Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-12 / 109. szám
1997. május 12., hétfő HÁTTÉR Ahol a kövesút véget ér Laskod, a zsákutca-település • Lépésről lépésre • Orvos a faluban Györke László Laskod (KM) — Laskod amolyan zsákutca-település: csak egy irányból — Petne- háza felől — közelíthető meg kövesúton. Enyhe ívű homokdombok övezik a községet; rajtuk almás, legelő, gyér erdő, szántó. Az 1160 lelkes település lakossága elsősorban földműveléssel, kisebb része állattenyésztéssel foglalkozik. Laskod tizenhét évig volt Pet- neháza társközsége. Ez rá is nyomta bélyegét a község fejlődésére, hiszen — mint általában —, az „albérlő” húzza a rövidebbet. Megtartani Első pozitív észrevételem az volt, hogy amióta nem jártam erre, rendbe hozták az egyetlen műemlék épületet, a református templomot. — Amikor újra önálló lett a település — mondja Vargáné Kiss Katalin polgármester —, nem kis feladat hárult az ön- kormányzatra: a nulláról indulva kellett megküzdeni a fennmaradásért, megteremteni a község megtartó erejét. Akkor, amikor a vajúdó és átalakuló petneházi központú szövetkezeten kívül gyakorlatilag semmilyen gazdálkodó szervezet nem működött. Mint minden önállóvá vált egykori társtelepülésnek, Las- kondak is azzal kellett kezdeni, hogy az időközben kissé viseltessé vált középületeket úgymond „lakhatóvá” tegye, illetve — mint az iskola esetében — bővítsen, újat építsen a régihez, amely egyébként is kastély volt valaha. Az állami támogatás mellé nem volt egyszerű hozzátenni a saját erőt, például a gázberuházásnál kénytelenek voltak tízmillió forint hitelt felvenni. A laskodi iskola — Mindezeket a költséges lépéseket szükséges volt megtenni — mondja a polgármester asszony —, hiszen a község megtartó ereje volt a tét. Pályázatok Megragadnak minden pályázati lehetőséget. Csak 1996- ban 3 és fél millió forintot „pályáztak össze”, ami lehetővé tette például, hogy az iskola tovább gyarapodjék hat számítógéppel; megoldódott számukra az óvodai élelmezés kérdése, sőt, tisztes tanévkezdési támogatást is tudtak nyújtani — nemcsak az általános iskolásoknak, hanem a továbbtanulóknak is. Az alapprobléma — a munkanélküliség — azonban továbbra is komoly gondokat jelent a lakosságnak, az önkormányzatnak egyaránt. A lakosságnak a létbizonytalanság — alig van már ingázó, hisz nincs hová, s aki itthon a földjét műveli, termékeit csak nehezen, sokszor áron alul tudja eladni —, az önkormányzatnak pedig azért, mert például A szerző felvétele jelenleg is 65 munkanélkülinek kell jövedelempótló támogatást folyósítani. Ezen a gondon is pályázatokkal igyekeznek segíteni. A Közmunkatanácsnál korábban húsz munkanélküli bértámogatását nyerték el esővízcsa- toma építésére. Ez a munka már április óta folyamatban van és november 30-áig tart. Egy újabb pályázaton ugyancsak húsz munkanélküli számára jelent ideiglenes megoldást, akik a kultúrház rendbehozatalán dolgoznak majd. Rendelő — Régi óhaja volt Laskod lakosságának — mondja Vargáné Kiss Katalin —, hogy ne csak kijáró orvosunk legyen, hanem olyan, aki itt lakik. Erre azért is volt égetően szükség, mert a község lakosságának 40-45 százaléka idős korú. Miután a tb-törvény lehetővé teszi önálló háziorvos foglalkoztatását, éltünk is a lehetőséggel. Nagy örömmel fogadta községünk a május elsejétől munkába álló dr. Simon Enikő háziorvost. Mivel a férje fogorvos, Nyírtassál közösen azon munkálkodunk, hogy fogorvosunk is legyen belátható időn belül. A történethez tartozik, hogy május 9-én ünnepélyesen felavatták a felújított és megfelelő szinten berendezett orvosi rendelőt, melyhez szolgálati lakás is tartozik. De vajon a lakosság megtartására irányuló erőfeszítések eredménnyel jártak-e? Úgy tűnik, igen, hiszen az elmúlt két évben 15 lakás épült a településen, s ezek közül csak hat volt támogatott (szocpolos). Annak ellenére, hogy első lakáshoz jutóknak nem tudott támogatást adni az önkormányzat. Azzal, hogy az infrastruktúra ma már adott — leszámítva, hogy még néhány utat rendbe kell hozni, tavaly óta viszont crossbartelefonjuk is van — ezen a földrajzi adottságait tekintve ugyancsak hátrányos helyzetű településen a nyomasztó munkanélküliség nem szűnt meg. — Továbbra is azon munkálkodunk — mondja végezetül a polgármester asszony —, hogy minél több vállalkozó legyen a faluban. Munkahelyet kell teremteni. Ebben van is némi előrelépés, hiszen pékséget, tésztagyárat hoztak létre nem is olyan régen. Jelentősen javult az ellátás, sok kis boltot nyitottak a vállalkozó kedvű laskodiak. Azt is eredménynek könyvelhetjük el, hogy az iskolások száma évről évre növekszik. Hamisítók Esik Sándor opogós fogású, fi- nőm rajzolatú papír- JL V pénzeinkről gyakorta mondták el hozzáértők, hogy a világon a szebbek és a nehezen hamisíthatok között vannak számon tartva. Amikor ezeket a híradásokat olvastam, mindig nagyobb figyelemmel vettem kézbe forintjainkat, és meggyőződhettem róla: valóban szemet gyönyörköd- tetőek. Különösen nagyobb mennyiségben, ugye... Ötezresünk megjelenése óta valahogy kevesebb az ilyen sajtóhíradás. Nem is csoda. Kiegyenlítetlen a színe. Már néhányat egymás mellé téve is látható az eltérés. Kevesebb figyelemmel vághatják fel a nyomott ívből, mert az ábra margója is táncol, ha átpörgetjük. Talán a fémszál az, amit a közelmúltig megnyugodva tapinthattunk, ha biztosak akartunk lenni a pénz igazi mivolta felől. Am amióta tonnaszámra tűnt el az igazi papír, ez a biztonság is a múlté. Sőt. A napokban még az is idegesen nézegetheti vagyonkáját, aki dollárral bélelte a surgyét. Ismertebb nevén a szalmazsákot. Mr. Greenspan, az amerikai Szövetségi Tartalék- bank elnöke következik a rettegéssel, mivel a számítógép és nyomdatechnika immár utolérte az utolérhetetlennek tartott dollárt is. Első reflexből természetesen Irak és Perzsia kezét látják a dologban, de majd csak felvilágosítja egy komputer guru az illetékeseket, hogy a világ élhatalma ilyen tekintetben még mindig az USA. Várhattak volna egy kicsit a hamisítók, mert nálunk a plasztikpénz még nagyon gyerekcipőben jár, így még ennél a képzavarnál is nagyobb zavarban lehetünk. A készpénzkímélő kártyák szélesebb körű elterjedésének újabb lökést adott az élet. Vajon a hír gyorsabb terjedésének mekkora lökést adhattak a kibocsátóikhoz közel állók, hogy finoman írjam körül azokat, akikre gondolok. Kritika Ferter János rajza FáiI Géza tárcája | Szavak utcaseprője A lmomban, ki tudja már büntetésből vagy jutalomból, utcaseprő voltam. Ezt a státust nemrég létesíthették az álombéli hatalmasságok, mert erről eddig, még álmomban sem hallottam. Nem úgynevezett közönséges utcaseprő voltam ugyanis, hanem a szavak utcaseprője. Megbízatásom arra szólt, köteles vagyok, — arra már nem emlékszem, milyen térítés ellenében — reggeltől estig járni a várost, a megyét, az országot és összecsipegetni, összesöprö- getni az aznapi szószemetet. S persze — amint az igazi szemetesek—eljuttatni a napi szószeméttermést a megfelelő helyre. Sajnos, e felelősségteljes és szerteágazó tevékenységhez, mondanom sem kell, nem kaptam szemeteskocsit, ahová besöpörhettem volna a limet-lomot, szóhulladékot, a félig kimondott, vagy éppen duplán kimondott, majd visszavont szavakat. így hát nem volt mit tenni, csak a régi jegyzetfüzetemre támaszkodhattam, meg egy öreg magnóra. Ezekkel kezdtem el áldásosnak éppen nem mondható tevékenységemet. Még akkor persze nem sejtettem: az egyik legmostohább, leghálátlanabb szolgálatra jelölt ki az álombéli főnökség. I „Ne feledje, a szavak utcaseprőnek lenni megtiszteltetés. Öntő! is függ, megtisztul- e az ország, a megye, a város, a családi tűzhely, s nem fog eltemetni bennünket az általunk naponta kidobált hihetetlen mennyiségű szószemét. ” — így figyelmeztetett a fő szóutcaseprő, akiről úgy rémlett, már láttam valahol. A tévében talán, vagy másutt? Amint továbbfolytatta az oktatást, máris elkezdhettem a munkát. Minden második, harmadik mondatában akadt ugyanis egy-egy szószemét, amit gyorsan fel is csipegettem. De csak módjával, nem akartam megbántani. Mindenesetre az álmomban is kissé furcsának tűnt, hogy éppen ő buzdít az áldásos tevékenységre, miközben ő maga is két kézzel, vagy inkább teleszájjal dobálja szét maga körül a szemetet. Persze, lehet, az ő beosztásában ez már megengedett... Irdatlan mennyiségű szemetet sikerült összegyűjte- nem szinte percek alatt. Külön rekeszbe szedtem a trágárságokat, buszon, focimeccsen, pénzbeszedők megjelenésekor. Külön az otthon elhullatott szófoszlányokat a szülők és gyermekek, a gyermekek és a gyermekek között. Ezután majd következett egy újabb rublika, a közéleti, ide a parlamenti, a tévé-híradós és egyéb szóhulladékok, szemetek kerültek. Persze párt- és rendszersemleges összesítésben. Külön kategóriába kerültek az aznapi tévéműsorokban, filmekben elhangzott szörnyűségek. De minden nap hatalmas szeméthulladékot hordtam össze az idegen, elsősorban angol szavakból is, melyeket — főnököm figyelmeztetése szerint — külön rublikában kell kezelni, nem is szabad nyilvánosan nyelvi vagy szószemetelésnek nevezni. Szennyezik ugyan a nyelvi környezetet — érvelt —, de nélkülözhetetlenek is a gyorsütemű felzárkózáshoz. Úgy, hogy ezekkel, nem is nagyon foglalkoztam, legfeljebb néhány igazán szembetűnő szóízléstelenséget söpörtem a tarsolyomba, amelyeket gyatra angol nyelvtudásomra is felismertem a nők és férfiak által büszkén viselt pólókon. Némelyiken ilyen szavak díszelegtek, persze angolul: „Teperj le, Minden módon szerethetsz, Ugorj rám, Imádni fogod a golfütőmet, de a fiatalkorú olvasók kímélése miatt, a további folytatástól eltekintenék... Nem volt egy unalmas foglalatosság a szavak utcaseprőjének lenni, mondhatom. Álmodni se mertem, hogy még álmában is álmodhat az ember. Pedig velem ez történt. Miközben megbízatásom szerint hűségesen söpörgettem az utcát, álmomban álmot láttam. Azt vettem észre, egy sereg ember áll körülöttem. Némán, szótlanul. Mintha mindenki elfelejtett volna beszélni. Aztán mégis megbolydult a sokadatom, és egy kicsit a süketnémák jelbeszédére emlékeztetőén mindenki hevesen mutogatni kezdett. Egymásra. Tanácstalanul álltam a tömegben, elvégre arra nem szólt a megbízatásom, hogy a jelbeszéddel kifejezett trágárkodást, szószemetelést is fel kell csipegetnem. Örömömben nagyot rúgtam a heverő oldalába, hirtelen felébredtem, hogy mit gondoltam az ilyen és hasonló álombéli álmokról, azt nem mondom ki hangosan. Még meghallja valaki a szavak utcaseprői közül... S rám szól, na csipegesse csak össze, amit elhullajtott. De miket beszélek, ez csak az álomvilágban létezik. De biztos ami biztos, gyorsan kiteszem a pontot. Abba talán nem köthet bele senki... Beszédes számok Nyéki Zsolt F ej vagy írás? A tét azonban nem a feldobott százas, hanem az: megünnepelheti vagy sem 65. születésnapját az a most 35 éves férfi, akit Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe pottyantott a sors szeszélye. Mert hogy a fiatalemberek ezen körének esélye az említett napra csupán ötven százalék, ez derül ki a legfrissebb statisztikai felmérésből. A kelleténél tehát kevesebben élvezhetik majd a nyugdíjas . éveket, azt a járadékot, amelyhez az állam lelkiismeretesen levonja a forintokat már az első keresettől kezdve. De nem ez volt az egyetlen meghökkentő dolog, amellyel a Központi Statisztikai Hivatal elnöke szolgált nyíregyházi látogatása során. A beszédes számok azt is elárulják: át kell értékelnünk a szegénység fogalmát, mert például az egyes háztartások között már nem a tartós fogyasztási cikkek vagy az autó birtoklása tesz különbséget, hanem azok minősége, állapota. Vagyis az önkéntes adatszolgáltatás alapján elmondható: mondjuk mosógép már szinte mindenütt megtalálható, csak éppen nem mindegy, hogy működés közben dübörögve táncolja át a fürdőszobát, vagy halkan végzi munkáját. Egyes szakmákat és képzettségi szinteket viszont le kell értékelnünk, mert segédmunkásra és mondjuk kohászati mérnökre nem igazán tart igényt ma a hazai gazdaság. A munkanélküliség tíz százalékon stagnáló országos átlaga még európai viszonylatban sem veszélyes, csak éppen itt tartósabb az átmeneti állapot, és az egyén tartalékkal sem rendelkezik ennek átvészeléséhez. A lakáshelyzet elméletileg problémáktól mentes, hiszen négymillió lakás van ma Magyarországon, és száz szobára százöt ember jut, de gyakorlatilag sok család csak álmodozhat ilyen arányokról. Játék ez a számokkal, de a hiteles adatok, információk jelzés- értékű folyamatokról árulkodnak.
