Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-09 / 107. szám
1997. május 9., péntek HATTER ■ZZ E Egyszemélyes állatklinika Határszéli körzetében sem hagyott fel a kutatással a neves állatorvos Galambos Béla Nyírbéltek (KM) — Délután öt előtt ne is próbálkozzon, addig reménytelen itthon találni a férjemet, járja a betegeit. Inkább később jöjjön, akkor már itthon tudom őt tartani — hangzott a délelőtti telefonbeszélgetés során dr. Dankó Gyula feleségének legkevésbé sem elutasító, sőt rokonszenves instrukciója. Pontban ötkor csöngetek a nyírbélteki állatorvosi lakás bejáratánál, a doktor úr nyit ajtót. Közvetlensége percek alatt százévessé korosbítja a friss ismeretséget. Mire észbekapok, már a Zsuzsa asszony odacsempészte mogyorót ropogtatva, ásványvizet szür- csölve hallgatom a tudományos és gyakorlati gyógyítási eredményekben gazdag életpálya állomásait. Nehéz kezdet — ízig-vérig szabolcsi vagyok, hisz Berkeszen születtem, Nagyhalászban gyerekes- kedtem, a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban érettségiztem 1953-ban — mesél a kezdetekről, s a folytatásban kibont néhány érdekes epizódot. Felveszik ugyan a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiára. de a magát hamar a „büszkeségeink” közé feltornázó ifjút az első tanév végén két lábbal penderítik az utcára, amikor falujából megérkezik a minősítés: kuláksarjadék. Dolgozni kezd. A Nyírbogdányi Állami Gazdaságban üzemi- konyha-vezető, de egy „osztályidegennek” ez sem dukál, így hamarosan a lóápolók között találja magát. Egy év elteltével — bár mindenüvé jelentkezik — még sehová sem veszik fel. 1956 nyarán viszont két egyetemről is kedvező értesítést hoz a postás: felvették az orvosira és az állatorvosira is. Az utóbbit választjaA diploma megszerzése után néhány évig keresi a helyét, végül a Debreceni Állategészségügyi Intézetbe kerül, ahol hamar az állatokat meg- betegítő gombákkal kezd behatóan foglalkozni. Sikerül úgy bedolgoznia magát e szakterületbe (a mycologiába), előtt otthagyva a tudományos pályát, egy elbocsátó megjegyzéssel — „versenylóból vajon lesz-e igásló?” — a fülében, Volga kombijával elkezdte járni a gazdák portáit, még nagyot néztek a jószágtartók: a doktor kocsija hátuljából bármilyen kórra elő tudja varáDr. Dankó Gyula állatklinikájával A szerző felvétele hogy harmadik intézeti évében, 1967-ben már szakcikkei jelentek meg. — Könnyű dolgom volt — mondja a tudományos világban a tengerentúl is ismert és elismert, abban innen Békékről ma is aktívan benne élő vendéglátóm szerényen —, a sors tálcán hozta az eseteket. Három megye akkor ismeretlen eredetű állategészségügyi problémái mind az intézetünkben kötöttek ki. Nekem csak meg kellett keresnem az okokat. így például a barabási he- reford marhák elhullásánál hamar sikerült rájönnöm: legeltetési tüdőödéma a tömeges pusztulásuk oka. Ezenkívül még nyolc állatbetegséget először nekem állt módomban leírni Magyarországon, sőt közülük néhányat a világon is. Intézetből körzetbe Nyírbéltek. Penészlek és Omboly, három román határ menti szabolcsi község képezi dr. Dankó Gyula, az állatorvosi tudományok kandidátusa, körzeti állatorvos mostani felség- területét. Amikor 16 évvel ezzsolni az orvosságot. Ma már megszokott dolog a környéken, hogy az időközben ARO terepjáróra váltott guruló munkaeszköz, egyben állat- gyógyászati — uram bocsá’ még néhány emberi bajra is gyógyírt rejtegető — patika is egyúttal. — Amikor idejöttem, nem volt gyógyszertár. Bármilyen orvosságra volt is szükség, ha nem akartam, hogy a beteg állat gazdája bebumlizzon a városba, közben netán a jószága is elpusztuljon, tartanom kellett mindenfélét a kocsimban — mesél a hősi időkről. — Volt persze, aki drágállotta a gyógyítást. Annak receptet írtam, s majd amikor azt kiváltotta, jött rá: az orvosi fizetség legnagyobb része a gyógyszer ára. Ma már könnyen megkapok szerencsére mindenféle orvosságot. De hát igénylik is a gazdák, akik ha a jószág életéről van szó, bármi áron meg akarják azt menteni. Míg idáig értünk a beszélgetésben, legalább hárman csöngettek. Keresték a doktor urat, aki zseb hátán zseb „túlélő” mellényében legszívesebben ugrott volna valahányszor, megkérdezni mi a probléma. Ám az interjúra való tekintettel felesége nyitott ajtót és vette a bejelentéseket. Közénk visszatérve röviden közvetített: „elhozná a kutyáját, valami baja van szegénynek”; „barbár módon lukat ütöttek a legszebb csikója orrcsontján, majd visszajön megtudni megmenthető-e az állat?” Reménytelen a csikó sorsa, oszlat el az együttérző fültanúban minden bizakodást a tudós állatorvos. A lukat a csont nem forrja be, plasztikázás nem vezet célra, mert a ló bőre rosszul gyógyul —jelzi a várhatóan szomorú végkifejletet. A szakembert is láthatólag bosszantja hogy nem tehet semmit. Ám az estébe nyúló beszélgetés során annál örömtelibben számol be arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Megyei Testületében megalakulása óta tevékeny- kedve az Állatorvostudományi Szekcióban vele együttműködő kollégáival — dr. Hajdú Bertalannal, dr. Porkoláb Lászlóval — nyugodtan mondhatni, világra szóló felfedezést tett ötéves munkájuk gyümölcseként. A szopós malacok kenőcsös bőrgyulladásáról sikerült bebizonyítani, hogy azt nem baktérium okozza, mint korábban hitték, hanem a takarmányban lévő zsírsavak avasodása. Megtalálta a különböző korú sertéseken különböző tünetekkel járó betegség gyógymódját is. Zsírozzák a malacot Köszönő levelet mutat, melyet eredményeiket közlő szakcikkük nyomán vetett papírra egy távoli megyében, immár ezt a kórt is sikerrel gyógyítani tudó állatorvos kolléga. Dankó doktor derűsen meséli: a környék gazdái már felismerik, sőt a kifejlesztett gyógymóddal — a malacok zsírozásával — maguk is gyógyítják a korábban végzetes betegséget. A biztonság őrei Kováts Dénes A z utóbbi időszakban jó néhány rablás történt olyan intézmények ellen, amelyeket (fegyveres) biztonsági őrök vigyáznak, s az esetek többségében eredménnyel járt a rabló. Nemcsak abból a szempontból, hogy szert tett tervezett zsákmányára, de megtörtént, hogy egyik-másik még az őr fegyverét is magával vitte. Közel tucatnyi támadás közül mindössze egy alkalommal hiúsította meg a kísérletet az őrzéssel megbízott. Számos kérdés, kétely fogalmazódik meg az emberben — s joggal—a hír hallatán. Egyrészt felvetődhet: miért kell őrző-védő embereket tartani, ha úgysem tudják teljesíteni a feladatot. Persze, jól tudom, ez a megfogalmazás sántíthat kissé, hiszen arról ritkábban szól a fáma, hány esetben riasztanak vagy fognak el tolvajokat, betörőket, az pedig végképp nem mérhető: puszta jelenlétüknek milyen mértékű megelőző-elriasztó hatása van. Mert bizonyára van. Másrészt megközelíthetjük a dolgot arról az oldalról: talán ha lőne, vagy másképp védekezne, a sajátja mellett mások életét is veszélyeztetné, ezt pedig el kell kerülnie. Valószínűleg nem azt kapja parancsba, hogy — jelképesen szólva — birkaként hajtsa járomba fejét, de arra is felhívják figyelmét, ne okozzon tettével tragédiát. E kettősség végigkíséri a biztonsági cégeket, alkalmazottaikat. Nyilván nem kevesen vagyunk, akik láttak már a leányokkal kedélyesen trécselő, a munkát (akár más ok miatt) láthatóan figyelmen kívül hagyó őrt. Miképp láthattunk kifejezetten ébereket is. Mondják, nemcsak az őrön múlik a dolog. Hiszen loptak már el diplomáciai gépkocsit úgy, hogy az épület előtt rendőr állt, s előfordult az a munkakörhöz nem illő szituáció is, hogy a biztonsági embert fogták be sorszámot osztani, ami ugyancsak nem célszerű intézkedés. Az biztos: a védelem minősége a megbízotton és a megbízón egyaránt múlik. Önvédelem Ferter János karikatúrája y-^r ese és barátja, Bicsak K egyszerű hajléktalaIV. nők. Hosszú a története, hogyan jutottak idáig. Az igazi nevüket is már csak a hivatalok ismerik. A lecsúszásukban a legfőbb motort az ital jelentette. Persze lehetne sok mindenre hivatkozni, a munkahelyre, a családi problémákra. A végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Ittak és közben szánkóztak lefelé a lejtőn. Először a munkahely mondott nekik búcsút, majd a család is szélnek eresztette őket... S bár az ital mérhetetlen szeretete sokszor nehéz döntés elé állította a két férfit, akik ezeket a döntéseket is a szesz hatása alatt hozták meg. A kocsmai barátság aztán a bajban igazi szesztestvérekké forrasztotta őket. Talán így könnyebb elviselni a bajt, gondolták. Azt a bajt. amit ha nem is keresték, mindig megtalálták. Amikor a hajléktalanszállón meglova- sították ruháikat, amikor az egyik vállalkozó nem akarta kifizetni munkabérüket, jól jött az összefogás. Aztán már csak együtt mentek mindenhova, mindenen közösen osztoztak. Kese volt a kezdeményezőbb, Bicsak az erősebb. Az Keséék és a benzin előbbi szülte a jobbnál jobb ötleteket, az utóbbi vette ki részét a munka dandárjából. Ahogy múltak a napok, a hónapok, az évek, úgy kopott le róluk a ruhával együtt a civilizáció. Megváltoztak az erkölcsi normáik, az értékrendjeik. Elmúlt a szégyen, a tartózkodás. A tisztesség távoli ködbe burkolózott. Nem lettek nagyhalak, inkább kis stílű, piti csalók. Elemeitek ezt, azt, de csak ami kellett. Viszont nem lehetett mindig ugyanazzal a trükkel fellépni. Kese volt most is az ész, vonzalma a gépkocsikhoz, a benzinhez még szakmájából eredt. Imádta beszívni a füst hódító szagát. Gyakran őgyelegtek az autók körül, egyszer megszületett a nagy ötlete. Benzint fognak lopni. Leszívják a hajtóanyagot és eladják. A terv megvalósítása azonban elhúzódott. Kese hamu alatt lappangó szemérme ébredt fel. Hiába, aki egyszer belekóstolt a benzingőzbe... Végül mikor már az utolsó fillérjük is elfogyott, nem hozott eredményt a kuka, az üvegezés sem — a szomjúság pedig nagy úr — hatott Bicsak erőszakossága. Látva, hallva mások sikerét ők is nekibátorodtak. Először is egy kannát kellett szerezni, ez sikerült. A cső már nagyobb gondot jelentett, de egy csere eredményeként az is összejött. Már csak a helyszín kiválasztása volt hátra. Hosszas terepszemlék után a város vasútállomásának környékét választották. Itt is az Arany János utca jobb oldalán parkírozó autók közül kívánták kijelölni az áldozatot. A ködös áprilisi este minden szempontból megfelelt. Kese figyelt. Egy hatalmas nyugati típusú autón vidám társaság érkezett. Mindenki kiszállt, s elindultak az állomás épülete irányába. Úgy tűnt, jó ideig nem jönnek vissza. Itt a kedvező alkalom, s Bicsak máris munkához látott. A tanksapka könnyen kinyílt, guggolva nagy slukkot szívott a csőből. Másodszorra sikerült is nyelni egy adagot. Köhögés kínozta, de néhány becsületes köpésen, és halkan elnyomott káromkodáson kívül, hősiesen tűrte a megpróbáltatást. A megbeszélésnek megfelelően a kannát szorosan a kocsi mellé tette, s őfütyörészve a pádon ülő barátjához cammogott. A benzin lassan folyt az edénybe. Előre dörzsölték a tenyerüket, s számolgattak, hány üveg borra lesz elég a pénz. Már felénél is több volt a kannában, amikor honnan, honnan nem, feltűnt az autó tulajdonosa. Nem volt mit tenni, meg sem mertek mozdulni. Látták, amikor az bevágja magát az ülésre, indít és már húz is kifelé. Még reménykedtek, de hiába. A kikanyarodó autó mögött haladó másik kocsi jelzett az áldozatnak. Az megállt, észrevette a tartályból kilógó csöpögő gumicsövet. Először nem tudta mire vélni a dolgot. Majd mikor meglátta a kannát, leesett a tantusz. Visszatolatott, visszatöltötte a benzint. Majd mint aki jól végezte dolgát, betette a csomagtartóba a kannát és a csövet. Keséék arca mélységes csalódást mutatott, se benzin, se edény, se cső, se pénz. Talán a sors akarta így figyelmeztetni őket, hogy nagyon rossz útra tértek, vagy csak egyszerűen nem volt szerencséjük? — tépelődtek még a dolgon egy darabig... Cementes tények Sipos Béla / gaz, csak enyhén növekszik az építési kedv, de növekszik. Ezen belül is Budapesten és a Dunántúlon építkeznek a legtöbben, itt az egy személyre jutó évi cementfelhasználás eléri a 300 kilogrammot, ugyanakkor Borsod-Abaúj-Zemplénben 220, Szabolcsban 170, Nógrádban pedig mindössze 120 kilogramm fogyott—adta hírül a távirati iroda. Összehasonlításként: Svájcban évi nyolc mázsa feletti ez a mutató. Nem semmi — csettintek, Svájcban majd négyszer többet használnak fel, mint a mi megyénkben. Persze— mondhatjuk—, ott bizonyára nagyobb házakat építenek maguknak az emberek, kevesebb társasházat, több különálló családi, kertest, ami köztudottan több cementet is igényel. De ne keressük a miértet, hiszen Svájc az Svájc, mi mérjük magunkat a hozzánk hasonló országokhoz. Abban pedig mi vagyunk a jobbak. Ha egyáltalán mértékadónak lehet tekinteni az ilyen összehasonlításokat, mert a viszonyok, az értékarányok és még a szokások is nagyon különbözőek az egyes országokban. Nálunk — ahogy mondani szokták — a szegényember vízzel főz, s ez bizony a lakásépítéseknél is megmutatkozik. Különben az ömlesztett cementből fogyott el több, ami jelzi, a nagyobb építkezéseken dolgoznak az országban. A cement kisebb részét a kiskereskedelem igényli, s az eladásból arra lehet következtetni, az idén a tavalyihoz hasonló számú lakás épül. Egy másik országos összehasonlítás szerint éppen Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye vezet a lakásépítésben, igaz a szociálpolitikai segítséggel épültek mezőnyét vezeti. Azért ez sem megvetendő, hiszen ez már azt is jelzi, sok a fiatal, tizennyolc év alatti lakos a megyében. Ezzel fiatalodik a lakásállomány is, a gazdagodást pedig nem biztos, hogy a felhasznált cement kilóival kell mérni. ! □ p.mrd P I* m * r \ I é 1 í € * M i í i i é r • 11 JÉ T: 1 & *r : 1 r Mi M .<» <í..s........ 'Ismm.................................*.....* ... . ! Ilillll
