Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-03 / 127. szám
1997. június 3„ kedd HATTER u Ha rálőnek, visszalőhet N é m ö jí o n 4 Vagyonőr-dilemma • A fegyvert kérik, de használata szigorú feltételekhez kötött Napszamoskonyv Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Bizonyos szempontból kirakatban vannak a biztonsági őrök, a vagyonvédő cégek alkalmazottai, hiszen a pénzintézetek, a telephelyek védelmezői mások szeme láttára kell, hogy eleget tegyenek a vállalt feladatnak. Arról nem nagyon készül statisztika, hány esetben hat jelenlétük elriasztó hatással a bűnözőkre, arról viszont hangosan szól a hír, ha ők vétenek, ha jelenlétük ellenére eredménnyel jár a rabló, a betörő. Pedig nem is oly egyszerű a helyzetük, mint sokan hinnék, hiszen jelentős jogszabálykorlátok fékezik őket feladatuk végrehajtásában. Vajon menynyire képesek eleget tenni e feladatoknak, milyen mértékben állhatnak ellen, ha támadás éri őket? Korlátok Köteles István, a Rossi Security Kft. ügyvezetője nem híve a statisztikáknak, hiszen azok gyakorta torzak. Gyorsan lekopogta, amikor elmondta: négy év alatt még nem kerültek olyan helyzetbe, hogy bármi is eltűnt volna a rájuk bízott értékekből. Pedig nem kis feladatot vállalnak a pénzintézetek, s telephelyek őrzésével, a pénzszállítással. — Nem lehet pancsemek nevezni a biztonsági őrt, ha ottléte ellenére kirabolják a rábízott intézményt — fogalmazott —, hiszen szigorú szabályai vannak a fegyverhasználatnak. Ez önmagában nem baj, sőt, szükséges, de bizonyos esetekben hátráltatja a munkánkat. Azt azonban látnia kellene a jogalkotónak is, hogy a nagyobb bűnszövetkezetek, a bűnözők egy része tisztában van akár a mi, akár a rendőrök fegyverhasználatának szabályaival, s így a korlátokat kihasználva olykor eredményesen rabolhatnak. A biztonsági őr ugyanis Örökre igény van... csak saját testi épsége védelme érdekében használhatja fegyverét — a jogos védelmet túl nem lépve — az érték megőrzésére, vagy visszaszerzésére már nem. Akkor különösen visszájára fordulhat a védelem, ha utólag(!) kiderül, a fegyveres rabló valójában játék- vagy riasztópisztollyal a kezében állt szemben a vagyonőrrel. Riasztó hatás Az ügyvezető szerint jelentős elriasztó hatása van az őrök jelenlétének, de még inkább az lenne a jogszabályok ésszerű változtatása után, ha bővülne a jogkörük a védelem érdekében. Mert ha engedik a rablást, akkor azért vonják őket felelősségre, ha fegyverrel védik meg a rájuk bízott értékeket, akkor emiatt. Ördögi kör ez... — Vitathatatlan — tette hozzá —, hogy védeni kell az ügyfeleket, járókelőket, ezért alaposan meg kell gondolni, mikor használjuk a fegyverünket. Úgy gondolom, önmagában az is fontos feladata a biztonsági őrnek, ha rendkívüli esemény, támadás történik, figyeljen meg minden apró részletet, hiszen a rendőröknek elmondott pontos információk segítenek a támadó kézrekerí- tésében. Ilyenre több példa is volt már — például a fővárosban —, a használható adatok alapján elindulva hamar kézre kerültek a rablók. Ez (is) az őrök feladata. Munkánkat az is könnyítené, ha nem két hónapba telne, míg az új munkatársat alkalmazni tudnánk, hiszen ennyi időt vesz igénybe, míg megkapja a fegyveres szolgálatra a hatósági engedélyt. Rugalmasabb ügyintézéssel csökkenthető lenne ez az értelmetlennek tűnő hosszú várakozás, hamarabb dolgozni kezdhetne a munkára váró kolléga... Manapság a megbízók túlnyomó többsége fegyveres őrökre tart igényt értékei védelmében. Az igény kézzel fogható: tu|-v efizetted már a bo- B-e londok adóját? — AJ kérdezte az asszony kedélyesen a férjétől, aki a reggeli fogmosás műveletével volt elfoglalva. A férj csak bólintott, amitől úgy tűnt a felesége megnyugodott. De az előzmények nem voltak ilyen idillikusak. Egyetlen egyszer felejtette el befizetni a bolondok adóját, de annak úgy mondván, egy életre szóló ára lett. Evekig, évtizedekig felemlegette a felesége, mint valami szörnyű bűntényt, ami soha nem fog elévülni. Pedig az eset már elég régen történt. Elég annyit mondani, akkor még három forint hatvan volt egy kiló kenyér... Az a bizonyos, emlékezetes nap is épp úgy kezdődött, mint a többi. Nagy volt a hajtás az üzemben, az év végi hajrá még egy-egy túlórázást is megkívánt. De az emberek nem bánták, a túlórát duplán számolták el, jól jött a kis pluszkereset a közelgő ünnepekre. Igazában nem lett volna szabad túlórázni a vegyi anyagokkal is dolgozó üzemBolondok adója ben, de a szakszervezet és a munkavédelmi felügyelőség szemet hunyt a szabálytalanság fölött. A gyár fontos exportmegrendelésen dolgozott. Azon a napon a szokottnál is jobban kiszívta az emberek erejét a nyújtott műszak. Nem sokat kellett invitálni a brigádot a szalagvezetőnek, amikor elhangzott az ismerős szöveg: „mindenki a vendégem egy pofa sörre”. Mindig így mondta, családi szóhasználat volt ez, magyarázta sokszor a szalagvezető, amikor már javában benne voltak a sörözésben. —Remélem, nem fogod levonni a prémiumunkból? — jegyezte meg az egyik munkás, amikor már a harmadik körnél tartottak. Mindenki tudta, csupán élcelődés ez, nem nagyon akadt a brigádban olyan potyaleső, aki arra spekulálna, hogy folyton a másik fizessen. Szépen, sorjában mindenki megrendelte az illendő kört, aminek arányában a hangulat is szemlátomást emelkedett. Azon a bizonyos napon, amit annyiszor emleget neki a felesége, a nyolc pofasör ellenére, még csak kótyagosnak sem érezte a fejét. Csak azon meditált hazafelé, milyen nap van ma, tulajdonképpen szerda vagy csütörtök... — Megint brigádgyűlésen voltál? — kérdezte egyértelmű hangsúllyal a felesége, amire valamit hümmögött. De a második kérdés villám- csapásként érte. A felesége csípőre tette a kezét, ami soha sem sejtetett jót, nekiszegezte a kérdést. — Azért remélem, befizet- ■ ted a bolondok adóját? Már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy visszakérdezzen, milyen nap van ma tulajdonképpen, de hirtelen elszállt a bátorsága. Bólintott, aztán elhárította a vacsorát és sietősen lefeküdt. De reggelig alig hunyta le a szemét. Már akkor sejtette, másnap fog kapni a feleségétől. Ilyen még nem fordult elő, elfelejtette befizetni a bolondok adóját. Reggel bűntudatos Balázs Attila felvétele lajdonuk védelmében mind többen kémek segítséget erre szakosodott vállalkozásoktól. S noha a biztonsági őrök sincsenek túlfizetve, a vagyonvédelem nem kevés pénzébe kerül a megbízónak. Aki spórol is olykor, talán kevesebb őrre tartva igényt, mint amennyi szükséges lenne egy-egy létesítmény, telephely őrzésére, ez nehezíti a feladatot. Kétségtelen viszont: nem egy olyan megyebeli eset volt már, amikor az őrök közbelépése akadályozott meg betörést, lopást, s arra is több példa akadt, amikor az őrök tetten érték, s elfogták a rosszban sántikálókat. Közeli kép Egyesek szerint, ha az ilyen hírek is rendszeresen napvilágot látnának, a valósághoz közelibb kép alakulna ki a közvéleményben. Mert a vagyonvédők között sem több a közéjük nem való, a tisztességtelen, mint más szakmákban. arccal állt a felesége elé egy kis humorral is igyekezett enyhíteni a vétkét. — Hát Erzsikém, a héten sem leszünk milliomosok. Elfelejtettem bedobni a lottó- szelvényt... Az asszony ki tudja miért, szóra sem méltatta. Talán a lelke mélyén ő sem bízott a szerencsében. Ezért is hívták maguk között a lottó árát a bolondok adójának. Csak akkor dermedtek kővé, amikor a déli hírekben ismertették a nyertes számokat. Négyesük lett volna, amely azon a héten — az óvilágban tessék gondolkodni — félmillió forintot fizetett. Azóta sok év telt el, lassan játékká oldódott a korábbi szörnyű csalódottság, de a feleség minden héten megkérdezi: befizetted már a bolondok adóját? s gondolatban — mi- #-y vei erre már nem jut 1—J pénz, — minden héten befizetik a bolondok adóját és gondolatban mindig ők nyerik a főnyereményt. Az álmokat talán mégsem vehetik el az embertől... Balogh József y y aű°m tegnap reg- I i gél rádióban, hogy A A megoldódik a napszámosokat foglalkoztatók dolga, s ebből a költségvetés másfél milliárd forint bevételhez jut. Annyi a napszámost fogadók tennivalója, hogy arra a napra kiváltanak egy „ napijegyet” , ami belekerül 600, 1200, vagy 1800 forintba, de ezen kívül már csak a napszámot kell fizetni. Itt akadtam meg egy pillanatra. Az jutott eszembe, ha valaki eddig mondjuk ezer forintot fizetett egy napszámért, annak ezután minimum 1600-ba kerülne, s ha netán tíz napszámosra van szüksége, már 16 ezer forintot kel! előkaparni a tízezer helyett. És ahogy én a takarékos napszámos- foglalkoztatók közül néhányat ismerek, nemigen vállalják még lelki nyugalmuk megszerzése miatt sem a pluszköltséget. Eddig is bevált egy ellenőrzésnél, hogy rokoni segítség az egész, amolyan kaláka, majd visszasegítjük ha ő építkezik, és itt szabad a munka megnevezésében a választás. Isten őrizz persze, hogy látatlanba és bevezetése pillanatában fölöslegesnek gondoljunk egy intézkedést, biztosan lesznek olyanok, akik néhányért fizetnek az államnak, miközben jóval több napszámost foglalkoztatnak. Mert a napijegy-vásárlás kikényszeríthetetlen- nek tűnik. Hiába lenne fontos a munkanélküliek számára, hogy beragasztgas- sák könyvecskéjükbe ezeket a jegyeket, amelyek — miként a közmunka —, újabb időre jelentenének munka- nélküli segélyt nekik, ha majd a kiválogatásuknál azok részesülnek előnyben, akik napijegy nélkül is vállalják a munkát. Az igazi megoldás nyilvánvalóan a mindenki számára elérhető munka volna. Nem véletlen, hogy zsoldosnak is többségében a munkanélküli fiatalok jelentkeztek. Ok persze nem lesznek kiszolgáltatva a munkaadó kényének-kedvé- nek, de a pályaválasztás nekik is akkor lenne igazi, ha a hivatásérzet és nem a kényszer terelné őket az egyenruhába. Szöveg nélkül Kommentár Ferter János rajza Internet, krétával Nagy István Attila A z elmúlt napokban sokszor szóba került az oktatás, az iskola. Ennek természetesen az is oka, hogy most volt a pedagógusnap, amikor a virágok mellé — megyénkben is — sokan kaptak különféle kitüntetéseket. Fontos, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között elismerjék az arra hivatottak a jól végzett munkát, mert alapvető pedagógiai elv: a büntetéssel nem lehet a jóra nevelni. Olyankor, amikor széttöredezett a korábbi bejáratott rendszer és még nem épült fel az új, nem szabad megfeledkezni a dicséretről sem. Hamarosan megkezdődnek az érettségi szóbeli vizsgák, amelyeken a jelöltek — ki-ki tehetsége és fel- készültsége szerint — számot ad felkészültségéről. Ilyenkor vizsgázik a tanár és az iskola is, hiszen nem lehet mindegy, milyen biztonsággal mozognak a diákok a különféle ismeret- rendszerek között. Ha hinni lehet a híreknek, jövőre már új követelmények szerint kell dolgozniuk az iskoláknak. 1998 szeptemberétől életbe lép a NAT (Nemzeti Alaptanterv). Magyar Bálint legutóbb arról beszélt, hogy ennek a legfontosabb feltétele: kiszámítható, tervezhető legyen a közoktatás finanszírozása. Ez alapvetően két pólusú: az állami szerepvállalás mellett jelentős szerepet kap(ott) az önkormányzati finanszírozás. Sőt! Az elképzelések szerint ez utóbbi még jobban részt kell, hogy vállaljon a fenntartásból. Nagyszerűek ezek az elképzelések, csak az önkormányzatok teherbíró képességét ismerve, a megvalósulás nem lesz zökkenőmentes. A művelődési és közoktatási miniszter a pedagógusok bérét is javítani akarja, hogy az méltó legyen ahhoz a feladathoz, amelyet ellátnak. Sok minden történt az elmúlt két év alatt. A leglátványosabb talán az, hogy a középiskolák bekapcsolódhattak az Internetbe. A program az általános iskolákkal folytatódik. Csak kréta is legyen.
