Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17 / 114. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Acech Főként a bejáratnál kell figyelni, mert egyre több üzletben ismerték fel, hogy milyen len- dítőleg bat a forgalomra a „Napi ajánlat” - akció. Van ahol a tejet, a tejfölt, másutt a vajat, az üdítő italt, netán konzervet, ritkán az étolajat lehet néhány forinttal olcsóbban kapni, mint más napokon. Ismerek olyan ráérős nyugdíjast, aki reggel nyakába veszi a várost, körbejárja a boltokat, aztán, amikor otthon összeszámolja, megtakarított vagy 150 forintot, mert mindent ott vett, ahol a legolcsóbb. Amikor az egymillió forintos vacsorától hangos az ország (mert nem restellt ennyit kérni egy hazánkbéli étteremben a pincér a hozzánk látogató külfölditől) s egyébként is a tavasz egyik szép ünnepére, a pünkösdre készülünk, talán mellőzhetőnek tűnhetne a fenti példa. Mégis: a milliós vacsora, mint minden csoda három napig tart s a 600 millión belüli lottó ötösben is hiába reménykednek a játékban résztvevő milliók, nagyon is élő, eleven ügy a tömegek számára mindenféle olyan „akció”, amely ha néhány forintot is jelent csupán, de árcsökkenésről szól. Ebben az országban ma még (s vélhetően hosszú időn át) azok lesznek túlnyomó többségben, akik „akcióznak ”, akik éveken át sem ülnek le az éttermi asztalokhoz elkölteni egy kiadós vacsorát, mert erre nekik nem telik. Ezek az éttermeket elkerülő tömegek persze csodálkoznak és felháborodnak: jó néhány mohó és telhetetlen csárdatulaj úgy akarja degeszre tömni a zsebét, hogy közben lejáratja az egész országot a világ szemében. Mert a millión felülire hazudott négyszemélyes vacsora híre bizony bejárta Európát s meggondolásra késztet talán tízezreket, hogy úticéljuk kis hazánk legyen. Állítólag az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumnak jelenleg semmiféle hatósági szankcionálási jogosítványa nincs, hogy mó- resre tanítsa az ilyen vámszedőket. Pedig itt nem holmi esti vagy zenés felárról van szó csupán, hanem az egész társadalomra veszélyes „vendéglátói” cselekményről, s mint ilyen, az igenis bűncselekmény. Semmivel sem alávalóbb, mint a tocsikolás, ahol a díjmegállapításban sajátos öntörvé- nyűség tapasztalható. Ha nincs megfelelő jogszabály, hát hozzanak a törvénykező urak, mert szaporodnak ezek a gyanús cechek nemcsak a Dreher Halászcsárda, hanem más cégek és tájak környékén is. Angyal Sándor A KM hétvégi melléklete ’97: V. 17. AKTUÁLIS INTERJÚNK Papik Péter □ A pedagógia intézet az új helyzetben nem ellenőriz, nem irányít, hanem szolgáltat. Jókor jött ez a szabadság? — A korábbi rendszerben a pedagógus végrehajtotta a központi akaratot. Ez vonatkozott a tankönyvekre, a módszerekre, a feldolgozott tananyagra egyaránt. A szakmai szolgáltatás is csak arra irányult, hogyan lehet ezeket a központi tanterveket, nevelési terveket minél jobban megvalósítani. Lényegesen kisebb volt a pedagógus önállósága, mint most. Jelenleg már csak keretjellegű a központi szabályozás. Ez arra jó, hogy ennek megfelelően dolgozzák ki a helyi programokat. Természetesen ez új feladatot jelent a pedagógusok számára, ilyennel még nem találkoztak, ezért őket is fel kell készíteni arra, hogy meg tudjanak felelni az új követelményeknek. Megnövekedett a tankönyvkiadók száma, egy kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy óriási a kínálat. Az eligazodásban tudunk segíteni. Az a törekvésünk, hogy létrehozzunk egy szakmai információs központot, ahol minden olyan ismeElek Emil felvétele ■ ' ■ Nagy István Attila Sohasem felejtem, hogy pályakezdő koromban, valamikor 1973 körül, milyen izgalommal vártam a szakfelügyelő első látogatását. Ott ült hátul az utolsó padban; szorgalmasan jegyzetelt. Aligha gondolhattam másra, mint arra, hogy a kifogásait veti a papírra. A megbeszélésen kiderült, hogy csupán az észrevételeit rögzítette, tanácsolt, de nem utasított. Tette mindezt a nagyobb szakmai ismeret s az idősebb jogán. A Megyei Pedagógiai Intézet kiküldöttje volt, azzal a feladattal, hogy a központi tanterv követelményeinek a végrehajtását ellenőrizze. Fehérgyarmaton, Nagyecse- den és másutt. A rendszerváltozással kezdődően fokozatosan átalakultak a Megyei Pedagógiai Intézetek is. Ez a folyamat még nem fejeződött be, de jó néhány sajátosság már most látható. Papik Péterrel, a Megyei Pedagógiai Intézet megbízott igazgatójával a jelenlegi helyzetről beszélgettünk. O Egy meglevő intézményi struktúra ritkán cserélődik fel teljes egészen mással. Mi maradt meg a régiből? — Például jó néhány pedagógiai szolgáltatás: a továbbképzések, a tanulmányi versenyek szervezése, a pályaválasztási tanácsadás, a pedagógiai szakkönyvtár működtetése. □ Nyilván vannak újak is. — A közoktatási törvény szerint: a nevelési, az oktatási intézmények szakmai elemzésének, metodikájának a megteremtése, a megismertetése, ezek bemutatása. □ A szolgáltatások igénybevétele pénzbe kerül... — Eddig többségük ingyenes volt. Mostanában ez a terület is halad a piacosodás irányába: részben vagy egészükben térítésesek. Ilyenek mint a speciális tanfolyamok, felkészítő kurzusok. rét megtalálható, amire az iskoláknak, a pedagógusoknak, az intézményvezetőknek szükségük lehet. így jött létre a pedagógiai tankönyvtár és szakkönyvtár, most van folyamatban egy számítógépes adatbázis létrehozása. Szeptembertől indulnak a továbbképzési programok. Elkészítettük az ajánlatot, a visszajelzések megmutatják majd, mennyire érzékeltük helyesen azokat a szükségleteket, amelyek a pedagógusok munkájában jelen vannak. Dolgozunk a szaktanácsadói rendszer fejlesztésén is. Cl Szétszéledtek a szakfelügyelők. Jöttek a szaktanácsadók. Nemcsak a nevük, a számuk, hanem a feladataik is megváltoztak. — A tanácsadói rendszer jelenleg nehéz helyzetben van, mindössze tizenegyen végzik ezt a munkát. Szükség lenne létszám- növelésre. Különféle szakemberek kellenének az iskolák, a fenntartók és a szülők segítésére, olyanok, akik jogi, pénzügyi, vezetéselméleti, önkormányzati ismeretekkel rendelkeznek. Ugyanígy a diákjogok érvényesítéséhez is szakemberekre van szükség. Ezek az elképzelések szerepelnek a megyei közoktatás fejlesztési terveiben is. □ Ha már szóba kerültek a szakfelügyelők. Tapasztalja-e, hogy a régi rendszer iránt van valamiféle nosztalgia? — Lehet, hogy ez nem nosztalgia. Mindenesetre tény, hogy sokan szeretnék, ha a régi szakfelügyeleti rendszerhez hasonló kialakulna. Főképpen azért, hogy valaki a kívülálló szemével értékeljen, megmondja, hol tart az adott intézmény a szükséges követelmények teljesítésében. Több ön- kormányzat részéről tapasztaltunk ilyen igényt, de számos igazgató is felvetette már ^ Az iskolákban folyó munka hatékonyságának egzakt mérése nélkül nem lehet előre haladni, yy ezt. A fenntartóknak és az intézményvezetőknek is rá kell döbbenniük, hogy egzakt mérés nélkül nem lehet előre haladni. Szükség van szakértőkre, akik képesek a tárgyilagos vizsgálódásra. Igaz, hogy az új rendszerben ez olyan szolgáltatás, amit meg kell fizetni. Szerencsére több települési önkormányzat élt már ezzel a lehetőséggel, s kiderült, melyek azok a hiányosságok, amelyeket mindenképpen meg kell szüntetni ahhoz, hogy az adott iskolából eséllyel pályázhassanak a gyerekek felsőfokú iskolákba. Egy intézményt hosszú távon az minősít igazán, hogy a gyerekek egy része bekerül-e a középfokú vagy felsőfokú intézményekbe. Ha ez nem történik meg, bizony el kell gondolkodni, hogy vajon rendben mennek-e a dolgok. A település jövőjéért felelősséget érző önkormányzat számára egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eredménnyel zárul egy-egy ilyen vizsgálódás. □ Azt tapasztalni, hogy elég jelentős az egyes települések között a különbség, más szóval növekednek a hátrányok. — Valóban azt tapasztalni, hogy differenciálódnak az intézmények. A kistelepülések is ragaszkodnak az iskolákhoz. Az is tény, hogy folyamatosan csökken a gyermeklétszám. Az önkormányzatok egyre szegényebbek lesznek, adósságok halmozódnak fel, kevesebbet tudnak költeni az iskolára. Nem fejlődnek a tárgyi eszközök. Ezzel együtt sok iskolában nincsen mód arra, hogy a megfelelő szakos összetétel kialakuljon. Rendkívül fontos körülmény, hogy az utóbbi években az iskolák szakmai teljesítményét, a hatékonyságot senki sem ellenőrizte. Nevezetesen azt, hogy a felhasznált pénz hatékonyan „működik-e”. Cl Akkor itt lép be a pedagógiai intézet. A neve is mutatja, hogy letéteményese annak, ami az iskolákban a szakmát tekintve történik. — A helyzet bonyolultabb. A pedagógiai intézet a jelenlegi helyzetben nem sokat tehet az ellenőrzésben. Főképpen azért, mert érvényesül az intézmények fenntartói önállósága. Az ön- kormányzatok működtetik az iskolákat, elemi érdekük az ott folyó munka értékelése, figyelemmel kísérése. Az már más kérdés, hogy amíg a megye ilyen nehéz gazdasági helyzetben van, léAz eddigieknél sokkal nagyobb összegeket kellene fordítani a közoktatás fejlesztésére. %% nyeges változások nem várhatók, hiszen a pénztelenség végső soron sok mindent meghatároz. Azt azért hozzá kell tenni, hogy rengeteg tartalék van még az iskolában: a sokat emlegetett szakmaszeretet, a képességfejlesztés eddigi tapasztalatai stb. Cl Még néhány esztendő, s átlépünk a harmadik évezredbe. Ön szerint melyek a legnagyobb hiányosságaink s az ebből fakadó feladataink az oktatás terén? — Alapvetően szükséges a szemléletváltozás jó néhány területen. A pedagógusoknak arra kell törekedniük, hogy egy bizonyos alapszintet minden diák sajátítson el. Fel kell kelteni az érdeklődést a diákokban a tanulás iránt, fel kell készíteni őket az önálló ismeretszerzésre. Javulnia kell a tárgyi és dologi feltételeknek, igazodni kell a mai kor szükségleteihez, mert végzetesen lemaradunk. A fenntartóknak és intézményvezetőknek át kell érezniük, hogy milyen fontos a közoktatás hatékonysága. Erre áldozni kell, lényegesen többet, mint jelenleg, pedig több helyen a mostani összegeket is soknak tartják. Hinni kell abban, hogy a mostani gazdasági pangást az élénkülés követi, s akkor az önkormányzatok vezető nem felejtik el, hogy csupán kényszerűség volt az közoktatásra fordított összegek csökkentése. ^A korábbi rendszerben lényegesen kisebb volt a pedagógus önállósága, mint most. 39 f Önállóság az iskolákban Hinni kell abban, hogy a mostani gazdasági pangást élénkülés követi
