Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24 / 119. szám
íyyy. május 24., szombat Napkelet • A KM hétvégi melléklete Nem akartunk „újrazsűrizni” A magyar művészet igényli a bemutatkozási lehetőségeket A Magyar Szalon egy részlete Nagy Gábor (1SB) felvétele Dombrovszky Ádám Magyar Szalon címmel nyílt kiállítás és látható június 15-ig Budapesten a Műcsarnokban. A magyar művészet legfrissebb alkotásaiból összeállított átfogó bemutató rendezőjét, Orosz Pétert kérdeztük az anyagról. A Szabolcs-Szatmár-Beregből származó idén Munkácsy-díjat kapott szobrász húsz éve dolgozik a Műcsarnokban kiállításrendezőként. Először a Magyar Szalon-típusú átfogó kiállítások szükségessége volt a témánk. — Magyar Szalon-jellegű bemutatókat a háború előtt már rendeztek — mondta Orosz Péter. — Fontos szerepe volt, hiszen itt mutatták be minden évben, de legalábbis rendszeresen az új alkotásokat. Ahogy Párizsban is, ez egy működő képző- művészeti forma volt a modern világban. □ Olyan természetesnek tűnik, ahogy mondja. Mégis a mostani Magyar Szalon felvezetése roppant hektikusnak tűnt. •— Pro és kontra elég furcsa stílusú vita alakult ki erről a Magyar Szalonról. Ez sajnálatos, mert a művészek tábora amúgy is megosztott. Én olyan demokratikus módon képzelem el ezt a szalont, hogy ha nem is évente, de rendszeresen szükség van rá. Talán ha minden évben rendeznénk ilyet, az elvenné az ünnepélyességét, s egy kicsit rutinná válna. Talán egy trien- nálé, egy háromévenként sorra kerülő bemutató lenne az ideális. Annak ellenére mondom ezt, hogy én magam nem vagyok híve a műfajok nagy kavalkádjának és keveredésének. S ezt nemcsak kiállításrendezőként gondolom így, hanem mint a látványért felelős ember. Lényegesnek tartom azt, hogy egy kiállítás híveket szerezzen magának. Amikor pedig ekkora kavalkád van, s csak kapkodóan lehet végignézni az anyagot, akkor nem biztos, hogy egyformán népszerűsítjük a képzőművészetet. □ Milyen lenne Ön szerint a szerencsésebb módszer? — Én fontosabbnak, jobbnak tartom, amit már annak idején elindítottunk Keserű Katalinnal a Műcsarnokban. A Helyzetkép jellegű kiállításokra gondolok, mint amilyen két éve a magyar szobrászat reprezentatív bemutatója volt. A mostani igazgatónk is tervbe vette, hogy megtart Mai magyar festészet címmel egy hasonló tematikájú kiállítást. □ Nem sült el az kicsit furcsán, hogy rögtön ez után a Magyar Szalon után (és ellenében?!) kerül sor arra a festészeti kiállításra? — Biztos vagyok benne, hogy egészen más lesz. Először is, a Magyar Szalon kiállításra bárki pályázhatott. A festészeti kiállításon pedig meghívottak indulnak. Most 1417-en adtak be 2672 művet. Végül 355 művész 422 művét állítottuk ki. □ Mint kiállításrendező mit tudott kezdeni ezzel a hatalmas anyaggal? — Az annak köszönhető, hogy nem akartam „újrazsűrizni” a műveket, tehát nem akartam stilisztikailag, s egyéb módszrekkel különválasztani, hanem megpróbáltam a realizmust, az absztraktot, az expresszionizmust, a naiv irányzatokat egy érzelmi keveredést létrehozni. Azt akartam, hogy habitusában és érzelmileg legyenek a művek egymáshoz közel. Az oldalsó kis termek „kívánták” a kisebb méretű műveket. Azt akartam elérni, hogy segítsek a kiállítóknak azzal, hogy milyen környezetbe, milyen társak közé kerül. □ Milyen művekkel lehetett nevezni? — Bármilyen képzőművészeti műfajban. Annyi volt előírva, hogy jó lenne, ha 1994-nél korábbi műveket nem hoznának. De ha valaki annyira sokra értékelt egy korábbi alkotását, akkor azt is elhozhatta. Ügyeltünk arra is, hogy méretkorlátok se legyenek, hiszen ha méretre, évszámra nézzük a művészetet, akkor elég furcsa dolog sül ki belőle. □ Jellemző-e a távolmaradás? — Sajnos, a vita sokakat távol tartott. Kezdődött azzal, hogy megkésett a jelentkezés a ’96-os jubileumi millecentenáriumi évre. Amelyet már nem lehetett semmiképpen sem megcsinálni. Hiszen jellemző most is, hogy az 1998-as kiállítások szinte 90 százalékban már el vannak döntve. A Műcsarnok igazgatója nem tartja lényegesnek azt se, hogy ekkora kavalkádot mutassunk be. Ő különválasztva szerette volna bemutatni. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének berkein belül viszont az az igény merült fel, hogy szeretnének közösen egy bemutatót rendezni. Ez kétféle szemlélet. Én egyik mellett sem teszem le igazából a voksomat. Mint alkotó- művész is kerülöm a vitákat. □ Ez tehát elriasztott művészeket? — Természetesen. Főleg a festőket osztotta meg, hiszen — mint már beszéltünk is róla — ezt követően lesz egy meghívásos Magyar festészet kiállítás. Bizonyára vannak olyanok, akiket oda meghívtak, a Magyar Szalonban pedig nem kívántak részt venni. □ Ez a Magyar Szalon a nagyközönség számára népszerű forma. Mindenki minden képzőművészeti műfajt találhat benne. Milyen nehézségei voltak a kiállítás rendezésekor? — Egy művész önmagáról nehezen tud értékelést mondani. így vagyok ezzel a kiállításrendezéssel is. ügy érzem, hogy nem lett rossz a kiállítás. Az anyag minőségének, sokszínűségének nem mond ellent a kiállítás. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az anyag Európa bármely múzeumában helyt állna. De lehetne tovább válogatni, s behívni a távolmaradókat, hogy ebből egy világszínvonalú kiállítás legyen. Nem is ártana, hiszen egy kicsit kikerültünk a világ képzőművészeti vérkeringéséből. □ Mégis: elvállalta a rendezést. Mit gondol, miért fontos egy ilyen bemutató? — A közönség szükségét érzi annak, hogy ilyen kiállítások is legyenek. Az is fontos, hogy ilyenkor óriási energiák szabadulnak fel. Fontosnak érzem, hogy periodikusan sor kerüljön hasonlókra. A Műcsarnok 12 nagy termével alkalmas ennek rendezésére. De nemcsak a Műcsarnok. Tarthatnánk akár egy művészeti fesztivált az ország összes múzeumainak közreműködésével. A magyar művészet nagyon igényli a bemutatkozást. Ez most erre kiváló alkalom volt. Kár, hogy a körülötte zajló vita és megosztottság ezt valamelyest degradálta. A Magyar Szalonnak van jövője Szabolcs-Szatmár-Bereg művészeit kerestük a Magyar Szalon kiállítás katalógusában. íme egy teljességre törekvő lista. Szobrász: Bíró II. Lajos (Király, 1996), Ihanus Sirpa (Cím nélkül L, 1995.), Nagy Lajos Imre (Torzó, 1995.), Orr Lajos (Szétszántotta az ördög, 1996.), Zagyva László (Dudás L, 1994.), grafikus: Erdei Anna (Fázisrajz I., 1996.) és Szepessy Béla (Alak a térben, 1995.). Még nehezebb vállalkozás volna, ha a Szabolcs-Szatmár-Beregből elszármazott művészeket is sorra kívánnánk venni. Mindenesetre Tilles Béla nyolc éven át élt hajdanában Nyíregyházán, de ma is szoros kötődései vannak a megyéhez. Személyes véleményét kérdeztük a Magyar Szalon kiállításról. — Rendszeresen szükség volna ilyen nagyszabású országos kiállítások rendezésére. A teljes anyag ilyen átfogó bemutatáEnnyi mű akár két ilyen kiállításra is elég lenne sa igazán reális képet ad művészetünk helyzetéről, sokszínűségéről. Ne csak a millecentenáriumi évforduló hívjon életre egy ilyen reprezentatív anyagot, s ráadásul az eseményhez képest megkésve. Sajnos, a Műcsarnok vezetői nem akarták ezt a kiállítást, s ha nincs a miniszteri közbeavatkozás, akkor nem is kerül sor rá. Borzasztóan megosztott a szakma, s jellemző: a Műcsarnok vezetői közvetlenül ez után a kiállítás után szervezték a magyar festészetnek egy másik bemutatóját. Meghívott résztvevőkkel... Egyébként is különösen jellemző, ami a festészeti anyaggal történt: a nevezett képek kevesebb mint egytizede került a nagyközönség elé... Pedig ha kétszer ennyi művet enged át a zsűri, akkor is magas színvonalú lehetett volna ez a kiállítás. Akár Párizsban, vagy a világon bárhol. 13 PROGRAMOK Fővárosi tavasz A Régi Zene Fóruma. Május 25-31- ig a régi muzsika kedvelői számára ígérkezik kellemes és színvonalas program Budapesten. A vasárnapi megnyitón a Szent Ferenc Sebei templomban a Budapesti Énekes Iskola koncertezik, másnap pedig az Affetti Musicali lép fel Scarlatti-mű- vekkel. Május 28-án a Wiener Académie hangversenyére kerül sor a Zeneakadémián, pénteken pedig a Mátyás-templom a helyszíne a Capella Savaria koncertjének. A záróesten Schubert művei szerepelnek a MTA Zenetudományi Intézetében. □ □□ Ismét Bluesapest. Május 31-én és június 1-én a Petőfi Csarnok a helyszíne az V. Stella Artois Nemzetközi Blues Fesztiválnak. A belépőjegy nélküli esemény első napján a Stoni Blues Band, a Felkai Blues Brothers, a Tátrai Tibor H.A.B.B. és az amerikai Big Jay McNeely, a^második napon pedig Török Ádám és a R.A.B.B., az amerikai Blues Savage és az ausztrál Floyd Vicent B.B. lép fel. □ □□ Június 21. — a zene ünnepe. Ma már a világ 80 országában mintegy 15.000 színpadon zajlanak a mindenféle műfajú zenei rendezvények az év leghosszabb napján. A magyar- országi meghonosítás jegyében 1995 óta nálunk is tért hódított ez az ingyenes koncertsorozat. Június 20-22. között idén 32 magyar város készül ünnepelni ezen a napon. Hazánkba fellépők érkeznek Franciaországból, Olaszországból, Svédországból, Finnországból, Oroszországból, Németországból, Angliából, Lengyelországból, Szerbiából, Marokkóból, Új-Zélandból, Indiából és Kolumbiából. Az eseményekről a Magyar Televízió is közvetítést ad. □ □□ Mácsai Pál (képünkön) Zárójelentés című koncertje többször is szerepel a Komédium júniusi programján. A május végi színházi bemutatók közül izgalmasnak ígérkezik a Katona József Színház premierje: Alex Koenigs- mark Agyő, kedvesem című darabját viszik színre 24-én. Udo Zimmermann Fehér rózsa című opusát a Modern Operatársulás adja elő. A Ruttkai Éva Színházban 27-én Har- ling: Acélmagnóliák című drámáját viszik először színre □ □□ Dreher Napok Budavárban. A Ka- pisztrán téren (képünkön) és a Szent- háromság téren május 30-tól június 1-jéig tart a boldog békeidők hangulatát idéző szabadtéri táncos mulatság és muzsika. Térzene, verbunkos, ragtime, dzsessz, keringő, kóló — hogy csak néhány műfajt említsünk a változatos programokból, melyekhez mindhárom napon 22 órakor fújnak „Takarodó”-t Tilles Béla szobra
