegációját. A megbeszélés témája a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, tegnap alárt megállapodás, illetve az egyházak finanszírozásáról szóló koncepció megvitatása volt. A találkozó eredménye mindenki várakozását felülmúlta: előtte ugyanis az SZDSZ és a Hit Gyülekezete meglehetősen nagy támadást indított a megállapodás léterehozása ellen, de a történelmi egyházak között sem volt teljes nézetazonosság, a református egyház vezetői azt nyilatkozták: nem felel meg számukra a katolikusokkal kötendő megállapodás. A találkozón mégis egyeségre jutottak, mert a Szent Szék és a katolikus egyház közötti megállapodás-tervezet mindenkit meggyőzött róla, hogy az egyezmény esélyegyenlőséget teremt az egyházak közszolgálati tevékenységében, az oktatásban, a szociális és a karitatív munkában egyaránt, hosszú távra szóló „kiszámíthatóságot jelent”, és egyértelművé teszi az egyházak és az állam viszonyát. A miniszterelnök ki is emelte: a megállapodás valójában az érvényben lévő, vallási és lelkiismereti szabadságról szóló, valamint az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos törvény végrehajtása, s garancia arra, hogy az egyházak ne legyenek kiszolgáltatva a mindenkori kormánynak. Az egyházak vezetői mértéktartással fogalmazták meg igényeiket, hiszen ismerik az ország gazdasági helyzetét. A református egyház örömmel fogadta, hogy a kormány az egyes egyházak sajátos érdekeit illetve helyzetét is figyelembe kívánja venni, s az úgynevezett humán szolgáltatások finanszírozását a kormány élesen el kívánja különíteni az egyházak támogatásától. Az evangélikus egyház azért tartotta fontosnak a találkozót, mert eloszlathatták a korábbi félreértéseket, hisz míg a nagyon fontos vallásértelmezési, ideológiai és politikai kérdéseket nem oldják meg, addig nem lesz nyugalom az országban. A katolikusok nehezményezték, hogy azok a pedagógusok, akik a mintegy 9 ezer egyházi fenntartású oktatási intézményben dolgoznak, nem az új közszolgálati bérbesorolás szerint kapják juttatásaikat. A zsidó hitközségek szövetsége pedig a jövedelemadó egy százalékának egyházak számára történő felajánlásával kapcsolatban javasolta, hogy az állam a befolyó, esetlegesen a tervezettnél alacsonyabb összeget ne a javasolt öt évig, hanem 10 évre kiterjedően egészítse ki a 0,5 százaléknak megfelelő összegre. A megszűnt hitközségek 150-170 ingatlant szeretnének visszakapni, ezek összértéke eléri a 15-20 milliárd forintot. Zarándokút A Boldogságos Szűz tisztelői mindig készek leróni kegyeletüket hálából vagy segítségkérésből Mária kegyhelyein. Újra lehetőség van erre egy háromnapos zarándoklat keretében 1997. július 22-24-ig autóbusszal. A zarándokút első állomása Ópusztaszer, ahol történelmi emlékművet tekintenek meg a résztvevők, Szegeden templom- és városnézés szerepel a programban, majd Kalocsa és Baja megtekintése következik, a második nap programjában Mohács, Mária- kémend, Villány és borkóstoló szerepel, a harmadik napon Pécs és Andocs a zarándoklat célja, ahol ugyancsak a Szűzanya tisztelete dominál. A sok látnivaló után a késő esti órákban érkezik haza a csoport. A zarándokutat — melyet Takács András mándo- ki esperes plébános vezet — a magyar népért és az egyházért ajánlják fel. Megújult a templom A felújított komlódtótfalui templom belseje Komlódtótfalu a Szamos jobb partján fekszik, valamikor Csengerrel egy, megyei költségen épült híd kötötte össze, sajnos az elmúlt rendszer falurombolásának áldozatul esett a híd és maga a falu is. Hajdan két külön falu volt, Komlód, az itt dúsan tenyésző komlótól és Tótfalu a maga tót lakosaival. A szatmári vár torkában lévő falu minden hadvésznek ki volt téve. Török, tatár és német martalócok látogatták, valamint a pestis. A reformáció a szomszéd Csengerből érte el a települést. A templom 1855-ben épült, hossza 12, szélessége 5 „öl”. Tornyában két harang van, az egyik másfél mázsa, a másik nyolcvankilós. A kisebbik felső részén a következő körirat található: „Ave Mária, gratia plena.” Az 1970-es árvíz után Szatmár e gyönyörű települése áldozatul esett. Az újjáépítést követően a lakosok nem építhették fel otthonaikat a régi portán, hanem Csen- gerbe, Csengersimába és más helyekre kellett elköltözniük. Hála Istennek az elmúlt években elindult valami új a településen. Az arra járó láthatja a kastélyfelújítás folyamatát, az épülő új házakat, az élniaka- rást. Ennek a formálódó jövőnek szerves része a közelmúltban befejezett templomfelújítás. A volt egyházi ingatlanokért kapott kártalanításból és az ott lakó 130 főnyi hívek adományából régi pompájában látható a templomtorony, valamint a templomkülső és -belső. Sajnos a tetőt is fel kell újítani még ez évben. A gyülekezetben szolgáló Pinkóczy Károly szamosbecsi lelkész és a faluban élő Balogh László gondnok áldozatos munkát végeztek, amiért itt is csak köszönet illeti őket. Az egyházmegye elnöksége és az egyházmegye építési előadója június 4-én vették át a szépen felújított templomot. Ezt követően a presbiter asszonyok terített asztal mellé ültették az átadás-átvételre összegyűlteket. Szalai László ref. lelkész Az egyház szolgálatában Tizenhét éve szolgálja az Urat Szabó Sándor, görög katolikus parókus. Módjában állt hivatását alaposan elsajátítani, hiszen egyaránt dolgozott már nagyvárosban és kisfaluban. Jelenleg az orosi egyházközség vezetője. 1970-ben szentelték pappá Hajdúdoro- , gon. Igen hálás feladatot kapott: Debrecenbe nevezték ki segédlelkésznek. A nyolcvanas évek eleje volt, s ekkor már szabadabb volt a légkör, nem nehezedett nyomás az egyházakra. A cívis városban is sorra szerveződtek különböző egyházi szervezetek. A fiatalok körében is több csoport alakult, az egyetemisták és főiskolások körében is létrejött a görög katolikus kör. A fiatal lelkész igyekezett minél több olyan programot szervezni számukra, amelyek az összetartozást és a hitet mélyítették. A hittanórák mellett nem hiányoztak kirándulások és a különböző kulturális rendezvények sem. Két év után azonban másfelé szólította a szolgálat. A határmenti Ura falucskába került. Az alig 800 lelket számláló településen csak mintegy 300 görög katolikus él. A szolgálat jellege is alaposan megváltozott, hiszen kevés a fiatal, itt inkább idősebbek élnek. Szabó Sándor fontosnak találta a személyes kapcsolatokat, s úgy érezte, hogy hamar befogadta a falu. Még a párttitkár is be-betért olykor a templomba. Ura egyébként nem volt mindig önálló egyházközség, a fiatal lelkész volt a második pap, aki odakerült. Hat évig lelkészke- dett Urán Szabó Sándor. Ezután megint segédlelkészkedés következett Nyíradonyban. 1988-ban került ide. Az egyházak újjáéledésének korszaka ideje volt. Itt újra sok fiatallal foglalkozhatott. Ténykedésének fontos állomása lett, hogy — Veghseő Dániel pappal együtt — megszervezte a településen az édesanyákat és lányokat összefogó KA- LASZ-t, valamint a fiúkat tömörítő KÁLÓT szervezetet. Jó néhány vallásos idős Szabó Sándor Elek Emil felvétele ember számára is nagy esemény volt ez, hiszen a katolikus szervezetek újjáélesztésére negyvenéves tiltás után nyílt lehetőség. A szervezetek igyekeztek a települések mindennapi életéből is kivenni a részüket. Gyakran szerveztek különböző rendezvényeket és más kulturális programokat. A pálya következő állomása Oros lett, amely szintén kisebb parókiának számít. Ez ismét másféle feladatot rótt rá, hiszen a lakosság többségének munkahelye Nyíregyházán van. Ám itt is jó közösségre talált már az odaérkezésekor. Akkoriban készült el az új parókia, és még hátra voltak az utolsó simítások. Sokan segítettek ebben a testületi tagoktól a vállalkozókig. A fiatal parókus jó kapcsolatot tart fenn az iskolával is, ahol az órarendbe is beállították a hittant. Szabó Sándor boldog családi életet él. Felesége pedagógus. Gimnazista korú lánya és felsőtagozatos fia után egy hónappal ezelőtt született meg a harmadik gyermekük: Bettina. Emlékezés A Mezőberényi Szlovákok Szövetsége a helyi szlovák evangélikus templomban megtartott emlékülésre a Nyíregyházi Szlovák Kisebbségi Ön- kormányzatot is meghívta — tudtuk meg Skolnyik Andrástól. Az emlékülés egyben a szlovák nyelvű kórusok találkozója is volt, melyen részt vett az evangélikus egyház kórusa jávor Pál vezetésével. \ A szlovák nyelvű istentiszteletet dr. Táborszki László mezőberényi esperes tartotta. Ezt követően Svetovár Mosny brezói lelkész emlékezett meg J. Tranovsky lelkész, püspök halálának 360. évfordulójáról. A püspök mindössze negyven esztendőt élt, ám ez alatt több száz éneket, liturgikus szöveget írt és komponált. Az elzárások és nélkülözések csak megerősítették hitében. Jó lenne, ha az utókor is meríthetne ebből az életműből és magatartásból. ÉVFORDULÓ Ötven éve történt. Az adventista prédikátor, Brúnó Cornachiola kirándulni ment három gyermekével, de lekésték a vonatot. Egy Róma közeli ligetben kötöttek ki. A prédikátor gyermekei játszása közben újabb prédikációra készült a szeplőtelen fogantatás és pápa elleni témában. Ekkor vették észre, hogy a legkisebb fiú eltűnt. Megijedve indultak keresésére és egy tufabarlangban akadtak rá, ahol a kezét összetéve térdelés közben ezt ismételgette „Ó, szép úrnő, ó szép úrnő”. Ekkor a kislány és a másik fiú is ezt tette, de Brúnó prédikátor semmit sem látott. Eltűnt előle a barlang és gyermekei, és ott állott előtte csodás fényben a Boldogságos Szűz, aki ellen akart prédikálni. Hófehér ruhában, derekán szalaggal, jobb kezében a Bibliát tartva, baljában egy fekete ruhát mutatott, ami a földön hevert, ennek közelében egy kereszt volt. Megszólalt Mária, lépj vissza az egyházba és jegyezd meg, hogy a Szent szív kilenc pénteké mentett meg, amelyet megtartottál, mielőtt a hazugság útjára léptél. A prédikátornak nem jött ki hang a torkán. Ezután a Szűzanya a Brúnóhoz szólt, majd üzenetet küldött XII. Pius pápának akit arra kért, hogy imádkozzon az emberek keresztény egységéért a bűnösök megtéréséért, a hitetlenekért. Minden nap mondják el a rózsafűzért. Brónot mélységesen feldúlta a látomás és pár nap múlva a következő szöveget tűzte ki a barlang bejáratához: „Az, aki hosszú időn át bűnben élő szerencsétlen teremtmény volt, most a Bibliás Szűzanya lábai elé rakja nyomorúságát, hogy igyék az irgalmasság tiszta forrásából”. Hogy mi történt velem, szegény bűnössel? Az egyház és a Szent Szűz ellenségeként a sátán zászlaja alatt küzdöttem amikor 1947. április 12-én három gyermekemmel ide jöttem. A Bibliás szűzanya megjelent előttem és arra hívott fel, hogy térjek vissza az egyházba. A határt nem ismerő irgalmasság így nyert meg engem ádáz ellenfelét, aki most lábaihoz borulok és esedezem irgalmáért”. A Tre Fontanei barlang kiépült, megszépült, Mária híres búcsújáró helye lett, amely állandóan tele van zarándokokkal. A kegyhelyet ellepik a hála táblák, köztük két magyar nyelvűt is fel lehet fedezni. A Bibliás Szűzanya azonban túllépte a barlangot és környékét, ma már magyar földön is tisztelik. Vándor, ha arra jársz, keresd fel a Róma melletti Tre Fontanei barlangot a Bibliás Szűz újabb kegyhelyét. , (Mindez olvasható az Üj Misszió katolikus folyóirat 1977. júniusi számában.) g^gjTJi^gi^g^ggggggggggggggggg^^^^ Napkelet • A hit vilaga
