Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24 / 119. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Gyermekem Bocsásd meg nekem, gyermekem, hogy türelmetlenül vártalak. Féltem a szüléstől, féltem az első találkozástól. Féltem a visszafordítha- tatlantól, amikor érted vajúdtam. Aztán féltem a szembesüléstől, hogy meg kell álljam a helyem anyaként. Egészen addig biztos voltam benne, jó anyád leszek, míg meg nem születtél. Te kis ördög! Végigordítottad az éjszakáimat és amikor már gyűlölve imádtalak, rájöttem, csak az enyém vagy. Rettegve figyeltem, mennyit eszel, mikor teszed meg az első, bizonytalan lépéseidet, mikor mondod ki először azt a szót, mama. Bocsásd meg hogy bölcsődébe adtalak idejekorán, s amikor rádhúzták a bölcsődei egyenruhát, én is sírva indultam munkába minden nap. Magad vigasztalódtál: „Nóra baba ne sírjál, jön anyuka érted, rögtön, gyorsan!” Bocsásd meg, hogy amikor bekísértelek az óvoda kapuján erős voltam és néha szigorú. Aztán iskolás lettél. Elvártam tőled, tökéletesen teljesíts, de alig ültem le melléd, hogy az első kacifántos betűket megtanuld. így van ez rendjén lányom! Ösztöneim még felháborodottan sugallják: azért születtél, hogy az élet folytatásaként gyermeket szülj, szeresd, ápold, vigyázd! A szomorú realitás pedig az, hogy add fel elveid, dolgozz és éppen azokhoz légy legtürelmetlenebb, akiket legjobban szeretsz. Fia kiabálok veled este, mert nem raksz rendet a szobában, ugye tudod, nem rád haragszom. A világ rossz kislányom, aki elvárja mindkettőnktől, tegyük a dolgunkat. Amikor elalszol, megsimogatom izzadt fejed és százszor bocsánatot kérek tőled, ne haragudj, hogy ilyen anya jutott neked. Az én anyám még meleg ebéddel várt haza az iskolából, megkérdezte, mi a lecke és velem kín- lódta végig a betűvetés rejtelmeit. Én már csak automatikusan megkérdezem, mi újság az iskolában és reménykedve várom, hogy azt feleld: minden rendben, ötösre feleltem. Aztán szaladunk tovább, napjaink mókuskereke csak pár percre áll meg. Bocsásd meg anyádnak gyermekem, hogy nem jutott neked egy türelmes, megértő anya. Ehelyett megismerhetted azokat a felszólításokat, hogy „ Várj egy kicsit! Szaladj a szobádba míg végzek a munkámmal! Segíts gyorsan a tesódnak!” Sokkal többet szeretnék pedig adni neked. Amikor szoptattalak, még egész lényem a tiéd volt, amikor járni tanítottalak, tiéd volt a kezem. Ma már csak a gondolatom tiéd minden percben. Segíts nekem gyermekem! Te vagy már az erős, rád nézek fel. Ha megbocsáj- tasz anyádnak, mindketten erősek leszünk! Szondi Erika A KM hétvégi melléklete ’97. V.24. AKTUAUS INTERJÚNK Kié lesz a kórház pénze? A funkcionális privatizációról dr. Séra Gyula főigazgató főorvos Dr. Séra Gyula: „Nem ölbe tett kézzel sóhajtozni, hogy jó lenne még valahonnan pénzt szerezni” Elek Emilfelvétele sére szolgáltatást ígér, ezt pedig azért kell kiemelni, mert működési pénzből szolgáltatási díj fizethető. A működtetési szerződésnek ki kell térni a működés biztonságára és garantálni kell a bent dolgozók munkajogi hátrányainak a kiküszöbölését. □ Szóba került, hogy kicsemegézik a kórház pozitív területeit és a vállalkozó viszi el az egészségügy pénzét. — Erre azt tudom mondani, és ez sokaknak nem fog tetszeni, hogy az egészségügyben a privatizáció réges-rég megvalósult. Csak úgy hívják, hogy ilyen betegellátás, olyan betegellátás, személyi betegellátás, □ Azt beszélik, épp azzal a vállalkozással kívánnak szerződést kötni, amelyik az Egészségbiztosítási Pénztárnak 250 milliós kárt okozott azzal, hogy használhatatlan számítógéprendszert építtetett be! — Szó sem volt a Hi-Care-ról, velük évekkel ezelőtt megszakítottuk a kapcsolatot, mert nem volt korrekt az az ajánlat, amit akkor a műveseállomás működtetésére tettek. D Kritikát kaptak a dolgozóktól is, a tulajdonostól is. Volt-e kompetenciája a funkcionális privatizációhoz a kórház vezetésének? — Igen. Ezt utólag már a jogászok is így értelmezték, főleg azért, mert ez nem magánosítás. Ha ez magánosítás lenne, az a fenntartó, a tulajdonos önkormányzat szerepköre lenne, a privatizált részek pedig kikerülnének a kórházi környezetből. A működtetési szerződés azt jelenti, hogy a vállalkozó azt végzi, amit a kórház részére lehetővé tesz. Tehát szaktevékenység végzécsóbb, vagy a röntgenes, nemcsak a beteg kisujját röntgenezi, hanem körfelvéte- let készítsünk, mert így nagyobb támogatás kap a tébétől. Magyarul: kinek a kezében van a szakmai döntésé — Nem fogja a kft. felülbírálni a gyógyszeralkalmazást, hiszen ez csak gyógyszerkereskedelem. Tehát a gyógyszer beszerzését adjuk ki. A röntgenvállalkozó sem azért van, hogy megmondja, ki mit végez, hanem azért, hogy tegye elérhetővé ezt a szakterületet a nap 24 órájában a fekvő és a járó betegek számára. A vállalkozó a röntgenosztály működéséhez a szükséges összes filmet, előhívót, kontraszt- anyagot szerzi be, és olyat, amilyet az orvosok használnak. □ Kié a felelősség a betegellátásban?. Ha mondjuk a kft. nem tud teljesíteni, milyen garanciát kap a beteg a teljes körű ellátásra? — A betegellátási felelősség a mai gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kórház felelősség- biztosítást fizet a Hungária Biztosítónak mindenkiért, aki felelőssé tehető a gyógyításban történt bármilyen hibáért. Az ilyen típusú kórházi felelősség nem sérül, aki átmegy a vállalkozóhoz alkalmazottnak, azért a vállalkozó fizet biztosítási pénzt. A betegek a korábban megszokotthoz képest csak jó elmozdulást tapasztalhatnak, mert fizetniük nem kell, kártérítési pert pedig épp úgy indíthatnak rossz kezelés esetén, mint korábban, mert ez biztosítási ügy, nem pedig a kórházi struktúra része. Betegeinknek megfelelő garancia van a teljes körű ellátásra. □ Megmarad-e a kórház egysége? — Igen, megmarad az egységes betegellátás, egységes marad a szervezet, mert a benne lévő működők és a szerződések csak szaktevékenység ellátására szólnak. Mindent összevetve: szándékunk egy dinamikus kórházi struktúrát úgy hangolni, hogy változás a betegek kedvére, a betegek érdekében történjen, ugyanakkor dolgozóink érdekeit is szolgálja. Ez közgazdaságilag és a kórház irányítása szempontjából is olyan megoldásnak látszik, aminél a mostani körülmények között nincs jobb és járható megoldás. Nálunk csak a diagnosztika területén szűk 600 milliós befektetésre van szükség, amiből a laboratórium részére 116 millió forint kell, a röntgennél legalább 300 milliós befektetés szükséges. Ez vállalkozói pénz nélkül megoldhatatlan. Szerintem egy menedzsment akkor jár el helyesen, ha először rendbeszedi a gazdálkodást, aztán rendbeszedi szakmailag a kórházat és ha ebben valamilyen forráshiányos helyzet van, akkor nem ölbe tett kézzel sóhajtozik, hogy jó lenne még valahonnan pénzt szerezni, mert ettől függetlenül bejön a beteg, aki nem tehet semmiről és nem is érdeklik a mi gondjaink. Tehát lépni kell. Ma .az egyetlen ilyen lépés az volna, hogy a vállalkozások a diagnosztikai területen is teret kapjanak. Alaposan megzörgette a harasztot az a szél, amelyik a kórház felől fújta, hogy a vezetők privatizálni akarják az intézményt. Aki a fuvallatokra is figyelt, azt is kihallotta, hogy nem eladásról van itt szó, hanem funkcionális privatizációról, ám a megyei közgyűlés, a kórház gazdája azt is leállította. Miről is szól a történet? Dr. Séra Gyulával, a megyei kórház főigazgató főorvosával beszélgettünk róla. □ Kevesen értik, mit jelent a funkcionális privatizáció. — A Népjóléti Minisztérium, illetve az egészségügyi közgazdaságtan használta ezt a terminológiát, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem valós magánosítás történik, hanem valamilyen szaktevékenység vállalkozási keretek között működik tovább. Amikor áttekintettük gazdálkodásunkat a gyógyító területen, látszott, hogy a diagnosztikai szakterület amortizációs helyzete nagyon tragikus. Megnéztük, hogy saját erőből tu- dunk-e erre fordítani, s kiderült, hogy nem. Mert hiába ötmilliárd feletti a költségvetésünk, ez működési pénz, tilos beruházásra fordítani. Márpedig a diagnosztikai eszközök leromlott állapota a leggyorsabban orvosolandó feladatunk lett. Az önkormányzat támogatja a kórházat 87 millióval, de nekünk legalább egymil- liárd forintra lenne szükségünk, hogy az összkórházi 1,6 milliárd forintra rúgó gép-műszer park amortizációs helyzete jelenetősen javuljon, magyarán stabil eszközökkel tudjunk gyógyítani. Egy két munkahelyes röntgengép 50-60 milliónál kezdődik. Ha veszünk egy színes ultrahangkészüléket 40 millióért, egy egy munkahelyes röntgenberendezést másik 40 millióért, akkor kimerítettük az egész évre szóló kórházi beruházási összeget. Ha ez magánosítás lenne, a privatizált részek kikerülnének a kórházi környezetből. megkért dolog, szülés, speciális műtét és így tovább. Bizonyos betegségcsoportokat, amelyeken mondjuk van paraszolvencia (hálapénz), különféle szakemberek régóta úgy privatizálták, hogy arról nem tudnak az adóhatóságok, meg senki sem. Ezek nyilvánvalóan nyugtalanítják az intézményi menedzsmentet, akik generálisan akarnak megfelelni a betegellátásnak. Ha bejön egy beteg, annak nem lehet azt mondani, tessék visszajönni, mert a specialista szabadságon van, hanem olyan típusú ellátást szeretnénk, ahol teamek végzik felelősen a munkát, cserében pedig igyekszünk megfizetni szaktudásáért, amihez a kórház segítette hozzá, s szeretné látni a hasznát is abban, amit jó hírnek, jó beteg- ellátásnak hívnak. Visszatérve a kicse- megézéshez, elmondom, hogy a diagnosztika az a terület, ami az OEP finanszíro** A vállalkozónak megéri, mert a dolgozók bérét elszámolhatja és leírhatja az adójából, yy zásból nem pozitív szaldójú, hanem negatív, a vállalkozónak mégis megéri, mert a dolgozók bérét költségként számolhatja el, leírhatja az adójából, s kedvezményeket csikarhat ki az anyagok beszerzésénél. Azt már nem is említem, hogy akár berendezéseket is kaphat egy anyaggyártótól, hogy az ő általa kínált terméket használja. □ Nem jár-e túl nagy kockázattal a tevékenység átengedése? Mi van akkor, ha a kft. felülbírálja az orvost és azt mondja: más gyógyszert alkalmazzanak, mert az ol99 A változás a betegek kedvére történjen, ugyanakkor dolgozóink érdekeit is szolgálja, / -T ' jggg Balogh József
