Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-14 / 111. szám

1997. május 14., szerda Kelet-Magyarország 3 Tőketársaság a láthatáron A gazdaság fürge halai győznek — állítja a pénzügyminiszter Ma már a tejiparban is a vállalkozások sora jelenik meg, mint ahogy azt a keme- csei Farmtej Kft. példája is igazolja Martyn Péter felvétele Nyéki Zsolt Budapest, / Nyíregyháza (KM) — Úgy tűnik, a kor­mány nagyobb figyelmet szentel a kis- és középvállal­kozások közérzetének javí­tására, erre utalnak a közel­múlt kezdeményezései, in­tézkedései. Legutóbb, április 24-én döntést hozott e vállal­kozói kör fejlesztési stratégi­ájának kidolgozásáról, s az elmúlt hét végén konferenci­át rendezett a Parlament­ben. Itt a pékmestertől a miniszter- elnökig mindenki a tényekről és a lehetőségekről fejtette ki véleményét. A konferenciához a Magyar Vállalkozásfejlesz­tési Alapítvány (MVA) egész országot lefedő hálózatának ünnepélyes percei adták meg az alaphangulatot. A 19 me­gyére és a fővárosra kiterjedő helyi vállalkozói központok vezetői aláírták az eddigi együttműködésüket új alapok­ra helyező megállapodást, mely segít a jó ötletek, sikeres programok gyors elterjeszté­sében. Beruházási terep Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye máris több mintaértékű kezdeményezéssel tette le névjegyét az asztalra, hiszen az eddigi visszajelzések alap­ján könnyen országos hálózat­tá bővíthető a Nyíregyházán már létrehozott vállalkozói in­kubátorház, az Agrármarke­ting Centrum vagy az Egy lé­pés irodaház — mondta a me­gyénket képviselő PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapít­vány igazgatója, Kovács Ist­ván közvetlenül az aláírás ak­tusa után. S hogy egy civil szervezet belső ügye egy nagyszabású rendezvény nyi­tóeseményévé lépett elő, az nem véletlen: a kormány ugyanis szeretne egy informá­ciós gyűjteményt, egy ún. for­rástérképet összeállítani a léte­ző összes állami támogatásról, s az MVA-t kérte fel, hogy se­gítsen ennek elkészítésében, majd a naprakész információk közvetítésében a megcélzott kis- és középvállalkozások fe­lé. Nem igaz, hogy a jelenlegi kormány nem vállalkozásba­rát, s hogy nem ismeri el a kis- és középvállalkozások gazda­sági-társadalmi fejlődésben játszott szerepét — kezdte cá­folatokkal felszólalását a mi­niszterelnök. Horn Gyula sze­rint az általános gazdasági környezet rendbetétele, a mak­rogazdasági mutatók javítása is a vállalkozásbarát politika bizonyítékának tekinthető. Itt utalt a csökkenő kamatszintre, az infláció visszaszorítására, a stabilizálódó hazai gazdaság­ra, a külföld bizalmának visszaszerzésére. A magyar diplomáciában elsőbbséget él­vez a gazdasági diplomácia. Beszállítói program A piacgazdaságban a nagyha­lak megeszik a kishalakat — tartotta magát e nézet egészen a ’80-as évek végéig, amikor — maradva a halak hasonlatá­nál — már a közgazdászok azt mondták: a fürge halak le­hagyják a lassú halakat. A ta­láló hasonlattal Medgyessy Péter pénzügyminiszter vezet­te be előadását, elismerve a kis- és középvállalkozások nö­vekvő piacgazdasági súlyát. Az erősödő jövedelemtermelő képességük, a foglalkoztatás­ban és a valódi versenyhelyzet megteremtésében játszott sze­repük mind ténykérdés. Éppen ezért ismertette a pénzügyi tárca első embere a konkrét intézkedéseket is: a középvállalkozások tőkeellá­tottságának javítására még ez év első felében a parlament elé terjeszti a kormány a kockáza­ti tőketársaságokról szóló tör­vényt, megalakul egy tőketár­saság, program készül a bedol­gozói háttéripar fejlesztésére, a közbeszerzési törvény mó­dosítása során megvizsgálják annak lehetőségét, hogyan kaphatnak nagyobb részt az ál­lami megrendelésekből a „ki­csik”. Elkészült a kis- és kö­zépvállalkozásokról szóló tör­vény tervezete is, ígéretek sze­rint a kormány ezt hamarosan megtárgyalja, s társadalmi vi­tára bocsátja. A már említett forrástérkép jelentőségét a kezelésével megbízott Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztéri­um vezetője, Fazakas Sza­bolcs miniszter méltatta, hoz­zátéve: az MVA ebben az év­ben 1,6 milliárd forintot for­díthat a Helyi Vállalkozói Központok üzleti terveiben szereplő projektek finanszíro­zására. Elképzelésekből tehát nincs hiány, de konferencián a vál­lalkozói oldal képviseletében megjelentek viszont óvatos bi­zakodással fogadták a szebb jövő ígéretét. Saját bőrükön tapasztalják: a rendszerváltás­tól eltelt időszakban nem kö­vetkezett be érdemi változást, a vállalkozói szabadságon túl egyéb ösztönző tényező nem sok létezik. Különösen az in­duló vállalkozások helyzete nehéz, a nehezen hozzáférhető hitelek kamatait tisztességes munkával alig lehet kitermel­ni. Nincs kánaán Aki ezt megtette, joggal hábo­rodik fel a becsődölt, a vissza­fizetést megúszva új céget ala­pítók s új hiteleket szerzők za­vartalan ügyeskedésén. Joggal kifogásolható az erélytelen fellépés, mint ahogy az évente változó adószabály, az állandó változtatás miatt szinte tervez­hetetlen támogatási rendszer is. Akadozik a bedolgozói rendszer, egy Magyarorszá­gon megtelepedő multinacio­nális cég beszállítói hálózatá­ba kerülni kész bűvészmutat­ványt igényel. Vagyis nincs itt a kánaán, fogalmazták meg a vállalkozók, akik a kormány most elhangzott terveit így kommentálták: annyit a meg­valósításban, amennyit az ígé­retekben. A z ember ki van szol­gáltatva másik ember­nek. A főigazgató úr levelet kap az egyik egyete­men, s abban egy kétségbee­sett anya kér segítséget. Azt írja: — Lányom, Bogyós Tünde az Ön által vezetett iskolába jár, elsős az Erő-szakon. Nem is tudom, hogyan kezd­jem, de az iskola egyik okta­tójáról van szó, aki tisztes­ségtelen ajánlatokat tesz lá­nyomnak és szexuálisan zak­latja. Kifejezésre juttatta, hogy amíg nem fekszik le ve­le, nem megy át ökológiából. Bikacsek tanár úrról van szó. Mi most a teendő? Ha igaz, ha nem, a gyanú árnyé­ka vetődik az oktatóra. Vizs­gálat, bizottság. Az meghall­gatja az érdekelt feleket: a tanárt, hogy igaz-e. Termé­szetesen tagad, de ott a bizo­nyíték, az egyesre értékelt féléves feladat. Bogyós Tündétől is meg­kérdezik, hogyan történt a dolog. — Hát úgy, hogy indulato­san letépte golyóstolláról a kupakot, és ráírta az egyest, de közben engem nézett. De Mindig az a szex hogy szinte meztelenre vet- kőztetett a szemével és köz­ben azt mondta: ez nekem nem elég a ketteshez. A főigazgató az édesanyá­tól bizonyítékot kér. Erre az bemutatja az összefirkált fel­adatlapot, a hatalmas piros egyessel, ami majdnem lelóg a papírról. Nagy kampójával valóban olyan, mint egy szexuális szimbólum, de sem­mi több. A feladatot megvizsgálják a kollegák is. Azok is azt mondják, hogy ez tényleg egyes, de a Bögyös Tünde valóban bögyös, és a kettes­ért ők is el tudnák képzelni. Patthelyzet. A sok vizsgálat természetesen kiszivárog a folyosóra, ki-ki kommentálja vérmérséklete szerint. Bika­csek tanár úr esküdözik, hogy először azt se tudta ki lehet ez a lány, de nem hisz neki senki. Egy hallgatónő védelmébe is veszi, és beír a bizottság­nak: „Ez nem lehet igaz, mert a tanár úr nem korrum­pálható ilyesmivel. Én is le­feküdtem vele, mégis meg­buktatott." Rögtön fel is füg­gesztik állásából. Attól kezd­ve beköltözik a félelem az in­tézetbe. A tanárok csak a csúnya lányokat merik meg­buktatni. Egy napon azonban újabb levél érzik, ezúttal egy fiú a jó kiállású Legénfy ta­nár urat vádolja meg zakla­tással. Attól kezdve már csak a bibircsókosok kapnak elég­telent. De ilyen a demokráciák­ban már nem megy. A csú­nyák és jellegtelenek megso- kallják ezt a megkülönbözte­tést és petícióval fordultak az alkotmánybírósághoz és az igazgatóhoz, hogy számukra is biztosítsa a szexuális zak­latást. Az iskola vezetése ek­kora szexuális forradalom és diákmegmozdulások hatásá­ra enged az erőszaknak. A szexuális oktatás bekerül a tananyagba, mindenki de­monstrátor szeretne lenni, nyomási akar gyakorolni, egyre többen leteszik a nyelvvizsgákat is. A halgatók özönlenek erre a szakra, mert ez az a tudás, amire az életben ma a legnagyobb szükség van. Az egyetemnek nincsenek többé beiskolázási gondjai. Bikacsek tanár át­vezetésével létrejön a Szexo­lógiai Tanszék, hiszen hama­rosan rehabilitálják. Pedig ma már csak neki van alibije az erkölcsös élet­ről. Mert elvált felesége se­gítségére sietett. Beírt a fő­igazgatónak: „Hallottam a vádat volt férjem ellen. Ne­vetséges. Mindenkit biztosít­hatok, azért is váltam el tőle, mert bármire képtelen, tel­jességgel impotens. Nekem elhihetik.” y t °£y m' ^esz a sz^p i—i B ögyös Tiinde sorsa ? X X Egy tanársegéd némi ellenszolgáltatás fejében megismétli azt a feladatot helyette. Bikacsek tanár úr, meg egy szigorú bizottság minden igyekezet ellenére négyest ad rá. Hamarosan le is diplomázik. Tele vannak az újságok hirdetésekkel: fiatal, jó megjelenésű diplomás, nyelveket beszélő szakembe­reket keresnek. Felveszik, mint a cukrot. MÁ9ÍílkA>l# llC«irV|#Wll fi) Segélyakció Balogh József Y em terveznek-e vala- f\l milyen akciót a kép- 1 Y viselők megsegítésé­re? — kérdezte Horn Gyu­lától hétfő este a miniszter- elnöki sajtókonferencián egy újságíró. Noha arca rezzenéstelenül komoly volt, a kérdés egyértelműen elárulta, hogy a múlt heti vagyonbevallás késztette e cinikus kérdés feltevésére, hiszen ország-világ meg­tudhatta, hogy a képviselők egy jelentős részének mi­lyen kevés vagyona van. Néhány ismertebb, s köz­ismerten vagyonos képvise­lő adatlapjáról hangzottak is el hírek a rádióban, a te­levízióban. Nem véletlenül tarthatjuk furcsának, hogy annak a Máté Lászlónak, akit az MSZP előző kong­resszusa előtt a párt tagsá­ga nem akart látni az alel­nöki székben, mert össze­férhetetlennek tartották pártbeli funkcióját milliár- dosi vagyonával, még csak egy autója sincs, de ilyen szegénynek bizonyult Csin­talan Sándor is, akiről szin­tén köztudott, hogy nem tar­tozik a szegényebbek közé. Giczy György vagyoná­ról nem keringenek plety­kák és legendák, de az sem hihető, hogy semmije sincs, inkább a vagyonnyilatkozat komolytalanságát akarhat­ta kifejezni azzal, hogy a nevén kívül semmit nem írt r a kérdőívre. Es valóban ko­molytalan lehetett ez az egész nyilatkozatosdi. Mert hihető ugyan, hogy néme­lyik képviselőnek csak egy Trabantja vagy egy Wart­burgja van, végső soron két helyen kell élni a család­nak, s a két háztartás veze­tése nem olcsó dolog. De a bizonyítványt nem anyagi helyzetükről állították ki, hanem arról, ahogyan a sa­ját maguk alkotta törvényt kezelték. Nem tudjuk, gondoltak-e vajon az ívek kitöltésekor arra, mi lenne, ha mi, ál­lampolgárok is hasonló­képpen reagálnánk a törvé­nyekre, hasonlóképpen szentesítenénk aláírásaink­kal cinikus válaszainkat. De az biztos, hogy ez az ügy nem használt a képviselők tekintélyének, sokuk szava­hihetőségének, s így azok vallomását is hiteltelenné tették, akik az igazat írták le. Májusi eső aranyat ér Ferter János rajza — Reflektorfényben Sípos Béla M egkezdődött a jö­vő évi választásra való felkészülés. Pontosan egy esztendő van még a voksolásokig, de már a levegőben érződik a hát­térben zajló események illa­ta. Mert hogyan is lehetne másként értékelni a KDNP és az MDF együttműködési kezdeményezését, mint a közös munka csírájaként. A kereszténydemokraták hét- eleji frakcióülésén a képvi­selőcsoport nem foglalt ál­lást Lezsák Sándor MDF- elnöknek a közös KDNP- MDF-frakció létrehozására tett javaslatáról. Minden­esetre az ellenzéki összefo­gás elmélyítését szolgáló kezdeményezést jó szándé­kúnak tartják, és a párt jú­nius eleji kétnapos ülésén alakítják ki végleges állás­pontjukat. Ez a javaslat jogi és poli­tikai szempontból is nagyon érdekes. Mert kérdés, ház­szabály szerűen meglehet-e alakítani a két párt frakció­jának unióját, ugyanakkor a politikusoknak azt is mér­legelniük kell. mi szolgálja jobban az ellenzéki összefo­gás érdekeit. Hiszen meg­van a veszélye annak, hogy a két párt lépése hárompó­lusúvá teszi az ellenzéket, ami a választásokon ugyan­csak gyengítené esélyeiket. Az MDF csak annyit vála­szolt a kereszténydemokra­táknak, hogy ez a KDNP belső ügye, de az ajánlatuk továbbra is érvényes. A felkészülést soha sem lehet elég korán elkezdeni, a siker pedig a szorgos munka gyümölcseként je­lentkezik. Sőt, az ördög a részletekben lakozik, vagyis elegendő időt kell adni min­den apróság kidolgozására. Most ez a folyamat kezdő­dött el, s játszódik le a vá­lasztók szeme láttára. Tu­lajdonképpen senkinek sem leheti ez ellen kifogása, ez a párt, a pártok magán- és belügye. Ami mégis szót ér­demel az az, hogy végül is a kisemberek voksát várják ezek a pártok, az ő szavaza­taikat remélik megnyerni. Igen ám, de az átlagpolgár soha sem nézi jó szemmel a vívódást, a civakodást, kü­lönösen nem ezt várja el a reflektorfényben állóktól. Ezt valamennyi pártnak szem előtt kell tartania az elkövetkezendő egy évben. _ HÁTTÉR __ Kulcsár Attila tárcája Kommentár TyW'', < \ 5 Vt Ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom