Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-20 / 142. szám

1997. június 20., péntek HATTER Izzik a tűzelhalás parazsa Megyénkben már két almáskertben is rábukkantak az almafák gyilkosára Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Meg­jelent megyénkben is az al­ma (körte-, birs-, naspolya) ültetvényeket világszerte már jó ideje, Magyarorszá­gon pedig — emlékezhetünk a Bács-Kiskun megyei Nyárlőrincre — egy éve veszélyez­tető kór: a tűzel­halás. Először tíz nappal ezelőtt, Nagyhalászban észlelték almafá­kon a kórt, s a hé­ten röppent az újabb szomorú hír, Encsencsen is megtalálták, ugyancsak egy jól kezelt almáskert­ben a tűzelhalás tüneteit. A vidékünk gyü­mölcskultúráiban újnak számító kór további felderítése, nyomon követése, de főként kordában tartásának meg­szervezése a nö­vényvédelmi ható­ság, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Me­gyei Növényegész­ségügyi és Talajvédelmi Állo­más (NTÁ) feladatai körébe tartozik. Ám veszélyes beteg­ségről lévén szó, e feladatok­ból részt kell vállalnia a föld­területek tulajdonosainak és kezelőinek is. Utóbbiaknak épp ezért fontos, hogy megfe­lelő ismeretekkel rendelkezze­nek a kór természetéről, s az ellene való védekezés lehető­ségeiről. Derült égből... — Június 10-én Nagyhalász­ban a Petőfi Szövetkezet ho­moktanyái 120 hektáros alma­ültetvényében, majd 12-én a •Temető táblában fellépett az alma baktériumos tűzelhalása — pontosítja Sallai Pál a me­gyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazga­tója. — A betegség Magyaror­szágon 1996-ban az ország dé­li megyéiben jelentkezett elő­ször, s a kedvező csapadékos időjárás hatására ez évben to­vább terjedt északi irányba, így elérte megyénket is.-— Terjedéséhez meleg, nedves, 80 százalékos relatív párataralmú időjárás szüksé­ges. A fertőzés felismerhető a zöld lombkoronában hirtelen lankadó, elbamuló levelekről, a pásztorbot-szerűen görbült hajtásokról, ahol az elbamuló növényi részeken piszkosfe­hér, 2-3 nap múlva krémszínű, majd rozsdavörös baktérium nyálkacseppek jelennek meg. A kórokozó további terjedését elősegítik az eső mellett a nö­vényekkel kapcsolatba kerülő madarak, rovarok, négylábú állatok stb. Tápnövényei az almán kívül a körte, birs, naspolya, továb­bá a díszfák és cserjék közül a díszalma, galagonya, berke­nye, tűztövis, madárbirs. Épp a megbetegedésre hajlamos növényfajok e széles skálája miatt figyelni kell közterületi parkokban, díszkertekben, hétvégi telkeken egyaránt, hangsúlyozzák a növényvé­delmi szakemberek. — Az eddigi két eset is azt mutatja — mondja az NTÁ igazgatója — nincs egyenes összefüggés az elhanyagolt­ság és a tűzelhalás baktérium fertőzése között. Éppen a job­ban kezeit ültetvényekben ta­lálták meg a betegség tüneteit, ahol a fertőzések minden bi­zonnyal virágzás idején tör­téntek meg. Költséges védekezés A beteg részeket az egészsé­ges ágrészel együtt kell eltá­volítani, mivel a növényben az anyagáramlásra szolgáló, úgynevezett edénynyalábok­ban is terjed. Ezt végezték el a betegség beazonosítását kö­vetően azonnal a nagyhalásza­ik, s ezt teszik az encsencsiek is. A levágott ágak helyén ma­radt sebeket persze kezelni kell. A mechanikai után el kell végezni a kémiai védekezést is. Erre a jó baktériumölő ha­tással rendelkező réztartalmú szerek általában alkalmasak, csak figyelemmel kell lenni a gyümölcsfák rézérzékenysé­gére. Az 1 százalékos Bordói- lé, a 0,3-0,5 százalékos Champion, vagy a 0,2-0,3 százalék Cuproxat készítmé­nyekkel elsősorban díszfákon és július közepéig nem termő gyümölcsökben érhető el jó ered­mény. A fiatal gyü­mölcsök rézér­zékenysége miatt az alma és körte­ültetvényekben az antibiotikum ható­anyagú Kasumin 2 L használatát ja­vasolják a szak­emberek 4,6-6,0 1/ha dózisban, nedvesítő szer hozzáadásával. Nem olcsó „mu­latság” ez a keze­lés, hiszen 12-13 ezer forintba kerül egy hektárra való antibiotikum. Közös ügy A védekezés min­den termelő szá­mára kötelező, s ennek költsége is a termelőt terheli. A betegség észlelését jelenteni kell a megyei NTÁ-nak (Nyír­egyháza, Kótaji u. 33., telefon: 42/432-068, 430-105, fax: 432-019), ahol az azonosítás­sal és a védekezéssel kapcso­latban minden információt megadnak, és segítik a terme­lőt. A megye lakossága számára oly fontos alma és körte ültet­vények megmentése csak egy­séges fellépéssel, összefogás­sal érhető el, ezért fontos a he­lyi önkormányzatok felelős­ségteljes hozzáállása és intéz­kedése is annak érdekében, hogy a betegséget, ha valahol felbukkan, minél gyorsabban lokalizálni lehessen — hang­súlyozzák a növényegészség­ügyi hatóságnál. A „pásztorbot "-szerűen görbült hajtás a tűzelhalás egyik kezdeti tünete Archív felvétel ' _ < '' ni mm mm * * m Lelkiismeret I gazából azokat az emléktáblákat szeretem, amelyeket iskolák, vagy szülőházak falán helyeznek el. Előbbi­vel állít emléket híressé lett, hajdani tanítványának az intézmény, utóbbival figyelmezteti az idegent a település lakossága: ebben a házban nem ám akárki látta meg elő­ször a napvilágot. Ha viszont egy emléktábla szövege azzal kezdődik: „Ezen a helyen állt...”, azt már nem szeretem. Olyankor el­szomorodom. Mert ez azt jelenti, hogy a korábban ott állt, valamilyen okból utóbb fontossá lett épület (különben mi­ért is jelölnénk meg a helyét) egy buta, meggondolatlan döntés, vagy gonosz tett miatt megsemmisült. Legutóbb akkor éreztem rosszul magam, amikor ismét elhelyezték Nyíregyházán, a volt Inczédy-ház helyén álló épület falán az emléktáblát. Én is emlékszem a Bocskai ut­ca sarkán álló — sajnos akkor már elhagyagolt — házra, a korombeli gyerekek még játszottak is az udvarán a hatva­nas évek végén. S amikor az emléktábla-avatáson az idő­sebbektől azt hallottam, hogy az 1787-ben épült, 1973-ban lebontott késő-barokk, boltíves, tomácos házat előtte száz­tíz évig egy — a 18. századi francia botanikus kertek épí­tészeti hagyományait idéző — tizenkét holdas botanikus kert ölelte körül, teljesen elkeseredtem. Egyszerűen nem értem, miért nem tudunk mi soha sem­mit megőrizni az értékeinkből. Nálunk a hagyományok ápolása lassan már csak a népdalt, a néptáncot és a népi hímzést jelenti. Hogy nekünk is voltak szép épületeink, kertjeink? Kinek nincs?! Mert másoknak van! Az angolok hatszáz év után sem restek lenyími a pázsitot. A rómaiak, a görögök rendben tartják ókori építményeiket. Nekünk egy százéves ház már ócska. Minket az se zavar, hogy a Takarékpalotába butiksor, a Korona éttermébe bank költö­zik. Legfeljebb még egy emléktáblát kiteszünk a már meg­lévők mellé. Arra még futja, s a lelkiismeretünk is tiszta... Cservenyák Katalin Kommentár Idegenforgalmi készülődés Ferter János rajza y-y oha nem gondoltam V volna, hogy a gazdag- L/ ság lelkileg-érzelmileg ennyire eltávolíthatja a szü­lőt és gyermekét? Eddig csak filmekben láttam hasonlót, s úgy véltem, a valóságban azért másként történnek a dolgok. De mióta né­hány éve váratlanul | bekopogott hozzánk is két ismeretlen, a Sze­génység és a Gazdag­ság, azóta én is érzékelem, az egyik jövevény legalább annyira tönkre tudja tenni az ember életét, kapcsolatait, mint a másik. Én szegény sorban nőttem fel, négyen voltunk testvérek, s alig vár­tuk, hogy a nagyobb testvé­rünk végre kinője a ruháját, cipőjét. Azokat aztán mi ki­sebbek kaptuk.... De talán ez érdektelen is a mások számára, olyan ez, mintha az ember a múltjának egy-egy darabkáját teregetné ki a nyilvánosság előtt. Mint­ha eladó lenne a múltja. Va­lójában az ember nemigen adná el szívesen a múltját, mert az az ő sajátja, hozzá­nőtt, s talán nem is akadna rá vevő... De mi történik a je­lennel? Ez inkább az izgató kérdés, s a válasz sajnos nem mindig megnyugtató. Ho­gyan válaszolható meg pél­dául az a kérdés, amit gyak­ran feltesznek magamnak, miért nem ugrálok az égig örömömben, hogy vala­mennyi gyermekem révbe ju­tott, mind dolgozik, jól élnek, és egyéb üzleti kapcsolatban volt az osztálytársaival. Most ezt csinálja, nagyban... Igazságtalan lennék, ha úgy jellemezném a fiamat, hogy a gazdagság elvette a józanságát, gőgössé, fennhé- jázóvá, szívtelenné tette. En­m m ■ aé m A milliomos mamaja ..................* sőt... Az egyik gyermekem többszörös milliomos lett. Valaki talán dicsekedne ez­zel, én igazában szégyel­lem... Sokat töprengtem, nem va­gyok-e igazságtalan a mil­liomos fiammal szemben. Nem görbe úton, nem tör­vénytelen eszközökkel szerez­te a sokak által irigylésre méltó vagyonát. Egyszerűen élt a felkínálkozó lehetősé­gekkel, a szerencsével, koc­káztatott és nyert. Kiváló üz­leti érzékkel áldotta meg a sors, nem tudom kitől örököl­te, tőlen nem, az bizonyos. Nekem, egy kis túlzással mondva, még tíz deka felvá­gott megvásárlása is töp­rengést okoz. O már az álta­lános iskolában kitűnt az üz­leti érzékeivel, állandó csere gém szinte a tenyerén hor­doz, a többi testvérét is segí­ti. A gondolatomat is lesi, mégsem tudok örülni, lelke­sedni, s bármilyen furcsa is, olyan érzésem van, mint ami­kor a gazdagok, lelkiismere­tük enyhítése végett jóté­konykodnak, hogy jó ponto­kat szerezzenek a másik én­jüknek, amely talán valahol a mélyben, a tudat alatt egy ki­csit lázadozik a fényűző élet ellen. Tény, hogy a fiam gondol­kodásában, stílusában, élet- szemléletében több olyan pont van, ami nekem örökre idegen marad. O már elfo­gadhatónak tartja, hogy a szegénység, ami ma már sok százezer, vagy több millió ember tartós állapota, ter­mészetes jelenség. Én ezzel soha nem fogok megbarát­kozni. Hogyan épülhet egy társadalom olyan dolgokra, amelyben a világ legtermé­szetesebb dolga a tömeges elszegényedés. S olyan hamis érveléseket hall az ember: ha minél gazdagabbak lesznek a gazdagok, az érdekük a szegényeknek is, mert több jut majd ne­kik is. Én ilyenkor min­dig hozzá szoktam ten­ni kicsit epésen, a morzsák­ból talán több jut. Esetleg... Y jr irtelen félbeszakadt a § i nyugdíjas korhoz kö- JL X zel álló hölgyismerő­söm monológja. Megérkezett a busz, amire vártunk. De ar­ra csak én szálltam fel, a busszal egyszerre gördült elénk egy legalább tízmilliót érő kocsi, a milliomos fiú kocsija. A hölgy egy kis bi­zonytalansággal ugyan a szemében, csöndesen be­szállt a csodakocsiba. Én úgy láttam, mintha tanácsta­lanul kitárná felém a kezét, mintha azt mondaná, látja, nincs mit tenni, nem tehetek róla, hogy a fiam ilyen fi­gyelmes. De az is lehet, ezt csupán én olvastam le az ar­cáról. Bel(víz)ügyek F elháborodott telefonáló keresett a minap. Elpana­szolta, hogy az önkormányzat nem tisztítja ki a háza előtt lévő csatornát. Felháborodásában azonban eszébe sem jutott, hogy esetleg ő is megtehetné. Közölte, a csatorna az önkormányzaté, tehát az ő feladata a tisztítás is. A belvízkárokról folyamatosan érkeznek a hírek me­gyénk egész területéről. Sajnos nagymértékben érintett a szatmári terület is. Valamikor többezer kilométer hosszú csatornarendszer épült annak érdekében, hogy a termőföl­dekről levezessék a vizet. A csatornák tulajdonjoga azon­ban elég zűrzavarosán alakult az utóbbi időben. Vannak igazgatósági csatornák, amelyek a Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság kezelésében vannak, léteznek társulati csatornák, amelyeknek tulajdonosai mindazok, akik tagjai e szövetkezésnek, hivatalosan léteznek üzemi csatornák a mezőgazdasági szövetkezetek tulajdonában és vannak az önkormányzati csatornák a települések belterületén. Csak az a baj, a víz nem kérdezi, kié a csatorna. Egyszerűen csak folyik ott, ahol tud. Ha a csatornákat benőtte a gaz, akkor a termőföldeken talál kerülőutat magának. Telefonálóm azt is elmondta, döglött kutyától, rozsdás kályháig minden van a csatornákban. Sokan azt gondolják, a szemét eltüntetésének éppen ez az egyik formája. A hi­vatalos szervek közmunkások segítségével folyamatosan végzik a tisztítást. Valóban mindennek van felelőse, ám egy kicsit a lakosságnak is jobban kellene érezni, az ő ér­dekük is, hogy ezek a vízelvezető árkok tiszták legyenek. Emlékszem, még gyermekkoromban egy nagy eső után a falu apraja-nagyja kivonult a földekre, hogy lapáttal, kapá­val kisebb lefolyókat készítve elvezessék a vizet. Minden­ki természetesnek érezte azt is, hogy kivágja a nádat, a gazt a saját földje végében lévő csatornából. Ma azonban úgy tűnik, ez az összefogás már a múlté és az emberek többsége csak a hivatalos szervektől várja a segítséget. Szondi Erika Páll Géza tárcája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom