Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-21 / 116. szám

1997. május 21., szerda HATTER Hódító hadjárat Napkorról Még az „isteni" termék is csak minőségi tanúsítvánnyal érhet a csúcsra Nézőpont Galambos Béla Napkor (KM) — Egy nem­zetközi óriás üzletlánc áru­val megrakott kamionja ka­nyarodik ki a bizalomger­jesztőén tiszta élelmiszeripa­ri üzemmé alakított egykori tsz-gépműhely udvaráról. Az utóbbi időben mindenna­pos e látvány Napkoron, ahol másfél év óta egyre nö­vekvő palackozott üdítőital­termelést folytat a nyíregy­házi Sotex Kft. Sokáig bér­munkában végeztette a cit- ruslevek gyártását, palacko­zását a megye egyik első ma­gáncégeként a 80-as évek vé­gén alakult Sotex. Tulajdo­nosa Somogyi Tibor kertész- mérnök az ital-nagykereske­delemtől jutott el a saját ter­melőtevékenység elindításá­nak gondolatáig. Az elképzelést tett követte: tár­sával 1994 őszén vásárolták meg a napkori épületet, s egy év múlva már indult a terme­lés. Nem sajnálták — Jó adottságú épület volt, nagy alapterülettel, szép kör­nyezettel — kezdi a látogatók számára is kötelező fehér kö­penyes, sapkás idegenvezetést a patyolattiszta üzemben Gó­lya János társtulajdonos. — Első dolgunk volt, hogy a pia­ci lehetőségek számbavétele után eldöntöttük, milyen ter­méket, miből akarunk előállí­tani, ahhoz milyen gépi beren­dezéseket vásároljunk. 1995 nyarán megtörtént a szükséges átalakítás, egy alapvető tech­nológia telepítése és szeptem­ber végén lejött az első palack gyümölcslé. Néhány hónap alatt kiderült, szükség van a ka­pacitás bővítésre. Ekkor már világos lett számunkra, hogy a további fejlesztésekkel a csúcs- technológia felé, a magas mi­nőségi követelmények irányá­ba kell vinni a termelésünket. A keverő helyiségbe érve, avatott kalauzom büszkén mu­tatja a vízkezelő, víztisztító berendezést. Nem hiába köl­töttek csupán erre 6 millió fo­rintot. Mióta üzemel, a legké­nyesebb élelmiszerminőségi igényeknek is megfelelő tisz­taságúvá deríti a bizony na­gyon rossz minőségű, elsősor­ban igen magas vastartalmú, napkori vizet. — Erre nem lehetett sajnálni a pénzt, hiszen a Divius névre keresztelt, magyarul isteni ter­mékünkben — mint általában a gyümölcslevekben — 90 szá­zalékot képvisel a víz. A másik fontos fejlesztésünk a pillanat- Pasteaur volt — állunk meg egy csillogó csőkígyóktól öve­zett berendezés mellett —, amely egy pillanatra fölhevíti a levet kilencven fokra, hőke­zeléssel tartósítva azt. Óriási előnye, miközben így össze­érnek az ízek, lecsökken a lé csíraszáma, ezáltal jelentősen csökkenthető a felhasználan­dó tartósítószer mennyisége is. Új palack Az alapanyagról mesélik a tu­lajdonosok: az elmúlt három évben már több ízben jártak az izraeli üzemben, ahol a szó szoros értelmében az egyik ol­dalon bejön a környező saját ültetvényekből a legkénye­sebb vegyszermentességi el­várásoknak is megfelelő friss narancs, mandarin, citrom, a másik oldalon pedig hordókba zárva legördül a citrussűrít- mény, amelyből Napkoron is hígítják és palackozzák a gyü- mölcsleveket. A fejlesztésben azonban, amit a sikeres termék diktálta növekvő mennyiségi igényen túl, a mind igényesebb piac, a magas követelményeket tá­masztó nemzetközi áruházlán­cok kívánnak meg a Sotex Kft. Divius és Citrál termékeivel szemben is, nincs megállás. A piachódító szabolcsi cég kö­vetkező céljai között szerepel a kapacitás megduplázásán túl a teljesen tartósítószer-men­tes, ezért speciális PÉT palac­kot is igénylő töltés, amivel már konkurensei lehetnek bár­melyik üveges, vagy dobozos kiszerelésű gyümölcslének. Ha már új a palack, legyen vonzóan és felismerhetően egyedi is, gondolták a tulajdo­nosok és megterveztették a sa­játos, nyártól már csak a So- tex-termékekre jellemző pa­lackformát is a nyíregyházi PET-Line üzemnél. — A helyiek foglalkoztatása nálunk az elsődleges szem­pontok közzé tartozik — hangsúlyozza mindkét tulaj­donos. — Az üzemünkben is szívesen dolgozunk a napkori dolgozókkal, akikkel meg va­gyunk elégedve. A szakkép­zett munkaerőre szükségünk van azzal együtt, hogy a gyár­tás bizonyos kritikus pontjain az automatizálásról sem mondhatunk le éppen a szep­temberben elkezdett minőség­biztosítási rend­szer bevezetése miatt. Nem mindegy ugyan­is, hogy példá­ul minden egyes zárókupak, a húszezredik is, azonos erővel van-e meghúzva a palackon. — Két mű­szakban dolgo­zunk összesen 33 emberrel — kapcsolódik a beszélgetésbe Kereső Zsolt üzemvezető, aki a tavaly szep­tembertől meg­célzott nemzetközi szintű mi­nőségbiztosítási rendszer mű­ködésének is legfőbb felelő­se. — Minden dolgozói szint­nek az elvárt szemléletválto­záson túl megfelelő oktatás­ban és persze állandó ellenőr­zésben kell részesülnie ahhoz, hogy ismétlődő hibák ne for­dulhassanak elő a gyártási fo­lyamatban. A gyártásnak egyéves kemény munka után megnyugtatóan probléma- mentesnek kell lennie ahhoz, hogy augusztus végén meg­kapjuk az igényes vevőinkhez — Julius Meinl, Penny Mar­ket, Profi — bebocsátó ajánló­levéllel felérő ISO 9002 tanú­sítványt a TÜV Rheinland mi­nősítő cégtől. A minőségbiztosítási rend­szer — derül ki az üzemvezető szavaiból — nemcsak a terme­lés teljes folyamatát szabá­lyozza, de egészen a beszállí­tókig visszanyúl. Ugyanakkor nyomon követi a kereskede­lembe kikerülő késztermékek útját is, hogy bármilyen prob­léma merüljön is fel egy tétel­lel kapcsolatban, hat hónapra visszamenőleg meg lehessen keresni a hiba okát. Európa Nap Marik Sándor y y etek óta tartó szer­l—l vezőmunka után J. 1 tegnap felállították a sátrakat is Nyíregyháza főterén, látható jeleként an­nak, hogy pénteken nagy rendezvény színhelye lesz a megyeszékhely. Sok infor­máció jutott már el eddig is a legszélesebb nyilvános­sághoz, mit terveznek: töb­bek között élvonalbeli hazai és külföldi politikusok jön­nek, akik első kézből vála­szolhatnak majd az érdek­lődők kérdéseire. Nagyon lényeges is ez a közelség, hiszen a nagypo­litikával csak tévé, rádió, újság közvetítésével foglal­kozó ifjak, középkorúak és idősek most nemcsupán meghallgathatják a legfris­sebb tudnivalókat az Euró­pa Unióról, hanem kérdez­hetnek, véleményt mond­hatnak, vitatkozhatnak is. Szükség is van ilyen al­kalmakra, hiszen hazánk EU-csatlakozási lehetősé­geiről naponta kapunk újabb híreket, de azokat ér­tékelni, az összefüggéseket megmutatni ma még legfel­jebb a hivatásos gazdasági­pénzügyi, külügyi szakem­berek tudják. Mert nagy a várakozás: utazhatunk útle­vél nélkül, mert csak jelké­pesek lesznek a határok, fi­zethetünk euróval, mert kö­zös pénz lesz, amit már lát­hattunk is, munkát vállal­hatunk a közösség országa­iban bárhol, ide jön a leg­jobb minőségű áru, mi küldjük a miénket szaba­don, a fiatalok tanulhatnak a legjobb európai egyete­meken — és így tovább. A dolog azonban koránt­sem lesz ilyen egyszerű, mert az EU sem varázsszer- gyáros, országaiban kőke­mény gazdasági verseny fo­lyik, a közös porondra lépés előtt főként a lábadozó ma­gyar gazdaságot kell olyan állapotba hozni, hogy ver­senyképes legyen. De — mint a szervezőktől tudjuk — Nyíregyházán azokat a megyebeli cégeket is láthat­juk majd a főtéren, akik már fel tudják vállalni a megmérettetést, mellettük pedig megmutathatjuk saját kulturális és más értékein­ket. Közbülső állomás tehát ez a nyíregyházi Európa Nap, amelyen tájékozódni mindenképpen érdemes. Kihívás Nem kis feladat a Sotexnek sem megfelelni ilyen kihívá­soknak, de aki csatát akar nyerni, nem lehet elnéző apró dolgokban, kiváltképp saját magával szemben. Veszélyes környék Ferter János karikatúrája Páll Géza tárcája r udja hány évig hord­tam én az amerikai pilótadzsekit? Kerek harminc évig. És még mindig hordanám, ha a feleségem nem szólna rám, hogy túl fia­talos viselet az nekem. Bi­zony a háború után valósá­gos főnyereménynek számí­tott, ha valakinek amerikai rokonai voltak. A fél utca ki­csodáit, amikor a postás hoz­ta a csomagot. Volt abban ruhanemű, tejpor, húskon- zerv, s persze egy csomó rá­gógumi. Az idős ember előttem áll a sorban a postán, hogy felad­ja a csomagját. De mintha ma a fél város itt tolongana. Könnyebb a várakozás, ha beszélget az ember. Nem tu­dom, hogy jutott az eszébe a háború utáni csomagvárás, ami egyeseknek csodavárás is volt. Sokan reménykedtek abban, hátha olyan értéket is találnak a csomagban, amely gazdaggá teheti őket. Ilyen rendkívüli szerencséről nem beszél az előttem várakozó idős ember, de úgy tűnik, még tartogat egy-két aprósá­got az ínségenyhítő amerikai csomagokról. Csak éppen ő kerül sorra, s igyekszik is át­adni a helyét a következőnek. Toldi a csomagban Hónapokig nem láttam az öreget, mígnem egyszer újra összefutottunk a postán. Me­gint egy feladandó csomagot cipelt. Most nem kellett vára­kozni, pedig szívesen hall­gattam volna az újabb törté­neteit a régi idők amerikai csomagjainak rejtelmeiről. Mintha az arcára lett volna írva, akad még néhány érde­kes mondandója a rég kapott csomagokról. De lehet csak én gondoltam így, mert köz­ben eszembe jutottak a gyer­mekkori évek, amikor mi is irigykedve néztük a szomszé­dokat, akik minden hónap­ban kaptak csomagot az amerikai rokonoktól. Talán mi gyerekek unszoltuk a szü­leinket, gondolkozzanak már egy kicsit, hátha nekünk is van valahol Amerikában egy rokonunk. Lázas keresgélés után az egyik rokontól kaptunk egy címet és az apánk a család érdekében félretette közis­mert büszkeségét, írt néhány elkeseredett sort a távoli ro­konnak. Válasz soha nem ér­kezett. Ki tudja, talán azóta megváltozott a címük, meg­haltak, vagy nem álltak olyan jól, hogy csomagokat küldöz­gessenek az alig vagy telje­sen ismeretlen rokonnak. Aztán mégis kaptunk egy csomagot, amikor már rég beletörődtünk, hogy senki sem segít rajtunk. Apánk szinte szégyenkezve takar­gatva hozta el a postáról. El sem tudtuk képzelni, ki küld­te. Természetesen a néhány éve levélben megkeresett ro­konra gondoltunk. Nem ő volt. A feladó Mr. Teller — olvastuk kórusban. Még ilyet! A szomszédunkban la­kott egy szegény zsidócsalád, az idősebb fiú túlélte a halál­táborokat, s Amerikában ta­lált otthonra, ő küldte a lát­hatóan használt ruhákból ál­ló csomagot, mert hallott ró­la, milyen nyomor van ná­lunk. Egy szép lódenkabát is volt benne, amit még az ötve­nes évek közepén is hordtam, bár ekkor már elég kockáza­tos volt eldicsekedni vele, honnan is való a szemrevaló kabát­ilyen már-már fakuló él­ményeket idézett fel bennem a csomagot szorongató idős ember, aki harminc évig járt az amerikai pilótadzsekiben. S nehogy befejezetlen ma­radjon az aprócska történet, a véletlen megint a segítsé­gemre sietett. Újra összefu­tottam a bácsival. Megint egy dobozt cipelt, a szó igazi értelmében, mert látszott, elég nehéz lehet az a csomag. Véletlenül pillantottam meg a címzést: Cleveland, Ohio, USA... —Jól látja, nagyot fordult a világ. A háború után mi vártuk az Amerikából érkező csomagokat, most meg ők várják a mi csomagjainkat. A bátyám, aki a pilótadzsekit küldte, most lesz kilencven éves. Jól tartja magát, kitű­nően lát. Azt kérte, küldjem el Arany Toldiját és az Égri csillagokat.-» y ézem a tenger átke- l\/ lésére készülő cso- JL V magot, s arra gon­dolok, Toldi Miklós, a népi hős nemsokára otthonra lel egy amerikai magyar család­ban. Igazi hallhatatlan hős, aki átszeli a hatalmas óce­ánt, mert tudja, ő ott a hazát képviseli majd, a gyökereket, amelyek képesek átívelni a hatalmas óceánt. Bujkáló tapsifüles Kovács Éva A zért, mert a kormány egyes irodái, képvi­selői, némely politi­kusok úgy érzik, a vagyon­adó bevezetése oldhatná meg országunk sok-sok gondját, baját, még nem biztos, hogy az ötlet szeren­csés és kivitelezhető—nyi­latkozta Medgyessy Péter pénzügyminiszter, aki indo­kolta: biztosra veszi, a ter­vezet célt tévesztene, s több kárt hozna, mint hasznot. Olyan befektetésekre, olyan vagyongyűjtésre ösz­tönözné az igazi pénzese­ket, amelyeket ellenőrizni, megadóztatni képtelenség lenne, a kisember pedig tör­hetné a fejét, ugyan mibe fektesse azt a keveset, amit az évek során összekupor- gatott. Mindkét fél arra tö­rekedne, hogy láthatatlan­ná, ellenőrizhetetlenné te­gye vagyonát, s talán mon­dani is felesleges, az igazán nagyoknak lennének, lesz­nek majd tökéletes ötletei, a kicsik meg bukdácsolva ke­resnek majd könnyen lelep­lezhető megoldásokat. A vagyonadó ötlete olyan, mint a bűvészinasok tapsi­fülese. Hol elbújik, hol meg előkerül a cilinderből, füg­gően attól, most éppen mer­ről fúj a szél, mely politikai erőknek miféle érdekeik fű­ződnek ahhoz, hogy szüksé­gességét hangoztatni kezd­jék. Az alapötletet — a va­gyon megadóztatását, de legalábbis láthatóvá tételét — ki-ki akkor tartja fontos­nak, amikor érdekei ezt kí­vánják meg. Sokak szerint már most borítékolni lehet, hogy bevezetésével tökéle­tes lesz a céltévesztés: akik­re céloznak, azok láthatat­lanná válnak, azokat talál­ják el, akiknek vagyona a nagyokéhoz képest szinte nevetséges, alig létezik. Mindezt könnyű elképzel­nünk, ha a parlamenti kép­viselők vagyoni helyzetének számbavételét, gazdasági üzleti kapcsolatainak nyil­vánosságra hozatalát a va­gyonadó egyfajta előjáté­kaként fogjuk fel. Mint tud­juk, az eljárás, s annak vég­eredménye humoristák cél­táblája lett. Könnyen lehet, azzá válik a vagyonadó ötlete is... ■ ... Koifiinentá r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom