Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-30 / 124. szám
1997. május 30., péntek Kereszttűzben a reklámdíj Kormány kontra civil szervezetek a „különadó" inflációs hatásáról Nyíregyháza (KM - GB) — Élénk figyelem kíséri a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat célegyenesbe érkező vitáját. Több mint száz társadalmi szervezet írt levelet az országgyűlés elnökének, amelyben többek között követelték a dohányáruk, a szeszes italok és a gyógyszerek reklámozásának teljes tilalmát, a gazdasági reklámok kitiltását a közoktatási intézményekből. A civil szervezetek lehetőségeinek kibővítését kívánják a rek 1 ámokkal kapcsolatos jogi eljárásokban, valamint egy olyan reklámjárulék bevezetését, amely forrást biztosíthatna társadalmi célú reklámok számára, amelyek a humán értékrendet — családvédelem, élet- és vagyonbiztonság, balesetmeg- eíőzés, fogyasztóvédelem, egészségvédelem, egészséges életmód, környezetvédelem, energiatakarékosság — helyezik a középpontba. Iskolai reklámok Manapság nem ritka látvány egy-egy iskolában, hogy a faliújság mindenféle gazdasági reklámmal van tele. A tanári szobába naponta érkeznek a különböző cégek ajánlatai — kedvezményeket, ajándékokat kínálva a pedagógusoknak, ha a diákság körében népszerűsítik az adott termék(ek)et, az ügynökök apró árumintákat osztogatnak a gyerekeknek. Nem véletlen, hogy a reklámok nagy része éppen az ifjúságot célozza meg, hiszen ők sokkal könnyebben befolyá- solhatóak, mint a felnőttek. A felnőttek döntő többsége vélekedik úgy: nem esne csorba a demokrácián, ha a gyerekek az iskolában a tanulással foglalkoznának. Nem fogadható el ugyanis: azért kell megengedni a gazdasági reklámtevékenységet a közoktatási intézményekben, hogy több információhoz juthassanak a tanulók. Az iskola feladata éppen az lenne, hogy napjaink információözönéből kiválogassa és eljuttassa az ifjúsághoz a fejlődésüket, előrejutásukat leginkább szolgáló információkat. A gazdasági reklámtevékenységek engedélyezése az iskolákban a hatályos jogszabályok és oktatási programok felrúgását eredményezhetné, vélekednek a civil szervezetek. Termékdíj Ha valamely termék olyan károkat okoz, amelyet nem annak a használója fizet meg, akkor a gazdasági ésszerűség és a társadalmi igazságosság egyaránt azt követeli meg, hogy ennek költségeit be kell építeni a termék áraiba, vallják az ennek érdekében különadó kivetését szorgalmazó társadalmi szervezetek. Véleményük szerint a gazdasági reklámok — profit növelését célzó jellegükből adódóan — egyáltalán nem, vagy csak részben közölnek szükséges vásárlási információkat. Meglehetősen egyoldalúan, kizárólag előnyeit kidomborítva mutatnak be egy-egy terméket vagy szolgáltatást. A sajtószabadságot is veszélyeztetve látják a társadalmi szervezetek azáltal, hogy mint mondják, egy újság léte függhet attól, mennyi és milyen reklámot közöl. Ugyanakkor társadalmi célú reklámra alig van lehetőség, mert nincs rá megrendelő. Azaz lenne, csak nincs rá pénze sem az állami intézményeknek, sem a társadalmi szervezeteknek. A Levegő Munkacsoport például nem régen fejtette ki: számukra cinikusnak tűnik az egyik vezető reklámszakember nyilatkozata, miszerint önköltségi áron bármikor lehetőséget adna társadalmi célú reklám készítésére, ha a kampány önköltségét a civil szervezet ki tudja fizetni. A gazdasági reklámok jelenlétét és hatásainak egy részét nem csupán az adott fogyasztónak, de az egész társadalomnak kell elviselnie és megfizetnie. Ezek tulajdonképpen a reklámok külső költségei. A társadalmi szervezetek szorgalmazta módosító indítványban javasolt 2 százalékos reklámjárulék a reklámozókra terhelné a jelenlegi külső költségek egy részét. Ebből a pénzből a társadalomnak hasznos, olyan tevékenységeket lehetne támogatni amelyekre egyébként nincs mód. Demokratizálódásunkhoz járulna hozzá, ha az így keletkező bevételek felhasználását egy, a civil szervezetek képviselőit is magában foglaló bizottság felügyelné, áll az indítványban. Ugyanakkor a kormány még áprilisban hozta meg egyhangú döntését, miszerint nem támogatja a hirdetők által fizetendő reklámtermékdíj bevezetését, mivel az infláció gerjesztő és így csak a lakosság terheit növelné. Eddig három parlamenti bizottság támogatta, egy pedig elutasította a fentebb részletezett és a társadalmi szervezetek által támogatott képviselői módosító indítványt. Ellenvélemény A Világgazdaságnak nyilatkozó IKIM-főosztályvezető Köncse Tamásné messzemenően a termékdíj bevezetése ellen van és azt szerinte egyetlen parlamenti bizottság sem támogatta. A termékdíjötlet azért hamvába holt a minisztériumi főosztályvezető szerint, mert a hirdetők ezáltal közvetve a fogyasztókkal fizettetnék meg a többletköltségeiket, ami viszont inflációgerjesztő hatású, így ellentétes a kormány gazdaságpolitikájával. A civil szervezetek ugyanakkor nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva állítják, a társadalmi célú kommunikáció jelentős mértékben elősegítheti az ésszerűbb életvitel, a takarékosabb gazdálkodás kialakulását, ami költségcsökkentő tényező. Mérséklődhetnének az államháztartás kiadásai is, ha a polgárok felvilágosultabban és felelősebben élnék az életüket. A reklám betört az iskolákba is Balázs Attila felvétele Támogatás Nyíregyháza (KM) — Közel három és fél milliárd forint támogatást kap hat önkormányzat olyan fejlesztések és beruházások megvalósításához, amelyre önerőből vagy csak nagyon sok éven át, vagy soha nem lenne lehetőségük. Csaroda belterületi vízrendezésre 6 millió 350 ezer forintot kap az idén és jövőre, Gelénes ugyanilyen célra 4 milliót. Nyíregyháza a Krúdy Gyula Gimnázium rekonstrukciójához és bővítéséhez kért 60 milliót, ebből az idén 40-et, jövőre 20-at költhet el. A megye kapta, de Fehérgyarmat és Vásárosna- mény kórházainak fejlesztésére érkezik 3 milliárd 332 millió forint, amit 2000-ig lehet elkölteni. Szabolcsveresmart 12 milliót, Záhony közel 15 milliót kapott belterületi vízrendezésre. 1 VlVifVI lrdl%dj|€l Nyomomban az este A z öregember a kertjében ült a nagyobbik fiával egyidős diófa alatt. Előtte még téblá- bolt a kertben, de ma valahogy nem fogta a munka. Hallott egy szép gondolatot a napokban az öreg tanítótól, azt ízlelgette. Valahogy így szólt: nyomunkban az este, árnya még nem ért el, ballagunk előtte megrakott szekérrel. De mi van a szekéren, az én szekeremen, így nyolcvan év után? Cselédsors, katonaság, nősülés, gyerekek, ez a kis ház, egy kis föld, majd a téesz, s végül a visszakapott négy hold föld, amivel már igazán nem is bír. Szívósan kapaszkodott az életbe akkor is, ha az élet nem volt érdemes arra. Sohasem a mának élt, mindig gondolt a jövőre is. Nem ku- porgatott, de tudta, hogy a szegénység és öregség kettős nyomor, legalább az egyiket, amelyik rajtunk múlik, kerüljük el. így jött össze ez a kis ház, meg a négy hold föld. Lehetett volna több is, ha nem tanul a három fiú. Engedte, biztatta őket, menjenek, jó fejűek, tanuljanak. Engedte a fiúkat önálló, szabad életútjukra, nem kívánta az önző „gyermekáldozatot" a több földért, azt, hogy maradjanak a fészkükben kuksolok. Aztán itt van az asszonya is. Igaz, hogy néha csörrent a kanál, mert nem volt egyenes a tányér, de az életét, az öregedést is olyan feladatnak tekintette, amelyet együtt kell megélniük. Annak idején megnézett ő is egy- egy galambbögyű, nádszál- derekú, szikrázó szemű marokszedő lányt, némelyik olyan étvágygerjesztő volt, mint a kemencéből kivett friss búzakenyér, huncutko- dott is velük, de komolyra sohasem fordulhatott a dolog. Tudta, hogy az a csendes, dolgos lány lesz az ő párja. Jól választott, nem is bánta meg. Gondolt már a halálra is, hogyne gondolt volna. Először a lövészárokban, amikor jött vele szembe a muszka. Majd akkor is, amikor az állatok múltak ki mellőle. Tudja, hogy pereg a homokóra, a jövő már kurtára van szabva, évek gyűrődtek mögé. Amikor rövid, szakadt nadrágos legényke volt, persze hogy nem gondolt a halálra, mostanra már tudomásul veszi, hogy az öregség szükségszerű velejárója a halál. Annak a jegyében élünk, annak a célegyenesében. Ist\’án bátyám, elaludt, — rázta meg a szomszéd kisfiú, akit az anyja küldött át valamiért. Aztán mit álmodott? Az öreg nem szívesen csorgatta a szót, különösen gyereknek nem. Csak annyit mondott, menj már Mariska nénéd után, megint elfelejtkezett magáról. ■ Nézöaofft — W~ Késleltetés Esik Sándor / smét fellángolt a vita a külföldiek földvásárlásáról. Az FM első embere lecövekelt: nem, és a zsebszerződéseket sem hagyják majd érvényessé válni. Ez utóbbiról most csak egy félmondat: ehhez majd az okiratot szerkesztő jogászoknak is lesz egy-két szavuk. Visszatérve az alapkérdésre. Kizárólag az EU-csatlakozásig késleltethető a dolog, attól kezdve még csak ránk se lesz bízva az ügy eldöntése. Ahol a tőke és a munkaerő szabadon áramlik, ott csak ideig-órá- ig akadályozható meg a föld szabad adásvétele. Ha ránézünk Európa térképére, könnyen belátható, hogy Magyarországnak csak a telekértéke többszöröse annak, amit ma a legdrágább földért kínálnak. Nem nehéz tehát kikövetkeztetni, hogy elsősorban a spekulatív tőke az, ami máris áhítozik a földre. Ma az évtizedes lejáratú nyugati befektetésekre sem adnak öt százaléknál többet. Ha tehát a zsebszerződés mondjuk tíz évig pihen, akkor is elegendő, ha ötven százaléknál többet hoz. Abban a pillanatban azonban, amikor szabadon adható- vehető lesz a föld, több száz százalékos emelkedést hoz majd az akkor ébredő befektetési kereslet. A jelenség ellen lehet hangzatos parlamenti beszédeket tartani, vonzó választási programokat írni, egy dolog lehetetlen, megakadályozni. A várható ingatlanár-robbanás hozta jövedelem akkora lehet majd, ami sokszorosa annak, amit a bekövetkeztéig az adott területen mezőgazdasági termeléssel egyáltalán el lehet érni. A hazai spekulációs tőke még harmatgyenge ahhoz, hogy máris befektetési terepnek tekintse a mezőgazdasági földterületeket, bár vannak jelek az ilyen irányú mozgásra. Aki pedig birtokában van a földnek, jobb ha kitart: nagy pénzek lesznek benne amikor elérkezik az ideje. Mindennapi kockavetés Fetter János rajza Kommentár Tej és fej Györke László A tejfogyasztás évek óta csökken hazánkban. Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter a tej világnapján azt is elmondta: a '80-as évek végén az egy főre jutó fogyasztás évente 190 liter körül mozgott, ez tavaly csak 130 liter volt. Hogy ez a tendencia megváltozzon, az FM az állatállomány növelését állatonként 30 ezer forintos támogatással segíti. De vajon csupán ezen múlik-e, hogy több vagy kevesebb tejet iszunk? Ugyancsak a tej világnapján egy másik megdöbbentő adatra figyelhetett fel a tévénéző: Magyarországon ma a gyerekek hatvanöt százaléka nem fogyaszt tejet. Ezt lehet részben azzal is magyarázni: nem minden család engedheti meg magának, hogy mindig legyen otthon a fehér italból, s ha a gyermek megkívánja, anyuka „kérő kisfiának engedi jen) inni egyet”. Csakhogy az ördög nem a tej árában bújik meg, mert az is elhangzott ugyanott ugyanakkor, hogy a gyerekek többsége tej helyet valamilyen kólaféleséget, szénsavas üdítőt fogyaszt. Namármost: nincs ma az a cukros műlötty, amely olcsóbb lenne, mint a tej. Hisz a kóla — most mindegy melyikről van szó — nagykereskedelmi ára is magasabb, mint a tejé. A rendszeres kólafogyasztás egyéb hatásairól —fogszuvasodás, étvágytalanság stb. — nem is beszélve. Engem személy szerint az a csokireklám is zavar, mely szerint „mindegyik táblában egy jó pohár tej van”. Ugyanis a csokievésre nemigen kell biztatni a gyerekeket, s mennyivel jobb lenne a tejet tej (tejtermék) formájában fogyasztanák, nem — megintcsak — valamilyen cukros készítménybe bújtatva. Persze, itt nem arról van szó, hogy most kóla (vagy csoki) helyett minden gyermek csak tejet igyon, hiszen jellegüket tekintve azért nem teljesen azonosak. Viszont az teljességgel elfogadhatatlan, érthetetlen, hogy tej helyett issza a gyermekek nagy része a kólát. Hogy ez mégis így van, ezért nem maga a gyermek a felelős.- HÁTTÉR ___
