Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-17 / 114. szám

* 1997- MÁJUS 17., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete 11 Pünkösdi hó, nem kell hordó A mostani esztendő bővelkedik az időjárás okozta meglepetésekben, hiszen napokkal ezelőtt fáim vi­rágszirmait még hó borította. Annyira talán mégsem lesz hozzánk kegyet­len, hogy a címbeli szatmári szólásmondás — Pünkösdi hó, nem kell hordó — betelje­sedjen. A szólásmondásoknak itt, nálunk Szat- márban is százados szellemfundamentuma van, aprólékos megfigyelésen alapszik és figyelmeztető. Nem ártana, ha sok politi­kus is tanulmányozná az ide vonatkozó irodalmat, hátha visszafogottabb lenne olykor, olykor!! Most azonban gondoljunk inkább piros pünkösdre, a keresztény egyház születés­napjára, itt is inkább ezen lélekünnep mú­ló hagyományvilágára. A kérdést közelítsük továbbra is a szó­lásmondások világa felől. Régen volt az, mikor pünkösdi király volt, legyintenek az ideig-óráig nagylábon élő, kivagyok, majd lecsúszott emberre. Aki a hirtelen jött, szerzett vagyont hamar eltékozolja, dári- dós életére mondják, rövid volt mint a pünkösdi királyság. Akit rövid időre a szél a hatalomba sodor, s ott kimutatja a foga fehérjét, „távozása” után csak annyit mondanak róla, pünkösdi királyság nem nagy uraság. A tiltó szólásmondások is kapcsolódnak ezen szép tavaszi ünnephez. Pünkösd első napján a gazda ne aludjék nappali álmot, mert el fog ázni a szénarendje. Nagyidejű adatközlőim rendre mondják, igaz hogy az egyház szerint kétnapos ünnep, de már az első háború előtt is Szatmár szerte csak egy napban ünnepelték, mivel napja legin­kább a kapálás idejére esett, a legnagyobb dologidőre, amikor a gaz a határban szemlátomást nőtt. A legismertebb mondás talán napjaink­ban is: „Karácsonyba kalácsot, húsvétba húst, pünkösdbe kenyeret”, de nem azért bizonygatva magyarázza az odaáti nagy- paládi Bagó Gusztáv, mintha pünkösdbe nem lett volna hús régente, hanem azért, mert ilyenkor már fogyatékán volt a fi­nomliszt, a kalácsnak való. Huszáros — nádasdi huszár volt valaha — huncutkás, vén csillogó szemeit rám emeli, majd kacsintva mondja: „A taka­ros, csecses, faros, pirosbarna, pirospozs- gásos nőre mondják a Paládokon, szép, mint a pünkösdi rózsa!” Itt érkezünk el emlékeink szárnyán a hí­res szatmári-ugocsai „pünkösdi bejövetel” népszokásnak a „taglalásához”, melyet a nagypaládi kolhoz kovácsműhelyében 1991 nyarán — amikor már átmehettem — emigyen adott elő az akkor 73 éves ke­rékgyártó mester ráfhúzás közben. „Pünkösd előestéjén sürvedéskor kimen­tünk legények és ifjú házasok az erdőre, ott egy nagy tisztáson letáboroztunk. Majd előjárókat választottunk. Alispánt, szolgabírót, pandúrokat, vizitáló orvost. Nagy tűzet raktunk és a tűz világánál a katonaköteles fiataloknak megtartottuk a vizitációt. Anyaszült pucéron állottak a bi­zottság elé, a közönség röhögése, mókázá- sa, évelődése mellett. Röpködtek a meg­jegyzések: a macskám monya különb... az apádé is ilyen pompás darab volt... miköz­ben a meleg pipakupakot oda-odanyom- kodtuk hátulról a mélábbak hátuljához.” Akik beváltak, azoknak pucéron át kel­lett ugraniok a tűzrakást, ezután öltözhet­tek fel. Átmulatván az éjszakát, hajnalban „megindultunk a virágokkal íelkoszorú- zott lovas- és ökrösszekerekből álló me­nettel a falu irányába. Az élen lovasok mentek, akik szőrén ülték meg a lovakat, nótaszó mellett végigvonultunk a falun, kétszer körbejártuk a templomot és akik még bírták szusszal, ott is maradtak az is­tentiszteletre, de leginkább a fáradságtól elgyötörtén hazamentünk lefeküdni.” Itt nincs hely arra, hogy töviről-hegyire leírjuk ezt a hagyományos legényünnepet, csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy ez a szokás mindenütt megtalálható a ke­leti lótenyésztő rokonnépeknél mind a mai napig, amely alkalmak lehetőséget adnak a férfierő és ügyesség közösség előtt való megmutatására. A szatmári nép körében ez a szokás is megmaradt még a sorsos történelem vihar­századaiban is, mint keletről hozott szel- lemvagyon. Nem múlt el nyomtalanul, mint a pün­kösdi királyság! Farkas József A KM VENDÉGE A Juli-suli tanárnője Horányi Zsuzsa w . ..... Bohócnak készült gyermekkorában, ezért az érettségit követően a Színművé­szeti Főiskolára jelentkezett. Az utolsó rostán azonban kiesett, így valami állás után kellett néznie. Ekkor került a televí­zióhoz ügyelőnek Kudlik Júlia, a Ma­gyar Televízió népszerű műsorvezetője (aki a Baktalórántházán megrendezett Országos gazdaasszony-verseny elnöke­ként járt e héten megyénkben). A következő évben már felvették a Színművészetire, a bölcsészkarra, sőt be­mondónőnek is. Utóbbit választotta, munka mellett szerzett bölcsész diplo­mát, angol és spanyol nyelvvizsgát. Sztárallűröktől mentes közvetlenséggel beszélget mindenkivel, aki megállítja, pedig sokan megismerik ebben a régió­ban is. Bármerre járt, megölelték, virág­gal kedveskedtek, s nem egy ötletet ka­pott műsorához szatmári kirándulása so­rán. Ma is bemondói státusban dolgozik, e mellett megkapta a Deltát, majd népdal­fesztiválokat, Ki mit tudókat vezetett. Egyik sikeres feladatmegoldás hozta ma­gával az újabbat. Soha nem elégítette ki igazán a bemondói munka, mindig újíta­ni akart, amit nem mindig néztek jó szemmel. Az igazi áttörést egy véletlen­nek köszönheti, egy táncdalfesztiválon vált országosan elismertté, amikor a kö­zönségnek nagyon tetszett egy dal, azon­ban a zsűri lepontozta, nem tudta továbbvinni a műsort a fergete­ges taps közepette, de ennek ellenére elkezdett beszélni, bár tudta, hogy nem hallják, végül is győzött. Ősz Ferenc­cel, Antal Imrével vezetett mű­sorokat, a mellett, hogy sok minden mást is csinálhatott. Mikor megalakult a TV2, Hor- vát János megkérdezte tőle volna-e kedve csatla kozni. Vállalta, hiszen bemon­dónőként csak közvetített, másodlagos szerepet vég­zett, más ta­lálta ki he­lyette, neki csak elő kel­lett adnia. A TV2 volt szá­mára az első olyan lehető­ség, ahol az ál­tala kitalált dol­gokat — ha kellő érvvel alá tudta tá­masztani — akkor meg is valósíthatta. így Kudlik Júlia született meg a Gazdit keresünk az állatok védelmében, ami magazinműsor jellegű és a Juli-suli. — Rengeteg a mondanivalóm, úgy ér­zem, igénylik is, amit csinálok — mondja barátságosan. — A kö­zönség kedveli ezt a műsort, én % pedig szeretném még teljesebb * formában közreadni. Tovább akarom fejleszteni a Juli-sulit, a receptverseny győzteseit és az általuk készített ételeket a követ­kező műsorok egyikében láthat­ják a nézők. Rengeteg receptet küldenek nekünk, egy soroza­tot szeretnénk indítani, amelyben a nézők által kitalált saját recepteket mutatnánk be. Olyan ételeket, amelyek ol­csók, vagy a szükség szülte, egyéni, egy­szerű, gyorsan elké­szíthető rögtönzések. Már vannak is a tarsolyomban ilyen ötle­tek. A Juli- suli nép­szerűségét mutatja, á nézők har­colták ki, hogy a te- Komáromy Gábor felvétele levízióú j ­ságban megjelenjenek a receptek, hogy meg tud­ják vásárolni a hozzávalókat. Vasárnap reggel megnézik az adást és ebédre elké­szítik az ott látottakat. Ennél nagyobb elismerés nem igen érheti egy műsorve­zetőt. Sokan hitetlenkednek ha hallják, ugyanúgy, mint a magyar háziasszonyok többsége, mos, főz, vasal, takarít, bejá­rónője nincs. Úgy érzi, a házimunka a nő életéhez hozzátartozik, s még örömet is rejthet magában. Nem nyűg és teher egy ismert bemondónőnek sem. Tizené­vesen játszva megtanulta a házimunkát, és a mai napig mindig sikerélményt je­lent a sütés-főzés. Soha nem szegték a kedvét, mindig kellemes élményei vol­tak, kisgyermekként még a szénfekete sütijét is megdicsérték a szülei. A Juli-su- liban a lányokat az alapfogásokra is megtanították, ha ezt megtanulják már csak fantázia kérdése a sütés-főzés. Az utasításokat követve a legrafináltabb ételeket is elkészíthetik a kezdő házi­asszonyok is. Nevetve mondja: képtelen tétlenül ül­ni. A tévében viszont rettenetesen sok a holtidő, amit rettentően sajnál. A stúdió­ban várakozás, készenlét idején szellemi munkát nem tud végezni, ezért annyit köt, hogy kollégái már kötőgyárnak ne­vezik. Háztartását — amennyire csak le­het — gépesítette, igyekszik beszerezni azokat az újdonságokat, ami meg­könnyíti a munkáját. Legújabb kedvence Bence, a házikemence, ami egy beprog­ramozható kenyérsütőgép. Számtalan kenyeret süt, a magvastól kezdve a sár­garépásig. Juli módra. A □ Elek Emil illusztrációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom